Petőfi Népe, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-01 / 51. szám
4. oldal m. í, A közösség ügye „Különleges világnap" Kecskeméten IMMÁRON egy esztendeje annak, hogy Miske, a paprika hazája Is rálépett a szövetkezés Útjára. Ottjártunk alkalmával először a községi tanács elnökéhez nyitottunk be. Horváth János elvtárs lelkesedéssel beszélt a sikerekről, de ugyanakkor nem kendőzte el a még meglevő hibákat sem. Miről is szőttük gondolatainkat? A TÁRSADALMI szervek és a művelődési otthon szocialista szerződést kötött egymással a falu műveltségi színvonalának gyarapítása céljából. Mit tartalmaz a szerződés? A közös összefogást, a felelősségvállalást a falu kulturális életének megváltoztatásáért. Éppen ezért erögzítették: a termelőszövetkezeti gazdáknak minden segítséget megadhak ahhoz, hogy üvegezhessék a nyolc általános skolát. Ugyanakkor különös ondót fordítanak az új élet- I körülményeket alakító tsz-ta jók művészeti nevelésére is ízt a törekvésüket az ismeret terjesztő előadások keretében vaiósítják meg. A SZOCIALISTA szerződésben nem feledkeztek meg az iskolán kívüli fiatalok képzéséről sem. E nevelői feladatot a község pedagógusai szívesen vállalták. Beke Sándor, az általános iskola igazgatója, Ambrus Géza, Kiss Zoltán és Török Imre nevelők tolmácsolásában a fiatalság megismerkedik a műveltség alapfogalmaival, a kultúra, a technika általános ismérveivel. A pedagógusok megmagyarázzák az ifjúságnak hogy milyen szép és megtisztelő feladat vár rájuk Miskén a mezőgazdaság fejlesztésében, a szocializmus építésében. Ez a felvilágosító és nevelő munka is hozzájárult ahhoz, hogy ma már a faluban egyre kevesebb azoknak az elvándorló fiataloknak a száma, akik módjának megváltozásához hozzájárultak azok az ismeretterjesztő előadások is, amelyekről még sohasem hiányzott és kitartóan jegyzetelte a hallottakat. Az egységes falusi pártvezetőség is a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott Miske kulturális életének fellendüléséről. A falu kommunistái a legmesszebbmenőkig támogatják a közművelődést elősegítő javasiatok, elképedések mefv*1 ásításét. Párt-végrehajtóbtxott- sági üléseken, pártvezetöségi megbeszéléseken többször szóba került a népművelés. Ez az érdeklődés és megbecsülés eredményezte azt, bogy Miske Is elindult az egységes szocialista kultúra megteremtésének útján. Szöveg: Btettezkt Sándor Fényképezte: Pásztor Zoltán Lakatos László, a művelődési otthon igazgatója a téli estéken illemtanra oktatja a fiatalokat. "Tiszteit etvasők • MMpérf ■ as gondoljanak holmi csodálat osságokra, tótágast éllé helyzetekre, napfogyatkozásra, jégesőre, heted hét országra szóló murira, mégceak Tahi László nagyszerű víg játékára sem, bár • kedvelt humorista tollára méltó as igen becsűit át egyre szaporodó színházi közönség egy részének viselkedése.-KÜLÖNLEGES VILÁGNAPNAK* ugyanis egy-egy műsorra tűzött színdarab utolsó vagy utolsó előtti játszási napját nevezték el a szakmabeliek. Ilyenkor teszik tiszteletüket rég nem látott vagy ismeretlen ismerősök: »Emlékszik, kedves — szólítják meg a szervezés vezetőjét — egyszer találkoztunk már a fodrásznál, a régi barátságra való tekintettel szerezhetne nekem jegyet, meg a szomszédaimnak, mind az ötnek, megha- ragusznak, ha egyikükkel kivételeznénk erre a cuki darabra.