Petőfi Népe, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-18 / 142. szám

Á Bajai III. Béla Gimnázium órszágoshírű röplabda csapatá­nak néhány tagja ezekben a napokban búcsúzik az iskola­kaputól, a falaktól. Életük négy, szép í— kemény munkával és sok-sok sportsikerrel telített — esztendejének tanúitól. A kiváló bajai sportolók közismerten jó tanulók isj Jövőre legtöbbjük egyetemen, főiskolán folytatja tanulmányait. Addig azonban még előttük az egész nyár, két hónap vakáció, amely életük első fontos állomását, az érett­ségit követi. Két hónap szabadság? Bizony ez a szabadság sportprogram­mal és tanulással zsúfolt. Noblesse oblige — tartja a francia közmondás. Magyar megfelelője talán ez lehetne: a név, a dicsőség kötelez. A nyári válogatott mérkőzéseken ugyanis számítanak a jónevű bajai játékosokra és a felkészü­lés, edzőtáborok, versenyek ide­jük nagyrészét igénybe veszik. Hármat ragadtunk ki a csa­patból, hogy számoljanak be nyári terveikről. Tüske Ferenc, a csapatkapi­tány. Jórendűen érett, az állat­GYÜLNEK a bejegyzések a megyei TST főkönyvében, hét- ről-hótre növekszik a Kilián- mozgalom tábora. Tömespor- tunk helyes útra lépett az új mozgalom bevezetésével; erről már a kezdeti sikerek is meg­győzhetnek bárkit. Rövid más­fél hónap alatt közel nyolcezer­re nőtt a jelentkezők hatalmas száma. Pedig a feltételek — gondolunk itt a nevezési díjra és a jelvényszerzés hosszú idejé­re — nehezebbek mint az eddigi tömegversenyeken. Nem kam­pányszerűen kezdtünk a tobor­záshoz, mégis elérjük lassan azt a létszámot, amit a jelvényszer­ző mozgalmakban sikerült fel­mutatnunk. Nem lehetünk elé­gedetlenek ezekkel az eredmé­nyekkel, hiszen a számok mö­gött hasonlíthatatlanul több sport: pontszerző verseny, alap­fokú bajnokság rejtőzik, mint például az MHK-ban volt. SOK HELYÜTT azonban még halogatják a Kilián-mozgalom megindítását. Így a Bajai III. Béla Gimnáziumból, amely pe­dig túlzás nélkül nevezhető me­gyénk egyik sportfellegvárának, még egyetlen nevezés sem érke­zett. Ugyanígy az általános is­kolák nagyrészében is, különö­sen a tanyai iskolákban, a tan­év őszi kezdetére halasztották a szervező munka megindítását. Bizonyos, hogy a vizsgák előtti „hajrá”-ban nehezebb a kezdet, mint a tanév elején. Helyes munkamegosztással, a KISZ- szervezet, az úttörőcsapat segít­ségével ázonban meg lehetett volna kezdeni a jelentkezések összegyűjtését máris. Annál dicséretreméltőbb te­hát a Kecskeméti Katona Jó­zsef Gimnázium, vagy a Bajai Központi Általános Iskola — és még hosszan sorolhatnánk to­vább a példákat —, ahol százá­val kapcsolódtak be a fiatalok a Kilián-mozgalomba. A többi iskolát, ahol még késlekednek, a mozgalom tartalékának te­kintjük. NEHEZEN indul azonban a Kilián-mozgalom a felnőttek körében. A sportegyesületek még távolról sem tették meg a magukét. Az egyesületen kívüli dolgozók szintúgy nagyon keve­sen kapcsolódtak még be a mozgalomba. Kerek félszáz csu­pán a falusi, városi sportkörök­ből, az üzemi dolgozók közül és a tömegszervezetekből jelent­kezettek száma. Kecskemét két nagy sportegyesületéből, a Dó­zsából és a KTE-ből még senki sem jelentkezett. Ebben a te­kintetben a két bajai sportkör. orvosi főiskolára szeretne be­iratkozni. Lantos Csaba jele­sen érett, 6 is állatorvos sze­retne lenni. Tengerimalaccal, sündisznóval, galambbal, nyál­lal sokkal régebben foglalkozik már, mint röplabdával. Horváth Géza kitűnőre tette