Petőfi Népe, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-05 / 55. szám
1961. március 5, vasárnap 8. Pilla REPÜLÖK A VETÉS FELETT Nekilendül a repülőgép, néhány pillanat és máris a levegőbe emelkedik. Három perc alatt megszabadul terhétől, ismét a földön van, gyorsain megtöltik vödrökkel a szövetkezeti gazdák a tartályt, majd újbóli startol. A kecskeméti Vörös Csillag Termelőszövetkezetben a Repülőgépes Növényvédő Állomás két repülőgépe szórja a műtrágyát. A fiatal pilóták. Erszény latvén és Pál Károly két társukat tanítják a repülőgépes növényvédelem csínjára, bínjára. Az előbb említettek egyébként a szakmában már “öregnek« számítanak, mert a pilótát aszerint értékelik, hogy hány órát töltött a levegőben. Erszény István 1800 órát, IS éve repül, Pál Károly 1300 óra köriM jár és 11 éve ül gépen. Rövid időt szakítanak az újságírónak, hogy elmondjanak egyet-mást a repülőgépes növényvédelemről — A repülőgép alkalmazása a mezőgazdaságban nem új dolog, magyarázza Pál Károly. — A Szovjetunióban például a mezőgazdasági repülés szinte egyidős a szocialista nagyüzemekkel, <— Amerikában is több évtizede használják a repülőgépeket mezőgazdasági célokra. A tavaly tartott bratislav8d műrepülő világbajnokságon részit vett egy amerikai magájwáilalkozó is saját repülőgépével, aki a növényvédelemből gazdagodott meg. — Egy spanyol magánvállalat a meglevő két gépe jövedelméből nemrégen még négy újabbat vett a lengyelektől. Ez bizonyítja, hogy a kapitalista világban is jövedelmező a repülőgépes növényvédelem. — Nálunk, természetesen más a helyzet, nem egyes egyénék, .xanem az egész ország jólétét, a mezőgazdaság fejlődését szolgálja a növényvédelem e formája. — Hazánk mezőgazdaságában 1953-ban történt az első kísérlet repülőgép alkalmazására — kapcsolódik a beszélgetésbe Erszény István. — 1954-ben Dunántúlon igen erős bungonyabo- gár-fertőzés jelentkezett. A Szovjetunióból kaptunk öt PO—2 típusú repülőgépet. Vas és Győr megyéiben igen nagy területen védekeztek porozással a burgonyabogár ellen. Főleg ez adott ösztönzést a hazai mezőgazdasági repülőszolgálat létrehozására 1955-ban a Földművelésügyi Minisztérium növényvédelmi szolgálata a MALÉV-től bérelt négy PO—2 típusú repülőgépet. Azóta egyre nagyobb a fejlődés. Tavaly tíz gépet vett a magyar állam Lengyelországtól, ezekre képezzük ki mi az új pilótákat. Ezek a PEL típusú gépek — mutat a sárga gépmadarakra — jól beváltak. Az idén már 22 ilyen gépünk van és ahogy értesültünk róla, újabbakat is vesz az állam. Itt, a Vörös Csillagban műtrágyát szórnak a gépek. Egyszerre öt mázsát visznek fel, a teljesítmény függ az egy holdra megállapított dózistól, vagyis attól, hogy egy holdra mennyit kell szórni. Ebben a termelő- szövetkezetben naponta egy gép kétszáz hold teljesítményt tud elérni. A közös gazdaság 1500 hold műtrágyázására kötött szerződésit Végül arról beszélgetünk, milyen előnyei vannak a repülőgépes növényvédelemnek. Elsősorban a nagy teljesítőképesség, azután a taposás: kór megszüntetése. Sáros talajon is lehet velük műtrágyázni, víz felett, például rizsrterületeken is tud növényvédelmi munkát végezni olyan időben, amikor erre más gépekkel gondolni sem lehet Különösen a vegyszeres gyomirtásban veszik nagy hasznát a repülőgépes növényvédelemnek. Összefoglalva: a mezőgazdasági repülés a nagyüzemi gazdaságok gépesítésének egyik legkorszerűbb képviselője. Búcsúzom a pilótáktól, még néhány perc és a gépele ismét levegőbe emelkednek, fehér porfelhőt húzva maguk után. K. S. Megyénk szocialista ipara 46 százalékkal növelte termelését a hároméves terv idején A fejlődés kulcskérdése: hogyan emelkedik a termelékenység? As 1960-as évvel fejlődé- ” sünknek egy sikerekben gazdag szakaszát, a hároméves terv időszakát zártuk le. Az 1958—60-as években dolgozóink lelkes munkájával elértük, hogy a terv eredeti célkitűzéseit jelentősen túlszárnyaltuk, s ezáltal lényegesen meggyorsítottuk a szocializmus építését hazánkban, illetve megyénkben. Az ipar országos jó eredményeihez járult hozzá megyénk munkásainak, mérnökeinek áldozatkész munkája is. Megyénk szocialista ipara 1960-ban 46 százalékkal termelt többet, mint 1957-ben. Ezen időszakban lényegesen növekedett az iparban A kisiparos és a termelőszöretkezet Beszélgetés az asztalosműhelyben ■— Néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt Tiszakécs- kén, hogy kisiparos mester legyen termelőszövetkezeti tag. Különösen az asztalos szakmában! Ma pedig? Lám, ketten is vagyunk és alig győzzük a munkát... ősszel 136 lakóépület-ablakot készítettünk, azóta pedig istállók, baromfiólak ablakkeretein dolgozunk... Ezek a bemutatkozás utáni első szavai a mesternek, Mári Béninek, a tiszakécskei Szabadság Termelőszövetkezet asztalosműhelyében. Társa, akire az Imént hivatkozott, Darabos Imre harmadéves ipari tanuló — az idei tavaszon szabadul fel. Most éppen istállóablak-keretéken dolgozik a gyalúpadnál. Tőle tervei iránt tudakozódunk: — Ma még egyetlen ipari Béni mester és Imre tanulója. tanulója vagyok a szövetkezetnek, s az igazat megvallva, én is el szeretnék menni. Az a tervem, hogy az utolsó vizsgák letétele után városi özemben, vagy gyárban helyezkedek el, hogy i<tt újabb tanulónak adjam át a helyem; de azért is, hogy katonaidőmig megtanulhassam a bútorasztalosságot, s ha sikerül, a faipari technikumot is elvégezzem. — örökre búcsút akar venni szülőfalujától? — Erről szó sincs! Katonaidőm letelte után itt szeretnék letelepedni, s dolgozni a szövetkezetben. Szükség lesz akkor itt már bútorasztalosra is! — Mennyi jövedelme van egy kisiparosnak a termelőszövetkezetben? — kérdezzük ismét a mestert. — A múlt évben 556 munkaegységre 16 680 forintot kaptam. Ez 1390 forintos havi átlagkeresetnek feled meg. Több is lehetett volna ugyan, ha nem költünk sok millió forintot építkezésekre, — de az most mindennél fontosabb és sürgősebb vodt. Így sem panaszkodhatunk azért, hiszen ennyi jövedelemből tisztességesen meg lehet élni ... — válaszol, majd tovább fejtegeti gondolatait: — Azt hiszem, az idén még könnyebb lesz... Két kőműveséé egy ács-brigádja is van már a szövetkezetnek — s úgy hallottam, mind a négy brigádba szerződtetnek ipari tanulókat — mert úgy kell itt a kisiparos, mint egy falat kenyér! Most már a magunk erejéből építkezhetünk — olcsóbban, gyorsabban — s jövedelmünk is nagyobb lesz. (— éné —) dolgozók száma. Ma már ti százalékkal több dolgozó tevékenykedik iparunkban, mint 1957-ben. Az elmúlt 3 év alatt egyes vállalataink ugrásszerűen megnőttek. Különösen rohamos a fejlődés megyénk nagy vasipari üzemeiben: a Bajai Villamosipari Gyár, a Kecskeméti Épületlakatoslpari Vállalat, a Bányászati Berendezések Gyára és a Kiskunfélegyházi Gépgyár együttesen ma már kétszer annyit termelnek, mint 1957- ben. Gyors ütemű fejlődés jellemzi megyénk több üzemét is. Vállalataink exporttermelése is évről-évre nőtt, ami munkásaink, mérnökeink egyre javuló munkáját dicséri. Termékeink igen sok külföldi országba jutnak el. Vannak olyan gyáraink, ahol a termelés több mint 50 százalékát külföldre szállítják, amelyért cserébe további fejlődésünkhöz elengedhetetlenül szükséges nyers- és alapanyagokat kapunk. A hároméves terv időszaká“ ban elért eredményeket sokáig lehetne sorolni. E helyett nézzük meg, hogy az elért eredmények mire köteleznek bennünket, milyen feladatok állnak előttünk a második ötéves tervben? Az útra valóul szolgáló tarsolyban sok a tennivaló. Közülük legfontosabb a munka termelékenységének emelése. Erről azért kell szólni, ment az a hároméves tervben nem fejlődött olyan mértékben, mint ahogy a feltételek megengedték, s a fejlődés megkövetelte volna. Bizonyságul álljon a kővetkező: a korszerű termelőberendezések üzembehelyezését, * haladottabb technológia eljárások alkalmazását nem követte a munkanormák változása, ■ ez fékezőleg hatott a termelékenység növelésére. Ilyen módon az életszínvonal gyorsabb növelésének emelőjétől fosztottuk meg magunkat. A napjainkban soron levő normafelülvizsgálat, az új műszaki normák kialakítása azt * célt szolgálja, hogy fejlődésünk elől elgördftsük a termelékenység továbbá növelésének akadályát. Cppen ezért üzemi vezető- *- inknek és dolgozóinknak: az eddiginél többet kell foglalkoztok a műszaki fejlesztés kérdéseivel Erezzen felelősséget az egész üzem kollektívája az Intézkedési tervekben foglaltak végrehajtásáért A műszaki fejlesztés meggyorsítása a biztos holnapot jelenti. Erdélyi Ignác at«iiiiiiiiiiiRitiiiiii«ufiiinftiiiii*H«<Hitt«itiiiitiiiiitftrifii«ii«ti«ittnintniiiii(iit«tiiniiiiiiiiiiiiiiii»taui<i«ii«!t«ifiiiiiiiiiiii«iii!tfiii»itiiMiHfit«ii«iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiti‘itiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiittiifiiiiuiiiiiiiiwüiiiMi«Hiiia<iiiiiiiiiiiH«Hi BŐVÍTSÜK A KORT A Bajai Felsői okú Tanítóképző Intézet párt-alUpszervezetének együk jelentése a közelmúltban foglalkozott a kollektív vezetés érvényesülésével. Az írás 6zóvátette a kollektivitás hiányosságainak egy részéit és ígéretet tartalmazott arra vonatkozólag, hogy a jövőben nemcsak a párttátkár, hanem a vezetőség valamennyi tagja bekapcsolódik a párt- munkába, részt vesz a kollektív vezetésben. Ehhez hasonló «nefcvést tapasztaltunk Kalocsán a Finommechanikai Vállalat párt-alapszervezetének munkájában, azonkívül más városokban és köz- cégekben is. Bár igazán örvendetesek és dicsérendők ezek a szándiékok. mégis meg kell mondani, hogy egymagákban nem elegendőek még akkor sem, ha azokat maradéktalanul meg is valósítják. A kollektív vezetésit ugyanis nem lehet leszűkíteni a különböző vezetőségek és pártbizottságok tevékenységére. Igaz, ezeknek a szerepe nagyon fontos, sőt azt is mondhatjuk, elsőrendű jelentőségű dolog. Nélkülözhetetlen például, hogv kezdve az alapsaervá vezetőségektől, valamennyi kommunista testületben kollektív munka folyjon. Tapasztalataink szerint az illetékes pártvezetőségek mindezt ma már világosan látják és megfelelő gondot fordítanak a kollektivitásra. Ha valahol mulasztást észlelnek, vagy egyszerűen nemtörődömséget látnak, akkor azonnal közbelépnek. Hyen célok vezették a cikkünk elején említett párt-alapszervezetek képviselőit is. Számos jó tapasztalat ellenére nem hagyhatjuk azonban szó nélkül a helyenként előforduló hiányosságokat sem. Nem nagy számmal, de azért varrnak pártszervezetek, ahol a kollektív vezetést kizárólag a pártvezetőség feladatának tekintik és megfeledkeznek arról, hogy az egész párttagságot be kell vonni a kollektív munkába. Nem olyan régen az egyik iskolai pártszervezet vezetőségi tagjával beszélgettem. Az eüvtársnő szinte restellkedve vallotta be, hogy bizony még maguk között sem vitatták meg elég alaposan, hogy milyen módon és milyen mértékben vesznek részt a párttagok a vezetésben. Magam is részt vettem egy párttaggyűlésen, ahol arra kérték a jelenlevőket, segítsenek a vezetőségnek a határozatok végrehajtásában. Ezen a gyűlésen nagyon furcsa helyzet állott elő. Ügy tűnt, hogy a pártmunka csak a vezetőség dolga és a jelenlevők szívességet tesznek, ha ebben segédkeznek. Ezen az értekezleten nem tükröződött a taggyűlés fontossága, nem tűnt ki, hogy a taggyűlés az alapszervezet kollektív vezető testületé, ahol valamennyi kommunista részt vesz a párt- szervezet munkájának elemzésében, a feladatok megvitatásában, a tennivalók meghatározásában. Nem arról van szó tehát, hogy a vezetőségnek tesznek szívességet a párttagok, hanem maguk határoznak és cselekszenek. A párttagok cselekvőkészségének kibontakoztatása érdekében nélkülözhetetlen, hogy a taggyűlések hivatását valamennyi kommunista világosan lássa. Ha a kommunisták tudják, milyen fontos szerepe van a taggyűlésnek, akkor minden bizonnyal megfelelő aktivitással vesznek részt annak munkájában. Éppen ezért egyetlen párt-alapszervezet vezetősége sem feledkezhet meg a taggyűlés kollektív vezető testületé szerepének rendszeres, tervszerű tudatosításáról. A gyakorlat azt igazolja, hogy a vezetésben való részvétel tudata megsokszorozza a párttagok lendületét, kezdeményezőkészségét. Még a legegyszerűbb emberek Is igen jó, helyes javaslatokkal járulhatnak hozzá egy-egy értekezlet munkájának sikeréhez, ha tudatában vannak a reájuk háruló felelősségnek. Nem pusztába kiáltott szó tehát, ha pártszervezeteink tudatosítják és gyakorlatban érvényesítik a párttagok jogait és a taggyűlésre úgy tekintenek, mint az alapszervezet kollektív vezető testületére. A párttagok nem várhatnak mindent a vezetőség tagjaitól. A pártvezetőségnek is megvan a maga fontos hivatása. Két taggyűlés közötti időben képviseli a párttagságot és szervezi a taggyűlés határozatainak végrehajtását. A párthatározatok valóra váltása azotv- ban nemcsak a vezetőség, hanem • párttagság egészének is a dolga. Azokon a helyeken, ahol a pértvez»- tőségek kollektíván tevékenykednek és ezzel egyidejűleg megfelelően tőrödnek az egész párttagságot átfogó taggyűlések előkészítésével, azok határozatainaSi végrehajtásával, aihoi tudatosítják azt* hogy minden párttag részt vesz a taggyűlések útján a vezetésben, ott a kommunisták önállóbbak, bátrabbak, kezdeményezőbbek és serényebbek az ügyek intézésében. A kollektivitás élvének érvényesítése olyan erő, amely nemcsak pártvezetőségeket, hanem az egész párttagságot tettekre; cselekvésre ösztönöz. vatn lómét
