Petőfi Népe, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-19 / 91. szám

1961. április 19, szerda «. aldsl Műsoron: az egyfelvonásos színdarabok — A kiskunhalasi művelődési ház életéből — A KISKUNHALAST művelő­dési ház azok közé tartozik, ahol általában minden ember talál »ízlésének» megfelelő el­foglaltságot, s az idegen soha­sem mehet úgy ide, hogy ne tud­nának valami újat számára A fo­tós zakkör, a táncszakkőr. a bé­lyeggyűjtő kör, a Ki mit gyűjt klub, a színjátszó kör népes foglalkozásai teszik pezsgővé a művelődési otthon életét. MEGSZOKTAK MAR a mű­velődési ház vezetői, hogy es­ténként, s vasárnaponként az egész ház zajos, de február 12- ét még nagyon sokáig emleget­ni fogják. Miért? — Képzelje el, egyetlen nap 12 foglalkozást szerveztünk., — meséli az igazgató, H. Béres Erzsébet és Nagy Sándor mű­vészeti vezető. Csodálkozásomat látva, sorolni kezdik: — Vasárnap volt. Délelőtt 9 órakor itt bent, a művelődési házban klubfoglalkozás volt. Tíz órakor a Menyasszornyok- vőlegények-sorozat előadása, egy másik teremben ugyanak­kor gyermekfoglalkozás és Ki mit gyűjt klubnap. Ülést tar­tott a bélyeg- és fotoszakkör is. Kisszálláson és Tompán isme­retterjesztő előadást, Pirtón bábelőadást tartottunk. Dél­után megint klubfoglalkozás, este televíziónézés, s még ugyan­ezen az esten tartatta vizsga- bálját a tánctanfolyam. EZ, HA NEM IS mindenna­pos jelenség, jellemző a kiskun- halasi művelődési házra: a nagy érdeklődés, leellő szervezőkész­séggel, lelkes vezetőséggel talál­kozik. Olyan emberek irányítják a kulturális életet, akik hiva­tásnak érzik foglalkozásukat Beszélhetnénk a szakkörök népszerűségéről, a menyasszo­nyok, vőlegények iskolájáról, amelynek volt hallgatód sem szakították meg a kapcsolatot az otthonmaradottakkal: leve­leznek a kör új tagjaival. VAGY BESZÉLHETNÉNK az ismeretterjesztő előadások nö­vekvő népszerűségéről. t— Nem régen mutattuk be a Felnőnek a gyerekek cfmű víg­játékot, a környező falvakban is. A következő bemutatót áp­rilis végén taxija a színjátszó­csoportunk Eda Evald: Tiszta szív című drámájával. Közben egyfelvonásc* darabokat tanu­lunk. tizekkel az a célunk, hogy azokon a helyeken is érdekessé és kedveltté tegyük az ismeret- terjesztő előadásokat, ahol nem tudjuk filmvetítéssel egybeköt­ni — mondja Nagy Sándor. Mondhatjuk, ezzel egyedül­álló kezdeményezést honosított meg megyénkben Kiskunhalas színjátszó gárdája. Vidéki szín­játszó csoportjaink műsorvá­lasztásai kevés esetben ilyen célratörőek. Általában egy év­ben egy darabot adnak elő, ez­zel pedig «reprezentálni» akar­nak, s a darabválasztással oly­kor túllőnek a célon, noha — jóllehet — kellő körültekintés­sel az adottságok és feladatok summázásával többet használ­hatnának a népművelésnek. Ehhez mutat példát a kis­kunhalasi művelődési ház. Művelődő, gondoskodó közösség Napjainkban egyre gyakrab­ban haliunk a szocialista brigá­dok kiemelkedő termelési ered­ményeiről, tagjainak összefor- rottságánSl. A kíváncsiság veze­tett ei minket a Kecskeméti Konzervgyár n-s számú tele­pére, hogy megismerkedjünk Kása Imrémével^ és brigádjával. A mosolygó tekintetű munkás­asszonyt és jőkedélyő „lányait” szeretet és megbecsülés övezi az üzemben. Megismerkedtünk a Kása néni irányította négytagú szocialista brigád tagjaival. A fiatal lá­nyok ujjai között szinte égett a munka. Először 1959 január­jában nyerték el a szocialista brigád címet, majd 1960 decem­berében, karácsonyi ajándék­ként újbői ki-vívták e megtisz­teltetést. Ekkor már valódi csa­láddá kovórsolódtaki Hogyan vélekedik erről Kása Imrémé, aki 1950 Óta dolgozik • gyárban? — Sokat tonaKodtmfe azon, hogyan alakíthatnánk ki a ba­rátságot, az őszinteséget, az együvétartozást. Hiszen nemcsak a gyárban keü segítenünk egy­mást, hanem az üzem kapuján túl is... magánéletünkben. így jutattunk arra a gondolatra, hogy szabad időnk nagy részét is együtt töltjük. Közösen járunk cukrászdába, gyakran megfor­dulunk az üzemi könyvtárban, ősztől pedig rendszeresen já­runk színházba. Hiába, nem megy minden egyszerre! Szeret­nénk színházbérletet váltaná, a bemutatott színdarabokból, ope­rettekből színészek és Írók köz­reműködésével ankétet rendez­ni. S mennyire örülnénk, ha a színészek, az írók és közöttünk baráti kapcsolat alakulna ki, Bukovenszfld Ilona, a legfia­talabb" brigádtag — nehogy va­lami kimaradjon a brigád éle­téből — is bekapcsolódott a be­szélgetésbe. — Politikailag to képezzük magunkat. Részt veszünk a párt- oktatásban. Igyekszünk megáll­ni helyünket a tanulásban is — újságolta. Na, és még egy, amírűJ a bri­gád tagjai nem beszélnek, de a művezető elárulta. Policik Fen bácsi, raktári munkás hetekig betegen feküdt otthon, özvegy ember, így a brigád együttesen vállalta gondozását Kitakarí­tottak nála, kimosták, kivasal­ták ruháit, ezzel is könnyítet­tek a beteg emberen. Szocialista brigád. Egy ki? I heszövik egész életünket, minit az közösség. S mily csodálatos erő áramkört röpítő villanyhuzalok rejlik a lelkek mélyén. Lassan | az országot 54. — Nem, olyankor elküldenek. Szerencsés gondolkodott, mit is kérdezhetne még a lánytól? De hiszen eleget tudott — Kimehet Erzsi. Egy szót se arról, amiről itt beszéltünk. Mintha semmi sem történt vol­na. Értette? — Igenis — mondta a lány és kipenderült a szobából. De né­hány pillanat múlva megint be­nyitott: — Szerencsés elvtárs, tessék nekem kiadni a munkakönyve­met Én egy percig sem mara­dok itt tovább. — Miért akar elmenni? — kér­dezte Szerencsés. — Mert az elvtársnő meg­mondta, ha eljáratom a számat, megöl. — Menjen csak ki, a felesé­gem nem fogja megölni. — Nem, nem. Én tudom, amit tudok. Bizonyosan megte­szi. Már pakolok is, tessék elő­keresni a könyvemet — Nézze Erzsiké — kérlelte szépen —, maradjon még leg­alább néhány napig. Várjon csak. Itt van ezer forint. Azért, hogy maradjon legalább a hét végéig. A feleségem addig sem­mit sem fog megtudni arról, hogy maga ... maga elárulta. A lány tétován nyúlt a pénz után és vállat vont. Kiment. Szerencsés leroskadt egy szék­be. Kihűlt sziwel meredt a fal egy pontjára. Megpróbált gon­dolkozni, de úgy érezte, olyan a feje, mint egy nagy harang, amely nem tud megszólalni, mert kitépték a nyelvét Szerencsés órák óta mozdulat­lanul ült Mi lesz, ha Júlia ha­zajön? Törje össze? Megérde­melné, de.,. mi lesz azután? Ha Júlia itthagyja? Elszorult a szíve erre a gon­dolatra. Nem, nem akarja, hogy elszakadjon tőle. Néillküle olyan volna, mint a partra vetődött hal, mint egy gyönge hajó, amely elszabadult és révész nél­kül bolyong veszélyes vizeken. Júlia