le az érett­ségit, mérnök akar lenni. A fel­vételi vizsgákra lesz tehát mit tanulniok mindhármuknak. És a sportban mi a tervük? — Együtt marad a csapat a nyáron is — mondja a kapi­tány. — Június 27-től kéthetes edzőtáborban leszünk, itt Baján. Július második felében rende­zik a tatai edzőtábort, ahol fel­készülünk a bécsi ifjúsági válo­gatott találkozóra. Augusztusban újabb egyhetes edzőtábor Esz­tergomban a német—magyar ^if­júsági válogatott találkozó előtt. — A szüleik mit szólnak mindehhez? — Jut azért egy-két hét az otthoniaknak is — mosolyog­nak mindhárman. — És a tanulás a felvételire? — Abban sem lesz hiba. Ott­hon nemcsak lustálkodni fo­gunk, és lehet tanulni az edző­táborban IS; M. L. az Építők és a Bácska jár élen; az üzemek között a Kecskeméti Zománcipari Művek; a tömeg­szervezetek közül a Kiskőrösi MHS és a Kecskeméti Malom­gépgyár KISZ-szervezete. Jellemző képet ad a megyei TST statisztikájának területi összesítése is. Kecskeméten (csak a városban) közel kétezer je­lentkező van, a kalocsai járás-1 ban másfél ezer, Baján nem egészen 1200. A lemaradottak: Dunavecse, kecskeméti járás, Kiskőrös. MEGÁLLAPÍTHATJUK te­hát, hogy az üzemekben, falvak­ban és a KISZ-szervezetekben sokkal tevékenyebb propagan­da- és szervező munkára lesz szükség ezután. A kalocsai és a bácsalmási járás kivételével a kellő létszám híján még nem lehetett elindítani a különböző alapfokú bajnokságokat sem. Különösen a községekben és a tsz-ekben várnak nagy felada­tok a KISZ-re. 24. — Megvan! Látom őket! Dox Ten felkiáltott. — öt, tíz, tizenegy, tizen­kettő ... Tizenkét Különös ruhába öl­tözött két lábon járó lény moz­gott tőlünk alig egy kodenre a folyó partján. A távcső egészen közel hozta őket. Hasonlítanak ránk! Hasonlítanak? Pontosan olyanok voltak, mint mi! Csak a ruhájuk volt egészen különös, állati bőrökből készülhetett... A szemük, az arcuk, a mozgá­suk — ugyanaz! A mindig nyugodt Dox Ten kiáltozni kezdett. Engem pedig valósággal megbénított a felfe­dezés: íme, itt élnek, mozognak előttünk a D-bolygó lakói, a mi kozmikus testvéreink! Görcsösen szorongattam sze­mem előtt a távcsövet. A pa­rancsnok lefutott egészen a víz­partig, és egyre hangosabban kiáltozott. A távcső mezőjében láttam, hogy a bőrruhások meg­lepődve kapják fel fejüket, és arrafelé tekintgetnek, ahol mi álltunk. Aztán öten közülük el­indultak felénk. Egyik kezem­Megyék közötti atlétikai verseny Baján A Bajai Epftők rendezi Bárá­nyéi, Zala, Somogy, Tolna és Bács-Kiskun megye legjobb at­létáinak viadalát. A verseny dél­előtt fél 11 órakor kezdődik az Építők Sportpályán. Hajtsák végre a határozatokat A dunavecsei járási v. b. má­jus 19-én tárgyalta a Kilián- mozgalom helyzetét. Az erkölcsi támogatás, ellenőrzés és a helyi tanácsok tömegsportmunka irán­ti felelőssége mellett az ülés részvevői sokat foglalkoztak az anyagi támogatás problémáival is. Csapiár József elnökhelyettes javaslatára a sportkörök anyagi támogatásánál figyelembe veszik a jövőben az elvégzett társadal­mi munka értékét. Ez az elv bi­zonyára ösztönző hatású lesz és várható, hogy számtalan kispá­lya, valamint egyéb sportlétesít­mény helyi erőkből történő megvalósítását eredményezi. A községekben azonban még nem mindenütt értették meg a vezetők a Kilián-mozgalom fon­tosságát és felesleges többlet- munkának tartják a tömegsport ellenőrzését. Volt olyan vezető, aki azt kérdezte: hát ezzel is mi foglalkozzunk ezután? En­nek a szemléletnek tulajdonít­ható, hogy a járásban eddig csupán Kunpeszéren tárgyalta meg a v. b. a helyi sportmunka helyzetét A megyei tanács határozata értelmében a Kilián-mozgalom július 30-ig minden községben a v. b. elé kell kerüljön. Még két hét áll tehát a községi ta­nácsok rendelkezésére és remél­hetőleg ez az idő elég lesz nem­csak a dunavecsei járásban, ha­nem megyénk valamennyi köz­ségében is a határozat végre­hajtásához. Itt szeretnénk azon­ban felhívni a sportvezetők fi­gyelmét arra, hogy a határozat végrehajtásáért ők is felelősek. Ne várják ölhetett kézzel, hogy a tanács vezetői keressék őket, hanem kérjék maguk is a segít­séget és az ellenőrzést. mel akaratlanul is megmarkol­tam a sugárfegyvert, a másik­kal pedig csak szorítottam, szo­rítottam a távcsövet. Különösen festhettünk koz­moszöltözetben, de akkor eszünk­be sem jutott, hogy furcsa ru­házatunk elrettenti majd őket. Így történt! Amikor már jól lát­tak minket, hirtelen megálltak, tanakodtak, aztán futásnak ered­tek vissza, arrafelé, amerről jöttek, különös hangokat hallat­tak, karjaikat az ég felé do­bálták. Menekültek. Dox Ten még mindig ott állt a vízparton, kiáltozott és inte­getett feléjük. De azok már túl vblták a part messzebb húzódó fasorán is, és eltűntek a sze­münk elől... Még vártunk néhány percig, aztán úgy határoztunk, hogy visszatérünk az Endroxlán-hoz. Társaink már nagyon vártak bennünket. A központi kor­mányzófülkében Dox Ten fá­radtan ült le a puha műanyag­fotelbe, és elrendelte az egyórás pihenőt. Száz és száz kérdésre kellett Tekintsünk a számok mögé Amikor a bírónak csakugyan nincs igaza A bírónak „soha sincs igaza". Így van, kedves szurkolótár­sak? .-. ... Nem, nem önt kérdez­tem, hanem azt a másik sport­társat, az ellenfél drukke­rét!.,«. No lám, persze, hogy. helyesel. Igen, igaz, „rázós” volt a mérkőzés, nem érthet min­denki egyet A Dunavecse—Szabadszállási Honvéd járási bajnoki ütközet is ilyennek ígérkezett. Jóképes­ségű, fiatal játékvezetőit küld­tek hát 3d a JT-től. A harcosok régi igazságát azonban ismerte az ifjú, amely szerint; egy játékvezető nem játékvezető, mert szüksége van segítségül két partjelzőre is. Hárman jobban bírják az ira­mot, ha futni kell a végén ... A „főnök” meg is érkezett Dunavecsére időben, de a segéd­erőket hiába várta. Az egyik­nek „lerobbant” a 125-ös Cse­pelje, a másik meg jóég tudja miért nem jöhetett. Történe­tünk egyedülvaló hőse várt, várt egy ideig, aztán kijelen­tette, hogy ő bizony \ egymaga nem egész ember, legalább is nem egész játékvezető és ilyen bajnoki femekedés levezetését egyedül nem vállalja. Szó szót sem követhetett, mert nyomban el is illant, csupán annyi ideig tartózkodott még a veszedelmes zónában, amíg felvette az úti­költséget, napidíjat, játékvezetői díjat,' egyszóval mindazt, amit elbír egy akkora kis darab pa­pír, mint a költségelszámolási blanketta. Vissza a pénzit! — követelték a belépődíjat labdarúgásra és lerágásra kiváncsiak, valljuk meg: joggal. Az más lapra tar­tozik, hogy a két csapat aztán mégis lejátszotta a mérkőzést, nem bajnoki vicsorgással ugyan, csak amúgy barátságosan, ame­lyen köztudomásúlag minősftet- len, alkalmi játékvezető is meg­teszi. Most az egyszer mégis igazat kell adnunk az eredetileg ki­küldött, de a kockázatokat nem vállaló bírónak: a mérkőzés ke­vésbé szolidan zajlik le, ha ő ott marad, az bizonyos. Abban azonban melléfogott, hogy egye­dül nem vezetheti le a mérkő­zésit a szabályok szerint. Mert a szabályzat értelmében a ki­küldött partjelző is köteles ezt megtenni, ha nem érkezik meg a játékvezető. Hogy a jövőben az ilyen téve­déseket elkerülhesse, kioktatás­képpen egyszerű kék borítékot kapott D. A. játékvezető a kis­kőrösi JT fegyelmi bizottságá­tól. A levélke a szabálykönyv vonatkozó paragrafusával indo­kolva egy 336 forintról szóló kártérítési utasítást (a dunave­csei sportkörnek okozott veszte­ség), egy költségvisszatérítési kötelezvényt és november 30-ig szóló letiltást tartalmazott. Lám, a bíró is kaphat gólt öngólt! Méghozzá 11-esből, hi­szen kézzel érintette a jogtala­nul felvett forintokat Mester lAszló Komoly arccal, vagy szerény félmosollyal néznek a fiúk a fényképezőgép lencséjébe a bajnokság győztes mérkőzése után. A tiszakécskeiek megnyerték a kecskeméti összevont já­rási bajnokságot, jövőre a megyei I. osztályban látjuk őket vi­szont. Gratulálunk Uzsovicsnak, Rácz I-nek, Kosának, Zoboki- nak, Rácz II-nek, Sánthának (álló sor), Tordainak, Hangyád­nak, Parádinak, Baliának és Vargának (guggoló sor). válaszolnunk. Dox Ten részle­tes pontossággal leírta a bőrru­hások arcvonásait, testalkatu­kat. Doxir Teni, az orvos-bioló- gusnő ragyogott, fénylett. az ar­ca, ahogy a parancsnok szavait hallgatta. Nagyszerű élmények várták az orvost és a bioló­gust is... Aztán újra lepergettük a kép­rögzítő szalagra felvett képeket, a felderítés minden mozzanatát. Sajnos, a bőrruhásokról nem készítettem felvételeket, annyi­ra hatalmába kerített az első — hacsak távoli is — találkozás láza. Akkor még nem is sejtettük* hogy a következő fényesség óráiban már közvetlenül meg­ismerkedünk velük... * Másnap, kora reggel a nap még alig kelt fel a Jordánon túli dombok felett, amikor Áb­rahám megint ott ült sátorá­nak nyílásában és szemeit le­hunyva megszállott perceit vár­ta. Házanépe messze elkerülte a nagyurat, mert ha ilyenkor megzavarták és haragra ger­jedt, haragja iszonytató volt... A vénember Elohimot, a nagy istent hívta. Rabszolgái, akik urukat látták, imára borultak és könyörögve kérték a hatalmas istent; fordítsa jóságra Ábra­hám haragját, megértésre 'ke­gyetlenségét, és nagylelkűségre gyűlölködését. Mert Elohim, a nagy és ha­talmas isten Ábrahám által hoz­ta szigorú törvényeit és a rab­szolganép hitte, hogy így a jó, és sorsuk ezáltal beteljesedett... És a reggel hűvös szelet ho­zott a folyó felől és Ábrahám egyedül volt sátorában. Juhai tengerként hömpölyögtek a Jor­dán partjának mezőségein, Áb­rahám örömmel számlálta ben­nük gazdagodását. ... Elohimot hívtai Az isten nem jött. Abrahám könyörgött, könyörgött, míg vég­re gyötrő kínok között álommal hódítja őt és mondta neki: — Ábrahám, szolgám, borulj le előttem és hallj engem! A vénember a földet csókolta, ott, ahol révületében az isten saruit látta állani. — Avagy eltitkoljam-e csele­kedetemet tőled? Ábrahám sárral szennyezte ősz szakállát és hörögve szólt: ■— Ne titkold uram, mert bi­zonyára hasznunkra és okulá­sunkra tennéd, nekem és egész házam népének.., — Szólok, Ábrahám! — dö­rögte az Ür. — Elküldöm hoz­zád angyalaimat, hogy lássanak téged és szolgálhasd őket, míg házadnak vendégei lesznek. Ábrahám megtépte az ő ru­háját és sárral szennyezte az ő testét. ' — Elohim! Nagy isten! Az Űr leintette őt és mondot­ta végezetül: (Folytatjuk.) t Hogyan töltik a vakációt?

Next

/
Oldalképek
Tartalom