Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-28 / 50. szám

4. oldal 1981. február íí, kedd IDÖCÖCr SZEKÉR RÁDIÓRIPORT Igen okos gondolat volt a Kiskunfélegyházi ■ Járási Tanács Művelődési Osztálya részé­ről a járási politechnikai bizottság megszerve­zése. Munkájukról már röviden megemlékez­tünk. Azóta azonban tevékenységük nagy erővel bontakozott ki, a járás majd minden nagyobb üzemével, vállalatával kapcsolatot teremtették, sőt jó néhány helyről már egész kis kollekciókat küldözgettek a patronált iskoláknak olyan hulla­dékanyagokból, selejtes, de barkácsolás céljára alkalmas félkész alkatrészekből, s egy-két szer­számot juttattak a gyakorlati oktatásban részt vevő gyerekeknek. T iszteletre méltó, hogy a tanulmányi átlag ■ most félév után a gyakorlati oktatás tan­tárgyából megközelíti a négyes érdemjegyet — pontosan 3,8 —, ez pedig kiváló eredménynek számít, ha figyelembe vesszük, hogy nemrég be­vezetett új tantárgyról van szó, mely adottsá­gainak, követelményeinek megfelelő megszerve­zése idején, de már most évközben is, igen nagy követelményeket állított a nevelők és a fiata­lok e'é. M ahány helyen egészen kimagasló eredmé- • nyékét értek el a gyakorlati tantárgy ok­tatói. Van. ahol függönyöket készítenék a lányok népi hímzéssel, s ezzel díszítik a tantermeket. Van. ahol a szülők szinte külön politechnikai szakkört létesítettek, mint Jászszentlászión is, fogy támogassák a fiatalok gyakorlati munká­iét. Jászszentlászión a szülők szemléltető képek­tották az iskola felszerelését. A gyakorlati okta­tás eredményei tehát máris túlmutatnak az iskola falain, bár jelen pillanatban még szinte megold­hatatlan nehézségeikkel kell megküzdeni. Legtöbb iskolában problémát jelent még a leg­szűkösebb méretű műhelynek a felállítása is. Jászszentlászión például jó messzire kell gyalo­golni a gyerekeknek, ha gyakorlati oktatásban akarnak részt venni. Kiskunmajsán megszűnt a műhely, s most birkóznak azzal, hogy új helyet találjanak neki. (Ügy tudjuk, hogy a helybeli borpince vezetője szívesen adna nekik munka­területet!) Alpáron egy volt iskolaépületért ha­dakoznak. Az elmúlt években a termény forgalmi használta raktárnak, most irodák vannak benne. A jó szándék mindenütt megvan, csakhogy nem minden községben párosul tényleges segítséggel. Ez az egyik döntő tényezője annak, hogy az ok­tatás tárgyi feltételeinek megteremtése lassan halad előre. Jó néhány helyen a nehézségek gyö­kere ott keresendő, hogy az üzemek, vállalatok miniszteriális szervei nem adtak még ki sza­bályozó utasításokat a politechnikai oktatás meg­felelő módszerrel történő támogatásához az üze­mek. vállalatok részére. flz eredmények ennek ellenére is biztatóak. ^ Számítani lehet rá, hogy a gyakorlati ok­tatás kocsijának ma még nyikorgó kerekéit né­hány okosan meghatározott rendelkezéssel meg­olajozzák. soha nem látott mértékben fel fog len­dülni a járásszerte még eléggé egyenetlen képet mutató oktató-nevelő munka. Ez azonban nem késhet sokáig. hez használható tartó-ládákat is gyártották, szer- számállványokat barkácsolták, s ezzel gyarapí­A Pajtás Irodalmi Kör foglalkozásán Péntek délután 3 óra. A Kecs­keméti Űttörőház előtti kis jár­da megtelik gyerekekkel. A délutáni foglalkozást nem szí­vesen szalasztja el egyik sem: a kocsiúton éppen járógipszes kislány igyekszik át, s a fiúk egymást veszik „leltárba”, ki miért nem jöhetett el. Ki érré, ki arra tér a hosszú fólf/ósón. Sokan a filmvetítésre jöttek, mások különböző szak­körökre igyekeznek. Mi az iro­dalmi szakkör tagjaival tar­tunk. Együtt a kis család: az alig két hónapja alakult Pajtás iro­dalmi alkotó közösség, s veze­tői, Török Sándor és Háló Fe­renc tanárok. élet problémáiról, az ember saját tíz-tizennegyedik évét jut­tatja eszébe. Azt, amikor — oly mélyből fakadó természetesség­gel — mindent tudni akart, s ha el-elkapott egy-egy foszlányt az élet iramából, azt hitte: ő már felnőtt fejjel tud gondol­kozni. A foglalkozás végeztével a szakkör-vezetőkkel beszélget­tünk. Hogyan is született meg a kis alkotóközösség. — Két hónappal ezelőtt fel­hívást intéztünk Kecskemét ál­talános iskoláinak tanulóihoz. Tizennyolc taggal alakult meg a kis alkotóközösség, azóta lét­számuk egyre gyarapodik. Szép eredményekkel is di­csekedhetnek: több mesét, kis elbeszéléseket írtak az úttörök életéről. A legjobban sikerűi­teket. Kovács Marika (Zrínyi Általános Iskola): Kati néiu, Rácz Katalin (I. Ált. Isk.): Ke- vély pulyka, Farkas Edit (II. sz. Ált. Isk.): Zsugori zsugori című meséket elküldik majd a Pajtás és Tábortűz újságoknak: hadd ismerkedjenek meg má­sok is a keckeméti úttörők munkájával. Színdarabot is ír­nak közösen, a Tüzesnyelvű banya címen, amelyet a helyi­ipari iskola marionette színpa­da mutat majd be. N. É. — A KISZ kulturális szemle pályázatára készülünk — tájé­koztat Török Sándor — ehhez adunk útbaigazítást, segítséget a kis pajtásoknak. Mindenki készül valamivel: — Én arról szeretnék írni, hogy ma mindenki tanulhat, nem úgy mint régen — mond­ja Ripanszky Antal. — Úgy gondolom, időszerű lenne arról írni elbeszélést, hogy ezután a tsz-tagok kis­gyermekei is kapnak ingyenes orvosi kezelést — mondja a halkszavú, bájos Zsákai Anna. Egy másik, bátrabb felszólaló, a tsz-be lépett öregek és fiata­lok közötti vitáról, vitatkozá­sokról tervez elbeszélést. Racz Katalin egy nyugdíjas bácsi elbeszélése alapján arról szeretne írni: hogyan éltek ré­gen az 6 korabeliek. — A nyomolvasó módszer­hez hasonlóan — gondolkozik a szakkörvezetö, s ő is csak ké­sőbb jön rá: nem, csupán azért, mert Kati nagyon ke­veset tudhat az akkori fiatalok kilátástalan helyzetéről. Kedves, a tíz-tizennégyéve- sekré oly nagyon jellemző naiv lelkesedésük, elképzelésük az-^VWVVWMVvWVWVW» A cukorbe’egség terjedéséről A cukorbetegség már hosszú idő óta valóságos népbetegséggé vált. A düsseldorfi orvosi aka­démia megállapítása szerint, Nyugat-Németországban félmil­lió cukorbeteget tartanak szá­mon és ugyanennyire tehető azoknak a száma, akik nem is tudják, hogy a baj kezdeti stá­diumában vannak. A cukorbe­tegek halálozási arányszáma vi­szont . örvendetesen javult, mer* míg néhány évtizeddel ezelőtt R4 százalék volt. ma már leg­feljebb két százalék. 13. — Hát jó, elmegyek — for­rongott, miközben megragadta a kilincset. — De ne hidd, hogy megszabadulsz az adósságodtól, Matejka. Ha a te aranyad rosz- szat hoz rám, akkor rád is rosz- szat hoz. öt rossz neked, ha meg akarsz rabolni engem. Gon­dold meg Matejka, még nem késő. Találkozunk! Gondolt egyet, s nekiállt, hogy Összekapkodja néhány holmiját. Matejka elfordult, rá sem né­zett többé. Akkor sem nézett fel. amikor az asszony elment. Még egy órahosszáig üldögélt. Aztán feltápászkodott. s kiment a fáskamrába. Egy régi, rozsdás vaskályha állt a kamra szögle­tében, rajta mindenféle lim-lom. A pallér leszedte a cókmókot, leemelte a vaskályha karikáit és rendre kiszedte belőle a tíz rúd aranyat. MegtörÖlgette a rudacs­kákat. s bevarrta egy vászon - Zsákba. Aztán kőművesiádájáDa rejtette a csomagot és magához vett egy kurlanyelü ásót. Elindult az erdő felé. Tizenegy óra lehetett, az utcák néptele- nek voltaic, senkivel sem talál­kozott. Az erdő szegélyén túl jókora tisztás terült el. Annak az ele­jén egy hatalmas, magányos tölgyfa ágaskodott, Matejka már napokkal ezelőtt kinézte ezt a helyet. Most egyenesen oda tar­tott. A fa tövében letette a ládái és ásni kezdett. A gödör mé­lyült. A pallér kiemelte a ládá­ból a zsákot. Leguggolt, hogy ! elhelyezze a gödör mélyén. De ! még egy darabig a kezében tar- I tóttá a kincset. Mintha egy lát- I hatatlan erő visszatartott» vol­na. Ujjal görcsösen fonódtak a vászonzsákra. Hát ez lett a vége! Meg kell válni tőle... Itt ásítozik előtte egy kis fekete gödör, mindjárt elnyeli az ő aranyát... Hát ezért hajszolta egy életen át? Ezért..; Ügy érezte, egy kicsit önmagát is eltemeti ebbe a gödörbe. Ál­mait, reménységét mindenesetre. Elhelyezte a gödör mélyén a zsákot és befödte az üreget. Né­hány száz méterrel odébb gyep­téglákat vágott ki és ráhelyezte a friss hantra. Sokáig állt ott mozdulatlanul, mint a szomorú szívű szerető halott kedvese sírja föiölt. Va­jon látja-e még az aranyát? Er­re esek tompa, kétségbeejtő nemmel tudott felelni. De hát­ha . .? Egyszer talán eljön majd érte. ösztönösen rátapodott a gyep- téglákra, hogy minél szorosab­ban egsyéolvadjanak a környe­ző rétiéi. Nehogy valaki felfe­dezze a gödör titkát. Nem, ez egyedül az ő titka. S amíg él, nem mond le róla semmi áron! Hajnalodott, amikor sárosán, gyűrötten hazr-'-kezett. * Borsicakv tíz óra tájban nyi­tott be lakására. Kitűnő hangu­latban volt. Titokban abban re­ménykedett, hogy Matejkánét még ott találja. De a tisztiszol­ga egy levélkét adott át neki: «Drágám! Ma nem találko­zunk. A jövönkről van szó!! Légy türelmes, óriási meglepe­tést készítek neked. Szédülni fogsz! Holnap délelőtt Kulha- neknél várlak. Ezer csók: Má­riád.« Bors’czky halkan füttyentett. Ejha! A nyuszi már hegyezi a fülét., talán nemsokára kiugrik A Kecskeméti Katona József Színház terveiről, munkáján ról nyilatkozati a rádióban néhány nappal ezelőtt Radó Vilmos, a színház igazgatója, a színház több művészeti vezetője és szí­nésze. Képűnkön: Ambrus Tibor, a Magjar Rádió riportere és Radó Vilmos felvétel közben. Százkilencven „házgyár“ épül a Szovjetunióban A Szovjetunióban az építőipar fokozatoséin házszereiő-iparrá alakul át. A lakóházak építésé­nél ugyanis mind szélesebb kör­ben alkalmazzák az előre gyár­tott nagy paneleket. Jelenleg már több száz panelgyártó üzem működik a nagyobb építkezé­seknél. Az idén azonban újabb 190 »házgyárral* bővül a szá­muk. Ezek a gyárak különböző eljárásokkal sok millió négyzet­méternyi lakóház építéséhez ele­gendő panelt állítanak elő nagy­üzemi körülmények között. Az előre gyártott paneleket az épít­kezések színhelyén csak össze kell szerelni. A házgyárak épí­tése gyorsan halad. Harminchá­rom üzemben már megkezdték a berendezések felszerelését is. a bokorból. Áldom az eszemet — ujjongott fel —, hogy még csak egy árva célzást sem koc­káztattam meg Máriának! Maga sem tudta pontosain, há­nyadán áll ezzel az asszonnyal. Amikor megismerkedtek, Bőr­si cz'ky csak azt a kötélhágcsót látta Matejkánéhan, amely a kőművespalíér pénzéhez vezet. De az ismeretség csakhamar fri­vol kalanddá vált, s ma már en­nél is több. Borsiczky már-már önvizsgálatot tartott: lehetséges, hogy szereti az asszonyt? De amikor gondolatban idáig jutott, fölényes mosoly jelent meg a szája szögletében. Áh, arról szó sem lehet. Hülyeség. Ez a vi­szony nagyon kellemes. De nem több. Borsiczky mohón habzsol­ta ennek az érett asszonynak a szerelmét, s egyelőre alig tudott betelni vele. Még soha sem volt dolga ilyes heves és odaadó asz- szonnyal. De szerelem? Ugyan. Borsiczky terve készen volt ar­ra az esetre, ha majd célhoz ér: a papa lesz olyan szíves ki­eszközölni számára egy váratlan áthelyezést. No, nem a frontra, de valami távoli helyőrségbe. S hogy hová? Ez — legalábbis Ma- tejkáné számára — szigorú ka­tonai titok marad. Nos, úgy lát­szik. a cél már egészen közel van. Máriának sejtelme sincs az 6 valódi szándékairól. Azt hiszi, teljesen önzetlenül, önmagáért szereti öt. De éppen ez a hiede­lem sodorja az én utcámba! — gondolta Borsiczky, s nagyon elégedett volt. Fél tizenegykor a főhadnagy elhatározta, hogy korán lefek­szik. A tisz.tisz.olga hozzáfogott az ágyazáshoz, amikor valaki kulcsol tolt az előszoba zárába. Mária jött váratlanul. Borsiczky az első pillanatban őszintén felderült, de nyomban látta, hegy valami rendkívüli történt. Mária megállt a küszö­bön. aztán lassan a köreveihez lépett és hallgatagon leült Feb dúlt volt az arca, s haja is zi­lált. A tisztnek agyába hasított a felismerés: nyilván kenyórtö- résre került sor a férjével. Bősz- szúságot érzett. — Mi történt? Beszélj, ked­ves! — biztatta az asszonyt. — Szakítottunk, örökre. Ha tudnád, hogy gyűlölöm azt a gazembert! — szakadt 3d belőle a vad indulat. Könnyezett. — Most tőle jössz? — kérdez­te Borsiczky. — Ühüm — szipogta Matejfcá- né. Aztán hátravetette a fejéri Többé látni sem akarom! Most pedig elmondok neked valamit. Az a disznó nyomorúságban tar­tott engem. Ha te látnád, mi­csoda aikolbam laktam én vele! Pedig mi nem voltunk szegény embereik. Szegények? Mi nagyon gazdagok vagyunk! Borsiczky arcán pír futott át* Megremegett az izgalomtól. Te­hát most! De kitűnően palástol­ta érzéseit. Érdeklődő, naiiv ar­cot vágott. Az asszony belemele- gedett: — Tudd meg, nekünk Haló­számra van aranyunk. Borsiczky majdnem leesett ül­téből. Ó, papa, milyen nagysze­rű a szimatod! Szólni sem tu­dott a megiepetéstőL Matejkáné minden figyelmét koncentrálni próbálta, nehogy egy szét is elvétsen: — Matejka örökölt Is, és úgy kuporgatott egész életében, mint egy güzü. A falatot is kisipórol- ta a számból! Rongyokban jár­tunk, odúban éltünk, mert min­denáron pénzt akart gyűjteni. És folyton sorsjegyeket vett. Tí­zet, húszat is egyszerre. Néhány évvel ezelőtt pedig megütöttem főnyereményt. Borsiczky könnyű szédülést érzett. Lázasan csillogott a sze­me, ügy csüggött az asszony minden szaván. (Folytatása következik.) «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom