Petőfi Népe, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-09 / 83. szám

1956. április 9, vasárnap

5. oldal

Köbméterenként 20 dollár a megtakarítás — Infravörös sugarakkal szárítják

A Parkettagyár úf készítménye: a zsaluzó tábla

Készül a zsalutábla. Az új, korszerű gép tíz műveletet végez egyszerre.

Az utolsó munkafolyamat: az összeszerelés. Borbély István és Somodi József 8 óra alatt 800 táblába helyezi el a házilag készített szegecset.

Tavaly csak mozaik-parketta és hajópadló került ki jelentős mennyiségben az ÉM. Kecskeméti Parkettagyárból. Az idén újabb gyártmányok előállítását iktatták a termelési programba. A szeletelhető alágyújtósról már írtunk, most a zsaluzó deszkáról emlékezünk meg.

— Mi indokolja ennek gyártását? — kérdeztem Zircher Gábortól, az üzem vezetőjétől.

— A népgazdaság érdeke. Ugyanis a régi módszer szerint a kőművesek zsaluzó deszkát három-négyszeri használat után félretették, addig az általunk; gyártott sima felületű zsaluzó! tábla élettartama a réginek ötszöröse, azaz hússzor lehet fel-; használni. Ez azt jelenti, hogy; köbméterenként 20 dollár érté-; kű importdeszkát tudunk meg-; takarítani.

Az új gyártmány bevezetésé-] vei újabb munkáskezeknek biztosítottak állandó munkát. — Létszámunk a tavalyihoz képest megduplázódott. Ennek megfelelően a mozaik-parkettát három, a zsaluzótáblát pedig egy műszakban gyártjuk — mondja az üzem vezetője.

Arra a kérdésre, hogy menynyit ír elő a terv az új gyártmányból, Zircher elvtárs így válaszol: — 150 ezer négyzetmétert. Ebből az első negyedévben több mint 30 ezer négyzet- méter készült el. Ha lesz bőven anyagunk, akkor tervünket túl is teljesítjük. Jelenleg a napi termelés eléri a 800 táblát.

Ezután a zsalukészítés folyamatával ismertet meg, majd; közli, hogy a szárítást rövidé-; sen infravörös sugarakkal old-; ják meg. A szárításnak, mint kulcsműveletnek meggyorsítása újabb lehetőséget biztosít a termelés növelésére az új, korszerű technológiák alkalmazására.

Ez a szorgalmas kis kollek-;

tíva a maga módján így segíti a párt és a kormány lakásépít-'

kezési programjának sikeres végrehajtását.

Szöveg: Venesz Károly . Fényképezte: Pásztor Zoltán

Segítettek a munkások

Sok kellemes estét töltöttek

el városunk dolgozói a Gőzön István nevét viselő művelődési házban, Kiskunhalason.

A kultúrház-nyújtotta szórakozási lehetőségeiket természetesnek tartottuk, elfogadtuk, s éltünk véle. Néha tán eszünkbe jutott, hogy a kultúrház fenntartásának költségeit az állam fedezi, de azt már kevesen, tudják, hogy a kultúrház vezetősége a költségvetési juttatást és saját bevételeit igyeikszik a lehető leggazdaságosabban felhasználni.

Legutóbb a színpad felújításáról volt szó. A rendelkezésre álló pénz kevésnek bizonyult. Nem volt mást tenni, mint segítséget keresni.

A segítőtársaikat a kultúrház vezetősége megtalálta. Bán Lajos, a Vastömegcikkipari Vállalat, Soós Gábor és László, a Bács megyei Faipari Vállalat dolgozói társadalmi munkában parkettázták le a 60 négyzet- méter területű színpadot. Ez közel 3000 forintot tesz ki.

Ez az önzetlen segítség arra sarkallt, hogy Halas város kultl

A társadalmi munkások parkettázzák a színpadot.

{Fényképezte: Engt)

túrát szerető közönségével közöljem a kultúrház jelenlévő gondjait. Kisébb-nagyobb hibával rengeteg szék található itt Hiányzik egy kisszínpadd füg- gönytartórúd, a bejárati nagykapura elkelne egy szegesdrót, s időnként elromlik egy ajtó, vagy ablakzár, stb.

Milyen jó lenne, ha a városban levő többi vállalatok dolgozód — akikért elsősorban van ez a kultúrház — összefognának s viszonzásképpen egy-két órai társadalmi munkával segítenének még jobbá, még kényelmesebbé tenni a művelődésre és szórakozásra fordított órákat. Példa már van — kövessük!

