Petőfi Népe, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-12 / 85. szám

1961. április 12, sserda A MAoyAH. szocialista munkáspárt bács - kisrun MEcygi lapja '? Amikor a nairság rombolja as orvosok iránti bizalmat Két tanulságos eset az „orvosi műhibáról” Sokszor lehet hallani társa­ságban, hogy ennek, vagy an­nak a halálát „orvosi műhiba” okozta. Az ilyen megállapítások és vélemények legtöbbször tu­dálékosságból fakadnak, s csak arra alkalmasak, hogy megin­gassák az emberekben az orvo­sok iránti bizalmat. Néha természetesen előfordul ugyan, hogy téves diagnózis miatt más kezelést kap a beteg, mint amire szüksége lenne — hiszen az orvostudomány sem teljesen csalhatatlan — de az esetek túlnyomó többségében nem az orvos tévedése, hanem a már gyógyíthatatlan betegség a halál oka. A csecsemő egy órán belül meghalt Két olyan tanulságos esetet tárgyalt legutóbbi ülésén a me­gyei orvosetikai bizottság, ame­lyekről a fentiekhez hasonló téves nézet kezdett már szárny­ra kapni. A fiatalasszony számára — bár ő maga terhességének ide­jén semmiféle rendellenességet nem tapasztalt magán — keze­lőorvosa diétát javasolt, bizo­nyos, általa észlelt rendellenes­ségek miatt. Egy reggel nagy fájdalmakra ébredt, mire férje azonnal kórházba szállíttatta. Az esti órákban rendszeres fájásai kezdődtek. Ekkor már csak az ügyeletes orvos volt bent, aki a szülőágy­ra fektette, s mondta, hogy kö­rülbelül negyedóra múlva meg­történik a szülés, addigra visz- szajön. Közben a fájások erő­södtek, mire a szülésznő azt mondta neki: egy-két percig vi­selkedjen nyugodtan, míg elké­szül a fertőtlenítéssel. Az orvos ígérete szerint vissza is jött, s minden baj nélkül világra segí­tette a magzatot. A csecsemő azonban egy órán belül meghalt. Nagyon fájdalmasan érintette a szülőket a várva várt csöpség halála és meg voltak győződve arról, hogy a gyermek életben marad, ha az asszonynak nem kellett volna „visszatartani a szülést”. Nem nyugodtak bele a történ­tekbe, s hanyagság címén pa­naszt emeltek az orvos ellen az orvosetikai bizottságnál, amely részletesen kivizsgálta az esetet. Mit mutat a kórlap A kórlapokból kiderült, hogy a fiatalasszony magas vérnyo­másos, s a szülésnél korai mag- zatburokrepedés történt. Mint a bizottság megállapította, a gyer­mek a koraszülöttség határán állt, mert éppen hogy megha­ladta a 2500 grammot. A ko­raszülöttség elbírálásánál ugyan­is nem az a lényeges: hány hó­napra jön világra a magzat, ha­nem súlya felül van-e a 2500 grammon, vagy sem. Nem hibáztatható az orvos azért, mert negyedórára eltá­vozott — állapította meg a bi­zottság —, s nem volt ott, ami­kor a szülés megkezdődött. Százágyas szülészeti osztályon tartott ugyanis ügyeletet, s köz­ben éppen egy olyan kismamát kellett ellátnia, aki az esetet megelőző percekben szült. Egyébként naiv és hozzá nem értésből fakadó állítás, hogy a „szülés visszatartása” okozta a bajt, hiszen azt visszatartani nem lehet. Orvosok számára is megszív­lelendő a másik eset tanulsága. Dr. F. ellen azt a panaszt emel­ték, hogy egy idős bácsit későn küldött kórházba, s ezért már nem lehetett segíteni rajta. A vizsgálat megállapította, hogy dr F a tünetek alapién szak­rendelésre küldte a beteget, ahol azonban a röntgen sem muta­tott ki semmiféle kóros elválto­zást. A panaszok azonban to­vábbra sem szűntek meg, mire dr. F. kórháziba utalta a bete­get. Itt öt nap múlva megope­rálták. de a következő napon meghalt. A kórház egyik orvosa, helytelenül, azt a kijelentést tette a hozzátartozók előtt: »-Mi­ért nem aszalták a beteget még egy hétig otthon«, ezzel akarván jelezni, hogy már nem segíthet­tek rajta. Akik hibáztak Az orvosetfikai bizottság a kórlapokból megái,lapította, hogy előbb végrehajtott műtéttel sem lehetett volna az idős ember életét megmenteni. Korábbi pa­naszai, amelyekről dr. F.