« Cseng a telefon egész nap az irodában, hosszú tor kígyózik a pénztárfülke előtt. Az előadásra kíváncsiak valósággal ostrom alá veszik az épületet. Ilyenkor megtörténik az eddig csak slágerből ismert csoda: az igazgató »egyik szeme sir, a másik nevet*. •-> A szerencsések Színjeit szó próbán A Kalocsai Művelődési Ház klubjában próbál a színjátszó csoport. Vezetőjük Molnár Ferencné pedagógus, aki nemrégen végezte el eredményesen a kétéves színjátszó akadémia rendezői tanfolyamát. Ezt megelőzően ő is műked- velősködött és saját bevallása szerint nem tudta kellőképpen értékelni a rendező munkáját S most, amikor már ő is rendez, rádöbbent, hogy az előadás sikere nemcsak a szereplők jó alakításán, hanem a rendező tehetségén, alapos fel- készültségén és a legapróbb részletek precíz kidolgozásán is múlik. Ernőd Tamás és Szirmai Albert: Mézeskalács című zenés darabját tanulják. Molnár Ferencné az első felvonás közben gyakran félbeszakítja a szereplőket és tanácsokat ad a jellemek tökéletesebb megformálására, a hangsúlyozás pontosságára, érzékeltetésére stb. A színjátszók fegyelmezetten követik a „dirigens” elgondolásait A szünetben mély sóhaj kíséretében mondja: Mozgástechnikailag nehéz a darabot színpadképessé tenni. Első kísérletezéseim közben jöttem rá, hogy a rendezés is művészet A továbbiakba» arról beszél, hogy a kalocsai műkedvelők közül Villányi Éva, Molnár Dezső, Kiliti Erzsi, András László, Solti Józsefné, Benke Ferenc és Jaksa La- josné érdemelnek dicséretet eddigi szereplésükért. Rájuk bármikor számíthat Reméljük, hogy a kalocsai műkedvelők márciusra tervezett premierje további fordulópontot jelent a város színjátszó mozgalmában. B. 1 kincsként szorongatják a máskor megvetett •páholy hátsót«. A nézőteret még üyen különleges világnap alkalmából sem lehet kibővíteni — sokan távoznak bosszúsan. Szidják az igazgatóságot, miért nem prolongálják a műsort, csak éppen magukat nem okolják, nem tanulnak... Cltelfk két-három hét, új *“ premier, nagy siker, aztán félig telt házak majd — mint a mesében Csipkerózsika — egyre-másra ébredeznek a színházbarátok. Miért? Megkérdeztem az intézmény egyik vezetőjét, 6 úgy vén bizalmatlanságból. Tegyük mindjárt hozzá: indokolatlan ez a túlzott óvatosság. Csak akikor volna érthető, ha a Katona József Színház előadásai nem érvének él általában magas színvonalat. Alig-alig akadt az utolsó években olyan mű, mely után bosszankodtunk. Nem sajnáltuk az időt és a pénzt. 1—1 km fánk hót kedves dva- 1 * sók az újság kritikáinak, nek és nézzük meg minél előbb azt a színdarabot, operettet, amire később úgyis étvágyunk támad, amikor majd karonfog bennünket valaki, s elmeséli, hogy is volt, hogy remek voéL Inkább mi hívjuk meg személyes élményeink alapján ismerőseinket, rokonainkat, s tegyük hozzá tréfás-komolyon: aztán ne halogassátok ez utolsó pillanatokra a jegyváltást, mert akkor megrohanják a pénztárat. Az utolsó előadás napja az olyan »különleges világnap«. S ráadás sül hoppon is maradtok. TTi'tte* R legújabb miniatűr rádii A nyugatnémet Grundig Müveikben megindult a Németországban eddig legkisebb tranzisztoros zsebrádiók gyártása. A -Solo-Boy- nem nagyobb hé* egymás mellé állított