Petőfi Népe, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-15 / 139. szám

1961. június IS, csütörtök 5. oldal Lajkovék baromfifarmja — Egy család — 32 ezer forint bevétel — Javakorabeli, ügybuzgó férfivel találkoztunk a szanki tanácsháza egyik irodahelyisé­gében. Papp Sz. Béla, az itteni hat termelőszövetkezeti csoport egyikének, a Hunyadi János nevét viselő közös gazdaság­nak az elnöke. A közösség ügyes-bajos dol­gait intézi, s hogy beszéd'je ele­gyedünk, kiderül: tele van a zsebe szerződést tartalmazó, vagy annak a céljára szolgáló üres ívpapirokkal. Űton-útfélen tárgyal ugyanis a csoport gaz­dáival, hogy meg ne feledkez­zenek államunk iránti kötele­zettségükről, s ha netán dűlő­re jutnak, hát kéznél legyen mindjárt az az aláírandó ok­irat. — Nálunk nem kell sokat agitálni — mondja. — Gabo­nából például 160 mázsa a ter­vünk, s május első hetében már közel 110-re szerződtek csopor­tunk gazdái. A 130 darabra ter­vezett hízott sertésből csak har­minc hiányzik a papírról, s jóllehet mustra nincs még ter­vünk, abból is vállaltunk már 450 hektolitert az állami fel­vásárlóknak történő átadásra. — És a baromfi? — Azt hiszem, a tervben meg­határozott 40 mázsánál jóval többre szerződünk ... Van egy gazdánk, aki egymaga tenyészti az összmennyiség több mint harmadrészét. Hitetlenkedjünk el­oszlatására beül velünk az au­tóba, s néhány perc múlva máris künn vagyunk a község peremén, Lajkov Flórián por­táján. Hatalmas tanyaudvar, a vé­ge napraforgószárral elkerítve, azon túl pedig mezőség terül el, s csádés partjai között lassú víz folydogál. Már látni, hogy az elnök iga­zat mondott. Az udvar végében s a kerítésen túl, liba-, kacsa-, csirke- és pulykasereg hemzseg, éli világát. A gazda, majd a fe­lesége, végül Flóri fiuk és a menyük jön elénk, s kérésünk­re számolják: száz libát, ugyan­annyi pulykát, hasonlóképpen száz csirkét és hetven, kacsát nevelnek, illetve majd hizlal­nak — összesen 15 mázsa ba­romfi átadására szerződtek. Azután mi kezdünk számolni. A ceruza megfontoltan rója pa­pírra a számjegyeket, s a fi­gyelmes kontroll után sem ke­vesebb a végösszeg 32 ezer fo­rintnál. A felvásárlótól legalább ennyi pénzt kapnak Lajkovék a szárnyasokért és a libatoUért Ezenkívül két hízott ser­tésre, egy szarvasmarhára és öt mázsa rozsra is szerződtek. Sőt, eleget téve vállalásának, Lajkov néni már kétezer tyúk- tojást is átadott a földműves­szövetkezetnek, s jó néhány százra most köt pótszerződést. Okos és szorgalmas emberek. Nem is az övék a tanya, úgy bé­relték a körülötte elterülő hu­szonkét hold földdel együtt. A szántó mindössze 8 és fél hold, de a baromfitartással annyi — ha csak nem több — bevé­telre tesznek szert a különben nem sokat éró mezőség haszno­sításával, mintha az elsőrendű termőföld volna. Az asszony tanfolyamot is végzett a baromfitenyésztés si­kere érdekében. Ügy tervezik, hogy decemberi átadásra a még ezután kikelő »samyú« pulykát is felnevelik. Jövőre pedig az egyik Lajkov fiút alkalmazó nagykőrösi ládagyárból jutá­nyos áron vásárlandó lécekkel bővítik az elkerített udvarrészt, s még több baromfit tartanak. A termelőszövetkezeti csoport gazdái meg úgy terve­zik, hogy ha majd magasabbra lépnek a közös gazdálkodás lép­csőjén, a nagyüzemi baromfite­nyésztést itt folytatják, ahol Lajkovék olyan nagyszerűen megteremtették annak alapját T. L Őívenkeiten u\mú !íi!(ö!dre a Bajai Állami Gazdaságból ötvenketten mennek külföld­re az idén a Bajai Állami Gaz­daság dolgozói közül. Az utazás költségeit minden esetben a gaz­daság fedezi. Jelenleg is van egy csoport külföldön. Többen utaz­nak az NDK-ba az erfurti ker­tészeti kiállításra is. A gazda­ság vezetősége azt tervezi, hogy jövőre a kiváló dolgozók közül még többnek fedezi a külföldre történő utazás költségeit. licdves vendegekkel a medvében Ns I ekem is megadatott az a szerencse, hogy a román pártmunkás-küldöttséget három napon keresztül kísérhettem Bács-Kiskun megyei útja során. CD K ülönösen nagy érdeklődés­sel figyelték vendégeink öntözéses gazdaságainkat. Ala­posan körülnézegették csőkutas berendezéseinket, még az ebéd­időből sem sajnáltak elrabolni perceket, ha ilyen helyre ér­tünk. Izsákon az állami gazda­ság almáskertjében büszkén mutatták a vendéglátók a cső­kutat, amelynek az az érdekes­sége, hogy az utolsó méter ki­vételével, végig műanyagból ké­szült. i — ötletes és ügyes elgondolás — tükröződött vendégeink arcá­ról, ezt nyíltan is megmondták, amikor Sarok Antal elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese érdekes kísérletet mutatott be a műanyagcső törhetetlenségéről. A dűlöúton két könnyű mű­anyagcsövet keresztbe fektetett és intett a gépkocsivezetőnek, menjen keresztül rajtuk. Ro­mán vendégeink tiltakoztak ez ellen, mondván: nem szükséges összetörni a csövet... Sarok elvtárs nevetett, a gép­kocsivezető gázt adott és ven­dégeink megkönnyebbülten só­hajtottak fel ■ az épségben ma­radt műanyagcső láttán. Ez a sóhaj — úgy láttam — egyben elismerésüket is jelen­tette. Piroskendős asszonyok — hir­telen nem is tudtam megszá­molni, annyian voltak — ép­pen ládákba öntögették a zöld­borsót. Tizenhét holdjukról több mint 250 q-t adtak már el, s ál­landóan szedik, mert egyre több a termés. Annyi idejük azon­ban akadt, hogy virágcsokro­kat gyűjtsenek és ezzel fogad­ják a látogatókat. Túl vagyunk a bemutatkozá­son, nézegetjük a pirasló para­dicsomokat és a hatalmas zöld­paprikákat, amikor a mező fe­lől a küldöttség egyik tagja szalad az asszonyokhoz. Kezé­ben hatalmas mezei csokor és Pénzes Jánosné kezébe nyomja. Az idős asszony meghatottan veszi át % virágot és hirtelen megrántja a tolmács karját: — valamit mondott, de nem értet­tem ... A tolmács elneveti magát: — Azt, nénikém, hogy olyan szeretettel adja, mint maguk adták az előbbi csokrokat... CD M ég sok-sok élményt vet­hetnénk papírra: írnom kellene a községi párttitkárok­kal és a gazdaságok vezetőivel folytatott eszmecserékről, vala­mint arról a nagyfokú érdeklő­désről, amelyet vendégeink a közös gazdaságok tanulmányo­zására fordítottak. Befejezésül inkább Cornel Ful- gernek, a küldöttség vezetőjé­nek szavait tolmácsolnám. Ar­ra kért ugyanis, adjam át a ro­mán nép üdvözletét, jókívánsá­gait a további munkához me­gyénk dolgozóinak... Márkus János Épül a szénaszárító Nagy gondot fordítanak a szénaszárításra a Kiskunhalasi Tangazdaságban. Nemrég hozzákezdtek egy Keszthelyi-féle szárító építéséhez, amellyel egyszerre több mint 20 mázsa szénát tudnak szárítani. Felvételünk az építkezést mutatja. (Pásztor Zoltán felvétele.) Hordozható hóbort türelme ellen két táskarádiós ifjonc. Akik olvasni akar­tak, csüggedtén eresztették ölükbe a könyvet s kény­telenek voltak hall­gatni a „Tűzpiros virág”, meg „Zseb­kendődre köss egy csomót” kezdetű dalkölteményeket; a beszélgetni szán­dékozó ismerősök néma ajakkal, de sajgó füllel szen­vedték végig az egész útat. KŐVETKEZŐ meg­döbbentő találkozá­som az SZTK fogá­szatának folyosóján volt a hordozható rádiókészülékkel. Gazdájának leg­alább humorérzéke volt: nagyon szo­morú, fenséges hangzású klasszi­kus zeneszámra kapcsolt rá, megfe­lelő kíséretül a fáj­dalomtól vonagló arcokhoz s az in­jekciótól ferdére húzott szájakhoz. ISMÉT valami, amivel átestünk annak a bizonyos lónak a másik ol­dalára: a valóbán olcsó, praktikus eszközből egyesek ízléstelen, közösség­bosszantó módszert csináltak. Ezek után némi fantáziával az is elképzelhető, hogy valakinek a bárhol bekapcsol, ható villanyborot­vával éppen a mozi előcsarnokában jut eszébe lenyesni a szakállát, vagy a hordozható gumi­kádból pont a lab­darúgó-mérkőzésen vesz lábfürdőt,.. G. K. Tizenhárom brigád küzd a szocialista címért ^ * * a Helvéciái Állami Gazdaságban A Helvéciái Állami Gazdaság öt üzemegységében tíz szőlőtermesztő brigád 200 tagja határozta el, hogy a szocialista munkabrigád cím elnyerésének feltételei szerint dolgozik. Rajtuk kívül az ágasegyházi, a helvéciai és a nyárlőrinci üzem­Eg a tanya... dologidőben érkeztünk U tiszakécskei Béke Tér- ; meló szövetkezet kertészetébe. 14000 baromfi Saját erőből építettek ba­romfi utónevelőt a tiszaújfalusi Alkotmány Tsz gazdái. A na­pokban érkezik a telepre 3000 kiskacsa és 1500 gyöngytyúk — felnevelésre. Jelenleg 3000 libát gondoznak itt A termelőszövet­kezet baromfiállománya meg­haladja a 14 ezer darabot. ként cikkáztak az égen. Alig hagytuk el a községet, kitört a vi­har. Hatalmas csep- pekben hullott az eső, süvített a szél, s pász- tákban hol erősebben, hol gyengébben folyt a víz a kocsink abla­kán. A villámok külö­nös vonalakat rajzol­tak a sötétségbe és a mennydörgés túlhar­sogta a gépkocsi zú­gását. Az egyik kanyarban Szabadszállás és Ke­rekegyháza között kü­lönös fény vonta ma­gára figyelmünket. Ahogy közelebb ér­tünk mind jobban vö- rösödött és a lángoló épület előtt már ki tudtuk venni a roha­nó alakokat is: — Álljon meg, ég a tanya! — kiáltottam a vezetőnek, s felindu­lásomban azt sem vet­tem észre, hogy ko­csink már az országút mellett áll és Dóri Fe­renc ledobja a kabát­ját. — Gyerünk — mondta és a zuhogó esőben ingben rohan­tunk a közelben lán­goló tanya felé. Lá­bunk néha bokáig süllyedt a sárba, de nem törődtünk vele. Egyből berúgtam az ajtót és ami a kezem ügyébe került dobál­tam kifelé. Kint közben tovább zuhogott az eső, fe­jünk felett ropogva lángolt a mennyezet és a hajunkról lecsur- gó víz összekeveredett az izzadtsággal, de egy pillanatra sem • hagy­tuk abba a mentést, pedig a tetőzet már omlással fenyegetett Asztal, székek, tűz­hely, ruhák... Min­dent szórtunk az ud­varra, hiszen az el­terjedt tűz megféke­zésére már gondolni sem lehetett. Biztosan piár nem is emlék­szem: hárman vagy négyen lehettek a ta­nyán, köztük asszo­nyok, s az orkánszerű félben egymás kezé­be adtuk az ingóságo­kat, hogy minél mesz- szebb legyenek a tűz- tőL Hogy mennyi ideig tartott ez a küzdelem? Óráknak tűnt, de a valóságban csak per­cek múltak. Az a fon­tos, hogy sikerült. Ha a tanyát nem is, de ezeknek az emberek­nek évek óta össze­gyűjtött ingóságát idő­ben megmentettük. * A tanyasiak talán sohasem tudnák meg segítőik nevét. A rend­őrségi jelentésben sem szerepelnek. De mi ide írjuk azét is, aki el­mondta e történetet: Jenei Ferenc rendőr- főtörzsőrmester. Aznap szolgálaton kívül volt:.. M. J„ egységben egy-egy almatermesz­tő brigád összesen 39 tagja is küzd a megtisztelő címért Mindegyikük vállalásában sze­repel, hogy a szocialista mun­kafegyelmet magukra nézve kö­telezőnek tartják, a szocialista munkaerkölcs szabályai szerint élnek, dolgoznak, fejlesztik szak­mai és politikai tudásukat, s ezenkívül konkréten meghatá­rozták azokat a termelési cé­lokat is, amelyeket elérni szán­dékoznak. A helvéciai üzemegység Béke szőlőtermesztő brigád­ja vállalta, hogy 10 száza­lékkal túlteljesíti termelési tervét. A nyárlörinci brigád tagjai 80 mázsa terméstöbbletet, s a sző­lőtermesztés önköltségének 10 százalékkal való csökkentését, a Kláber-telepiek a termelési térv 15 százalékos növelését, s az anyagköltség 5 százalékos csök­kentését vállalták a többi kö­zött. A nyárlörinci gyümölcster­mesztő brigád vállalta, hogy az almatermés 65 százaléka eléri az exportminöséget, s az almá­ból 160, a kajsziból pedig 50 mázsával lesz több a termés a tervezettnél. A gyümölcs ménv- nyiségének legalább a 95 száza­lékát ütődésmentesen takarít­ják be. A szocialista címért küzdő 10 szőlő- én 3 gyümölcster­mesztő brigád vállalásának értéke 679 ezer, illetve 218 'zer forint, — Sikeres munkájuk eredmé­nyeként tehát a tervezettnél ke­vés híján 900 ezer forinttal több bevételre tesz szert a Helvéciái Állami Gazdaság, Szűkszavú rendűri jelentés: Balázs-pusz- tán villám csapott Sza­kács János termelő­szövetkezeti gazda ta­nyájába. A tetőzet le­égett, de az ingóságo­kat sikerült megmen­teni ... * Most az egyik legfl- letékesebb eleveníti fel újra a történetet, aki zuhogó esőben, menny­dörgések közepette ro­hant elsőnek a bajba­jutottak segítségére. At is adom neki a szót: — Aznap baráti ta­lálkozón vettünk részt Szabadszálláson. Mint­egy 500 motoros és hozzátartozója gyűlt össze, s meghívták a kecskeméti közlekedési rendőröket is. Este Dóri Ferenc gépkocsi- vezető felajánlotta, hogy elhoz minket Kecskemétre. Siettünk is az indulással, mert a Duna felől vészesen közeledtek a sötét­szürke esőfelhők és a villámok pillanaton­AHORDOZHATÓ táskarádió elszapo­rodott és elszemte- lenedett. Mint a balatoni üdülők korzóin divattá fa­jult pongyolavise­let — mindenütt mutogatja magát, ahova éppen nem való. Kezdetben csak kirándulók ke­zében láttuk, vagy árnyas parkokban egy-egy szerelmes­pár hallgatta belő­le andalogva a szív- küldi műsorát. Ké­sőbb már a járó­kelőktől népes és zajos utcán dicse­kedett vele tulajdo­nosa — persze tel­jes hangerőre állít­va —, hogy lám, neki ilyenre is te­lik. A minap egy zsúfolt autóbuszon indított sikeres tá­madást az utasok

Next

/
Oldalképek
Tartalom