-nek beszélt, egyébként nem függtek össze közvetlenül a halált okozó betegséggel, amelynek pontos diagnózisát egyébként csak az operáció állapíthatta meg. A bizottság etikailag elítélte a kórházi orvosnak a beteg hoz­zátartozói előtt tett felelőtlen kijelentését. Megállapította azt, hogy helytelenül jártak el az idős embert kezelő kórházi or­vosok, akkor is, amikor az ope­ráció után nem tájékoztatták a hozzátartozókat a beteg életve­szélyes állapotáról. Ezt egyéb­ként az orvosok az illetékes hoz­zátartozóval kíméletesein közölni szokták, s ha ez most is így tör­tént volna. dr. F.-t nem gyanú­sítják meg alaptalanul. Mint a fenti két példa is mu­tatja, nem szabad meggondolat­lanul orvosi műhibáról beszélni. Megyénkben a csecsemőhalandó­ság a felszabadulás előtti 16 szá­zalékról 5,9 százalékra csökkent, ugyanakkor több évvel kitoló­dott az átlagos életkor, jelentő­sen csökkent a tbc. sikeres har­cot folytattunk a népbetegségek ellen, s ebben nagy része van a jó munkát végző orvosoknak. Emellett természetesen fordulhat elő hanyagság is, amit az orvos­etikai bizottság és az orvosfe­gyelmi bizottság szigorúan meg­torol. Nagy Ottó Megnézik-e a panaszkönyvet? K. J.-né ismerő­söm tele van pa­nasszal. Ha vásárol­ni megy vagy nem hallgatják meg elcg- gé, vagy rövid idő jut a válogatásra, vagy mégsem azt veite m-'g amit sze­retett volna... Ta­nácsoltam: komoly kifogás esetén írja be a véleményét a panaszkönyvbe, oku­lásul, majd kivizs­gálják. De legyin­tett, mondva: — »Ugyan ki nézd azt meg, amit én oda beírok?!-« E beszélgetésről teljesen megfeled­kezve mentem be népművészeti bol­túlikba, ahol meg­lehetősen sok volt a vásárló. Az ízlése­sen kirakott vázá­kat nézegettem, gon­dolván, várakozom, amíg a pulihoz ke­rülhetek Az üzlet­vezető azonnal ész­revett, s rögtön szólt az egyik fiatal el­adónak. Finoman, kedvesen érdeklő­dött vásárlási szán­dékom iránt. Meg­lepett ez a nagy fi­gyelmesség. Fizetés után kértem a pa­naszkönyvet, és né­hány dicsérő szót írtam be. — Apró­ságok. amit aztán elfelejtünk. Március 30-án le­OCidi tut h a ia ion A Kiskunhalasi Gázon István Művelődési Otthonban meg­rendezett kiállítás a mai magyar művészet egyik érdekes terü­letével, a grafikus művészettel ismerteti meg a látogatókat. — A képzőművészet e szerteágazó területe, a sokszorosító műfajok (rézkarc, fametszet stb.) mellett az illusztrációrajzot és az akva- rell-művészetet is magában foglalja. A kiállításon bemutatott gyűjtemény nem ad teljes képet e művészeti ágról, de viszonylag híven tükrözi azokat a fő törekvéseket, melyek a mai grafikát jellemzik. A kiállítás ren­dezőit dicséret illeti a színvonalas munkáért. Gacsályi István üzemi tudósító kiáLLítás Eszmecsere az egyik alkotás előtt. (Fényképezte: Engi.) Szervez, tanít és fest Legutóbb, mikor a Helvéciái Állami Gazdaságba vitt utam, Dulity Tiborral, a helyi kultúr­otthon igazgatójával beszélget­tem. Tőle tudtam meg: új kul- túrházat építenek. Egymillió fo­rint éli rendelkezésükre erre a célra az eredményesen működő gazdaság jövedelméből. Terveiről és munkájáról ér­deklődtem. Néhány mondatba sűrítette. „Évkönyvet” állít ősz- sze a kultúrotthon eddigi mun­kásságáról. Állandóan rajztan­folyamot vezet azok részére, akik kint járnak iskolába, de tovább szeretnének tanulni. Aó- tán előkerülnek saját festmé nyei is. Csendélet Merész színezésű háttér, a színek, formák har­móniája. Vasútállomás. A kép minden darabkája mond vala­mit színeivel. Kedvencei: az emberi arcok. Tanulmányfejek. Élő arcok. Nem fényképek — festmények! Egy szemüveges idősebb férfi kezében újság. Be­lehajol az újságba, talált vala mit, ami különösen érdekli. A mester, Dulity Tibor kér­désére, hogy mit látok a képen, pAbtiá!Ihatatlan aaqii/at értzfent Látogatóban a csontmadarak készítődénél Lakos Kálmán legszebb művei, közülük a bal alsó sarokban levő a legelső munkája,. annyit tudok mondani, amit már magamban megfogalmaz­tam: valami érdekesre bukkant az olvasó. — Köszönöm — mondja Du­lity Tibor — ezt akartam érzé­keltetni. Ügy gondolom, mindannyian, akik szívesen szemléljük fiatal festőink műveit, Dulity Tibor képeinek kiállításán ezt monda­nánk: „Köszönjük, ismét gaz­dagodtunk, mert közelebb hozta hozzánk, konkrétabbá tette szá­munkra a szépet.” B. M LAPZÁRTAKOR érkezett Már három pont Botvinnik előnye A Tál—Botvinnik saTtkvilágbajmofti páros mérkőzés 10. játszmája hét­főn a 42. lépésnél függőben maradt. Az állás elemzése után Tál kedden feladta a mérkőzést s ezzel Botvin- niík már 6,5:3,5 pontarányban vezet. ü obb meglepetések az asztalitenisz világbajnokságon A délutáni küzdelmek folyamán változatlanul egymást érték a meg­lepő eredmények. A magyarok kö­zül Sidő és Péterffy a harmadik fordulóban Is győzött, s ezzel mind­két versenyző bekerült a legjobb 32 közé. Földi még a második forduló­ban vereséget szenvedett, s ezzel kiesett. Ugyanígy járt a harmadik fordulóban Rózsás, aki a csehszlo­vák Vyhnanovszikyval vívott nagy csatát, s végül alul maradt a küz­delemben. A nők Jobban kezdtek. Az első fordulóban mindhárom magyar játé­kos erőnyerő volt, tehát játék nél­kül jutottak a legjobb 64 közé. A második fordulóban FöJdiné Máté és Kerekesné is győzött, s így tehát ők is továbbjutottak a legjobb 32 közé. PETŐFI NÉPE 4 Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel, Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 2«-l». 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22. Szerkesztő bizottság: 10-SI Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hőnapra 12 Ft. Bacs-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét, - Tel.: 15-29. 27-19 velet kaptam a Nép­művészeti és Ház­ipari Kisipari Szö­vetkezeti Vállalat Központjától, Buda­pestről. Csodálkoz­tam, hiszen nem is­merek ott senkit. Meglepetten olva­som: »Köszönettel vettük március hó 20-án kelt bejegy­zését kecskeméti boltunk panaszköny­vébe. ;. Kérjük, kí­sérje figyelemmel boltjaink működé­sét. ..« * Ekkor eszembe ju­tott K.-né. Ügy lát­szik — mégis meg­nézik illetékesek a panaszkönyvet! B. M. hogy sikerült. Pedig nehéz volt. AZÓTA IGEN SOK szakiro­dalmat olvastam a különböző csontokról, s a csontfaragás művészetéről. Megtanultam, ho­gyan lehet leheletfinomságú áb­rákat kifaragni szarvasagancs­ból, ökörszarvból, elefántcsont­ból és marhacsontból. Eddig húsz brost, nyakéket és karcsa­tot készítettem. Két művemmel a KISZ felszabadulási emlék- versenyen is szerepeltem, s ju­talmul hat kötet könyvet kap­tam. — Milyen tervei vannak? EGY NAGYOBB díszdobozt készítek. Lerajzolásához már hozzá is fogtam. A dobozt kü­lönböző csontokból faragott dom­borművel díszítem, amelynek alakjai a békét jelképezik. N. O. I ÉGETT SZARU erős szaga terjengett a konyhában, amikor beléptünk a csontfaragó laká­sába. Az asztali lámpa erős fé­nye élesen világította meg a rajzot, amelyről kecses vonalú madarakat, őzikéket, kedves leány altlkokat mintázott a csont­faragó az arabeszk-finomságú cirádák közé. Lakos Kálmán, a megyei OTP- fiók tisztviselője — ő a műked­velő művész — egy szusszanás. nyi időre abbahagyta nagy fi­gyelmet igénylő munlcáját. — Mióta tölti szabad idejét csontfaragással ? — Már az iskolában is a leg­jobb kézimunkázó voltam, csontból azonban csak három év óta készítek tárgyakat. Egy íz­ben Kiskunhalason jártam hiva­talos ügyben. Az ottani OTP- fiók vezetője büszkén mutatta nekem feleségének szarvas­agancsból készült karcsatját. Nagyon szép volt. Ellenállhatat­lan vágyat éreztem arra, hogy én is megpróbálkozzak egy ilyen karcsat elkészítésével. ELSŐ művemet elefántcsont­ból faragtam ki. Vettem egy ki­mustrált biliárdgolyót, amit szé­les lapu vasfűrésszel felszele­teltem, majd brossokat készítet­tem belőle. Mindenkinek tetszett és én végtelenül boldog voltam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom