Petőfi Népe, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-10 / 59. szám

Adják ugyan, de még sincs. Mi az? (Nozsnaoxnv QN3W aaxsaavaaa v Aiancna) A MÄVAIIT és a kecskeméti IBUSZ között nincs meg az együttműködés és az összhang. | Többször előfordult ugyanis már velem — de másoktól ugyan­csak hallottam róla —, hogy a kecskeméti IBUSZ-nál előre váltott, számozott ülőhelyekre szóló jegyek ténylegesen nem biztosítanak ülést az autóbu­szokon. Ezzel szemben biztosí­tanak hosszú huzavonát a he­lyet elfoglaló messzebbről jött ntassal, és bizony néha-néha még a kalauzzal is; no és vé­gül azt, hogy a számozott hely jegytulajdonosa többnyire egyik lábáról a másikra álldogálva morfondírozhat magában az IBUSZ-ról meg ft MAVAUT-ról Budapestig. Beszédbe elegyedtem erről az egyik kalauzzal. Véleménye sze­rint a kecskeméti IBUSZ jelen­téktelen jegyforgalmat bonyolít le — éppen ezért nem is fog­lalkoznak vele különösebben. Felmerül hát a kérdés: sokan nem ismerik-e még a jegyelőre- váltás lehetőségét, vagy már na­gyon is sokan ismerik az autó­buszokon az ezzel kapcsolatban kialakult helyzetet? A jegyelővétel az utas kényel­mét kell, hogy szolgálja. Szá­mára tehát az IBUSZ-nak elő­nyösebb helyzetet kel teremte­ni. Kériök ezért a MÄVAUT és az IBUSZ vezetőiét, hogy köl­csönös megkeresés alapján ren­dezzék ezt a sokak számára ké­nyelmetlen állapotot. V. J. Pénteki találós kérdés 1961. március 10, péntek Az ivás — Taxit kérnek — Miért nem tiszta? Ellenőrző körúton a kecskeméti pályaudvaron A kecskeméti vasútállomás napközben oly zajos váróter­meiben most csend honol. Este fél tíz. Útnak indították a bu­dapesti gyorsot és a Lakitelek felé közlekedő személyvonatot. Kiürült a peron, s az előcsarnok is. A legközelebbi vonat csak egy óra múlva jön. Addig ta­lán nyugalom lesz a pályaud­varon. De nézzük csak, milyen ez a nyugalom? Szeld Lajos állomás főnök-he­lyettes szokásos ellenőrző, rend- fenntartó kőrútjára indul, mert a felügyelet most talán még fontosabb mint nappal. Akad­nak ugyanis, akik igyekeznek kihasználni a pályaudvarra bo­ruló éjszaka vélt előnyeit. A rendőri ellenőrzés, meg a ka­pus felügyelete is hiábavalónak bizonyul néha velük szemben. Akik mulatóhelynek nézik a várótermet Feltűnést keltő, hangoskodó társaság; három férfi jönne be a fodrászat felőli bejárón. Szeli Lajos érvényes menetjegy fel­Ötvenezer forintot kapott a családja Szomorú eset történt január Í7-én Jakabszállás és Orgo- vány között az országúton. Krisztián Gáspár, a Jakabszál- lási Gépállomás alkalmazottja mínusz 16 fokos hidegben haza­felé tartott motorkerékpárjá­val, s a nagy hidegtől elgémbe­redve egy útszéli fának rohant, és a helyszínen meghalt. Gyógy­szert vitt az orgoványi patiká­ból kisfiánaik, de már hiába Iá Családja az Állami Biztosító­tól 50 ezer forintot kapott, mert Krisztián Gáspár 1959. óta fi­zette az üzemi dolgozóik résziére kedvezményes — havi 8 forin­tos — balesetbiztosítást. Bár erre a biztosítósra 25 ezer fo­rint járt volna, az Állami Biz­tosító a kenyérkereső nélkül maradt család anyagi helyzeté­nek biztosítása érdekében 50 Képünkön Krisztián Gáspár özvegye és kisfia, valamint Bárdos József, a Jakabszállási Gépállomás főagronómusa látható, amint Gyencs Istvántól, az Állami Biztosító kár­rendező csoportvezetőjétől átveszik az 50 ezer forintot. JffeqmjUl a kézimunka-kardiak körének kiállíttíia Kézimunka-kiállítás nyílt csü­törtökön este 6 órai kezdettel a kecskeméti nőtünács Széchenyi tér 20. szám alatti helyiségében. A kiállításra ezúttal nem a lát­nivaló nagy mennyisége a jel­lemző, hanem finom ízlésre valló választékossága, örömmel nyug­tázzuk — a kiállítás anyagából ítélve —. hogy a kézimunkázó asszonyok érdeklődése a horgo­lásról effVre inkább a maradan­dóbb és ősi népi hagyományokat tükröző népi hímzésekre irá­nyul. Érezhető a kiállításon a kézimunka-barátok körének cél­tudatos, nevelő hatása. Reméljük, hogy a háromnapos kiállítás idején — és utána is f— e szép és értékes kiállítás ha­tására « mostani negyvennél még nagyobb számú pártolóra akad a kecskeméti kézimunka­barátok köre. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kisikun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság, felelős szerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 18-38 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér l/o. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 T" Bács-Kiskun megyei Nyomd Kecskemét, — Tel.: 16-23. 2'. mutatására szólítja fe! őket, de ilyen nincs nekik! Nem tartóz­kodhatnak hát az állomás terü­letén, — Előfordul, hogy más hely­ről kiutasított társaság látogat hozzánk. Sokan meg azért jár­nak ide, mert ez a söntés tart legtovább nyitva. Nemrégen — sajnos, családapákból álló „együttest” ugrasztottunk szét. A rendszeres, de váratlan ellen­őrzések eredményesek, de ezek ellenére is sokan gondolják csapszéknek és éjjeli menedék­helynek a MÁV várótermeit. A főbejáratot 8 órakor bezárjuk, a mellékajtóknál pedig őr áll. Így szemmel tudjuk tartani: ki jött be, és megelőzhetjük az esetleges kellemetlenségeket. A felvilágosító szobájában te­lefon cseng. Taxit kémek a Zöldfa utcába. Talán csodál­koznak azon, hogy a vasút in­formációs irodájától, de nem téves a kapcsolás — így van! Kecskemét utcai telefonnal való ellátása még megoldásra (sür­gős megoldásra!) vár. Így, ha valaki taxit kér, általában a taxiállomáshoz legközelebb levő telefon tulajdonosát kéri meg kérése közvetítésére. 4 /gazdátlanul maradt tárgyak sorsa: árverés A pályaudvari felvilágosító­ról azt is kevesen tudják, hogy talált tárgyakat őriz. Egy ideig itt tartják a talált tárgyakat a kecskeméti állomáson, majd to­vábbi megőrzésre Szegedre kül­dik, ahol végül elárverezik a gazdátlanul maradt holmikat. A váróteremben a szokásos kép fogad bennünket Füstös, ételszaggal keveredő, elhasznált levegő. A délutáni nagytakarí­tásnak már nyoma sincs. Ciga­rettavégek, papírdarabok, étel­hulladékok hevernek a sötét­szürkévé porosodott kövezeten. — Naponta kétszer takarítjuk végig az állomást. De hiába ta­karítanánk háromszor is, ha a közönség nem ügyel a tiszta­ságra. Kicsit nagyobb igényeket tá­masztva önmagunk, környeze­tünk iránt, több gondot is for­díthatnánk a tisztaságra!... És azt, aki nem érti meg, hogy ha­nyagságával önmaga és ember­társai ellen vét, figyelmeztet­nünk kell a rendszabályok be­tartására! „...értesítjük az iskola igazgatóját99 Az előcsarnok most üres, a pénztár is zárva. Az anyák és a tanulók váróterme sötét. Ter­mészetes ez, mert csak azok tartózkodhatnak benne, akik számára fenntartották. — Gyakran megesik azon­ban, hogy ilyenkor, a késő esti órákban is vannak diákok a tanuló-váróteremben. Rendsze­rint megkérdezzük őket: miért nem mentek haza a korábbi vo­nattal? Ha valami rendellenes­séget tapasztalunk, értesítjük az illető iskola igazgatóját. Sok gondot okoznak a tanulók — sokan vannak. Nemcsak este kell rájuk vigyázni — meséli Szeli Lajos. — Előfordul, hogy délelőtt, a tanítási idő alatt is itt keresnek „menedéket”. A restiben, és a szomszédos söntésben ilyenkor már nincs kiszolgálás — itt valóban nyu­galom van. Az óllomásfőnök-helyettes el­lenőrző körútja véget ér. A mai nap nyugalmasabb volt az átla­gosnál: nem késett le utas, nem hagyta csomagját a vonaton senki sem, s a tanuló-váró is üres már... Nagy Éva Pályát tévesztett CSÖNDES, B ARNAHAJÜ — csillogó szemű fiú. A neve nem fontos, nem is szeretné, ha megtudnák. „Háromból buktam” — mond­ta lehajtott fővel, amikor fél­évi tanulmányi eredményei után érdeklődtem. Azelőtt jó tanuló volt. Mi történt vele? — Asztalos szerettem volna lenni. Kis koromban sokat fúr­tam, faricskáltam. Pestre, a Fa­ipari Technikumba akartam menni. Szüleim nem engedtek. Apám könyvelő, bátyám brigád- vezető egy tsz-ben. Azt akar­ták, hogy kertész legetek. Be­írattak a Kecskeméti Kertészeti Technikumba. Nem volt ked­vem tanulni, s a naplóban gyűl­tek az egyesek. Nem akartam elvégezni ezt az iskolát. Ráadá­sul meg is betegedtem. Negyed­év után észhez térített a sok intő és rovó. Tanulótársaim meggyőztek arról, hogy érde­mes tanulni. Szüleim külön is taníttattak. Igyekeztem, de nem sikerült — fejezte be s közben elgondolkodtam, BUKOTT TANTJLÖ. A kollé­giumi díját felemelték, de az állam még így is segíti. Vajon, nem lett volna jobb, ha helyére mások, jöttek volna, akik talán zöldelő fákról, illatos virágok­ról álmodoztak? Lehet, hogy ez a kis kéksze- mü fiú c.végzi maid a Kerté­szeti Technikumot, hiszen a le­hetőség megvan rá, s most már az akarata sem hiányzik. De mennyivel könnyebb lett volna a tanulás számára, he az lehet­ne, ami lenni aka&t! És ha vé­gez, nem akkor gondolja-e meg magát, s lép új pályára? Ez is gyakori eset. A FIÚ TÖRTÉNETE nem rit­ka eset, hiszen gyakran fordul­nak elő hasonlók. Évente több ezer nyolcadikos általános isko­lai tanuló választ pályát, tanul tovább. Az idén is közeleg a döntés ideje. A szülök és peda­gógusok segítenek a fiataloknak abban, hogy mindjárt a kezdet kezdetén megtalálják az egyéni­ségükhöz illő pályát. Rácz Imre Vendégségben a cimbalom művészénél Kecskemét, Szűcs Lajosné ut­ca 9. Itt lakik Rácz Kálmán, a Szocialista Kultúráért jelvény­nyel kitüntetett népi zenész. Béniről halk cimbalomszó szű­rődik ki — éppen próba közben találjuk a cimbalom mesterét. — Mióta cimbedmozik? — kí­váncsiskodunk. — Nyolcéves koromban kezd­tem ... vagyis 32 évvel ezelőtt. Cimbalmos volt nekem az egész famíliám. Nagyapámtól örököl­tem egy cimbalmot és amikor azt már „szétvertem", akkor csináltam ezt a mostanit. .. Sa­játkezűig. — A kitüntetést miért kapta? — Hat évvel ezelőtt írtam egy művet. A Cigány-kantátát.... Először Kecskeméten mutatták be, majd a rádióban is lehetett hallani és így figyeltek fel rám. Több apróbb művem is van.. * a Fehér László ballada a jelen­tősebb. Mostanában i* írok ezt- azt... — Merre járt legutóbb ked­venc cimbalmával? — Nemrégen jöttem haza egy háromhónapos turnéról. A Bel­ügyi Művészegyüttes 20 tagú népi zenekarában cimbalmoztam. Bejártuk az egész országot... sok szépet láttam, no meg ta­nultam is. — Milyen tervet vannak t jövőt illetően? — Dolgozni akarok továbbra is a vendéglátó vállalatnál.. . és közben természetesen írogatni fogok. Azt, hogy mit írok — ne kérdezzék, mert nem szeretek előre inni a medve bőrére. Min­denesetre annyit elárulhatok; hogy idővel azért lesz egy-két meglepetésem azok számára, akik rajonganak a népi zené­ért. Mert tévedés ám azt hinni, hogy a népi zene kihal... De­hogyis kérem!... Az örökkön élni fog, mert az csak az igazi! T. G. — Országos állat* és kirakó* dóvásár lesz Lakiteleken már­cius 12-én, amelyre vészmentes helyről szabályszerű járlattal. mindennemű állat felhajtható. UTAZIK A HÁZ XIV. Lajos francia király egykor ebben az épületben dol­gozott egy ütközet tervén. Most a ház helyére szükség van a Lille—Dunkerque útvonal építésénél, s ezért sínekre he­lyezve 300 méterrel odébb »helyezik át<v

Next

/
Oldalképek
Tartalom