Petőfi Népe, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-01 / 51. szám

1961. március 1, szerda A MAGVAR. SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÁCS »-KISKUN MEOYEI LAPJA Nagy kincs a víz, ha jól gazdálkodunk vele Megyeszerte vízgazdálkodási társulások alakulnak Ellenség, vagy barát a víz? Mind a két eset lehetséges! Ha nem törődünk vele, a legalatto­mosabb ellenséggé, ha megszelí­dítjük, a legjobb baráttá válik. Az embernek a természettel folytatott sok évezredes küzdel­mében jelentős helyet foglal el a víz igába szorítása. Élni egy pillanatig sem tudnánk nélküle, sőt napjainkban világszerte egy­re fontosabb a szerepe az ipari és a mezőgazdasági termelésben. Talán furcsának tűnik e be­vezető után megyénk alakuló­ban levő vízgazdálkodási társu­latairól írni; arról van szó azon­ban, hogy saját portánkon a mezőgazdasági termelés egyik ádáz ellenfelét — a vetéseinken évről évre nagy károkat okozó belvizeket — bőséges szolgánkká tehet­jük, csak össze kell fogni ellene Már irtunk arról, hogy megyeszerte 30 ezer kataszteri hold területet árasztanak el minden tavasszal a belvizeik. Most érlelődik — a megyei tanács végrehajtó bizott­ságának határozata nyomán — parasztságunkban az elhatáro­zás, hogy hadat üzen e nemkí­vánatos vizeknek. A szervezkedés megkezdődött. Január 25-én Bácslbokodon, feb­ruár 8-én Nagybaracskán, feb­ruár 17-én pedig Bácsalmásán alakult bizottság vízgazdálko­dási társulatok megszervezésére. A. gyűléseken az Alsó- Dunavöl- gyi Vízügyi Igazgatóság szakem­berei és a tanácsok vezetői mel­lett a terrnriószövetíkezetek kép­viselőd is részt vettek. Felszóla­lásaikban már kirajzolódott: ho­gyan akarják hasznossá tenni az eddig csak kárt okozó belvize­ket Legsürgősebb feladatkén* a belvizek levezetésének szüksé­gességét hangoztatták. Elmond­tak többek között hogy minél célszerűbb kiépítésével is. A kéleshalmi Vörös Csillag Tsz képviselője szerint a vad­vizek összegyűjtésével területü­kön egy 10 holdas halastavat lé­tesíthetnének. A madarasa Pe­tőfi Tsz elnökhelyettese elmond­ta, hogy 12 hold nádasukat a Kígyósa csatornából bevezetett áramló vízzel ugyancsak halas­tóvá lehetne kiképezni. Illés Gá­bor c&átaljai küldött javaslata szerint a Ferenc-csatorna vizé­nek felhasználásával víziszár- nyas telepet létesíthetnének. A garai Vörös Csillag Tsz brigád­vezetője annak a véleményének adott kifejezést, hogy hu u csata! iái régi vasúti töltés mellett felduzzaszta- nák a vizet, ott nagyszerű víztároló képződne, amely­ből öntöző csatornákat táp­lálhatnának. Még sok életrevaló ötlet, Ja­vaslat hangzott el a vízgazdál­kodási társulatok szervező bi­zottságainak első ülésén. A termelőszövetkezeti paraszt­ság bőkezű barátjává akarja tenni a vadvizeket. A szervezés megyénk déli részében már meg­indult. Az Alsó-Dunavölgyi Víz­ügyi Igazgatóság tájékoztatása szerint rövidesen a megye többi ré­szében is létrejönnek a szer­vező bizottságok, amelyek megalakítják majd a vízgazdálkodási társulatokat. A kezdet biztató. A tervek szerint egy-egy társulat 50—140 ezer kataszteri holdas területen gazdálkodik a vízzel, munkájuk Összehangolásával azonban lét­rehozhatják az egész megyére kiterjedő, egységes vízrendszert. Nagy Ottó Űj szeméttárolók Kecskemét utcáin A kecskeméti utcák tisztaságát szolgálják az új, bádog sze­méttárolók, melyekből — egyelőre kísérletként — 15 dara­bot kapott a községgazdálkodási vállalat. Az eddigi beton­tárolókkal szemben — melyekből nem egyszer kiszóródott a szemét — az újaknak az az előnyük, hogy a kerekekre szerelhető bádogládákat zárható »házikókban« helyezik el, s azokat naponta üríteni kell. *>0a309000000ű0űű0000000000000ei>00000000000000060l»000000000l,wű00000j^ OOOOOOOOOOOOOO Nyílászáró szerkezet Merőben új értelmezést je­lentő elnevezés kezd szeré­nyen bár, de kitartással be­lopakodni magyar nyelvünk­be: a „nyílászáró szerkezet”, Egyelőre azonban csak mű­szaki körökben honosodott meg, sokan élnek még tudat­lanságban, akik nem talál­koztak ezzel a summázó­erejű kifejezéssel. Éppen ezért eme kis írás feladata, hogy a széles néprétegek között is elterjedjen az. Ez már döfi! Hogy belelövünk a Hold­ba, körülrepüljük a Napot, és napjainkban ostromoljuk Vénuszunk ragyogó égitestét — az igen! Ezt kitalálni! — az a va­lami! Dicséret érte a szülőatyá­nak, ha az olcsó dicséretnél éppen nem került az többe, mint benyújtott és elfogadott újítás. Mert hiszen, jó kis eset lenne, ha az atomkor­szakban ilyen pórias kifeje­zést használnánk, „hogy- aszongya” ajtó, meg ablak, mikor két legyet is üthetünk egycsapásra a „nyílászáró szerkezet” elnevezéssel. Bevallom, minden érthe­tősége ellenére egy kis fo­galomzavart okozott nálam a szóbanforgő kifejezés a rés és ' nyílás szavak értelme­zése körül. Eddig ugyanis ágy tudtam, hogy a nyílás a levélszekrényen van: a nyí­láson beszűrődött a napsu­gár; akkora nyílás volt csak, hogy alig fért be a kezem stb. De hogy a nyílás igy meg fog nőni, arra meg a legmerészebb álmomban sem gondoltam...! Elmélkedtem azon: mi is szükséges egy ilyen új elne­vezés megszerkesztéséhez? A következőkre jutottam: Ad­va van egy szürke agysejt, melyből kipattant egy szikra és kész... Egy nyílásnyi hiá- n% issága ennek ellenére maradt még „nekije”, — ami ugyan lehet, hogy csak át­meneti. Az ugyanis, hogy akár írjuk, akár mondjuk, mindenképpen mellé kerül « közérthetőség el nem mellőz­hető kedvéért a régi jó (aj­tó), vagy (ablak) elnevezés is, csak most már zárójel­ben. Erre persze csupán addig lesz szükség, míg a kifejezés szülőatyjának új szikrája ki­süti azt is, hogy a nyílás­záró elnevezés alatt külön meghatározás nélkül melyi­ket értse az egyszerű — nyí­lászáró-szerkezetet nyitogató és csukogató — ember... ilyen égi szikra ugyanis nem minden halandónak adaXott meg... Végh József OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQQOOQQOonn<wwy)OQQQQQQQ Lehet-e az albérlőből főbérlő? Érdekes ügyben hozott hatá­rozatot a közelmúltban a me­gyei tanács végrehajtó bizottsá­ga. M. F. mint albérlő költözött 1900. április 1-én V. J.-né kecs­keméti lakos főbérlő lakásába. Az asszony november 1-én fér­jével együtt Budapestre költö­zött, s a lakásról albérlője ja­vára lemondott, aki ezután kér­te a városi tanács v. b. igazga­tási osztályát: utalja ki részére a főbérletet. Az osztály a kérelmet elutasí­totta és a lakást más részére utalta ki. M. F. az I. fokú ha­tározat ellen fellebbezést nyúj­tott be a megyei tanács v. b. igazgatási osztályára, amely azt az alábbi indokkal utasította él: »A panaszos a lakásban albér­lőként lakott. Amikor V. J.-né a lakásról lemondott, megszűnt a főbérleti jogviszony, s ezzel automatikusan megszűnt M. F. albérleti jogviszonya is. Ettől az időponttól hát M. F. önkénye­sen tartózkodott a lakásban.« A megyei tanács végrehajtó bizottsága az elutasító határo­zatot jóváhagyta, mert M. F. körülményei nem indokolták azt, hogy a jelenlegi lakásviszo­nyok között más — arra jogo­sultabb személyeket — megelőz­ve jusson főbérleti lakáshoz. A fennálló rendelkezések ki­zárólagos jogot biztosítanak egyébként a lakásügyi hatóság­nak arra, hogy a főbérletben jogcím nélkül visszamaradt sze­mélynek a lakást kiutalja-e vágj' sem. ,Szputnyikvárosok" épülnek — nem lesz „smog“ — Párizs a „fény városa", mégis... Moszkva, a szocialista világváros a mátételU Győzelem Tsz 340 holdas legelője víz alatt áll, s a vadvizek egészen a házakig húzódtak. Hagyok a vízkárok a csűkériai Üj Barázda és Búzakalász, s a bácsalmási Lenin Tsz-ben is. A társulattól azt várják, hogy meg­szervezi a III. kategóriájú bél- vírievezetó csatornák karban­tartását. Somogyi Antal, a tataházi Aranykalász Tsz elnöke a helyi erők mozgósítását sürgette. El­mondta, hogy a természeti adott­ságokban rejlő lehetőségek nin­csenek megfelelően kihasználva a termelés érdekében. Példaként megemlítette, hogy szövetkeze­tük öntözéssel két holdon 150 ezer forint értékű paprikát ter­mel. A vadvizeket úgy kell elve­zetni — mondta többek kö­zött — hogy megfelelő táro­lók és duzzasztók segítségé­vel a hasznos talajvízszintet tartani tudják. Javasolta: foglalkozzon a társu­lat a csőkutas öntözési rendszer PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-KWkun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dánlei. Kiadja: / • Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22. Szerkesztő bizottság: 10-S8 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Poéta; Elő fizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 Ft. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét, — TdL: 15-29, 37-« T avaly számos, környező települést csatoltak Moszkvához. Az elképzelések szerint az épülő gyorsforgalmi autóút lesz a város belső terü­letének határa, amelynek át­mérője átlagosan 34—37 kilo­méter. A város lakóinak száma körülbelül hatmillió. A szovjet főváros nem akar lakosságának számát tekintve első lenni a világon. Amerikai szakértők számították ki, hogy 1985-re New York lakossága meghaladja a 23 milliót, ilyen körülmények között pedig a New York-iak számára nehéz lesz biztosítani majd a normá­lis életfeltételeket. Moszkva épí­tészei viszont arra törekednek, hogy a lakosságnak a legkelle­mesebb életfeltételeket nyújt­sák, ezért úgynevezett szput- nyik-városok (kísérő városok) építésével ötmillióra csökkentik a főváros lakóinak számát A forradalom előtt Moszkva lakóterülete mindössze 11,8 mil­lió négyzetméter volt Ennek is 95 százaléka faház, barakk, föld­szintes épület Ebben a »nagy faluban« 1,6 millió ember élt Érthető, hogy a város lakossá­gának nagy arányú felduzzadása, s az épületek elöregedése ne­héz lakásgondokat teremtett 1951—1960 között azonban fél­millió lakás épült Moszkvában, s a fejlődés méreteire jellemző, hogy míg az 1940-ben épült la­kótér 400 ezer négyzetméter alatt volt, addig 1960-ban máé meghaladta a 3,7 milliót Csu­pán 1960-ban 120 ezer moszkvai család jutott új otthonhoz. N emcsak az új házak, fel­építését jelenti a lakás- kérdés megoldása. Lebontják az egészségtelen, régi épületeket, az újakat pedig a legkorszerűbb eljárással készítik. A moszkvai építőipar 1952-ben még »csak« százezer köbméter vasbetonele­met készített tavaly azonban 3,8 millió köbmétert vagyis csaknem negyvenszer annyit, mint nyolc évvel ezelőtt Az új lakások összkomforto­sak. Ma minden második moszk­vai lakásban van fürdőszoba, 1965-re pedig a lakások három­negyedében lesz. Jellemző, hogy a párizsi városi tanács adatai szerint ott, a »fény városában« 1957-ben a lakásoknak csak 18 százaléka volt fürdőszobás, a munkáslakta kerületekben pe­dig alig 8 százalék. Moszkva valamennyi új laká­sában távfűtés, központi me- legvízszolgáltatás van. A fűtést nem a házakban épített kazá­nokkal oldják meg, hanem fűtő­erőműveket létesítenek, gáztü­zelésű kazánokkal, s a meglevő erőművek gőzét is felhasznál­ják fűtésre. Gáztüzelésre tér át a szovjet főváros ipara is, s így az életveszélyes »smog« (a szennyezett, füstös levegő), Moszkvában ma is Ismeretlen fogalom. A főváros háztartásait fokozatosan villamosítják is, 8 a közeli években 300 ezer új la­kás* szerelnek fel modem tűz­helyekkel. Tíz—tizenkét év alatt űj * városrészek épülnek Moszkvában. A jelenlegi vá­rosközpont szűk —. túltelített, egjrmillió főt kitevő létszámú. A centrum lakosságát már 1965-re 600—650 ezerre csökken­tik, s a távlati tervek szerint mindössze 300 ezer lesz a vá­rosközpont lakossága. Már a jö­vő évben megindul az új kor­mányzati negyed építése a Le- nin-hegyen, sok áruházat, szín­házat, mozit kapnak az újon­nan épülő kerületek, így a centrum zsúfoltsága lényegében megszűnik. Az új kerületeit pedig hatal­mas gyűrűbe fogják a centru­mot. Mivel kívül kerülnek a gyár- és erdőövezeten, levegő­jük tiszta lesz, s lehetőség nyí­lik a legmodernebb építési el­járások alkalmazására. A vá­rosfejlesztés már most is az úgynevezett mlkrakörzet-elv alapján történik. Egy-egy ilyen körzetben 10—30 ezer ember la­kik, s valamennyi körzetnek van iskolája, bölcsődéje, keres­kedelmi és szolgáltató központ­ja. Kívül esik a legforgalmasabb útvonalakon, ugyanakkor köny­nyen és gyorsan megközelíthe­tő. Csupán a délnyugati város­részben máris 350—400 ezer em­ber lakik, s az egységes dél­nyugati települések lakóinak száma rövidesen meghaladja az egymilliót. Moszkva közlekedése jelenleg jobb, mint a legtöbb európai nagyvárosé. Ezt mindenekelőtt a Metro biztosítja, amelynek csakhamar 80 kilométer lesz a hossza. Természetesen állandó­an bővítik a földfeletti közle­kedést is, mindenekelőtt új au­tóbuszok és trolibuszok üzem- behelyezésével. A városban több, gyorsforgalmú útvonalat alakítanak ki, a nagykőt utat (Szadovája) például két-, két és félév alatt egyetlen kereszte­zés nélküli, gyorsforgalmi úttá alakítják. A moszkvai közleke- kedés főpróbája az 1967-es Moszkvai Világkiállítás lesz, amelynek területéhez két Met- ro-vonalat, egy sin ű függővas­útat és számos gyorsforgalmi útvonalait építenek ki. Érdekesen változik meg a nagyarányú fejlesztéssel a moszkvaiak elfoglaltsága la Tervezők számítása szerint a moszkvaiaknak mind nagyobb százaléka kerül át a nehézipar­bői és könnyűiparból a szolgál­tató iparágakba. Az előző cso­portba tartozó üzemeknél ugyanis fokozott mértékben al­kalmazzák az automatizálást, k teljes gépesítést, a felszabaduló munkaerőt viszont olyan intéz­ményekben foglalkoztatják majd, amelyek elsősorban a lakosság mindennapi gyakorlati kiszol« gálását segíti ír *

Next

/
Oldalképek
Tartalom