gyufasfco- tulyánél (78X54X» wen), súlya 145 gramm. A középhullámot ferrit antennával fogja. Sziklai Rudolf, a falu közkedvelt tangróharniónikása az Illemtan óra befejezése »tán talpalávalót »húz-. néhány évvel ezelőtt a boldogulás egyetlen útját az üzemekben látták. A tanácselnök a szocialista tudat kialakulásának kezdeti csíráiról is számot adott tájékoztatójában. Csak egy példát a sok közül. Tavaly nyáron, amikor az új termelőszövetkezeti gazdák még erősen magukon viselték az egyéni paraszt gondolkodásmódjának jegyeit, gyakran hangsúlyozták az „én” szerepét a különböző összejöveteleken. Az Aranykalász Tsz legutóbbi közgyűlésén viszont ifj. Magyar József felszólalásában már ezeket mondta: már sért) a fülemet, amikor hallom, hogy egyes gazda barátaim még mindig az „én” termésátlagomról, az „én” jómódomról papolnak. Mindannyiónk jó munkáján múlik, hogy már végtére is a mi, a közösség jólétének megteremtésén szorgoskodjunk. Magyar József gondolkodásiá. — De azt a pénzt is eltitkolta. Félt, hogy ha a világ tudomására Jut a szerencséje, egy részét dkunyerálják. Engem is ütött, vert, hogy hallgassak vagyonúnkról éa mondjak le mindenről. Csak nemrég tudtam, meg, hogy hol tartja a pénzét Képzeld, színaranyat vásárolt a pénzen, s az aranyat elrejtette. Amikor lázadoztam, mindig odavágta: »Nemcsak az enyém, a tied is. Fele-fele.- De ez az aljas gazember most nem akarja kiadni a részemet Pedig ma is kikövetelt«» tóle Szóba sem állt velem. De az az enyém! Én is koplaltam érte. Csak a jóisten a megmondhatója, menynyit szenvedtem én. Az asszonyt sírás fojtogatta. Teljesen őszintén csengett a szava, amint ezt elbeszélte. Mintha szóról szóra hinné is az egészet. Hinné? Igenis hiszi! Ez így van, ennek így kell lennie! — győzködte magát Borsiczky szerelmesen magához vonta a zokogó Matejkánét Óriási diadalérzet vett erőt rajta. Hiszen ez fejedelmi bér kitartásáért és fáradozásaiért! Hej, papa, ha tudnád ... Égető szomjúságot érzett Kisietett, hogy igyék. Meg aztán időit is akart nyerni. Csak okosan! Amikor visszatért, erőltetett nyugalommal fordult Máriához: — Nézd, kedvesem, nem tagadom, nagyon meglepett, amit elmondtál. De nekem te vagy a fontos, semmi más! EH volt ragadtatva tulajdon színésa képességeitől, miközben felfogta az asszony végtelenül hálás pillantását — Ne, most ne szólj. Mától kezdve együtt fogunk élni, drágám. Ez most már a te otthonod, ne is gondolj többé arra az emberre. Matejkáné megindulta» közeledett az őt szelíden, jóságosán fürkésző férfihez. Zokogva nyakába borult Kimondhatatlanul boldog volt, úgy érezte, hogy Borsiczky önzetlensége határtalan. Majd rapszódikusan kiszabadította magát a tiszt öleléséből, és mint egy megvadult fúria felszisszent: — Nem, édes, a jussomat nem hagyjuk. Annyi jár nekem, hogy egész életünkben gondtalanul élhetünk belőle. Meg kell szereznünk a pénzemet, mindenáron! Bn gazdag akarok lenni! És azt akarom, hogy te is gazdag légy! Ugye, megígéred, hogy megszerződ részemet? Borsiczky úgy tett, mint áld még csak nem is szívesein beszél erről. Gondterhelt arcot vágott, aztán, mintegy az asszony megnyugtatására, kijelentette: — Hát... nem bánom, de csak a te kedvedért, szépségem! Pedig elképzelhető, micsoda láz égett Borsiczky pénzsóvár lelkében. Alig várta a reggelt A szokottnál is korábban ment be a parancsnokságra. Egy katonát hívatott az őrségből, és egy pársoros levelet küldött Mate jlca Andrásnak. Töprengett, hogy nem volna-e jobb, ha személyesen keresi fel a pallért, de aztán mégis a levél mellett döntött. Elvégre nem mehet le abba a koszfészekbe, kültelekre. Egy m. tár. főhadnagy. Rövidesen azt írta Matejkának, hogy fontos ügyben, saját érdekében még a mai napon keresse fel * katonai parancsnokságon. Matejkát a küldönc nem találta otthon. A szomszédság bíztatására elvitte Borsiczky levelét a pallér munkahelyére. A pallérnak arcizma se rándult, amikor a hevenyészett sorokat elolvasta. Kemény volt már a szíve, mint a kőszikla. Neki ez a tiszt nem tehet már se jót, se rosszat. Csak egy félmondaton akadt fenn a gondolata. Azt írta a főhadnagy úr, hogy »saját érdekében-«. Keserű gúny villant a szemében. Ez már itt nálunk szokás — gondolta. — Minálunk »saját érdekében« dobják utcára a munkást, és talán még a halálos ítéletek indoklásában is ott szerepel a kitétaL: »saját érdekében ...« A déli, félórás ebédidőben felment a parancsnokságra. Borsiczky szíve nagyot dobbant, amikor az ajtónálló bejelentette a pallért Legszívesebben eléje rohant volna, mégis megvárakoztatta. Ez mindig jó hatást tesz. Megpróbált felkészülni momdókájára. Csiszol gáttá a mondatokat Mégis, amikor ott állt előtte a pallér és nyíltan, fürkészően a szeme közé bámult, elvesztette önbizalmát, torkában dobogott a szíve, izgult, mint egy kisdiák és kiszáradt a szájpadlása. — Nézze, Matefka úr — kezdte —, én nem kertelek, En szeretem a feleségét, ő Is szeret engem. Ez már fait accompli. Tudniillik, kész helyzet, ezen változtatni nem lehet Kérem, ne gördítsen akadályt a válás, illetve házasságkötésünk elé Matejka annyira egykedvűen fogadta ezt a bejelentést, hogy a ti&afr valósággal ^ Matejka taée várt. kútba mázt is akar mondaná a «szt de Borsiczky hallgatott és tekintetét a szoba sarkára szegezte. Akkor a pallér szenvtelen hangnq megszólalt; — Elmebetek. Mnmt Borsiczky dühbe gaták — On neu felek a teánké•CIBPC! ml kötnöm. Ém sommÉféte akadályt nem gördítek. A volt feleségem azt tesz. amit akar. — Hét jé Akkor kát megA- 1 apód tunk, Matejka úr. Remélem. ön minden tékánkéiban tudja a köteSességét Elhallgatott. Matejtea meflnt megrémítette fénytelen, szenvedély nélküli tekintetével. Aztán mégis neüddurálta magát: — Természetesen arra gondolok, hogy közös házastársi &ee- reményüket meg kell vele ózz- tanra. De, úgy tudom, te ezt megtagadta. UM magyarázza ezt? Matejka vére felizzott. Tefcfe elárulta öt az asszony? Borsiczky felfogta ezt a küőveflő indulatot, s tovább folytatta: — Kérem az te vagyona, á szerzés valamennyi forrását tekintve, tehát a gyűjtögetés, a takarékosság és a oorsjegynye- remény is, de jure felosztandó Javakat képez. Érti, ön ezt, Matejka úr? A pallér visszazökkent nyugalmába. Tehát mégsem áruM el semmit az asszony. Nem hát Majd megőrült! — Kérem főhadnagy úr «— szólalt meg határozott hangon a pallér — én megtartom a szavamat. Nincs min osztozkodnom. Megmondtam, nem is másítom meg. Azzal sarkon fordult, s még mielőtt Borsiczky egyet is szólhatott volna, kilépett a szobából. (Folytatása következik ! SBUffi