Gacsályi István

»Kiváló dolgozó« jelírásra jelvény a nevük; százasokkal bélelt borítékok kíséretében április elsején adtak át bennünket gazdáinknak: öt kiskunhalasi

traktorosnak.

Az első, aki lcézhez- kapott engem, Vida Sándor. Ö és Müller Imre társa — aki ezen a napon nagyobb ösz- szegű pénzjutalmat kapott — régi dolgozója a gépállomásnak; azért is merte rájuk bízni két évvel ezelőtt a vezetőség az újonnan érkezett lánctalpas gépeket.

Gazdám és társa meg is mutatta, mit tud. Egy esztendő alatt, a tavaly indított felszabadulási munkaversenyben fejenként 5—5 ezer normálholdnak megfelelő talajegyenA jelvények „beszélnek“

getést végeztek el új szőlők, gyümölcsösök és erdők alá. S ezt a nagyszerű teljesítményt úgy érték el, bogy gépeik két esztendő alatt semmiféle komolyabb javításra nem szorultak.

— Mi, a második és harmadik jelvény, Juhász Károly brigádvezető és Horváth László brigádszerelő mellét díszítjük. A Juhász-brigád indította meg tavaly a versenyt a szocialista brigád címért és 130 százalékos tervteljesitéssel győzött is. A brigád tagjai rajtunk és a velünk járó jutalmon kívül külön pénzjutalomban is részesültek.

— Én a negyedik

jelvény vagyok a rangsorban. de az előbb említett traktorosoknál nem kevésbé megérdemelten kopott Csorba Bemát nevű gazdám, aki a gépállomáson az univerzális traktorok vezetői között folyó versenyben lett az első.

— Mint az ötödik jelvény, Karai Mihály vontatás derék munkájának vagyok szerény jutalma. De hadd jegyzem meg mindjárt, hogy gazdáinkkal nem merült ki a dicséretre méltó halasi traktorosok száma; hiszen hárman: Koltai András Sárkány Miklós és Tori Mihály megkapták a »Kiváló dolgozó« oklevelet s a rendelkezésre álló kerethez mérten igen sokar kaptak pénzjutalmait is.

Végeredményben mi csak szerény kísérői vagyunk a legnagyobb elismerésnek: a megyei pártbizottság áltai adományozott versenyzászlónak. Annak ti» nyerésében pedig e gépállomás minden dolgozójának része van.

Kiválóak itt ntmd- azok a dolgozók, akik tavaly minden normái» holdnál 3 forint értékű üzemanyagot takart» tottak meg s akik e vállaláshoz híven 0 termelőszövetkezetek gépi igényét égy elégi» tették ki, hogy közel 13 ezer normálholddal szárnyalták tál a ten vezeti munkát

Feljegyezte:

G. K.

Molnár Frigyes:

TutáUwnok — acAMfUom&k

Bács-Kisltun megye sző!ö!ermesztéséne'< múltja, je'ene és jövője

L A honfoglalástól a XVIII. század végéig

▼el kapcsolatban figyelemreméltó az a feljegyzés, hogy a Kecskemét szomszédságában lev® Csongrádnak „szőlője és kartje sok van”.

A város kocsmáinak számviteli könyvei az akkori bortermelésről adnak tájékoztatást. Ezek szerint a városon átmenő törökök 1647-ben 5083 pint,

1671-ben 4091 pint, majd az 1683-as év három nyári hónapja alatt 1045 pint bort fogyasztottak el. Ugyancsak az 1683-as évben az itt átvonuló kuruc hadak 1373 pint bort ittak meg.

Homokot hódít a szőlő

Baja és környéke szőlőkultúrája ugyancsak a törökök előtti időbe nyúlik vissza. Erről az akkor felvett török adókönyvek tanúskodnak. A megszállók kiűzetése után a vármegye ideiglenes tisztikara által 1698-ban történt összeírás szerint Baja város birtokába tartozott 366 kapa szőlő. Jánoshalmán a török idők alatt ugyancsak folyt a szőlő- és gyümölcstermesztés.

A török kiűzése után Kecskeméten és környékén egyre több idegen telepedett le és kezdték beültetni a város körüli homokokat. Ezzel kapcsolatban 1677- ben Koháry István füleki várkapitány és Kecskemét földesura tiltakozik az ellen, hogy a város körüli homokokat szőlővel beültessék. 1691-ben Koháry a városi tanácshoz intézett levelében kijelölte, hogy a lakosság növekedése folytán a maf ..Csáktornyát” szabad beültetni új szőlővel, melynek határa a Körösi úttól a Kécskei útig tarthat. Az azon túl levő mezőgazdasági művelés alatt álló területeket azonban nem volt szabad betelepíteni.

