Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-03 / 29. szám
4. oldal 1961. február 1, péntek A nagy család gondnoka Freich János bácsi népszerű és megbecsült ember Hartán. Ismeri őt a falu apraja-nagyja. A Lenin Termelőszövetkezet tagja, s a vezetőség úgy döntött, hogy korára és betegségére való tr’-intettel könnyebb beosztást adnak az őszbehajló, idős embernek. Megbízták a közös gazdaság klubjának Van nekünk népi táncruhánk is — mutat a szekrény belsejébe. noki teendőivel. János bácsi eleinte szabadkozott a kényelmesebb munkakör ellen, de Oláh Pál elvtárs, a tsz elnöke hajthatatlannak bizonyult elhatározásában: János bácsinak megkívánja az egészségi állapota, hogy alávesse magát a közösség jó indulatú akaratának. 3 e féltő gondoskodás eredJános bácsi »terített« asztallal löd ni, szórakozni ményeként vállalta el Freich János a gondnokságot. A klubszobákban példás rend dicséri János bácsi munkáját. A művelődni és szórakozni vágyó fiatalok szeretettel övezik körül szorgalmas gondnokukat, összedugták a fejüket, s elhatározták, hogy minden felesleges munkától megkímélik János bácsit: egy-egy jól sikerült táncest után segítenek a takarításban, a rendteremtésben. Ígéretüket be is váltották. Freich János kinéz a jégvirágos ablakon. Künn a tél és bent a szíve mélyén dal csendül a boldog öregkorról. Szöveg: Bieliczky Sándor Fényképezte; Pásztor Zoltán várja az este érkező műve- vágyó fiatalokat. Vízvezetéket építettek, utat javítottak Ladánybenén, Az alig valamivel több mint kétezres Lélekszámú Ladánybenén az elmúlt évben jelentős eredményeket értek el a község fejlesztésében, szépítésében. Ehhez nemcsak a községfejlesztési A társadalmi munka sikere nagyrészt a tanácstagok szervezésének köszönhető. Különösen példát mutat ebben Bató Józsefné, Balizs István és Ubor- nyák Illés tanácstag. A kis áUamocskákra szabdalt Itália hatalmas erőfeszítéseket tett a nemzeti önállóság megteremtésére és az ország területének egységesítésére. A Risorgimento leghíresebb és legsikeresebb hadité- nye a Garibaldi vezette szicíliai hadjárat volt. 1860. április 3-dn kitört a forradalom. Amikor Garibaldi ezt hírül vette, nem maradhatott tovább tétlenül. A főleg Észak-Itáliából ösz- szetoborzott »ezer bajnok# két hajóval nekivágott a nyílt tengernek, hogy segítséget vigyen a szicíliaiaknak. Velük tartott Türr István is. Az elindulást élénken és szellemesen meséli el id. Dumas Sándor »Les Gari- baldiens# című kevéssé ismert műve. A hadjáEgy olasz katona feljegyzése Türr Istvánról rat menetéről azonban keveset tudott a történettudomány mindaddig, míg. fel nem fedezte Cesare Abba kéziratos feljegyzéseit. Abba végigharcolta a szicíliai hadjáratot és krónikás pontossággal jegyezte fel a napi eseményeket. Az olasz szakiroda- lom már régen felhasználta ezt a leírást és nemrég magyar nyelven is kiadták. Türr nevével többször találkozunk. Eddig is tudtuk, hogy egyik ütközetben könnyebben megsebesült és az állandó munka egészségét is aláásta. Abba leírása azonban életszerűvé teszi az eseményt: »Türr generálisnak újra felfakadt a sebe, vért hányt. Mióta bevonultunk Palermóba, ez a férfiú annyit fáradozott, hogy szinte csak árnyéka már saját magának. A brigád egészen bánatos... Láttam egy pillanatra; megnyúlt, lesoványodott, a szeme karikás, ajka sápadt, mellkasa erősen behorpadt.# Egészen döbbenetes ez a rövid megjegyzése: Türr a végét járja (június 27.). Később erről Türr sohasem beszélt, életrajzírója, Gondg Béta, akit három évtizedes barátság kötött hozzá, legalábbis nem ír róla. A naplóban még ezután is szó esik Türr- ről. Erős szervezete legyőzte a halált. Szeptember 15-én már csapata élén találjuk: »Mily derék s szelíd, emberséges katona ez a Türr generális! Büszke arckifejezése után ítélve, nem is hinné az ember. Miután legyőzte az ellenállást, szinte sohasem ont vért# — írja Abba. A hadinapló egyszerű, de erőteljes, mindig a lényeget hangsúlyozó nyelve, gördülékeny és sokszor drámai eseménysorozata nemcsak a szakember, de 041 átlagolvasó számára is élvezetessé teszik Cesare Abba feljegyzéseit. Kőhegyi Mihály TSyikoláj Virtus Bcitu cítn'dnU (Regényrészlet) alap összegét használták fel, hanem a lakosság dicsérendő módon társadalmi munkával is heszájánüt. A többi között a Fő utca lakásainak vízzéí való ellátása végett törpevízmű épült a községben — s a fővezeték mintegy 800 méter árkát az érdekeitek ingyen ásták meg, temették be. A községfejlesztési alapból e célnak megfelelően nyolc helyiségüké átépítették a tanácsházát is. Számos dűlőutat is rendbehoztak. Nemrégiben fejezték be — társadalmi munkával — a Felső-Lajos felé vezető mezei út salakozását Ebben a munkában mintegy hatvanan vettek részt, s az útjavításhoz tizenhárom gumikerekű kocsi szállította Lajosmizséről a salakot. Könyvek barkácsoló pataioknak A Táncsics Könyvkiadó Népszerű Kistechnikus Könyvtárának két legújabb kötete eredményesen segíti egyrészt az iskolai politechnikai oktatást, másrészt a fiatalok barkácsoló kedvét, érdeklődését a fényképezés iránt. Sárközi István Kis- fényképész című könyvecskéje az utóbbi időben hatalmas arányokban megnövekedett foto- amatőrök táborához szól. A könyv az önálló laboratóriumi munkához nyújt segítséget, útmutatást ad egy kis házi fotólaboratórium berendezéséhez, Házilag előállítható munkaeszközök tervezéséhez. Halász Ferenc Kis könyvkötő című kötete megtanít az egyszerű könyvfűzésre, kötésre, majd arra is, hogyan kell szétszedni az újra kötendő régi könyveket, hogyan javítsuk ki ] (2.) — Kérem, ne beszéljen bolondságokat. Először is: a hátországban olyan emberek vannak, akik dolgoznak, másodszor: ön megsérti a feleségét, ha azt állítja, hogy elcsábították. Nem erről van szó. Ö szeret engem, és kész. Nyugodtabb lett. Leült, megtörölte a homlokát a prémsapkájával. Én is gyöngédebben kezdtem neki beszélni: — Így már inkább szót értünk. Egyébként, ha a tüzérségnél szolgál, nézzen rám: Itt van annak az ágyúnak a tervezője, amelyet a napokban fognak az önök kezére bízni. Azért mondom, hogy lássa, milyen bolondokat beszél: hát az ön feleségének az elcsábításával töltöm én az időmet? — Miféle ágyúról beszél? — dünnyögte. Ekkoriban már — elárulhatom — katonai személyekkel szemben nem volt titok ez az ágyú. Megtörtént a prototípusok tereppróbája, s így nem fecsegtem ki titkot, amikor nagyjából elmondtam, hogy milyen. — Óriási! — kiáltott fel Olga férje. — Ilyen nincs a németeknek és nem is lesz. — Hirtelen rákezdte megint: — De most nem erről van szó. Követelem, hogy szakítson meg azonnal minden kapcsolatot a feleségemmel. — És ha nem szakítom meg? Ez meghökkentette, de aztán rámmordult: ezzel visszaszerzi a felesége szerelmét? — Miért űz gúnyt belőlem? — mondta tompa hangon, és olyan kétségbeesett volt az arca, hogy megútáltam magamat. — Bocsánatát kérem — feleltem —, megértem, hogy mennyire szenved, de mi a csodát tehetünk? Én nem tudok lemondani Olgáról és ön is szereti őt. Szegény ördög, bólintott. — Csakhogy ön nős — folytatta az előbbi tompa hangon. — Olga mondta, hogy van egy kisfia. Biztbs, hogy idő múltán ... Félbeszakítottam: — A feleségemet el fogom hagyni, mert szeretem Olgát és nem tudok élni nélküle. , Először nem válaszolt semmit, aztán elszomorodva magyarázkodott: — Egész éjjel nem aludtunk. Folyton csak erről beszélgettünk. De van egy ötletem. Adja szavát, hogy nem keresztezi a terveimet... — Ha elfogadhatók ... — Magammal viszem Olgát. A vezérkarunk egy nagy városban telepedett le, ott is marad egy-két hónapig. Ha ennyi idő alatt Olga nem változtatja meg véleményét... ha ön is kitart, egye fene! Nem kény- szeríthetünk senkit arra, hogy szeressen. Az utolsó szavaknál megroppant a hangja. Nekem nem nagyon tetszett az ötlete, de végtére is lojális volt. Sokáig sétáltam fel-le, nem sikerült jobb megoldást találnom. Masamat türtőztetve válaszoltam neki: — Jó. Megértheti, hogy nagyon keservesen válók el Olgától, de ha ő beleegyezik .... — Beleegyezett, feltétel nélkül beleegyezett — vágta rá nagyon gyorsan.-7- Ha így van, nem irigylem önt. Amikor egy asszony elfogad egy ilyen próbát, akkor teljesen biztos az érzelmeiben. — Természetesen, de soha nem tudhatjuk __ Mé gis csak bolond emberke! Fagyosan odamondtám neki: — Ne számítson rá, hogy örülök a győzelmének. ■— ön szavát adta, hogy nem keresztezi a terveimet. — Ügy van. — Nem, fog neki frpi? — No, ez már nehezebb dolog. De ha azt hiszi, hogy ez önnek hasznára lesz, ráájlok. — Remélem, ha eljön a pillanat, és Olga magatartása nem változik meg, nem fogja elhagyni, és elválik a feleségétől. Megmondtam neki, olyan keményen, amennyire csak bírtam: ez őrá nem tartozik. — Az én feltételeim: ha Olgának kedve van, hogy írjon nekem, nem fogja megakadályozni? — Nem. — Nem fogja a leveleit feltartóztatni? Elfordította a tekintetét és a fejét rázta. — Sőt: látni akarom Olgát. Mikor Indulnak? —. Ma este. — Igazán nem lehet ön) szöszmötéléssel vádolni! Gúnyosan mosolygott: — Annál jobb! — Talán. Kimegyek a pályaudvarra. Mikor indul a vonatjuk? És honnan? Habozott egy pillanatig, csak aztán mondta meg a vonat számát és az indulás idejét. Megköszöntem, és megkérdeztem tőle: van-e valamire szüksége Olgának az utazáshoz. Azt mondta. hogy nem; búcsúzott és el— Akkor megölöm önt. Megint elpirult.* Én szilárd a sérült lapokat. Ismerteti az maradtam, és kérdeztem to- olvasóval az egyszerű díszítési . vább: eljárásokat, sőt a dobozkészí- — Hát akkor tegyük fel, hogy tésre is útmutatásokat nyújt. I megöl engem. Gondolja, hogy ment. Én pedig megkerestem Bertát. * — Olga férje volt, — Bocsásson meg. 3. Rögtön kitaláltam, és amikor megláttam a pisztolyát, annyira ekémül fcem, hogy földbe gyökerezett a lábain az altó előtt, így aztán akarva-akaratlanul mindent hallottam. — Mi a véleménye? Ügy gondolom, jó megoldás. Ha teljesen megbízik Olgában, miitől félhetne? — Hogy őszinte legyek, ez az ügy nem tetszik nekem. S megvallom: neheztelek Olgára. Végtére is, mi ez, ha nem gyáva megalkuvás? Berta hangja fel csattant: — Nincs joga, hogy így' beszéljen, és még kevésbé, hogy gyávasággal vádolja! Vissza fog jönni. Meglátja, visszajön magához! De abban már nem vagyok ennyire biztos, hogy maga ráadja a fejét a válásra. Megütköztem. — Miért jut ilyesmi az eszébe? — Mert Olga mindent elmondott a férjének, és mert maga a feleségének még nem írt. Dühösen vágtam vissza: — Elfelejti, amit egyszer maga mondott nekem: ez a pillanat nem alkalmas arra, hogy bombákat dobjunk. — Ige®, de a bomba már felrobbant. Keveset számít, hogy a felesége tud-e a dologról, vagy nem tud. maga megcsalta őt, és ez az eljárása tisztességtelen. Miért nem ír neki most rögtön? — Minek nyugtalanítsuk hiába? Még nem tudom, hogyan fog Olga. reagálni. — Ez az úgynevezett.:, na, minek mondják... viszontbiztosítás —- jelentette bi Berta megvetően. (Folytatjuk* Kapszttt arca ofg faja6, létezőkként mind a vér belőle, mint zord bakó ; sújtotta le a Szél. és elvágódott hosszan, mint dőltében • zsákét kifordulva roppan a kéz, amely kapáit. Fekszik mint a sík mezó, a vékony arc fakó, erei közt tócsát sző a Szél, a zord bakó; vértócsát: sűrű-bíbort, akár körül a Nap, tört homlokára kin, por, és nyűtt kalap ragad. Hűvös hafcOt fölé, és a nyárfáik illata, oldódván a vad ütés, eltántorgott haza. — Itt M előttem, rothadt, mint beütött fedél, bal karja fityeg oldalt, és görcsös a tenyér, a sorvadt, vézna ujjak ive oly furcsa, 6, mint híg szelektől fújva az ág-bogos csomó. Napszttt arca ősz-fakó, fáradt a hús, a vér, mint pallóssal a bakó sújtotta le a Szél Nagy utak látván ^BdlladjCL
