Petőfi Népe, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-31 / 77. szám

Amit szabad a rakodónak — nem szabad a Tevőnek Mi az? (wsgimfstyi tvxpqopi&kuo^i) A vevő kezében forgatva nézi a kilós, laposra sült, égett aljú fehérkenyeret — és legmegnye- rőbb mosolyával az eladóhoz fordul: — Lenne szíves kicserélni... szebbre...? — Sajnos, nem tehetem, már kézbevette — hangzik az udva­rias válasz, majd a jótanács: — Máskor előre tessék kivá­lasztani, melyik tetszik... A vevő megnyugodva távozik, ez egyszer elfogyaszthatják az égett aljú, lapos kenyeret is, hiszen az az intézkedés, hogy a vásárlók nem fogdoshatják ösz- sze a kenyeret — az ő egészsé­gét is védi! De vajon éppen Ilyen nyu­godtak lehetnek a kiskőrösi üz­letek kenyérvásárlói is? Látszó­lag semmi okuk a nyugtalanság­ra, hisz a boltok dolgozói itt is betartják a vásárlókra vonatko­zó rendelkezéseket. Csakhogy mégis baj van! A napokban — pontosabban március 23-án délelőtt 10 óra­kor — éppen a 42-es számú ke­nyérbolt előtt tanúi voltunk amikor az FB 47—50-es számú kenyérszállító, nyitott tehergép­kocsi az üzlet elé érkezett. A kocsi az üzlet előtt levő fák miatt körülbelül jó négy méter­nyire táborozott le az ajtó előtt, majd a gépkocsivezető és kísé­rője minden különösebb előké­szület — kézmosás, köpenyfel­vétel stb. — nélkül hozzálátott a „lerakodáshoz”. Ez a követke­zőképpen zajlott le: a gépkocsi­vezető az autón állva, a járdán át, a járókelők feje fölött, páro­sával dobálta a kilós kenyere­ket, az üzletaitóbrm — tehát a tőle nagy távolságra — álló tár­sának. Mondhatom, soha ilyen izgal­mas „lottó”-játékban nem votl részünk, míg minden pár ke­nyér „elindulásakor” az arany- jánosi sorokat — „Repül a ne­héz kő, ki tudja, hol áll meg” — idézgetve találgattuk, hogy az a jtóban álló ember el tud ia-e kapni azokat, vagy 3 földre, esetleg valamelyik járókelő fe­jére pottyantja. A járókelőknek ezúttal ngvan szerencséjük volt, de az ajtóban álló, olajos, pisz­kos munkaruhában levő. olajtól, piszoktól sötétlő kezű kocsikí­sérőnek nem. mert bizony — akrobatikus ügyessége ellenére is — olykor a földön pihentek mee a „repülő kenyerek”. Most már tudom, hogy „spe­ciálisán” Kiskőrösön miért nem szabad a vevőknek a megvásá­rolt egy kenyéren kívül több kenyeret is megérinteni! Attól félnek a bolti dolgozók — akik mindezt végignézik —, hogy a kenyérre tanadt szennyezőén vá­gok megfertőzik a vevőket!!! Hát nem bölcs és előrelátó, sok ezer ember egészségét óvó intézkedés ez?! —éné— Pénteki találós kérdés 3Céízűinek a iuhUeumra Alapításának 250 éves jubi­leumát ünnepli Bácsalmás köz­ség. Az emlékünnepséget előre­láthatólag június elején tartják majd. a Hazafias Népfront bácsalmási bizottsága rendezé­sében. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága ás a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő Weither Dániel. Kiadja: a Petőfl Népe Lapkiadó Vállalat. Felelőn kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22. Szerkesztő bizottság: 10-38 Kladönlvatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hőnapra 12 Ft. ~Bács-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét. ■» TeLl Úi-29, 27-49 A MAGYAR, SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT bács-kiskun Megy gl lapja Egy sikeres operett felújítás DOHÁNYON VETT KAPITÁNY A színházak államosítása óta másodízben kerül színpadra Kecskeméten ez a hangulatos, jól megkomponált rraeséjű, az igazi nagyoperetti hangulat minden kellékével rendelkező, kitűnő szovjet darab: Scserba- csov: Dohányon vett kapitány című nagyoperettje. Ha hívek akarunk Tenni az igazsághoz, kissé meg kell gon­dolnunk, amikor leírjuk: nagy­operett Mert igaz, hogy a Do­hányon vett kapitány az orosz történelem jód ismert esemé­nyeit bizonyos operettszerű kül­sőségeik között formálja érde­kes darabbá, a szokványos ope­rett hangulatoknál mégis mag­vasabb, valószerűbb és értéke­sebb az, amit mint nyersanya­got ügyesen alkalmazott a szín­padra rokonszenves fiatal ren­dezőnk: Lovas Edit. Nemcsak a népes szereplőgárda teszi te­hát