(Folytatjuk.)

Mezőgazdaságunk szocialista átszervezésével nagy lehe tőségek nyíltak megyénkbe! a homok hasznosítása előtt. A közös gazdálkodás lehetővt teszi a kertkultúra soha neír látott arányú fejlesztését. Ennek igen fontos része me gyénk szőlőkultúrájának fellendítése. A ma megértéséhea és a jövő előrelátó tisztázásához szükséges ismerni s múltat. Ezért adunk folytatásokban szívesen helyet Molnár Frigyes mezőgazdasági mérnök, az MSZMP megyei bizottsága első titkárának nagyüzemi szőlőtermelés kérdéseivel foglalkozó tanulmánya egy részletének, amely a me gye szőlőkultúrájának kialakulásával, jelenével és a jőve kilátásaival foglalkozik.

A Duna—Tisza nagy térségeit betöltő „aranyhomok” vidékének kertkultúrája mélyen a történelemben gyökerezik. A homoki ember majdnem ezer esztendős szorgalma, leleményessége, verejtékes küzdelme varázsolta e kietlen tájat a „szóló szőlő, csengő barack, mosolygó alma” hazájává. E borvidéknek sajátos történelmi jelentősége van az egész magyar szőlő- és gyümölcstermesztés múltjában és jelenében.

Anonymus feljegyzései

Az alföldi homokon, illetve Kecskemét környékén már a népvándorlás korában is voltak szőlőültetvények. Erre Kada Elek ásatásaiból következtethetünk. A feltárt avarsírokban boros amforákra leltek. Honfoglaló őseink előtt a szőlő- és gyümölcsművelés már nem volt ismeretlen. Erről tanúskodik az összehasonlító nyelvtudomány.

amely megállapította, hogy a szőlő, a bor, a csiger, a seprő, szűrni, a gyümölcs, az alma, a körte, érik stb. szavai a honfoglalás előtti bolgár-török érintkezésből származnak.

A homoki gyümölcstermesztés kezdeti időszakára Anonymus, Béla király névtelen jegyzője nyomán nyerhetünk tájékozódást. A honfoglalás leírásakor „körtvénytót” és „gyümölcsényer- dőt” említ, amelyek a leírás szerint Kecskemét határába helyezhetők. A megye homoki szőlőivel kapcsolatos első írásos feljegyzésünk 1075-ből való. I. Géza ebben az évben a Felső-Alpár környéki szőlődombokat az általa alapított garamszentbene- deki bencés apátságnak adományozta. Felső-Alpár nagy homokbuckáin egyébként ma is jelentős szőlőterületek vannak, amelyek szervesen kapcsolódnak a lakiteleki és a Tiszakécske környékén elterülő szőlővidékekhez. Ez a tény egyben azt is bizonyítja, hogy az ország e térségében is volt szőlőtermesztés a katolikus szerzetes rendek megjelenése előtt.

Kecskemét híres kertiéi

A homoki szőlők kiterjedtségéről ad hírt egy 1380-ban kiadott oklevél, mely szerint Szabadszálláson Nagy Lajos király idejében (1342—1382) jelentős szőlőtermesztés folyt és

olyan jó bort készítettek, hogj a királyi udvart szabadszállás: borral látták el. Hornyik Jánoi a kecskeméti Vén-hegynek nevezett területen települt szőlőt létrejöttének időszakát a XIII századra teszi. Minden bizonynyal még a török hódoltság előtl telepítették a homoki szőlőket hiszen a törökök megszállási semmiképpen sem kedvezett £ szőlő- és gyümölcstelepítésnek A törökök alatt nagy kiterjedésű szőlő- és gyümölcsterületet voltak a Duna—Tisza köze nagyobb településeinek homokos vidékein. Erről számos feljegyzés tanúskodik.

1591-től rendelkezésre állnak Kecskemét város akkori időtől naplószerűen vezetett tanács- jegyzőkönyvei. Ezek is tanúsítják, hogy a Kecskemét környéki szőlőket a török uralom (1541—1680) előtt telepítették Az 1598. október havi tanács- jegyzőkönyv feljegyzése szerinl „Ahmed budai pasa helyett aj addigi Temesváron volt Szulej- mán pasát nevezték ki, és Kun János kecskeméti bíró ebből az alkalomból sietett értékes tárgyakat, sok ennivalót, ezenkívül félzsák almát, 11 pint bort, cseresznyét Budára vinni”. Ev- lia Cselebi örök világutazó magyarországi utazásai során (1664 —1666) megemlékezett arról hogy Kecskemétnek ebben az időben „híres kertjei vannak”. A homoki szőlők kiterjedtségé-