Petőfi Népe, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-01 / 78. szám
1961. április 1, szombat UdaeA MAGYAR- SZOCIALISTA MUNK.ÁSPÁR.T BÁCS - KIS K.UN MEGYEI LAPJA Hogyan védik a közös vagyont a földmű vesszt* vetkezett boltokban? A MÉSZÖV készletellenffrzési osztályvezetőjének nyilatkozata Megyénk foldművesszö vetkezet ei közel kétszázmillió forint értékű árukészlettel gazdálkodnak. Miképpen vigyáznak erre a szinte mesebeli kincsre? Milyen a vagyonvédelem a földművesszövetkezeteknél? — erről nyilatjkozott lapunk számára Béla Ferenc elvtárs, a MÉSZÖV készletellenőrzési osztályának vezetője. — Másfél évvel ezelőtt tíz dolgozóval alakult meg osztályunk — kezdte nyilatkozatát Béla elvtárs. — Jelenleg lb szakképzett ellenőrünk van, akik közül legtöbb 15—20 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. Mi leltározzuk a megye földművesszövetkezetei árukészletének 80 százalékát, a /kisebb tanyai boltok készlet-felmérését pedig helyi- és járási ellenőrök végzik. Múlt évben 564 alkalommal 245 millió forint értékű készletet leltároztunk. Ebből 46 leltár egyező volt, 353 pedig többlettel zárult. Hiány 165 alkalommal jelentkezett 973 ezer forint értékben. Már említettem, hogy mi leltározzuk a boltok nyolcvan százalékát, az általunk észlelt hiány mégis csak 37 százaléka az összes hiánynak. Ez azt bizonyítja, hogy hiány főként a kisboltoknál jelentkezik, ahol lazább az ellenőrzés. — Tapasztalataink közé tartozik, hogy sok boltban az árukészletből használnak kisebb eszközöket: létrát, harapófogót, mérleget, anélkül, hogy fogyóeszközként szerepeltetnék azokat. A legtöbb boltban egyáltalán nem, vagy tévesen függesztik ki a fogyasztói árakat, több helyen szakszerűtlen az árukezelés és mérés. — Régebben sok volt az áru- romlás i*. Múlt tavaszon azonban vagyonvédelmi ankétot tartottunk, ahol felhívtuk a boltvezetők figyelmét, hogy az aru- romlásért anyagilag is felelősek. Azóta az egy százalék helyett csak 0.4 százalék áru- romlást kell leírnunk a boltok árukészletéből, ami közel másfélmillió forintos megtakarítást jelent évente. — Leltározási módszerünk a gyors, meglepetéss zerű ellen őrzés; Ellenőreinket álitalában szívesen fogadják a boltosok, mert nem mindenáron leleplezni akarják a boltosokat, hanem a tényleges helyzetet felmérni. Igaz, okoztak már ellenőreink „meleg” helyzetet is olyanoknak, mint Vida István, aki a kiskőrösi konfekció-cipő- bolt vezetőjeként évekig „görgette” hiányát a leltárak meghamisításával. Az ellenőrzéskor a bolt 700 ezer forintos készletéből 101 ezer forint hiányzott! — Hasonlóan jártak a kis- szállási vegyesiparcikk-bolt dolgozói is akik együttesen dézsmálták a szövetkezet vagyonát. Markó János boltvezető lányát — férjhezmenése alkalmából — például a bolt árukészletéből „ajándékozta” meg Sándor Antal és Bundzsák Sándor eladó. Máskor meg divatbemutatót tartottak és a manekenelknelk öltözött boltosok magukon „felejtették” a bemutatott ruhákat. Így aztán 83 ezer forinttal nem tudtak elszámolni. — A vendéglátóiparban ritkábban fordul elő leltárhiány, de Mózes Sándor kisszállási vendéglős egymás után háromszor számolt el hiánnyal. Mi természetesen a nagy többletnek sem örülünk. Kollár Mihályné jánoshalmi vas-vegyesbol tos például 50 ezer forintos többlettel számolt el, mert az előző leltárakat felületesen készítették boltjában. Érdekes eset történt a jánoshalmi kisvendéglőnél. Faragó Sándor vendéglővezetőnek mindig jelentéktelen kis többlete volt, a múlt évben azonban meglepetésszerűen tíz- és félezer forintos többlet ugrott ki. — Ilyen és hasonló eseteket még sokat sorolhatrr )k — fejezte be tájékoztatását Bála Ferenc élvtárs. — de ebből a néhányból is kitűnik, hogy sok még a tennivaló földművesszövetkezeteinknél a vagyonvédelem megszilárdításában. Tóth Gábor Cikkünk nyomán Mikor kell átadni az ülőhelyet a távolsági autóbuszokon Március 10. számunkban tettük szóvá, hogy a kecskeméti IBUSZ-nál váltott autóbuszjegyre nem biztosítanak a budapesti autóbuszon ülőhelyet. Az IBUSZ-központ a napokban válaszolt cikkünkre, megírva, hogy a kecskeméti IBUSZ- iroda valóban adott már ki menetjegyet ülőhely-biztosítással olyan autóbuszra, amelyen nem volt biztosított férőhely. A központ egyetért cikkünk elvi megállapításával. de közli azt is, hogy a távolabbról utazók nem mindnyájan értik meg, hogy a közbeeső helyeken levő AKÖV és IBUSZ elővételi pénztárak ülőhelybiztosítással adnak ki jegyeket, s nem akarják ez utasok számára átadni ülőhelyeiket. Ilyen esetben a jegykezelők csak nehezen tudnak érvényt szerezni a rendeletnek. PETŐFI NEPE \ Maevar Szocialista MunkáspáP Bács-Kisltun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22. Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiad őniva tál: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hőnapra 12 Et. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Tel.: 15-29 27-49 SZOMBAT! KRÓNIKA — Csak nincs valami bajod, Ferikém? ... Ügy éreztem ... a hangodról -.. Biztos, hogy nincs semmi?... Jó, tehát ölkor gyere értem... CsókoUaik! Szabóné letette a kagylót. — Hány éves házasok vagytok ti tulajdonképpen, drágám? — kérdezte Keszthelyivé. — Nyolc. — Hát ez egyenesen szemérmetlenség! __7 — M ert, ha kéthónapos házasok lennétek, akkor beszélhetnétek így egymással. Akkor az ember azt mondaná: »Istenem, hogy szeretik ezek egymást!« Ha meg ötvenévesektől hallok ilyet, azt gondolom: »Aranyos öregek!«.. De ti!... Nyolc év után...! Ez jelháborító!.., Hiába, — a közvélemény! Szabóné mit tehetett mást, — hallgatott. Még az a szerencse, hogy nem pirult el. * Pityu összeveszett a bátyjával, és megfogadta, hogy többet nem áll vele szóba. Ehelyett letett elé az asztalra egy cédulát: »Te hűje!« — Fityu! Miért írod te pontos jével, hogy hülye? — Mert úgy kell! — Hol tanultad ezt? — Nézd meg a ház falán, — ott is úgy van! Az ember így is okoskodhatik, ha nyitott szemmel jár a világban. Erről jut eszembe: egy héten át hirdette öles moziplakát Kecskemét főterén a Warrenné mestersége című filmet. A cím alatt pedig, hogy mindenki megértse, miről isi. van szó, ez állott: »Shaw t eg én y e f ilmen...« Kíváncsi lennék: ezt vajon hány felnőtt Pityu hitte el? * Íme egy útszéli filozófus: Későn este megyek haza. A járda mellett egy ember támaszkodik a fához és nyög. Odalépek, — meg kell kérdeznem, mi baja. Árad belőle a borszag. Alig bírja kimondani: — Jaj, olyan beteg vagyok! — Máskor majd nem iszik. Legalább érezheti, milyen ud- doritó a részegség. — Bizony, — de csak utólag. Előre soha — kaptam a filozofikus választ. Mester László Giccsterjeszfés — állami segítséggel A napokban egyik asszony ismerősöm elbeszélte, hogy fellelkesülve a nőtanács népi hímzésekből álló kézimunka kiállításán, bevásárló körútja alkalmával betért néhány kecskeméti üzletbe, hogy kézimunkázni valót vásároljon magának. Az eladó sorra teregette elé, s ajánlgatta a „szebbnél szebb” sárga vászonra előrajzolt, kutyás, cicás, virágos párnahuzatokat. Köztük a fiók mélyéről előkerült néhány — az előbbihez viszonyítva jóval gyérebb választékban — ugyancsak sárga vászonra nyomott népi eredetű minta is, holott köztudomású, hogy szinte egyetlen vidéken sem használják hazánkban a sárga vásznat népi hímzésű kézimunkák készítésére. Ami nem eredeti, az pedig ízléstelen, a giccsel határos. — Csodálom — mesélte ismerősöm —, hogy amikor a képzőművészet minden területén — s véleményem szerint helyesen — üldözőbe vették a giccset, kereskedelmi vállalataink tétlenül nézik, sőt még közre is működnek abban, hogy a kézimunkát kedvelő asszonyok ne eredeti mintájú és anyagú kézimunkával díszíthessék otthonukat. Ismerősömnek igaza van, s azt hiszem, sok boltunk, áruházunk megszívlelte jó tanácsát: csakis eredeti minták alapján, eredeti anyagra készítsenek ké- zimunka-előrajzolást, s csak ezeket árusítsák az üzletekben. Nagy feladat vár a kereskedelemre az ízlésnevelésben, melyet sok helyen támogatnának a nőtanácsok is. — éné — Kérés a MÁV-tól Az Alpárról Kecskemétre járó dolgozók nevében írom ezt a levelet. Rendkívül nehéz körülmények között tudunk munkahelyünkre eljutni. Reggel 3 órakor kell felkelnünk, s Lakiteleken csak 7 órakor kapunk csatlakozást. A kétórás várakozást egy emberhez nem méltó váróteremben kell eltöltenünk. Ha Kiskunfélegyházán keresztül utazhatnánk, akkor hat órakor kellene indulnunk, de mivel a 2640-es motorvonat nem csatlakozik a 7329-es személyvonathoz, nem érünk be Kecskemétre, pontosan. Arra kérjük a MÁV Szegedi Igazgatóságát, tegye lehetővé számunkra ezt a csatlakozást. Szabó Lászlóné BÉCSI EMBEREK. Ess hasra, Keletről jött, hitvány földi halandó. Bécsben vagy, a fény, pompa és jólét városában — ez a kapitalizmus kapuja! Ezt a hatást igyekeztek elérni derék osztrák vendéglátóink, — s nem véletlen, hogy szállodánkat a belváros kellős közepén jelölték ki, pedig még sok más szálló van a városban, hiszen évente négy és félmillió turistát fogadnak. A Hotel Wandl ajtaján kilépve, máris a Graben és a Kärtnerstrasse előkelő forgatagába kerültünk, ahol este a neonreklámok fényözöne ejtett bennünket egyik ámulatból a másikba. Mégis, már az első napon megütötte fülünket olyan hang, amiből arra következtethettünk, hogy itt sem fenékig tejfel az élet. A Ringen néhány munkás javította a járda szélét. Amint elmentünk mellettük, az egyik éppen azt mondta: »•.. a kommunisták igen, azok jól csinálják”. Űgyiátszik, a Graben és a Kärtnerstrasse nem az ö utcájuk!? A bécsi emberek rendkívül nyájasak, kedélyesek. Különösen az üzletekben tapasztalható ez, de amikor egy idős bécsi polgárt akartunk lefényképezni, az is kedvesen, mosolygósán állt lencsénk elé. A magyar szó Hallatán a bécsiek általában elszomorodnak, sőt megvetően végigmérik a beszélőt, ha azonban megtudják, hogy nem disz- szidenssel van dolguk, hanem magyarhonból jött turistával, újra nyájassá, barátságossá válnak. Ehhez, azt hiszem, nem kell külön magyarázat. Egy valami nagyon tetszett, mégpedig az, hogy nem láttunk huligánokat. A bécsi fiatalok ízlésesen öltöznek és nem hangoskodnak az utcán. Igaz, a kirakatokban sem látni cowboy nadrágokat és egyéb ízléstelen ruhadarabokat. GYERMEKVÁROS. A harmadik napon Semmeringre utaztunk, s útunk a bécsi erdőn keresztül egy gyermekvároson át vezetett. Programunkban ugyan nem szerepelt ennek meglátogatása, de itt szinte törvényszerven meg kellett állni. Mintegy háromszáz árva él itt SEMMERING. Elbűvöl szépségével. Nyugat felé már egyre vadabbul törnek az ég felé az Alpok csúcsai és a hegyormokon hókorona csillog a szikrázó napsütésben. Mohón szívjuk teli tüdőnket az ózondús levegővel, s gyönyörködünk a kies tájban. Csattognak a fényképezőgépek, többen pedig kigombolkoznak és süttetik magukat a jótékony semmeringi napfénnyel. Az előkelő Panhans szálloda éttermében ebédelünk. Ausztriai tartózkodásunk alatt egyszer sem tápláltak túl bennünket, de itt még kielégítetlenebb maradi étvágyunk. Hiába, az eleganciát meg kell fizetni, vagy meg kell koplalni. Mint mondják, Semmering csak egy huszadrangú hely Ausztriában, ahová még a munkások is kirándulnak időnként, természetesen ennivalót hazulról hoznak magukkal. Vannak azonban drágább helyek is, amelyek még előkelőbbek, s még szebb környezetben, de oda már csak a bő pénzforrással rendelkező tőkés üdülök, illetve turisták juthatnak el. Vissza, Becs felé jövet az úton arról beszélgettünk, hogy mégiscsak többet ér a mi Galyatetőnk, Lillafüredünk, Kékestetőnk, mert ott ma már az egyszerű dolgozók üdülnek és amellett jól is lehet lakni. Nagy Ottó kedves, egyemeletes házacskákban. Kívül a falakon gyermekmeséket elevenített meg egy ügyeskezű piktor. Belül hangulatosan berendezett szobácslcák fogadják a látogatót — valóban jól érezhetik magukat itt az árvák. ( amazt a svéd stb. nőliga adományából létesítették. Egy-egy épületben kilenc különböző korú gyermek van elhelyezve, s gondozásukra kismamákat szerződtettek — leginkább magátios nőket — akik főznek, mosnak, takarítanak a kicsinyekre. MinA gyermekvárost a világ min- denesetre jó megoldás, hogy csatién részéből érkező adományok- ládiassá teszik az árvák felne- ból építették fel, erre ugyanis velését. Arra azonban már nem már nem jutott a Kärtner- tudtak választ adni a gondo- strasse gazdagságából. A fala- zók, milyen jövőt biztosítanak kon fel van tüntetve, hogy ezt az árvák számára, ha kikerül- az épületet a belga, azt a svájci, nek a gyermekváros falai közül.