legféltettebb titkának tudója. S az egyetlen lény, ki el tudja igazítani az ő kusza, szövevényes sorsát. Tehát tegyen úgy, mintha semmiről sem tudna? Miért ne? Hiszen hazugság az egész élete. Egy hazugsággal több vagy ke­vesebb — mit számit az ebben a házban? Bencsik tanár űr... ö tehát a férj pénzén vett szerető. Ezért érdemelte ki a sokszínű kegyet, amellyel Júlia elhalmozta. A szegény, utcára dobott tanár úr. Szerencsés vad gyűlöletet érzett iránta. Meg tudná ölni, meg tudná fojtani.., A nyomorult betolakodó! Aztán lelohadt szenvedélyes indulata. Fázott. Mintha perc­ről percre kihűlne egész benső­je. Elhagyta minden érzésfosz­Megjegyxét ~7qazán hitelesen Nem mindennap) jelenséggel találkoztunk a kecskeméti úttö­rők városi kulturális szemlé­jén. Elsősorban is lerögzíthet­jük, hogy a szabadon választott versek többsége túlságosan ma­gas mérce elé állította a kis­pajtásokat. Nem nekik való, értelmi képességeiket még meg­haladó, érzés világuk tói még tá­vol álló költeményekkel álltak a dobogóra. így nem tudtak megbirkózni a kijelölt versek­kel. Ebből adódóan minden bel­ső átélés, átérzés nélkül, gépies egyhangúsággal szavaltak. Egye­sek még skandáltak is, ügyet sem vetve a hangsúlyozásra stb. Walesi bárdok, Tetemrehívás — ebhez hasonló, érett művé­szeket is próbára tevő költemé­nyek hangzottak el a seregszem­lén. De vajon a pajtások fele­lősek-e a versek kiválasztásáért? Nem bűnbakot keresünk, de szeretnénk a pedagógusok fi­gyelmét felhívni, akik segítettek a gyermekeknek a verstanulás­ban, a költemény kiválasztásá­ban, hogy a jövőben az úttörők szellemi kulturáltságát meg nem haladó verseket ajánljanak a pajtásoknak. Nincs szánalma­sabb látvány annál, mint amikor egy egyébként kitűnő képessé­gekkel rendelkező pirosnyak- kendős úttörőtől azt kívánjuk, hogy a felnőtteket utánozza. Képzeljünk csak el egy 10—18 éves általános iskolást, amint a Tetemrehívást szavalja. Semmi­képpen nem érthetünk emel egyet. Mert még ha feltételez­zük is, hogy egy rátermett iro­dalomszakos tanár betanítja az egyik tanítványával ezt a nagy drámai megjelenítő készséget igénylő költeményt, még ha megrázó erővel adja is elé a verset, ismételve mindent, ami a dresszura eredményeként be­léje idegződött, akkor sem fe­ledtetheti el velünk, hogy mind­ez csak őszinteség nélküli má­solás. A gyereket olyan helyzetben kell bemutatni — ha egyálta­lán színpadra állítjuk —, hogy önmagát adhassa. Olyan dolgo­kat műveljen a nagyközönség előtt, ami önmagát is érdekli, amit ő maga is szívesen csi­nál, mond, vagy játszik. Azzal, hogy ősz szakállt ragasztunk egy hatesztendős gyerek áliára és arra kényszerítjük, hogy a nagypapát utánozza, még nem tettük felnőtté, legfeljebb feles­legesen idézzük a gyermeklel- keket fertőző Lakner bácsi féle színházasdi riasztó légkörét. Lakner bácsi már a múlté. Ne hozzuk hát vissza feleslegesen az emlékét. Helyette adjunk le­hetőséget arra, hogy kedves, vi­dám, mosolygós úttörőink meg­mutathassák a mai gyermekélel minden szépségét, dinamikáját, poézlsét, mert azt csak ők tad­ják Igazán hitelesen megmu­tatni BJeHezfcy Sándor cÁ „Jtíl izirtltm” rö&mfiín A tompái színjátszók ismét áj színdarabbal mutatkoztak be községükben. Hagy sikerrel ad­ták elő a Két szerelem című mai tárgyú háromfelvonásos operettet Az előadást Csányi Gyula mű velődésiotthon-igaz­gató rendezte. A pedagógusok közül említsük meg Szilágyi lAszlóné, Kovács Györgyné, Ko­vács Mihály, Károly Margit, Patocskai Mihályné, Orbán Ist­ván és Sugár Béla nevelőket, akik fáradságot nem kímélve segítették munkájukkal az est sikerét. A darab egyik jelenetévéi * KISZ kulturális szemlét* to ha* neveztek a tompáink. „Hajnal Afrika szívében* Patrice Lumumba hMS- teménya üzbég nyelven. A Sark Ildurí (Kelet Csillagai című irodalmi folyóiratban megjeleni üzbég nyelven Patrice Lunaucn- bának, a kongói nép hősének »•Hajnal Afrika szívében« cí­mű hőskölteménye. A művet Dzsumanijadz Dzaobbarov te- Dég költő fordította. lány. Kiégetten, üresen, tátongd lélekkel meredt a semmibe. Csöngettek. Szerencsés meg sem moccant. Júlia jött volna? Lehet Mindegy. Mintha valaki benyitott vol­na, s azt mondaná: „Itthon vagy? Csak maradj, én nagyon sietek. Hétre színházba megyek Bein csikkel.” Aztán becsukó­dott az ajtó, csak a szomszédos szobából hallatszott némi nesz, mint amikor valaki sebesen öl­tözködik. Aztán egy ajtó becsu­kódott valahol és megint süket csend támadt Szerencsés úgy fogta fel ezeket a hangokat és zörejeket, mintha egy távoli vi­lágrészről gyűrűztek volna a kö­zelébe. Megint csengettek. Kisvártat­va nyílik az ajtó. Benkő állt a küszöbön. — Szervusz, Jani! — köszönt a magába roskadt Szerencsésre. Szerencsés összerezzent. Las­san Benkőre fordította a tekin­tetét Erőlködve felállt kény­szeredetten mosolygott: — Szervusz. Váratlanul Jöttél. Szinte megijedt a saját hang­jától. Ben kőt fürkészte, miköz­ben leült Benkő egy szempillan­tás alatt észrevette, hogy a szo­ba képe megváltozott azóta, amióta a feleségével itt járt va­csorázni. Ez a zenegép akkor nem volt itt És az a kovácsolt­vas állólámpa sem. Akkor jó­val kisebb szőnyeg borította a szoba közepét. És az a vitrin? Az sem állt ott, hát persze, er- rébb kellett hozni, mert amott egy furcsa bútordarab áll, mi lehet ez? Tán bárszekrény? Ezt azóta vásárolták volna? De hiszen az egész bútorzat egy­öntetű, szinte egy kéz munkája. Tehát ezek a bútorok megvol­tak, csak valami okból eltüntet­ték a berendezés néhány darab­ját Hát persze: Mindez egy vfQanásnyl idő alatt megfordult Benkő fejében. Am úgy tett, mintha semmi! sem fedezett volna fel. Aggodal­masan mondta: — Délután kerestelek, s a gép­írólány mondta, hogy nem jó) érzed magad. Gondoltam, fel­ugróm és meglátogatlak. Szerencsés erőt vett magán, fonnyadton elmosolyodott: — Igen, napok óta fáj a fe­jem, szinte hasogat. Meg a szí­vem is rendetlenkedik. — Talán csak nem a bor ár­tott meg neked, amit nálunk ittál? — kérdezte naivul. — Vagy szoktál inni máskor is? Benkő figyelmét nem kerülte el, hogy Szerencsés szeme tük­rében zavart fény viliód zik. Te­hát a célzás talált! — Nem hiszem öregem, lehel hogy megfáztam. De az is le­het, hogy kimerültség. Hanem most jut eszembe, valahol kell itt lennie egy kis itókának. Várj hozom. Szerencsés odalépett a bár­szekrényhez, félig kinyitotta aa ajtaját és egy üveg barackpá­linkát emelt ki. A vitrinből kél poharat szedett elő, azután töl­tött. Reszketett a keze. Benkő a szeme sarkából figyelte min­den mozdulatát. (Folytatjuk.) Man

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom