Petőfi Népe, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-16 / 64. szám

1961. március 16, csütörtök A MAGYAR, SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BACS - KISKUN MEGYEI LAPJA A tanácsok felelőssége Nagyot léptünk előre az utób­bi időben pártunk politikájának megvalósításában. Járásunkban ma már a mezőgazdaság 91,3 százalékán szocialista gazdasá­gok miflködnek. Ezzel kapcso­latban aztán akadnak olyan vé­lemények is, hogy csokiként az államhatalmi szervek feladata. Sokan úgy okoskodnak, hogy míg két évvel ezelőtt járásunk­ban 11 543 egyéni gazdával kel­lett foglalkozni, addig ma 33 közös gazdasággal való törődés maradt „mindössze” feladatuk Mi és miért „lassút” Soraimmal szeretném bizo­nyítani: mennyire téves ez a felfogás, mennyire az ellenke­zője az igaz. Először is azzal, hogy az egyéni gazda tsz-be lé­pésével még nem válik egyik napról a másikra szocialista tí­pusú emberré. A magántulaj­don „szentsége” mély nyomo­kat hagyott tudatában, s ez igen komoly, következetes ne­velőmunkát kíván a társadalom minél több tagjától, különösen pedig a helyi tanácsoktól. A tudatformáló nevelőmun­kát figyelmen kívül hagyó né­zetek károssága több területen máris megmutatkozik. Elsősor­ban abban, hogy itt-ott megla­zult a tanácstagság és a veze­tők kapcsolata, s ez a tanács­tagok passzivitását eredmé­nyezi. Bácsalmáson múlt évben nem egyszer előfordult, hogy a ta­nácsülést határozatképtelensége miatt kellett elhalasztani. Tata­házán meg az állandó bizott­sági ülések maradtak el, ami azzal is magyarázható, hogy nem értékelik e bizottságok te­vékenységét. Madarason a múlt év első felében a tanácstagok egyáltalán nem tettek eleget a tanácstörvényben előírt köte­lességnek: nem számoltak be választóiknak a tanács munká­járól. IVem megy minden magától Ugyancsak ennek a „most már minden megy magától” hangulatnak a visszaütése az is, hogy elharapózik az önteltség, elbizakodottság. Ennek megnyil­vánulása például az ellenőrzés lazasága, elhanyagolása. Kun­baján odáig vezetett ez, hogy a gazdasági előadó több mint 50 ezer forintot sikkaszthatott — Bácsalmáson pedig több mint 80 ezer forintos sikkasztás for­dult elő. Mindezektől függetlenül ta­nácsaink komoly eredményeket értek el. Ilyen például, hogy a társadalmi munkát 120 száza­lékra teljesítette járásunk. — 1 181 000 forint értékű helyi anyagot tártunk fel és haszno­sítottunk, amiből 12 960 négyzet- méter járdát, 18 ezer négyzet- méter földutat, két orvosi ren­delőt, két mélyfúrású kúta^ lé­tesítettünk. E feladatok megol­dásában oroszlánrészük a helyi tanácsoknak volt. A hibák és az eredmények párhuzamba állítása is azt jelzi, hogy a tanács és a tömegek kö­zötti szoros kapcsolattal még sokkal nagyobb lépésekkel ha­ladhattunk volna előre akár a községfejlesztési feladatok meg­oldásában, akár más téren. Nem elégedhetünk meg a jö­vőben azzal, hogy a lakosság he­lyett és az ő nevükben csak az ál­taluk választott tanácsok intéz­kedjenek, hanem el kell ér­nünk, hogy a tömegek cselek- vőleg is bekapcsolódjanak az állami munkába. Arra törek­szünk, hogy a tanácstagság út­ján minden fontos feladatot megvitassunk a lakosság széles rétegeivel. Csakis így tanfthat- jufc a népeta kjMüáay zásra. ai egyéni és társadalmi érdekek összehangolására. Ilyen módon bizonyára elkerüljük a múlt év­ben vétett hibáinkat; például azt, hogy a felvásárlási tervün­ket csak alig valamivel több mint 60 százalékra teljesítet­tük, amivel elég komoly gon­dot okoztunk a népgazdaságnak. Reprezentáló» helyett munkát! Fontos tennivalónk felszámol­ni egyes községeinkben a ta­nácsülések „reprezentatív” jel­legét Csak a dolgozó néppel előzőleg megvitatott határozati javaslatokat szabad a tanács­ülés elé terjeszteni A hozott határozatok végrehajtásáért vi­szont személy szerint is felelős lesz minden egyes tanácstag. Ennék kedvező hatása bizonyá­ra megmutatkozik majd a tö­megeknek az állami feladatok végrehajtásába való fokozott bekapcsolódásában. Tanácstag elvtársainknak job­ban kell élni a családlátogatá­sok lehetőségével. Egy-egy ilyen alkalommal számos probléma kerül felszínre. A tanács v. b. apparátusában tevékenykedő igazgatási dolgozóknak viszont a lakosság ügyes-bajos dolgai­val való lelkiismeretes, körül­tekintő, rugalmas törődést tet­tük kötelezővé. Nem fordulhat elő — mint amit nem egyszer tapasztaltunk már —, hogy a következő módon utasították el a folyamodót: „Most nem érünk rá, majd jöjjön holnap.” Járási tanácsunkra elsősor­ban az a feladat vár, hogy a helyi lehetőségeket, sajátságo­kat felkutató és azokkal élni is tudó munkára nevelje a köz­ségi tanácsokat. El kell érnünk, hogy minden tanácstag jól is­merje választói gondját, baját, észrevételeit, véleményét, a köz­ség életét érintő minden dolog­gal kapcsolatban. Egyik köz­ponti feladatunk most a mező- gazdasági termelés fejlesztése, amiből következetes politikai nevelőmunkával minden tanács­tag elvtársunkra nagy feladat vár. Társadalmi üggyé kell ten­ni a termelés ellenőrzését, de emellett egy percre sem sza­bad elhanyagolnunk a gazdasá­gi feladatokat segítő politikai és kulturális tennivalókat. Vízin Gergely, a Bácsalmási Járási Tanács V. B, elnökhelyettese Hatvanezer talihutat gyárt ebben az esztendőben magyar- országi és külföldi lakásépítke­zésekhez a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregysége. Ennek nagyrészét a nagyarányú lakás­építkezési terv megvalósításá­hoz adja a gyár. Városföldén Rövidesen tető alá kerül a városföldi üzletház, amit a Kecskemét és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet épít kö­zel félmillió forintos beruhá­zással Az üzletházban önkiszol­gáló élelmiszertjolt, iparcikk­üzlet és kisvendéglő kap helyet. A nagy összegű beruházásnak csaknem felét a tagok által be­fizetett részjegyekből fedezik. (Sáfár József felvétele.) Jótett helyébe jót várj! Szél apó szabadon engedte fiait, s a rakoncátlanok él­nek is az alkalommal. Ker­getik a sötétszürke fellege­ket, görgetik a rendetlen já­rókelők eldobott papírhulla­dékát, jól megcsűrik-csavar- ják az utca porát. Teli hord­ják vele az ember szemét, száját. A huncutabbja bele­kapaszkodik és megcibálja a cserepet a tetőn és kajánul tovagörgeti az ember fejé­ről óvatlan pillanatban leka­pott sapkát, kalapot. Mint amott is, a Cifrapa­lota előtt. Szürke kabátos asszony birkózik a széllel: gyalogosan tolja kerékpárját és sapkájával már a zsidó­templom előtt karikázik a szél. Egy tíz-tizenkétéves forma, egyik kezében kannát, a másikban szatyrot cipelő fiúcska észreveszi a bajt. A sapka után iramodik. Nagy üggyel-bajjal — a kannát szatyrot tartó kezébe rakva — sikerül elkapnia és ille­delmesen az asszonynak nyújtja. Es íme, Jőtét helyébe jót várj! — milyen megható: a sapka gazdája viszonzásul a kék kannát veszi el az ifjú legénykétől és a kerékpár kormányára akasztva enyhíti a cipelését... (P. I.) Ki ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■«■■■■•■■■■■»■■■■•■•a Üdülnek a gyerekek A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban — akárcsak ha­zánkban is — nagy gondot for­dítanak a gyermekek egészsé­gére. A gyermeküdülök széles hálózata épült ki szerte az or­szágban, s különösen ügyelnek azokra a gyermekekre, akiknek levegőváltozásra van szükségük egészségük érdekében, A Tát­rában például üdülőt és erdei iskolát létesítettek a légzőszervi érzékenységben szenvedők szá­mára, ahol a legkiválóbb orvo­sok ellenőrzése alatt élnek, ját­szanak és tanulnak a gyerekek. Képünkön: a gyerekek a gyógy­üdülőből drótkötélpályán utaz­nak az erdei iskolába. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Rács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja- Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dámefc Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó VágMM. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1« szánt Szerkesztőségi telefonközpont; 26-1». 25-16. Belpolitikai rovat: H-2S. Szerkesztő bizottság: 10-28 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság Mr 1/á. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Portai Előfizethető: • helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj 1 hónapra 13 EL Bács-Ktskun megyei Nyomda V. 1 Kecskemét — Tét: 16-29. 27-10 1 A fiatalok felnőttekké lesznek A minap Ruth ugyanúgy kezdte a munkát, mint máskor. Felvette fehér köpenyét, leült íróasztalához, mégegyszer végigtörülte szemüvegét, aztán belemélyedt az előző napi ter­melési jelentésbe. Éppen felállt, hogy megkezdje szokásos kör­útját a berlin-treptowi elektrokészülékek gyárának hozzá osz­tott részlegén, amikor felrántották az ajtót és beviharzott rajta Martha Lorenz mester és Renata Erens brigádvezető. Ügy per­gett a nyelvük, hogy alig tudta kivenni: miért porolnék vele. — Ez aztán szép dolog! Folyton csak azt prédikálja ne* künk, hogy kezdeményezzünk, meg dolgozzunk kollektiven, oldjuk meg a problémákat közösen, és maga meg itt heverteti a tervet a fiókjában... tf uth gyanakvó pillantással mustrálgatta őket, majd nyu- godtan megkérdezte: — Aztán honnan tudjátok, hogy az én fiókomban van? — Honnan tudhatnánk, ha nem az ifjúsági ellenőröktől? Ruth, a részlegvezetőnő, megpróbált azzal érvelni, hogy a technológusoknak és mérnököknek még egyszer át kell nézniök a, tervet, mielőtt meg lehetne vitatni. — De a két nő nem engedett: — Nekünk tán nincs fejünk? = makacskodtak. Mit volt mit tenni, odaadta nekik a tervet, azok meg rohantak vele brigádjukhoz. Ruth pár pillanatig még az ajtóm meredt, aztán azt tette, amit minden nő tesz, amikor úgy érzi, hogy vereséget szenve­dett: szekrényéhez ment, rúzst rakott a szájára és figyelmesen vizsgálgatta magát a tükörben: — Túl vagy már a harmincon — gondolta magában ***■ lehetséges, hogy már elmaradsz a fiatalok lendülete mögött? JL^isszaült a helyére és közben azon rágódott: vajon mi van * vele? Hiszen 6 maga tanította a fiatalokat arra, hogy a mi rendszerünk azért erősebb a kapitalizmusnál, mert csak a kollektiv munka tudja az összes alkotóképességeket1 felszaba­dítani. Részlegén ő is éppen ezért ért el jó eredményeket és pont ő akarta ezt fokozni a még nem tökéletes tervvel. De a többiek nélkül! Miért csodálkozik akkor azon, ha a tanítványok most tanítónőjüket oktatják? Sok minden eszébe jutott, az élet­től kapott ke&arű leckék, amelyek ellen nem egyszer fellázadt. de el kellett őket fogadnia, mert végső soron eveit fOrmáthSh,, alakították ki tudatát, nevelték tanítóvá, példamutató pért* taggá. Már 1946 februárjában, a Szabad Német Ifjúság Lübeck körzeti vezetőségének tagja volt. Ott kapta az első nagy leckét a háború után. Meg akarta valósítani mindazt a jót és helyse set, amit a párttól tanult. Csakhogy a jobboldali szociáldemok* ruta vezetők kiszolgálói útját állták, Jil'th szenvedélyesen harcolt ellenük, ahogy mindig U Mr '■állt igaz ügye mellett. De úgy viselkedett, mint egy fiatal csikó: mindenfelé kirúgott, míg ereje kimerült. Megtanulta hát, hogy nem elég az igazság mellett lenni ahhoz, hogy másokat is megnyerjünk annak. Ha az igazságot győzelemre akarjuk segíteni, reálisan kell felmérnünk erőnket, szakaszonként elére befő célokat kell magunk elé tűzni és szövetségestársat benézni, hogy szívós munkával — egy-egy visszaesést is eltűrve — mán sokat is elvezessünk ez igazság felismeréséig. Mindenekelőtt azonban sokat kell tudni. 1954-ben került az elektrokészülékek gyárába, » relőlakatos kezdte. Hamarosan ifjúsági brigádvezető lett, j óta szőr kapta meg az élmunkás jelvényt, majd az "■Érdemes élmunkás« címet. Szaktanfolyamokat végzett, most pedig fő* iskolára jár, hogy megszerezze a közgazdász diplomát. Mindezek az emlékek csak villanásszerűen éledtek fel benne, aztán jegyzőkönyve után nyúlt és elindult megszokott kőrútjára. A munkásnők rögtön észrevették, hogy részlegveze* tőjük, aki szeret nevetni, most mennyire komoly. Amikor oda* ért a futószalaghoz, Gisela Feldt, a 1? éves, fiatal leány jött vele szemben, köpenyén az ifjúsági ellenőr villámot ábrázoló jelvényével. Gisela már messziről ránevetett: — Nos, Ruth, hogy valósítottam meg a te elvedet? Rögtön lecsapni, ha valahol baj van, még akkor is, ha ez netán fájna valakinek.,, Ruthból kitört a nevetés. Átölelte a karcsú leányt és egy" szeriben megnyugodott... — Lám, ez is a saját nevelésem..: — gondolta és tovább* ment a futószalag mellett... (A Neues Deutschland 1961. feb*> ruár 26-i számban megjelent cikk alapjánJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom