Petőfi Népe, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-22 / 145. szám

1. oldal 1951. június 22, csütörtök Hruscsov elvtárs beszéde a moszkvai nagygyűlésen (Folytatás az 1. oldalról.) A nyugati hatalmak — úgy tűnik — nem akarják bé­keszerződés aláírásával be­fejezni a háborút, fenn akarják tartani a hadiálla potot Németországgal. Sőt, aki a békeszerződés megkötését ja­vasolja, azt háborúval fenyege­tik. Kinek az érdeke a német bé­keszerződés késleltetése? — tet­te fel a kérdést Hruscsov és rá mutatott, hogy a német nép és Európa népei, amelyek az utób­bi évtizedben két világháború szörnyűségeit élték át, nem el­lenzik a békeszerződést. A béke- szerződés megkötését a revansis- ta nyugatnémet erők és e re- vansisták elképzeléseit sugal­mazó és támogató nyugati ural­kodó körök ellenzik. Hruscsov ezután utalt arra, hogy a német kérdés békés ren­dezésének szovjet tervezetét részletesen ismertette a bécsi találkozó alkalmával Kennedy' úrral, az Amerikai Egyesült Ál­lamok elnökével. A szovjet ál­láspontot ismerteti az az emlék­irat is, amelyet a találkozó al­kalmából az Egyesült Államok elnökéhez juttatott el a szovjet kormány. A szovjet javaslatok minden országban nagy érdek­lődést keltettek. Mindenki, akinek érdeke a béke megszilárdítása — je­lentette ki Hruscsov —, el­ismeri, hogy meg kell kötni a német békeszerződést, megérti, hogy ez a kérdés nem­csak megérett, hanem túl is érett. Ugyanakkor a nyugati ha­talmak kormánykörei mégis el­lenzik a békeszerződés megkö­tését és a német kérdést erő­próba tárgyává akarják változ­tatni. Szeretném figyelmeztetni azo­kat — mondotta Hruscsov —, akik Adenauer kancellárhoz ha­sonlóan a Szovjetunió békés ja­vaslataira olyan választ adnak, hogy „szilárdan tartsanak ki”, sőt azzal fenyegetőznek, hogy „visszavágnak”. Ma már nem azokat az időket éljük, mint 20 évvel ezelőtt. Ma már nemcsak a német revansistáknak kellene osztozniok Hitler sorsában, ha­nem mindazoknak is, akik tá­mogatni próbálnák őket az el­lenünk irányuló újabb kaland­ban. Ne fogják fel e szavakat fenyegetésként — figyelmezte­tett Hruscsov —, ez felhívás a józan észhez. Mindenki tudja, hogy' mi nem akarunk háborút. Ám, ha háborúval fenyegetnek bennünket, mi nem félünk az ilyen fenyegetésektől. A szovjet emberek nem akarnak háborút, és ezért mi arra törekszünk, hogy kiküszöböljük a háború ki­törésének okait. Ennek érdekében, más békesze­rető államokkal együtt, az év végén aláírjuk majd a béke- szerződést a Német Demokra­tikus Köztársasággal. Mi csak egyre törekszünk: tartós békére. A béke megszilárdítása végett kell tehát megkötni a békeszer­ződést, hogy ily módon felszá­moljuk a második világháború maradványait. A Szovjetunió azt szeretné, hogyha volt szö­vetségesei vele együtt aláírnák ezt a békeszerződést. A továbbiakban a német kér­dés békés rendezésének részle­teiről beszélt Hruscsov. Rámu­tatott, hogy Nyugat-Berlin szabadváros- státusa nem jelentene vál- ' tozást annak a társadalmi és politikai rendszerében. A Szovjetunió e tekintetben is csupán annak lerögzítését java­solja, ami már kialakult és fennáll. Azt ajánlja, hogy jogi­lag erősítsék meg Németország jelenleg fennálló határait is. Ar­ra a nyugati vádra pedig, hogy a Szovjetunió által aláírandó békeszerződés külön-békeszerző­dés lesz, Hruscsov azt válaszol­ta, hogy a Szovjetunió csupán az Egyesült Államok és barátainak példáját követi, amelyet ők a japán-kérdés megoldásában ta­núsítottak. Beszéde további részében Hruscsov kiemelte, hogy a Szovjetunió viselte a hit­leri Németország ellen ví­vott harc legnagyobb súlyát, de nemcsak megállta a helyét, hanem a második világháború súlyos megpróbáltatásaiból meg­erősödve került ki. A Szovjet­unió ma katonai tekintetben a legerősebb hatalom, s ezen felül ma már nincs egyedül: a szo­cialista országok több mint egy- milliárdot számláló nagy csa­ládjában élünk és dolgozunk — mondotta Hruscsov. — A való­ságban tehát a második világ­háború nem a szocializmust, ha­nem Hitler és Mussolini fasiz­musát temette el, a szocializmus pedig még jobban megszilárdult a Föl­dön. Mindez a marxi-lenini eszmék diadalát is jelenti. Éppen ezért hiszünk eszméinkben, harcol­tunk és harcolunk továbbra is a békéért, a népek közötti ba­rátságért, küzdünk az általános leszerelésért. A szovjet kormány mindent megtesz annak érde­kében, hogy biztosítsa a külön­böző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élé­sét, hogy ezek az államok ne- csak háború nélkül éljenek egy­más mellett, hanem szoros igyüttműködés, élénk gazdasá­gi, kereskedelmi, kulturális, tu­dományos és más kapcsolatok legyenek közöttük. A szovjet kormányfő ezután részletesen kifejtette, mennyire tarthatatlan a nyugati kormá­nyok álláspontja a leszerelés kérdésében, akik csak azért tár­gyalnak a leszerelésről, hogy félrevezessék saját népeiket, a valóságban azonban nem a le­szerelés, hanem a fegyverkezési hajsza a céljuk. A leszerelési egyezmény létrejöttének meg­hiúsulásáért pedig ráadásul a szocialista országokat szeretnék felelőssé tenni. Ilyen helyzetben ennek a létfontosságú prob­lémának a megoldása telje­sen a népektől függ. Minden nép legyen tudatában a kialakult helyzet súlyosságá­nak és gyakoroljon nyomást azokra a kormányokra, amelyek akadályozzák a leszerelésnek, korunk legfontosabb problémá­jának megoldását. A leszerelé­sért folyó aktív harc sikerétől nagymértékben függ az emberi­ség jövője. Ezután a nukleáris fegyverkí­sérletek megszüntetéséről, an­nak szükségességéről beszélt Hruscsov. A Szovjetuniónak to­vábbra is az az álláspontja — mondotta —, hogy a leszerelést és az atomfegyverekkel való kí­sérletek eltiltását együttesen le­het megoldani. Arról a nyugati fenyegetés­ről szólva, hogy felújítják atom­fegyver-kísérleteiket, Hruscsov kijelentette: Ha erre válaszként mi nem próbálnánk ki saját fegyvereinket, ezzel kárt okoz­nánk, hazánk és az egész szo­cialista közösség védelmének. Ilyenformán a nukleáris fegy­verkísérletek felújításáért min­den felelősség a nyugati hatal­mak kormányait fogja terhelni. Hruscsov a továbbiakban' ar­ról szólott, hogy a közvélemény úgy emlegeti őt, mint a béke harcosát, aki biztosítja az egye­temes békét és így tovább. Ezt természetesen hízelgő hallani — mondotta. — Csakhogy nem a békének, hanem az agresszió és a háború erőinek teszünk szolgálatot, ha reményeinket csak egy országba, egy ember­be helyezzük, mégha az olyan ország kormányának élén áll is, mint a Szovjetunió és azt hisszük, hogy ők egymagukban képesek biztosítani a békét mi­alatt mások tétlenek maradnak. Az élet azt mutatja: ahhoz, hogy kivívjuk az egész világ békéjét, nem elég egy ország erőfeszítéseire támaszkodni, nem elegendő valamilyen „hő­söket” találni és azt hinni, hogy ők majd biztosítják a .békét A tartós béke biztosításá­hoz az szükséges, hogy az egész Föld népei a lehető legnagyobb erőfeszítéseket tegyék a béke megszilárdí­tásáért A népek, és csakis a népek ké­pesek rákényszeríteni a kormá­nyokat, amelyek ellenzik a le­szerelést, fegyvereket halmoz­nak fel háború kirobbantása céljából, hogy hagyják abba ezt a veszélyes • és esztelen politi­kát. Egyetlen nép sem marad­hat ki a békéért folytatott kö­zös ’ harcból. Beszédének befejező részében arról szólott Hruscsov elvtárs, hogy a Szovjetunió hogyan küzd a béke védelmében. Rámutatott, hogy a szovjet kormány terjesz­tette elő az általános és teljes leszerelésről szóló javaslatot. A Szovjetunió megszüntette az összes külföldi katonai támasz­pontját. Egyoldalúan, több íz­ben is csökkentette fegyveres erőinek létszámát. A nyugati hatalmak az ellenkező útra lép­tek. Az Egyesült Államok pél­dául az idén majdnem két és félmilliárd dollárral többet irá­nyoz elő fegyverkezésre, mint az előző évben, s most tárgyal­ja fegyveres erői növelésének kérdését Adenauer kancellár atomfegyvert követel a nyugat­német hadsereg számára. Ezért ébernek kell lennünk, nehogy a szocializmus ellenségei, az ag­resszív militarista körök meg­lepjenek bennünket. Minden erőnket latba kell vetnünk, hogy még jobban gyarapítsuk hazánk erejét, még magasabbra emel­jük gazdaságunkat tudomá­nyunkat és technikánkat, né­pünk életszínvonalát és kultú­If A r T A B 1961. Június 22, csütörtök. Névnap: Paulina. Napkelte: 3 óra 47 perc. Napnyugta: 19 óra 45 perc. » — A televízió ma, június 22- én, esti műsorában sugározza a kiskunhalasi, solti és bajai termelőszövetkezetekben és a Kecskeméti Földművesszövetke­zetben az aratási előkészüle­tekről, s az aratásról készült riportját — GYERMEKNAPOT ünne­peltek vasárnap a kislcnn* tnajsai Alkotmány Termelő­szövetkezetben. A tsz nőtaná­csa ötven gyermeket vendé­gelt meg. — SEGÍTENEK a gyümölcs­szedésben a bácsbokodi iskolá­sok. Naponta mintegy 50—60 úttörő dolgozik a Mátételki Ál­lami Gazdaság gyümölcsösében. (Tettinger Antal leveléből.) — Tegnap zárult a megye te­rületén működő gyógypedagó­giai osztályok nevelőinek há­romnapos szakmai tanácskozá­sa Kecskeméten. — MEGHÍVÁST KAPOTT a debreceni nemzetközi ének­versenyre a Bajai Tóth Kál­mán Leánygimnázium ének­kara. Megyénkben ez az egy énekkar kapta ezt a nagy ki­tüntetést. Tagjai lelkesen ké­szülnek a versenyre. — Állami növényvédelmi ki­állítás nyílt Nyíregyházán* amely bemutatja a növényvé­delmi munka legfontosabb moz­zanatait. Nagyméretű fényké­pekkel ábrázolják a szabolcsi növényvédelem tízéves fejlődé­sét ráját. Továbbra Is lankadatlan gondot kell fordítani országunk fegyveres erőire, melyek az Ok­tóberi Forradalom vívmányai, a. szocializmus vívmányai fölött őrködnek. Óriási áldozatokat vállalt né­pünk a haza szabadságának és függetlenségének védelméért. Ezek az áldozatok nagy, nemes ügyet szolgáltak. Most pedig, a Nagy Honvédő Háború kezdete után húsz évvel és befejezése után 16 .esztendővel, hazánk a gazdaság, a műve­lődés, a tudomáiiy, a tech­nika fejlesztésében soha nem látott magaslatokat ért el és szilárd léptekkel halad előre újabb győzel­mek felé. A szovjet nép felépítette a szo­cializmust és rendíthetetlenül halad a kommunizmus építésé­nek útján. Pártunk programjá­nak tervezete, amelyet a párt Központi Bizottságának plénuma a napokban hagyott jóvá, és amelyet általános megvitatás vé­gett nyilvánosságra hozunk, ki­jelöli a kommunizmus felépíté- ' séért, az egész emberiség örök álmának megvalósításáért folyó általános harc széles frontját Nekünk jutott osztályrészül az a nagy boldogság, hogy részt vegyünk e hatalmas feladat megvalósításában — mondotta végezetül Hruscsov elvtárs. Be­szédét a győztes szovjet nép­nek, a Szovjetunió dicső fegy­veres erőinek, a Szovjetunió Kommunista Pártjának, és a vi­lágbékének éltetésével fejezte be. A gyűlés hallgatósága lelke-: sen fogadta Hruscsovnak, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének beszé­dét. A háború éveiben Hruscsov mint az SZKP Politikai Bizott­ságának tagja: több front kato­nai tanácsának tagjaként is mű­ködött. Hruscsov altábomagyi egyenruhát viselt, s ugyanilyen egyenruhában jelent meg Leo- nyid Brezsnyev is. A szovjet mi­niszterelnök javaslatára a gyű­lés részvevői néma felállással adóztak a háborúban elesett hő­sök emlékének és üdvözlő üze­netet intézett az SZKP Köz­ponti Bizottságához. Malinovszkij marsall beszéde A szónok bevezetőben utalt arra, hogy míg a Szovjetunió aktívan harcolt a béke fenntar­tásáért és a fasiszta Németor­szág agressziójának elhárításá­ért, az Egyesült Államok, Ang­lia és Franciaország uralkodó körei az engedékenység politiká­ját folytatták és összejátszottak a fasiszta agresszorokkal. A nyugati imperialista hatalmak nag}7ban előmozdították Német­ország katonai erejének növeke­dését. A német militaristák „Drang nach Osten” jelszava megelégedéssel töltötte el az an­gol és a francia vezető köröket. Ami ma történik —, állapí­totta meg Malinovszkij .marsall — sokban hasonlít arra, ami több mint húsz évvel ezelőtt történt. Napjainkban a nyugati tőkés ál­lamok kormányai, megfeledkez­ve a történelem tanulságairól, megismétlik a múlt hibáit. Ha­talmas összegeket fordítanak Nyugat-Németország katonai po­tenciájának növelésére, a Bun­deswehr felfegyverzésére. A gálád német támadásra em­lékezve, megállapította. Mali­novszkij marsall, hogy a némcl fasizmus aljasan megszegte a Szovjetunióval kötött megnem­támadási szerződést. A Szovjetunió — mondotta Malinovszkij — nemcsak saját szocialista hazáját védte, amikor a német fasizmus által kirob­bantott imperialista rablóhábo­rúban fegyvert fogott, hanem igyekezett segíteni a meg­szállott országok népeinek is, hogy megszabaduljanak a beto­lakodóktól, igyekezett támogat­ni magát a német népet is, hogy lerázza magáról a hitlerista hó­hérok igáját. A Szovjetunió harcbalépése V fasiszta tömb országai ellen dön­tő tényező volt abból a szem­pontból, hogy a második világ­háború a náci önkényuralom el­len felkelő népek felszabadító háborújává alakult át. A Szov­jetunió lett a fasisztaellenes koa­líció döntő ereje. Az a körül­mény, hogy ennek a koalíció­nak különböző társadalmi és gazdasági rendszerű államok voltak tagjai, szemléltetően pél­dázza az együttműködést és nemcsak az együttélést, hanem a közös ellenség, a fasizmus el­len vívott közös harcot is. A Szovjetunió nagyra értékeli ezt az együttműködést és segítséget. Malinovszkij marsall a továb­biakban a nyugati szövetségesek szerepéről beszélt a második vi­lágháborúban. Megjegyezte, hogy az Egyesült Államok és Anglia uralkodó körei célként tűzték maguk elé mind a Szovjetunió, mind Németország maximális meggyengítését és ezért halo­gatták a nyugat-európai hadmű­veletek kiszélesítését. Csak ak­kor kezdtek sietni az európai második front megnyitásával, amikor világosan látták, hogy a Szovjetunió az ő segítségük nél­kül is szétzúzza a fasiszta Né­etországot. Egyenesen meg kell mondani — hangsúlyozta Mali­novszkij marsall —, hogy a Szovjetunió nélkül a szö­vetségesek nem semmisítet­ték volna meg a német fa­sizmust, . A szovjet népnek és fegyveres erőinek világtörténelmi jelentő­ségű győzelme megszabadította a föld népeit a rabság fenyegető veszélyétől, megmentette a vi­lág civilizációját a fasiszta faj­üldözőktől. A szónok ezután áttért a há­ború utáni időszak néhány jel­legzetes vonásának tárgyalására. Utalt arra, hogy a nyugati álla­mokban még ma is működő re­akciós csoportok nem mondtate le az emberiség ellen irányul*' terveikről. A szocializmus iránti osz­tálygyűlöl ettől elvakultan megpróbálják ugyanazt a politikát folytatni, amely az emberiséget a második világháborúba sodorta. Ezeknek az országoknak az ural­kodókörei nem akarnak tanulni a történelemből — mondotta a hadügyminiszter. A továbbiakban Malinovszkij marsall rámutatott, hogy a nyugatnémet militari®* mus felélledése miatt az egész Európát veszély fo* nyegetL Meg tudjuk azonban védeni ha-: zánkat — mondottá — bármi­lyen agresszorral szemben, ké­pesek vagyunk arra, hogy kény­szerzubbonyt húzzunk bármilyen őrültre, aki egy új nukleáris há­borút kirobbant Hangoztatta, hogy a leszerelés ma már a dol­gozóknak olyan harci követelé­se, amely történelmi szükség- szerűséggé vált Hangsúlyozta, hogy a háború ma már nem vég­zetszerűen elkerülhetetlen, s ennek biztosítéka a szocialista világrendszer egyesített ereje. A Szovjetunió hatalma mérhe­tetlenül megnőtt. A szovjet kor­mány — tekintettel az imperia­listák agresszív terveire — min­dent megtesz a szovjet fegyve­res erők megszilárdítására, s kellő szinten tartja az ország védelmi erejét. Befejezésül Malinovszkij mar­sall kijelentette, szolgáljon ez az évforduló alkalmul arra, hogy .a népek idézzék emlékezetük­be ezt a szörnyű eseményt, ta­nuljanak a kemény leckéből és még lobban mozeösH-s-ík “-őiket a világbéke megvédésére". 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom