Petőfi Népe, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-16 / 140. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAGYAR. SZOCIALISTA M UNkÁS PART BACS - kl&kUN MEGYEI LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 140. SZÁM Ara 60 fillér __________1961, JÜNKTS 16. PÉNTEK Az atomkísérletek eltiltását és a leszerelést csak együtt lehet megoldani Hruscsov beszéde a bécsi találkozóul Moszkva. (MTI) N. Sz. Hruscí»v, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke csütörtökön este beszédet mondott a szovjet rádióban és a központi televízióban a Kennedy elnökkel való bécsi találkozójáról. Hruscsov beszéde elején megállapította, hogy a kormányfők találkozói, személyes kapcsolataik kialakítása és vélemény- cseréje rendkívül hasznos. Hasznos a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőinek közvetlen eszmecseréje is. Ügy véljük, hogy az ilyen találkozások szükségesek, természetesen olyan feltételek mellett, ha a kormányfők az államok közötti béke biztosítására törekszenek — mondotta Hruscsov, =» Ä magunk részéről mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy biztosítsuk a nemzetközi feszültség enyhülését, az államok kapcsolatainak normalizálását. A különböző érintett kérdések közül elsőnek az általános és teljes leszerelés problémájáról beszélt a szovjet kormányfá Közismert tény — mondotta —, hogy a Szovjetunió állhatatosan és következetesen harcol a leszerelés kérdésének megoldásáért. A szovjet állam évtizedek óta a világ elé tűzi ezt a kérdést. A Szovjetunió már 1922- ben a nagy Lenin kezdeményezésére a genovai konferencián javasolta, hogy valósítsák meg az általános és teljes leszerelést A második világháború óta, amely annyi gyászt és nyomort zúdított a népekre, kettőzött energiával harcolunk a leszerelés problémájának mielőbbi megoldásáért. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében és e szervezeten kívül is felhasználunk minden lehetőséget arra, hogy kivívjuk a probléma pozitív megoldását, kiküszöböljük az új világháború veszélyét; Mivel azonban a nyugati hatalmak nem voltak hajlandók a leszerelésre, nem sikerült semmiféle pozitív eredményt sem elérni. Az általános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslatok, amelyeket a szovjet kormány megbízásából az ENSZ-közgyű- lés elé terjesztettem megvitatásra, jó alapot jelentenek a leszerelés problémájának megoldásához. Ha ezeket a javaslatainkat elfogadják, akkor a népek örökre megszabadulnak a fegyverkezési hajsza súlyos terhétől, a pusztító rakéta- nukleáris háború veszélyétől. Kijelentettük — és most kategorikusan megismétlem —, hogy ha a nyugati hatalmak beleegyeznek az általános és teljes leszerelésbe, akkor a Szovjetunió kész elfogadni bármely ellenőrzési rendszert, amilyet csak előterjesztenek. Csakis a legszigorúbb ellenőrzés mellett megvalósított általános és teljes leszerelés viszonyai között lehet elérni a bizalmat és valóban megteremteni az államok békés együttélésének olyan feltételeit, amelyek között egyetlen ország vagy csoportosulás sem fegyverkezhet titokban, hogy más országokat megtámadjon. Hruscsov emlékeztetett arra, hogy június 19-én Washingtonban tárgyalások kezdődnek a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a leszerelés kérdéséről. „Szeretnénk remélni, hogy ezúttal végre konstruktív közeledést látunk majd az Egyesült Államok részéről” — mondotta Hruscsov. A következőkben a nukleáris fegyverkísérletek betiltásának kérdéséről szólt. Csaknem három éve folytatunk Genfben tárgyalásokat az Egyesült Államokkal és Angliával erről a kérdésről. Annak ellenére, hogy a tárgyalások során elébe mentünk a nyugati hatalmak egész sereg óhajának, a tárgyalások semmiféle konkrét eredménnyel sem jártak. Most újabb nehézségek merültek fel. A nyugati hatalmak nem hajlandók elfogadni az ellenőrzés formáira vonatkozó javaslatainkat. Mi a lényege javaslatainknak? Kezdetben lehetőnek tartottuk, hogy elfogadjuk a nyugati hatalmak' javaslatát arra vonatkozóan, hogy a nukleáris kísérletek beszüntetését ellenőrző rendszer végrehajtó szervét egy — a felek közötti közös megegyezés alapján kinevezett — személy vezesse. A kongói események azonban figyelmeztettek, megtanítottak bennünket, hogy amint mondani szokták — helyén legyen az eszünk. A Kongói Köztársaság kormánya segítségért fordult az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez a belga gyarmatosítók elleni harcában. A Biztonsági Tanács és a közgyűlés ezzel kapcsolatban több jó határozatot hozott. És mi történt azután? Hammarskjöld úr semlegesnek tüntetve fel magát, és az ENSZ főtitkári tisztségét felhasználva a Biztonsági Tanács és a közgyűlés határozatait a gyarmatosítók javára értelmezte és hajtotta végre. A kongói nép tragédiája világosan megmutatta, milyen következményekhez vezethet az ENSZ végrehajtó szervének önkénye abban az esetben, ha ezt a tervet egyedül a főtitkár képviseli. Mindent meg kell tenni, hogy ne ismétlődhessenek meg hasonló cselekmények. Ezt követeli a népek érdeke, a béke megvédésének érdeke. A szovjet kormány éppen ezért arra a szilárd meggyőződésre jutott, hogy a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről szóló szerződés végrehajtásának ellenőrzését a három meglevő államcsoport, a szocialista országoknak, a nyugati katonai tömbök tagállamainak, valamint a semleges politikát folytató országok képviselőinek részvételével kell megvalósítani. Ilyen körülmények között a három államcsoport képviselői csak közösen elfogadott határozatot hozhatnak. A Szovjetunió nem követelt és nem követel a maga részére kivételes helyzetet. Pontosan olyan jogokat követelünk májunknak, amilyen jogai lesznek a szerződés többi részvevőinek is. Hruscsov hangsúlyozta: A Szovjetunió nem egyezhet bele semmiféle „semleges" vezető kinevezésébe, mert ezt a nyugati hatalmak arra használnák fel, hogy minden akadály nélkül kémkedjenek a Szovjetunió területén. Ebbe magától értetődően nem egyezhetünk bele és nem is fogunk beleegyezni soha, mivel hazánk biztonságáról van szó — mondta Hruscsov. Minden jel arra mutat, hogy a genfi tárgyalásokon nehéz megegyezni a nukleáris kísérletek beszüntetéséről a nyugati hatalmak álláspontja miatt. Természetesen mindenki számára világos, hogy a kísérletek beszüntetése önmagában még nem eredményezné a nukleáris és rakétaháború elhárítását. A főkérdés most az, hogy haladéktalanul megoldjuk az általános és teljes leszerelés kérdését. Az Egyesült Államok elnökének kijelentettük, oldjunk meg kölcsönös összefüggésben két problémát: a kísérletek beszüntetését, valamint az általános és teljes leszerelést. Akkor köny- nyebb lesz megegyezni az ellenőrző-végrehajtó szerv megteremtésében is. Az általános és teljes leszerelés viszonyai között az államok biztonságának kérdése másképp vetődik fel. Nem lesznek hadseregek és nem lesz meg az a veszély, hogy egyik állam megtámadja a másikat. Ilyen körülmények között a szovjet kormány kész lesz elfogadni a nyugati hatalmak ellenőrzésre vonatkozó javaslatait. Hruscsov emlékeztetett arra, hogy a genfi tárgyalások idején Franciaország kísérleteket folytat. „Franciaország a NATO- nak, annak az agresszív katonai tömbnek tagja, amely nem titkolja a szovjetunióellenes irányzatát, lehetőséget kap arra, hogy tökéletesítse a nukleáris fegyvert nyugati szövetségesei érdekében” — hangoztatta a szovjet kormányfő. Számolni kell azzal is, hogy Franciaország példáját más országok is követhetik, amikor megfelelő tudományos-műszaki lehetőségek állnak rendelkezésükre. Mindez arra a következtetésre késztet bennünket, hogy a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetése kérdésének megoldását össze kell kötni az általános és teljes leszerelés feladatával. Azt szeretnénk, ha az Egyesült Államok kormánya helyesen értelmezné álláspontunkat. Ez hozzásegítene ahhoz, hogy megtaláljuk az egyezmény eléréséhez szükséges alapot. Hruscsov ezután beszédében a német kérdéssel foglalkozott, amely — mint mondotta — jelentős helyet töltött be a Kennedy elnökkel folytatott megbeszéléseken. Azt hihetne az ember, hogy a kérdés világos: a német békeszerződés megkötése elkerülhetetlen — folytatta a szovjet kormányfő. — Világos, hogy szó sem lehet a határok bármiféle megváltoztatásáról. Ml abból indulunk ki. hogy a Németországgal kötendő békeszerződés rögzíteni fogja azt, am'it már a potsdami értekezlet is meghatározott. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya nem egyszer kijelentette, hogy elismeri Németország Potsdamban meghatározott keleti határát, véglegesnek tekinti az Odera—Neisse vonal mentén húzódó határt, s ezt a német és a lengyel nép közötti békehatárnak tekinti. A nyugati hatalmak kormányai tudatában vannak annak, hogy értelmetlen dolog lenne most felvetni Németország határai megváltoztatásának kérdését. E hatalmak képviselői a velünk folytatott megbeszélések során nem egyszer kinyilatkoztatták ezt. Azt kérdezzük hát, hogy akkor miért ne írjuk alá a békeszerződést, ha egyszer mindenki számára világos, hogy Németország jelenlegi határait háború nélkül nem lehet megváltoztatni? Háborút pedig — amint a nyugati hatalmak kormányai kijelentik — ők sem akarnak. Ennek oka bizonyára az, hogy egyesek beszélnek ugyan a békéről, de a valóságban éleszteni akarják a második világháborúból visszamaradt izzó zsarátnokokat, azért hogy kivárják a megfelelő pillanatot és újra fellobbantsák a háború lángját. Ebből a célból hoznak létre egyre újabb hadosztályokat, Nyugat-Németországbanti Adenauer kancellár pedig ezért követel atomfegyvert hadserege számára. Hruscsov utalt arra, hogy Kennedy kijelentette: a nyugati hatalmaknak valamiféle kötelezettségük van Nyugat- Berlin lakosai iránt, s ezeket a kötelezettségeket nem érintheti a német békeszerződés megkötése sem. Miféle kötelezettségek megvédéséről lehet szó, ha azok a hitleri Németország ka- pitulálásának tényéből és az ideiglenes szövetséges! egyezményekből következtek? — mondotta Hruscsov. Mindig úgy volt, hogy a békeszerződés aláírása után a kapituláció feltételei érvényüket vesztik azon az egész területen, amelyre kiterjed a szerződés, és a terület mentesül a megszállási rendszer alól. Éppen ezért Nyugat-Bcrlin, amely a Német Demokratikus Köztársaság területén van, a békeszerződés aláírása után mentesül mindazon feltételek alól, amelyek a hitleri Németország kapitulációjáéval, a megszállási rendszer bevezetésével kapcsolatosak. Hruscsov hangsúlyozta: a nyugat-berlini helyzetről szólva nyugati hatalmak nem egyszer letérnek a jogi alapról, presz- tizs-elképzelésekre hivatkoznak? Ezzel kapcsolatban egy elég friss példára hivatkozott. „Az Egyesült Államokkal együtt harcoltunk Japán ellen.' Népeink együtt ontották vérüket. A szdvjet hadsereg szétzúzta a japán hadsereg magvat, a mandzsúriai Kvantung-hadse- reget. A Szovjetunió az Egyesült Államokkal és a Japán ellen harcoló más államokkal együtt vett részt a Japán háború utáni fejlődésére Vonatkozó ellenőrzéssel kapcsolatos intézkedések kidolgozásában. — Washingtonban megalakult a távol-keleti bizottság, létrehozták a Tokióban székelő Szövetségi Tanácsot. A szovjet képviselők e szervekben aktív tevékenységet fejtettek ki az egyenjogúság alapján. Amikor arra került a sor, hogy megkössék a békeszerződést Japánnal, a szövetségesek nem vették tekintetbe a Szovjetunió véleményét, különbekét kötöttek és egyúttal felszámolták Japánban a Szövetségi Tanácsot, megfosztották a szovjet képviselőket minden joguktól.” „Mint láthatják, az Egyesüli Államok akkor nem vette figyelembe sem a Szovjetunió jogait, sem a nemzetközi egyezményeket. Az atomfegyverek terén fennálló fölényére támaszkodva arra törekedett, hogy feltételeket diktáljon nemcsak a legyőzött Japánnak, hanem azok- nek a szövetségeseknek is, akib részt vettek a Japán elleni háborúban” — mondotta Hruscsov? Hruscsov elvtárs rádió- és televíziós beszédének befejező részét lovunk holnapi számában közöljük. (
