Petőfi Népe, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-02 / 79. szám
1961. április 2, vasárnap 5. oldal SzínUáx a falun Ozinte már el is koptattuk (fj- azt a szép és romantikus hasonlatot, mely Déryné :khósszekerének emlegetésével igyekezett érzékeltetni a színészet mai és valamikori, évszázados múltja közötti különbséget, össze sem lehet hasonlítani az akkori színészélet nyomorúságát a mostani megbecsüléssel, a szives fogadtatásnak azzal a melegségével, mely színészeink felé árad, amikor a színház autóbusza megáll a kivilágított művelődési ház bejárata előtt. Igen, sokat változott a világ, s az a társadalom, amely ma színészeinket kedves, jóismerősként fogadja falvainkban, hatalmas politikai és gazdasági átalakulás határmezsgyéjén lépett át, s a biztató jövő felé tekint. A nagyüzemi gazdaságok újtípusú parasztembere nem a látástól vakulásig való robot fáradalmait piheni ki munka után, hanem a több szabadidő birtokában a kultúrálódás több és értékesebb lehetőségei után kutat. S ezek között ma már falun nem a legutolsók közé tartozik a színház. Az államosítás utáni színházi fejlődés természetes és megszokott velejárója a vidéki színházak életében a tájprogram. A Kecskeméti Katona József Színház például most, az ötéves terv küszöbén olyan elgondolások megvalósításával foglalkozik, hogy időszerű véglegesen eltüntetni a színházzal való ellátottság szempontjából a még meglevő, bár egyre gyérülő „fehér foltokat” a megye térképén. Nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, mint hogy minden jelentősebb lakott települést bekapcsolnak a jövő esztendőben a tájozásba. Jelenleg 170 tájelóadás tartására van kötelezve színházunk, s ezeknek az előadásoknak a nagyobbik fele egy-egy idényben 100—110, a megye területén került megrendezésre. Jövőre kisebb személyzetű, de művészileg magas igényű, egész estét betöltő darabokkal készülnek fel színészeink olyan községek meglátogatására, melyek eddig a tájtervben nem szerepeltek. Ami pedig az előadások színvonalát illeti, az ország egyik legjobb vidéki színházaként szá- montartott Katona József Színház ma már nagyrészt termelőszövetkezeti parasztok előtt játszik, s olyan színművek váltak »kasszasikerré« csak az idei programból, mint Shakespeare Vízkeresztje, Tabi: Különleges világnap című vígjátéka, vagy az elmúlt esztendőben Darvas József drámája: a Kormos ég. A színvonalemelkedést tehát a társadalmi igények növekedése támasztja alá, látja el értékes háttérrel. Igaz, néhány helyen még hideg teremmel, kényelmetlen, berendezetten öltözőkkel fogadják a tájelőadásra odaérkezett színészeinket, s az is igaz, hogy a magvas mondanivalójú drámák, a klasszikusok inellett számos községünkben még a tetszetősebb, látványosabb, de mondanivalóban szegényesebb műveket fogadják nagyobb szeretettel. Egyszóval sokat kell még tenni az ízlés fejlesztése érdekében. Az azonban bizonyos, hogy nem ez a jellemző a ma falusi színházi életére. Sőt, néhány jel arra is mutat már, hogy termelő- szövetkezeteink közvetlen kapcsolatot akarnak létesíteni színházunkkal, még szorosabbra akarják fűzni a színpadi művészet és a tagság közötti kapcsolatokat, mert tudják, hogy ez is hozzátartozik a város és a falu közötti lényeges különbségek megszüntetéséhez. Cs. L. A természet kínálja az ajándékát, csak el kell fogadni Tavaasi riport a sarai határból Váradi Alberttel, a bajai járási tanács mezőgazdasági osztályvezetőjével valamint Pusztai Józseffel és Aladzsity Péterrel állunk a hűvös márciusi szélben a garai határban, az igali főcsatorna partján. Az előbbi az itteni Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke, az utóbbi pedig a párttitkára. Előttünk a csatorna fodrozó vize, amely több helyen már kicsapott medréből, tőlünk oldalt a körülbelül 10 méter széles vízcsíkot átszelő híd. — Itt zártuk el a vizet — mutatja Aladzsity Péter — de most már tovább engedjük, mert a másik hídnál is építettünk egy zárógátat. > Nyáron itt kiég minden — Kapunk egy szivattyút ugyanis a Bajai Vízügyi Igazgatóságtól, amellyel kiemeljük a vizet, s ezt a 88 holdat öntözzük — veszi át a szót a közös gazdaság elnöke, majd a hídtól északra eső élénk zöld rétre mutat. — Egyszerű árasztásos módszerrel látjuk el mesterségesen csapadékkal a területet. Péter bácsi, a párttitkár itt született a községben, ismeri a csatorna történetét. — Én már évek óta javasoltam tanácsüléseken, hogy hasznosítsuk ezt a vizet. Valamikor itt körülbelül 700 holdnyi területű sóstó volt, 1927-ben lecsapolták a vizét, hogy medrét mezőgazdaságilag hasznosítsák. Ebből azonban nem lett semmi. Szikes legelő keletkezett a tó helyén, amelyen nyáron minden kiég. Összefognak a termelőszövetkezetek — De az idén más lesz a helyzet — lelkesedik a szövetkezet elnöke. — Vízügyi szakemberünk, Ballai István nyugalmazott vízügyi mérnök, megnézte, hogy mit lehet itt tenni. Megállapodott a Bajai Vízügyi Igazgatósággal, hogy négy Hortobágy szivattyút fogunk kapni és akkor ezt az 500 Holdnyi területet is öntözni lehet. Ez ugyan nem a mi területünk, hanem a községé, de hajlandók vagyunk öntözni. — Most már nemcsak a Vörös Csillag, hanem a község többi termelőszövetkezete is részt akar venni a legelő öntözésében — veti közbe a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője. — Gyerünk a pozitív kúthoz. — adja meg az „útirányt” Váradi Albert. Kilencven holdtit már öntöznek Nemsokára odaérünk a cső- kúthoz, melyből széles sugárban ömlik a viz. Egy fedőlemezzel mérséklik kitörését. — Itt mindenütt hasonló kutak vannak. A tanyákon lakó parasztemberek 30—35 méterre lefúrtak és máris kapták a vizet — tájékoztat az elnök. — Mennyit öntöznek ebből a kútból? — érdeklődöm. — Van még egy ilyen kutunk, bár az nem ilyen bővizű. Azt tervezzük, hogy a kettőből 3u hold kukoricát, ugyanennyi cukorrépát, 20 hold fűszerpaprikát és 10 hold lucernát fogunk öntözni. Ezért a két TA 1200-as szivattyú és csőrendszere mellé, amit rövidesen megveszünk, kapunk 300 méter műanyagcsövet is. Elmondja a további terveket is. Még tíz ilyen pozitív kutat fúrnak saját erőből, lehetőleg még az idén. hogy jövőre jóval nagyobb területet tudjanak öntözni. Ilyen kutakból táplálják a szintén 1962-ben létesítendő 200 holdas halastavat is. íme, a természet ajándékot nyújtott az embernek, amit egyenként az nem fogadhatott el. A közös összefogás most módot nyújt erre is. K. S. ~I'inátfí kisipari SZOCIALISTA MÓDON ÉLNEK — Anyagért mentek a raktárba. Rövidesen itt lesznek, harsogja túl a sikoltozó fűrészgépek zaját a mintaműhely egyik dolgozója a ZIM Kecskeméti Gyáregységében. Jóformán körül sem nézek, amikor egy kerekarcú, barátságos tekintetű ember nyújtja felém a kezét és mondja: Bartus Géza. Példáját követik a többiek: Mayer Frigyes, Major Ferenc, Nagy Sándor, vagy ahogy itt, hívják őket a rekeszelő brigád tagjai. Imre bácsi biztatása Rögtön a munkára terelődik v szó. — Tavaly áprilisban szóltam Imre bácsinak — ő az üb-tit- kár —, hogy mi is benevezünk a szocialista brigádversenybe — kezdi a brigádvezető. — Jól van gyerekeim — emlékezik Imre bácsi szavaira Mayer Frigyes. Ezt mondta, majd biztatására megszövegeztük a vállalásunkat, — És ...? — Teljesítettük, szocialista brigád lettünk — mondja ki büszkén a szót a brigádvezető. Első: a népgazdaság trtíeke A beszélgetésnél jelenlevő, s azt figyelemmel hallgató üzemvezető veszi át a szót: Öröm velük dolgozni. Nem tudok olyat kérni tőlük, amit meg ne csinálnának. Nemrég telefonon arról értesítettek: az Egyiptomba induló hajóhoz egy vagon fürdőkádat kell leszállítani, sürgősen. — Tudtam, hogy a feladat megoldása az idő rövidsége miatt majdnem lehetetlen, összehívtam a brigádot, s csak annyit mondtam: — Fiúk, ez a szállítmány nagyon sürgős, fontos a népgazdaságnak. Mit gondol sikerült? — kérdi felém fordulva. — Igen — csúszik ki akarat- 'anul is számon a szó. Fejével bólint, miközben hálás tekintetét végigjártatja a brigád tagjain. Az ezt .követő pillanatnyi csendet Mayer Frigyes töri meg: — Igaz, megnyújtottuk a munkaidőt, de első a népgazdaság érdeke — emeli fel hangját. Ezért rendszeresen túlteljesítjük export kiszállítási tervünket. Házat épített a brigád — Ezt sem akárhogyan. A brigád hat hónap alatt 15 köbméter faanyagot takarított meg — szól ismét az üzemvezető. — Ugyanezen idő alatt a csomagolás technikájának tökéjetesí- tésével elérték, hogy a régebbi 7,1 százalékos kártérítési összeg 3,5 százalékra csökkent. Ez nagy eredmény, ha figyelembe vesz- szük, hogy havonta 35—40 vagon exportáru hagyja el a gyár raktárait. Nemcsak a munkában, hanem egymás segítésében is egy nyelven beszélnek a brigád tagjai. Brigádvezetőjük háza építésénél Mayer Frigyes festette a lakást, Major Ferenc darabolta a tetőgerendát, Nagy Sándor hordta a téglát, homokot, keverte a maltert. Ha pedig valamelyikük megbetegszik, mindannyian meglátogatják. Jut idő a tanulásra is Nehéz munkát végeznek, elfoglalt emberek, mégis jut idejük a művelődésre is. Együtt járnak moziba, színházba, egymás mellett ülnek a politikai oktatáson. A brigád tagjai közül Bartus Géza. a kiváló dolgozó jelvény, May er Frigyes pedig a kiváló dolgozó oklevél tulajdonosa. Emellett a brigádnaplóban több igazgatói dicséretet olvashatunk. Oldalakat lehetne még írni cselekedeteikről, melyek mindazt bizonyítják: ők már elmondhatják, hogy szocialista módon élnek, dolgoznak és tanulnak. S ami igen biztató: példájukat egyre többen követik. Venesz Károly Építkezések Bácsalmáson Több új létesítményt adnak át ebben az évben Bácsalmás lakosságának. Egyik ilyen nagyobb építkezés a helyi földművesszövetkezet emeletes áruháza. — A munka a jó idő beálltával jelentősen meggyorsult. Nap-nap után egyre jobban, kibontakoznak az épület körvonalai. Nagy lendülettel folyik a ruhaüzem építése is. A ma jdan sok embernek munkalehetőséget biztosító üzem földszintje elkészült A Bajai Kályhás Ktsz igen jó hírnévnek örvend, s ízléses kivitelű csempekályháikat országszerte megismerték. A felszabadulási inunkaverseny kimagasló sikereket eredményezett az elmúlt esztendőben. A Bács-Kiskun megyei KISZÖV ezeket az eredményeket értékelve kiváló címmel tűntette ki a szövetkezetét. Képünkön: Bagó Jenő, a kályhások elnöke égetés előtt festi a csempéket. A III/A Moszkvába készül A SZÉL az arcukba vágta az esőt, s délutánra még cudarabb lett az idő. Szerették volna ablak mögül nézni a határt, de az osztály még nem panaszkodott — hiszen mindenkit kötött az egyezség: 1962-re a pénznek együtt kell lenni a nagy cél érdekében, Meg aztán osztályfőnökük, Hegedűs József tanár is ugyanúgy hajladozott, mint ők. Estére az élelmezésen felül még 150 forintot hozott fejenként a Garai Állami Gazdaságban töltött két nap, s a vezetők dicsérettel nyilatkoztak az osztály lelkiismeretes munkájáról. Aztán a Beremendi Állami Gazdaságban dolgoztak 5 napig és itt is jó ajánló levelet kaptak. A BAJAI III. Béla Fiúgimnázium 111/A. osztályának három képviselőjével beszélgetek. Sajnos, a beszélgetésnél nincs jelen a nagy cél, a kollektív moszkvai utazás értelmi szerzője. Az osztályfőnök, mint a 111/A. pénztárosa, gazdasági vezetője és „üzletszerzője’' jelenleg is tárgyal a Bajai Állami Gazdasággal. Albert Ferenc, Kása Ferenc és Mateovics István azonban legalább olyan tájékozottak az osztály terveiről és eredményeiről, mint szeretett tanáruk, Hegedűs József. — Mind a huszonkilencen, egyet akarunk — mondja Kosa Feri. —, Ma már több mint 400 forintunk van fejenként a takarékban — közli Mateovics Pista. — A jövő nyárra együtt lesz a kéthetes moszkvai út egész költsége bizakodik Albert Feri. Aztán megtudom, hogy rövidesen aláírják a megállapodást a Bajai Állami Gazdasággal, mely arról szál, hogy a vizsgák után, a nyári szünetben teljes két hónapot a gazdaságban dolgoznak majd. Meg az iskolabüfé szolgálata is hoz valamit a közös lcasz- szába. Ebből egy negyedév alatt 1000 forint hasznuk volt, pedig a nagyobb részt az iskola KlSZ-szerveze- tének adták át. Remélik, hogy a bálok és egyéb iskolai megmozdulások alkalmával ez az összeg tovább fog növekedni, hiszen lég- utóbb is 460 üveg bambit adtak el a szomjas diákoknak. A IIllA egyébként a Vas- és Fémipari Szövetkezetbe jár politechnikai oktatásra s példás az előrehaladásuk a gyakorlati ismeretekben. Dicséretükre legyen mondva végül is, hogy a szorgalmuk és takaré- Icosságuk mellett, tanulmányi eredményeik növelésével is készülnek a nagy eseményre. Jelenleg 3,64 az osztály átlaga, mire azonban a moszkvai út sorra kerül, szeretnének négyes átlageredménynyel dicsekedni. Alszegi József
