Petőfi Népe, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-11 / 84. szám
4. oldal 1901. április 11. kedd EMKfiKEZfiil JÓZ§EF ATTIIi4 ÍR A. Kirándulás. Ez a kevésbé ismert kép a fiatal József Attilát már elhunyt nővérével, Jolánnal ábrázolja, 1930. piinkösd vasárnapján. jűszű, idős halászokat. > tekintete elárulta, hogy tetszenek neki a népdalok. Ízes tréfálkozások, betyárokról szóló történeteket meséltek, és öcsém szemét még az álom is messze elkerülte, csak hadd hallgathassa a puszták tisztacsengésű, csillagfényes vallomását Még ma is megvan Szabad- szálláson a nagypapa kunyhója, amelyben gond nélkül álmodozhattunk a jobb gyermeksorsról. József Etelka mondataiban hömpölygött, áradt a testvér szeretete és egyszerre sírt, zokogott a múlt, s a jelen találkozása Észrevétlenül peregtek az órák. S a búcsúzás előtti percekben dr. Makai Ödönné barátságosan megjegyezte: — Szívesen adok öcsém hagyatékából önöknek közlésre néhány féltve őrzött kincset. Fé- lig-meddig kötelességemnek is érzem, hogy a Petőfi Népe szerkesztőségével egyetemben segítsek én is Attilát még jobban megszerettetni és megismertetni Bács-Kiskun megye olvasóival. • József Attila költészetének fejlődésében jelentős helyet foglalnak el a Szabadszálláson töltött évek. Éppen ezért, megyénk kutatói és irodalomtörténésziei nagy szolgálatot tennének a magyar irodalomnak, ha a Szabad- szálláson élő rokonokat felkeresnék és összegyűjtenék a még esetleg eddig fel nem tárt, heverő, kallódó József Attila emlékeket. Bieliczky Sándor Igen érdekes dokumentum a két kép József Attila munkás- mozgalmi tevékenysége szempontjábóL Az általa vezetett szeminárium tagjait ábrázolja a harmincas évek elején egy kirándulásukon. Mindkét képen jól felismerhető József Attila és Illyés Gyula, Öngyilkosság? írta: József Attila A kacagó tavasz verőfénye beragyogott az ablakon. A kéziratok, a fényképek féltve őrzött emlékeket idéző társaságában beszélgettünk fővárosi otthonában dr. Makai ödönnével, József Etelkával, a drága testvérrel, József Attila nővérével. Az emlékek fájón surranó szárnya elröpítette a szeretett nővért a gyermekévek proletár nyomorába, a küzdelmes, a viaskodó, vihart és néha napsütést ígérő felnőtt kor csatatereire. Harminckét év diadalmas gazdagságából, egy megtett rövid, de annál kápráztatóbb életút győzelméről mesélt az irodalomban már annyira ismertté vált „Etus”. A Szabadszálláson töltött nyári szünidők legszebb emlékei elevenednek meg lelkiszemei előtt, ö és Attila gyakori vendégek voltak a nagyapáéknál, idős Pőcze Imrééknél. És az itt eltöltött hetek nem vesztek el nyomtalanul József Attila életé-] bői. Később a költő verseibe is j beleszövi a szabadszállási emlékek ihlető erejét, s mint kiapadhatatlan forrást dédelgeti a Pőczééknél hallottakat és látottakat. Ezeknek a felbneovanó i emlékeknek termése a „Dörmö- gő" és a „Háló” című vers is. Verseiben szerepelnek olyan költői képek és hasonlatok, amelyek szabadszállási tartóz-1 kodása alkalmával plántálódtak el lelkében, s később nemcsak díszítőivé, de eszmei mondanivalójának kifejezési eszközeivé is váltak. — Attila Szabadszálláson hallott először népdalt — folytatta emlékezését József Etelka. —: Pőcze Imre, aki szenvedélyes halász volt, elvitt minket is a Kondor-tóra és alkonyaikor, amikor a bográcsban már sis- tergett a halászlé, népdalokat OOOOOOOOOOOOOOOOOW József Attila: D ö R M ö G ö Avas szalonnán. ÍH, mint az idő. Telt-múlt naponta, sárgán görbülő; szalmát számolt, vagy nézte az eget, csillagokban szíve zizegett. Tudta, nagy nap kél a hegyek mögött.j Hosszan pipált és lassan köpködött. Ha förgeteg csapkodta, ballagott — zúgó vízárnál ült és hallgatott. j Hát így. Es most e gyűlő hajnalon odatopog egy bokor hajadon s dönög, donog. Hát elbosszankodott ! s markos bajszába mormolt, mormogott. | — EJh, dudorássz csak, míg a szerelem & hulló levélen hajadon pihen; H míg fürtödre a glz-gaz rátapad, í karod rángasd és ringasd derekad! | Könnyen becsfpik proletár-ludak | tapadó bőröd, majd ha meglohad. * S csimbókba barnul, mint a naspolya, 8 két ringó melled ringló mosolya. 5 C Fortyr>s fazekad gőgben szenvedő? } Megnyugszik minden csapkodó fedő. ( Kilenc esztendős voltam akkor. A mama munkába ment ' korán és későn jött haza. Apám két évvel ezelőtt kivándorolt ; volt. Egy kis szoba-konyhás lakásban éltük a szegények életét — persze én sohasem éreztem, hogy szegényeik vagyunk, örültem, hogy tavasztól őszig mezítláb kellett járnom és éppen hősnek éreztem magamat, amikor tüzelőt loptam a ferencvárosi pályaudvarról. Rosz- szul csak az esett, hogy néha megcsíptek és megraktak — de hiszen ilyen veszedelem nélkül nem is éreztem volna hősnek magamat Ilyen alkalmakkor sírva fakadva és valóságos szegénységünket inkább felhasználva, mint érezve, az igazat hazudva, meg-meglágyítottam a felnőttek szamár szívét és el- szeleltem. Ezenkívül csak néha bőgtem, esténként, amikor lábat kellett mosnom. Különben én voltam az egyedüli férfi a háznál, két idősebb néném bosz- szantója és vasárnap délutá- i nőnként a mama szeretett re- ; ménysége. ; Egyszer — a mama éppen ! munkában volt — én már nem tudom, miért nem csatangolhattam az utcákon. Lehet, hogy tél felé járt az idő és nem volt cipőm. Nem emlékszem. Az egyik néném táskájából — ő már jegyben járt — loptam egy cigarettát, s ahelyett hogy zsákmányommal kivonultam . volna a klozetra — a szegény gyermek csupán ott tehet azt, amit akar —, a konyhában ; gyújtottam rá. Ez persze lázadás volt A Jolánnak szabad? ) Nekem nem? Pedig engetai kül- ' denek mindig a boltba. Én ho- j zok fát a kiserdőből, ő meg j nem. (Ilyen lázadások alkalmá- ^ val mindig módját leltem an- . nak, hogy minden cselekedő- } teamnek, amiket önként, szíve- -L sen tettem és talán tilalom el- j lenére is megtettem volna, szociális jelentőségével érveljek s magam előtt.) Hát azért is! t Rágyújtottam, de azért óva to- f 3 S a tollas karalábé görcseit a fejeden új ifjak föUellk. No, dalolj, rózsaromboló leány!... (Így feledte a lángos lány után, hogy zokszava bár vág, akár a sás — erős a sorsunk, mint a csikarás!) József Attila és Vágó Márta. 000cx>0c>000000í>x)0000000000cx500000000000c)000 san a konyha együk sasfcála* telepedve. Jolán megszagolta a füstöt, kikotort a tűzhely mögül és jobbról és balról egy-egy csárdás pofommal illetett. Én —- nem annyira a pofonok csípő« sajgása miatt (erre sem emlékszem), mint inkább a jogaimat csorbító erőszak miatt támadói hiheteüeniül mély erkölcsi felháborodásomtól zokogva — üvöl- teni, ordítani, toporaékolni kezdtem. Jolán nem is sokáig bírta* fogta magát, és elment. De lehet, hogy éppen dolga volt. Alig húzta ki a lábát, leültem csendesen az egyik zugba éa amilyen tehetetlennek éreztem magamat, olyan sötét bosszút forraltam. — Szerbusz, mondta Etus nővérem, aki közben megjött egy barátnőjével. — Szerbusz — sziszegtem vissza. Azzal ők bementek a szobába. (Azt hiszem, kártyát vetettek.) Én pedig elhatároztam, hogy lúgkövet iszom. A sarokban lelapulva, néha még föl-fölcsukló zokogással élveztem a gondolatot. Nagyon mégha tattan képzeltem el, hogy amikor meghalok és nem leszek, állandóan engem festenek sírva maguk elé. Majd akkor tudják meg, hogy ki voltam, ha hiába keresnek. A Jolán pedig, az a dög, maga megy a boltba, ha akar. Vagy az Étust küldik. A Jolánt meg széttépi a mama, hogyha megtudja estére, hogy miért haltam meg. Itt sírni kezdtem. Határozottan úgy sírtam. mint akit megindít a mély részvét egy olyan másvalakinek a halálakor, akit nagyon szeret és sokra becsül az ember. És sajnálni kezdtem a mániát, szegényt — mihez is fogjon, amikor vége mindennek. De úgy kell néki, tettem hozzá magamban. 6 miatta van az egész. Ő az oka. ö parancsol, ő rendelkezik, az ő lelkén szárad egy ilyen édes, jó, okos, bátor tehetséges kisgyerek halála. Elkomorodva álltam föl. A stelázsihoz mentem, az alatt szokott lenni a lúgkő, egy vastagfalú, barna, alacsony bögrében. %cn*r**\—-9. 4 énekeltek. Attila tágra meredt szemekkel figyelte a harcsabaKiapadhatatlcm forrás ''ßiizilqztts dn. JtLaUal Ödönné Qázxtf. Etelkánál Az emlékező: Dr. Makai Ödönné. József Eleik*,