indokolttá, hanem a színészi követelmények, hogy .még^a_ki> |_scbb epizódszerepeket is foszé^ jepekhez szokott lotén.reives; Színészeknek osrt-nt.hiTi- ki. S mi származott ebből a parádés, nagyszerű szereposztásból: rend­kívül jó szórakozást nyújtó és szinte irodalmi csemegék ízével vetekedő bemutató. Olyannyira jelentősnek ígérkezett a Dohá­nyon vett kapitány kecskeméti felújítása, hogy a Magyar Rá­dió és Televízió, eltérvén az ed­digi szokásoktól — a darab elő­zetes megtekintésétől — már a bemutató utáni első előadást lekötötte közvetítésre. A televí­zió nézői nem is csalódtak. Ez a színes, érdekes felvonulása a kecskeméti együttes legjavának magas művészi színvonalú él­ményt adott. Már a fővárosi bemu­tató után hangsúlyozta a kriti­ka a darab erényeit: hangula­tos mese, igényes felépítésű — a zenekart komoly próbára te­vő — muzsika és egész sora a kitűnő szerep1 ehet ősegeknek. Olyan bőkezűen bántak a darab alkotói a mese megformálásá­nál az egymást vál+ó hangula­tokkal, érdekes beállítású jele­netekkel, hogy szinte a máso­dik felvonásból külön, nem sok hozzáadással, kerek egészet adó operettet lehetne kialakítani. Amit mondtunk, ez nem jelenti, mintha a második felvonás nem épülne bele szervesen az egész műbe. A három színhely, mely három felvonásra tagolja az egész mesét, erős szálakkal van összekötve, egységbe van fogva nemcsak a szereplők személyé­vel, hanem a mese dúsan, gaz­dagon és színesen gördülő egész áradatával. Akik a bemutató után a televíziós közvetítést is lát­hatták, egészen sajátos össze­hasonlításra találhattak alkal­mat. Azt is értékelhették, meny­nyire különbözik műfajában a televíziós előadás — a tele­vízió maga — a színháztól. A képernyőn megjelenő előadás több volt, mint puszta másolata a színpadon lezajló előadásnak. S milyen öröm, hogy nemcsak a színpadi megvalósítás, hanem a televíziós közvetítés kerekké — televíziós nyelven megfogal­mazott égéssé — formálása is kecskeméti rendező érdeme, hi­szen a közvetítést Seregi László. a színház főrendezője vezette. De először beszéljünk az elő­adásról. Lovas Edit igen sok szellemes ötlettel építette fel rendezői elképzelését. A nagy tömegeket mozgósító jelenete­ket természetes könnyedséggel komponálta meg, s gondja volt arra, hogy — amennyire lehet­séges — teljes értékű stílus­egyeztetés jöjjön létre a prózai és az operett gárda munkájá­ban. Itt ugyanis nem volt szük­ség az értékes és nagyigényű eszközökkel megalkotott libretto miatt arra, hogy sajátos, meg­szokott módon negédeskedő „operett’’ előadási modorral „fo­kozzák” a hangulatot Jó példa erre, mennyire atmoszférateremtő erővel ala­kította Simon György, a darab egyébként is érdekes jelenetei­ben Péter cár alakját, mennyire lehelletfinom eszközökkel ért el hatást Korompai Vali, milyen nagy sikerrel vette át az elő­adás stílusát Gyólay Viktória, Juhász Pál és még jó néhányan az operettgárdábóíl is. Voltak azért némi döccenők. Érzésünk szerint némely szerep kissé szor- dinósabb hangzatokkal még ha­tásosabbá válhatott volna. Több volt ez az előadás — ezt bát­ran állíthatjuk — mint prózai színészek kirándulása az ope­rettbe, valóban összeforrott, kö­zös vállalkozása a Dohányon vett kapitány felújítása színházunk legértékesebb erőinek. Néhány szót a zenéről is. Igényessége és sokrétűsége min- denképt en megérdemelte volna, hogy a zenekart erre az alka­lomra kibővítették volna. Félre­értés ne essék — különösen a televízión —, így is meglepően jól hangzott a zenekar produk­ciója. De mind a kitűnő kar­mester, mind a lelkes zenekar rászolgált volna erre a segít­ségre. Mint ebben az évadban már annyiszor, most is elismeréssel kell méltatnunk a koreográfia megalkotásáért Galambos Erzsi munkáját. Stílusban egységes, rendkívül látványos, s amellett egyes esetekben a táncosok ré­széről alapos felkészültséget kí­WW, március 31, péntek N»oow»oocoooooooo(Xxmoooooooooockxxx*xx»o» „8 néphadsereg nevelt igazán emberré“ „A termelő munkában is álljatok helyt, úgy mint itt, a hadseregben” — ezekkel a szavakkal búcsúzott lesze­relésük alkalmával Zubor Béla őrvezetőtől és társaitól a parancsnok. Béla fülében még sokáig ott csengtek a búcsúszavak, s amint a Kecskemét felé induló vonaton magára ma­radt, megrohanták a kato­naévek emlékei. Az első hó­napok igen nehezek voltak. Az őszi ólmoseső a köpenyé­re fagyott a hideg terepen, télen a hideg, nyáron a rek- kenö hőség edzette fiatal szervezetét. — „Feküdj!”, „Szökettj!” — hangzott a parancs. Ke­mény munkával sajátították el a harcászat tudományát, s közben szívósabbak lettele, megférfiasodtak. Megtanul­ták, hogyan kell önmagukat fegyelmezni, legyűrni a leg­nagyobb nehézségeket, s ami a legszebb, szilárd közösség­gé forrt össze az egész ala­kulat. vánó, magasszínvonalú koreog­ráfiát írt, s ezt a tánckar jól valósította meg. Borcsa István színpompás, történelmi hangu­latot árasztó díszleteit elismerés illett, mint ahogy nem fukar­kodhatunk a dicsérettel Márton Aladár jelmezeiért sem. Simon György mint Péter Alexejevics cár minden jelene­tében páratlan, hangulatot te­remtő erővel alakította szere­pét. Gyólay Viktória, a darab második felvonásában, mint Germaine könnyed, franciás hangvétellel nagyszerű fel­készültséggel tolmácsolta a leg­szebb melódiákat és színészi teljesítménye minden elismerést megérdemel. Korompai Vali Diána grófnő alakításával adott ízelítőt képességeiből, Jánossy Kati igazi tűzről pattant, fran­ciásan szellemes fogad ósné, Zi- lahy Hédi Ljuba alakítója elég­gé passzív szerepét élettel töl­tötte meg Mojzes Mária, a büszke bojárasszonyt jól érzé­keltette. Juhász Pál alakításá­ról elmondhatjuk, az idén talán egyetlen szerepében sem éne­kelt ilyen szépen, lelkesen, egyetlen egyszer sem játszott ilyen felszabadult, játékos kedv­vel, mint most. Egy-egy egészen jó vígjátéki figura megformálása fűződik Major Pál és Eonyó József, va­lamint Karizs Béla nevéhez. A részeges f őceremón i a mester — Major Pál — minden mozdula­tával harsány derültséget kel­tett. Fonyó, mint az elkényez­tetett bojárta a valóban neki- való szerepben tökéleteset alko­tott. Rendkívül rokonszenves volt, mint Hannibál, a cár sze- recsene, Fekete Tibor, Róna Frigyes teljesítménye maximumát hozta ki a zene­karból. Csáky Lajos Vízre bocsátották — felborult fywwu.il. A toscanai Marina di Carrarai hajógyárban készült ez a tenger­járó hajó, amely vízrebocsátása közben felborult. Újítás Bevonulása első pillanatá­tól kezdve nagy lelkesedés­sel vett részt Béla a kikép­zésen. Fegyelme, szorgalma, becsületes helytállása magá­ra vonta parancsnokai fi­gyelmét, Tisztes iskolára küldték, amelynek sikeres elvégzése után őrvezető lett. Ettől kezdve ö is részt vett az újoncok kiképzésében. Az ifjú harcosok nevelését nem­csak mint rajparancsnok tartotta szívügyének, hanem kedvvel foglalkozott a kul­turális munka megszervezé­sével is. Többek között ze­nekart alakított, s ezzel szó­rakoztatták a többi harcoso­kat. Tagja lett a honvédség KISZ-szervezetének, és mint szakaszagitátor, ő magyarázta meg a fontos politikai ese­ményeket társainak. Mielőtt bevonult, a Kecs­keméti Földművesszövetke­zetnél dolgozott kereskedő­segédként. Leszerelésekor már várták hazaérkezését és je­lentős feladattal bízták meg. Öt nevezték ki a Kecskemét —borbási Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben nyitott bolt vezetőjévé. Jó néhány hónap telt el azóta, hogy átvette az üzlet vezetését, s a tsz-tagsága és a földművesszövetkezet ve­zetői nagy elismeréssel be­szélnek Béla munkájáról. A bolt távolesik a várostól, má­sok nem szívesen vállalták volna, hogy oda kijárjanak. Amióta 6 vezeti az üzletet, mindig van elegendő áru és minden, amire a tsz-tagok- nak szüksége van. Amikor munkájáról és a róla alkotott véleményekről beszélgetünk Bélával, nagy- komolyan csak annyit mond. — A néphadsereg nevelt igazán emberré. Szűcs Antal 100 tonnás jade-tömböt ta'áHak Kínában Az Űj Kína hírügynökség je­lentése szerint a Kínai Népköz- társaság északnyugati részén 38 köbméteres jáde-tömböt talál­tak. A tömb súlya 100 tonna. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom