Petőfi Népe, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

Húsvéti szokások őntúzkodej 'Dáood&íi Az udvaron várják a lányok a legényeket... „Úgy jönnek-menjiek, olyan magabiztosan tárgyalnak, intéz­kednek, mintha világ életükben vezetők lettek volna” — emle­gették ; a kerekegyházi tanács­nál a nemrégiben alakult tszcs-k elnökeit. írjanak róluk — java­solták — hiszen igazán érdekes emberek... Ez .az előzménye a Cs. Tóth Imrével, a Rákóczi Tszcs elnö­kével kötött ismerettségemnek. í „hasznavehetetlen” muskotálytőkék története A tanyavilágba, ahol lakik, nem egykönnyű kijutni a kör­nyéken soha nem járt ember­nek. Ám, aki Cs. Tóth Imrét keresi, mégis hamar megtalálja. Ismeri őt rnidenki errefelé. Két évig volt hegyőr, két éven át pedig. mint vadőr vigyázta a 20 ezer holdas határt. ■— ...Biztosan ezért is esett rám a választás — magyarázza egyszerűen a csoportelnök. — Négy évig ott is az újat szok­tattam az emberekkel, most itt is szoktató leszek... Mielőtt jobban beszélgetésbe elegyedtünk volna, néhány perc­ig eltűnt, majd egy másféllite­res üveggel tért vissza. Élet- párja közben talpas poharakat állít az asztalra, melyeket a gazda árany-opál színben játszó borral tölt meg.- — Ezt tessék megpróbálni! — kínál sokat sejtetően. Jómagam kevés bort pusztító ember lévén, koccintás után óva­tosan kortyintottam a nedűből. A házigazda figyeli a hatást és hamiskásan hunyorítva kibugy- gyan belőle a kérdés: — No, milyen? , ———. Kitűnő muskotály! Ilyet még nem kóstoltam — válaszol­tam őszinte elismeréssel, amit ö elégedett mosollyal fogadott.: Ez után megtudtam a hatvan; liter muskotály — mert ennyit; szűrt belőle — történetét. ; Farkas nevű szomszédjának j két sora volt ebből a fajtából. Mivel azonban alig termett raj-; ta, fogta és kihányta. Cs. Tóth Imre itt szedett össze néhány apró vesszőt, mondván: — Meg­próbálom, hátha nekem terem... És- terem! Százharminc tőkéje van már, melyek közül jó ne­hány ez évben fordul termőre. Tegnap néhány összeszedett és eldugott vessző, ma 130 ter­mőtöke, s holnap bizonyára 10 hold számra, aranyat érő kö­zösségi táblák... — adódik ön­kéntelenül is a gondolat. És nemcsak én gondoltam erre, mert Imre bátyám megjegyzi: Boltos a vevővel, tsses-elnök a tagokkal — Érdemes vele bajlódni!... Rá fogok én arra az emberre ismerni, kire lehet bízni továb­bi telepítését. Mert nem min­degy ám, hogy a szőlővel mi­lyen ember bánik... — majd így fűzte tovább a szót: — Tudja, úgy vagyok én az emberekkel, mint a boltos a ve­vővel: amint belép az üzletbe, mindjárt megérzi, komoly vá­sárló-e ... így terelődött a szó az új élet gondjaira. Mert ha alacsony tí­pusú társulás is a tszcs, az el­nöknek van ám gondja bőven. Megtárgyalni a feladatokat a tanáccsal, biztosítani a csoport­it. eső termelési szerződések megkötését, az áru megterme­lését, gondoskodni a permetező-, 'édekezőszerekről — hogy ha­marjában csak néhányat említ­sek. — Ma érdemes volt bemen­nem a tanácshoz — újságolja — sikerült szereznem hetven hold állami tartalékföldet, amibe szőlő is esik. Van nekünk né­hány olyan tagunk, akik eddig napszámból éltek. Aztán milyen jó, hogy most majd ők is nyu­godtan dolgozhatnak... Mert én sose gondoltam csupán ma­gamra ... Ma estére jelöltem a félfogadást. Majd örülnek! Na, ez érdekes: esti félfoga­dás a tanyavilágban! — Muszáj! Minden nap tar­tok. Másképpen nem megy, meri napközben sok szaladgálni va­lóm akad, meg aztán a magam' dolga is sok. És én példát akar­nék mutatni a permetezéssel és mindennel. Mit tehetnék, ha lá­tom, valamelyik cimborám nem permetezett pajzstetű ellen és meglátja, hogy nálam sincs elvégezve? Nagyon könnyen mondják ám, hogy „ezt is csak uszítják!” Esti félfogadás a tanyavilágban Igen látogatottak ezek az esti félfogadások. Érdekli az embe­reket az új, azért jönnek. Ho­gyan lesz ezután ez, meg az? Mi az a felosztható és fel nem osztható alap, amire a 10—10 forintokat befizetik. Mennyi az áruértékesítési tervük, az mit jelent a csoportnak és így to­Virágba borulnak... I ; ; . . ; pár napon belül Hetény- ; ; egyházán az összes barack- \ I fák. A korai■ és a kajszi már i j virágzik és jó termést ígér, ; ; de, sajnos, nem mondható el ; ; ez a rózsabarackról, amelynél ; az öreg fák többsége kevés ; : rügyet hozott. Teljesen meg­rakodtak virágrügyekkel az ; őszibarackfák, ami pedig rit- \ ; kaság. Szép az ígéret meggy- ; ; bői és cseresznyéből, de az ; I alma- és szilvafélékből is. A ; ! fagyveszélyes idő azonban ag- ; godalmat kelt. mert még so- i ; kát »alszik kint« a termés, j ; míg piacra kerülhet... ; (Dr. B. Gj-.) ; Az Egyesüli Ál’amok minden tizedik lakosa néger Washingtoni híradás szerint 1960 áprilisában az Egyesült Ál­lamokban 18 871 381 néger élt. Ez az Egyesült Államok egész lakosságának 10,5 százaléka. PETŐFI NÉPE 4 Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22, Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét.. Szabadság tér 1/a. Telefon 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyt postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dij 1 hónapra 12 Ft. Athenaeum Nyomda F. v.: Soproni Béla vább, és így tovább. A csoport elnöke meg magyaráz. Részle­tesen, türelmesen. Cs. Tóth Imrével nemcsak az esti félfogadásokon találkoznak a csoport tagjai. Külön-külön járt mindenkinél már többször is. Legutóbb, amikor a 32 má­zsa baromfiértékesítési terv tel­jesítésére szerződtek a csoport gazdái. Máris több mint 23 má­zsát lekötöttek. Kár, hogy ké­sőn ismerték meg a tojásértéke­sítési tervüket, amely 36 ezer darabot jelöl meg. Amikor meg­kapták, egy hét alatt 4700 da­rabot adott át a felvásárlónak a kilencvenhét tagból álló tszcs. Barátja: a hegedű A személyes látogatásoknak nagy jelentőséget tulajdonít az elnök, mert „hat emberrel sem lehet már úgy beszélni, mint eggyel-eggyel. Akinek csak ki­csi szőleje van, azt nem köte­lezhetem például borszerződés- re, de leszerződik másra, amije van... Mert az országnak adni kell, ez a mi legfontosabb dol­gunk ...” Azt mondták a tanácsházán: érdemes róluk írni, érdekes em­berek. Igazuk van, valóban azok. Bizonyság rá a fáradha­tatlan, a közösség gondját a szí­vén viselő, példamutató Cs. Tóth Imre is, aki ha személye­sen igen sokat tesz is, nincsen egyedül. Mint mondja, „Igen jó stimmben van a héttagú veze­tőségük.” Ezért futotta hát Ide­jéből a közelmúltban egy-két nap szabadságra is. — Fogtam a „barátomat?’ — mutat a lócán nyugvó hegedű­tokra — és meglátogattam né­hány rokonomat. Mert igen sze­retek muzsikálni... Perny Irén Eddig 700 vagon keveréktakarmányt igényeitek Mint már hírül adtuk, Bács- bokodon egy régi malomból át­alakított takarmánykeverő üzem kezdte meg működését, s hama­rosan munkába áll a mélykúti üzem is. A Terményforgalmi Vállalat tájékoztatása szerint csupán e két üzem körzetébe tartozó ter­melőszövetkezetek 700 vagon keveréktakarmány szállítására kötöttek megállapodást, rövid pár hét leforgása alatt. Az igényelt keveréktakarmány zöme baromfitáp — ez is mutat­ja a két járás termelőszövetke­zeteinek baromfitenyésztés iránt megnövekedett érdeklődését. köszöntést, hiszen itt alig isme­rik a locsolóüveget, inkább vöd­röt, bögrét kapnak a kézbe a legények... Régi dávodi szokás hideg víz­zel öntözni, mert szerintük ez az igazi húsvéti locsolkodás, hi­szen apáik, nagyapáik, déd­— Meglocsollak hidegvízzel, nagyapjuk korában is így csi­nálták. Húsvéthétfőn ünneplőbe öltőé­nek a legények. Hárman-né- gyen összekarolnak, előkerülnek a tangóharmonikák és kora haj­nalban benépesednek az utcák. Vidáman, zeneszó mellett indul­nak el a lányos házakhoz. Rozmaringot adok a Katókához... Amint a lányok meghallják a zenét, kiszalad­nak az udvarra. Népviseletben vannak, dávodi cifra szoknyá­ban, ahogy ez ilyenkor szokás... A legények az öntözőszerekért nyúlnak: felkapják a gémes kút előtti vödröket és már loccsan hogy el ne hervadozzál... is a víz, van, akire egész vödör­rel is jut. Pillanatokon belül összesza­ladnak a szomszédok, mert egy ilyen öntözködést sohasem mu­lasztanának el. Gyakran rájuk is jut bőven a vödör tartalmá­ból, de senki sem haragszik ezért, elvégre húsvét van... — Akadnak azért olyanok is, akik elbújnak a legények elöl. Az öntözést azonban így sem úsz- szák meg, ott öntik le őket, ahol éppen megtalálják. mm ntözködés után aztán jön a lakoma, vígság, asztal­ra kerül a sonka, tojás, kolbász, fonott kalács, s a dávodi sa­vanyúkáposzta, majd csendül­nek a poharak, mert ez már nemcsak Dávodon — mindenhol a húsvéthoz tartozik... kalapodhoz Szöveg: Márkus János Fényképezte: Pásztor Zoltán Haniros az utca egész délelőtt. Tangóharmonikával járnak a locsolkodó legények. 1961. április 2. vasárnap >■ Uj élet rügyezik a tanyán Beszélgetés egy termelőszövetkezeti csoport elnökével „Zöld erdőben jártam, Sok ibolyát láttam, El akart hervadni, Szabad-e locsolni?” Ezzel a verssel is kezdhet- nénk például a locsolko- dást Dávodon, de náluk a vers­mondás nem szokás. Annál is inkább, mert a lányok nem szí­vesen hallgatnák végig a rímes S zegődjünk mi is az egyik csoport: Túri Feri,,lle- tyei Jóska, Tikár Feri és Ke­resztes Gyuri nyomába. Fel­veri az utcát vidámságuk, az ablakokon és a házak, előtt ki­váncsi és irigy kislányszemek kísérik őket: vajon hová men­nek? Facskó Icához, Kovács Iloná­hoz, Hetyei Icához és Kovács

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom