Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-28 / 50. szám

2. oldal 1951. február 28, fcedu NEMZETKÖZI S Z E M L Ej A kengói kérdés Amerikában és Afrikában New Yorkban az ENSZ üveg­palotájában megrendítő hírek bejelentésével kezdte meg 20- án a Biztonsági Tanács a kon­gói kérdés tárgyalását. Az em­ber — Hammarskjöld, akinek kezéhez Lumumba vére tapad — újabb hat kongói hazafi meggyilkolásáról tett jelentést a tanácsnak. A gyarmatosítók bérencei tovább gyilkolnak a képmutatás és világcsalás le­meztelenítve, szégyentelenül ál­lott és mégis — a Biztonsági Tanácsban elvetették a Szov­jetunió megtorlást, Kongónak függetlenséget, igazságot és jó­vátételt követelő javaslatait, nem fogadták el a gyilkosok felelősségié vonásáról szóló al- ró-ázsiai hármas javaslatot, csu­pán olvan határozatot hoztak, amely újból az ENSZ erőtelje- ebb beavatkozását sürgeti Kon­góban. Miért történt ez így? Az imperialisták álláspontja érthető. A régi gyarmatosító­kat gyűlölik Afrikában. A jól ismert szemérmetlen kapzsiság és erőszak előbb-utóbb tartha­tatlan helyzetet jelent és olyan felháborodást szülhet, ami nem­csak a belgákat, angolokat, franciákat, hanem az egész im,- perializmusl sodorja el nagyon is hamarosan a fekete földrész­ről. Ezért az új, „finomabb” eszközökkel gyarmatosító nagy­hatalmat, az Egyesült Államo­kat kellett előtérbe tolni és mert azt is túlságosan kiismer­ték. már helyette az ENSZ-nek kellett sorompóba lépnie. Min­denáron meg akarják hát men­teni az imperialisták Ham- marskjöldöt. Kongói uralmuk fenntartásának egyetlen lehet­séges eszközét az ENSZ-erők ott toldásában látják. Az a ter­vük, hogy „a polgárháború megakadályozásának", a „kon­gói hadsereg átszervezésének” jelszavával akadályozzák meg, hogy a kongói szabadság felleg­várai fennmaradhassanak, sőt ezekből kiindulva felszabadít­sák egész Kongót a gyarmato­sító uralom alól. Elsősorban Gizenga hadseregét szeretnék leszerelni — bár Mobutu és Csőmbe zsoldosai gyilkoltak. Elsősorban ott akarnak nyugal­mat. ahol a keleti tartomány, Kivu, vagy a Balubák erői elő­retörnek — és ott. „nem avat­koznak a belügyekbe”, ahol Ka- szavubu, Kalondzsi. Csőmbe gyil­kol. idegenlégiót szervez és fal­vakat irt ki csak azért, mert lakói hűségesek maradtak Lu- mumbához. Mindezt olyan mó­don igyekszenek csinálni, hogy mentsék a látszatot, nehogy tel­jesen maguk ellen bőszítsék Afrikát. Olyan módon akarják csinálni, hogy a piszkos mun­kát félrevezetett, lepénzelt, vagy megfélemlített fekete és sáraabőrű politikusokkal végez­tessék el, bár a fehér hóhérok, katonatisztek és kínzómesterek jelenléte nélkülözhetetlennek bi­zonyult ennyi gyalázat elköve­téséhez. Ez a kettőség jellemzi a képmutató szólamokba bur­kolt kegyetlen imperialista ál­láspontot, amely a Biztonsági Tanács ülésén is kifejezésre jutott. De miért nem álltak ki hatá­rozottabban az EAK, Ceylon, Li­béria, a javaslattevők maguk — és számos tnás ázsiai és afrikai ország Hammarskjöld ellen? Miért nem támogatták nyíltan a Szovjetunió helyes javaslatait még azok sem, akik egyetértet­tek azokkal, már hivatalosan elismerték a Gizenga-kormányt és Hammarskjöld felelősségét. Az egyik ok: Afrikában még mindig túlzott reménységgel — mondjuk ki: naív illúziókkal tekintenek egyes kormányok és politikusok az ENSZ felé. Még erősen él elképzeléseikben egy „harmadik út” lehetősége, amelyhez a szocialista és a ka­pitalista világ között az ENSZ támogatásával juthatnának el. Afrika függetlenné vált orszá­gai közül még a haladottabbak zöme sem jutott el odáig, hogy felismerte volna: egyedül a Szovjetunió és a szocialista tá­bor segítségére számíthat mind­végig és minden körülmények között. Még előnyben részesítik a semlegesség, sőt bizonyos fo­kig a lavírozás politikáját és mindkét oldalról várnak anya­gi segélyt is. Más afrikai or­szágok kormányai még mindig a régi gyarmatosítók befolyása alatt állnak, igen sok kérdés­ben eszközzé lesznek a háttér­ben álló erők kezében. Még a világosabban látó af­rikai államférfiaknak is tekin­tettel kell lenniök az imperia­lista barát- vagy ingadozó tár­saikra és hogy egységesén kel­lő számban vonulhassanak harc­ba az ENSZ-íorumán. Ezért tesznek enyhébb javaslatokat, engedményeket — és ezért tar­tózkodnak a szovjet javaslat támogatásától, még ha sokan egyetértenek is azzal. A Szovjetunió nem tartotta megfelelőnek a három afró- ázsiai ország javaslatát, de nem szavazott ellene. Minden attól függ, hogyan hajtanak végre egy ennyire általánosságban fo­galmazott javaslatot. Lehetett ez az első lépés a kongói bo- nyadalmak megoldása felé. — A Szovjetunió különben sem mehet messzebb a segítésben, mint amennyit az ázsiai, de különösen az afrikai országok többsége maga is kíván és he­lyesnek tart. Szabad utat kel­lett engedni ennek az általuk — bár kényszerből — de elfo­gadott megoldási kísérletnek. Azóta napok teltek el. Több­ször is. összehívták az ENSZ kongói tanácsadó bizottságát és folynak a terméketlen viták. Jellemző módon arról vitáznak, hogyan kell értelmezni a Biz­tonsági Tanács javaslatát? A Szovjetunió nem tárgyal Ham- marskjölddel — az amerikaiak szerint éppen a megszégyenült főtitkárnak kell a határozatot végrehajtania. Az afrikai or­szágok világosan látó része azt követeli, hogy az ENSZ az erő­szakot — ezt teszi lehetővé a határozat — Kaszavubu, de leg­alább is Csőmbe ellen alkal­mazza. Mások az erőszakot — Gizenga és u függetlenség tény­leges hívei ellen akarják fordí­tani, Azon vitáztak: mit kell érteni azon. hogy kivizsgálják Lumumba „halálának körülmé­nyeit”! Vitáznak azon. hogyan kell értelmezni a belgák, az idegen erők kivonását Kongó­ból. Kiskapukat keresnek a nagykapu mellett, hátsóbejára­tokat és kibúvókat kutatnak: folyik a huzavona Amerikában a kongói kérdés körül.., Mi lesz ebből? Erre Afrika ad választ, s olyant, amit nem lehet New Yorkban jó előre „értelmezni” és véges végtelen „megvitatni”. Az ENSZ már eddig is el­vesztette tekintélyének nagy ré­szét a kongói kudarcsorozat és aknamunka posványában. A Szovjetunió javaslata ellenére most ismét rábízták: teremtsen rendet — de ha így folytatja, ebből sem lesz igazság, Kongó­ban pedig nem lesz rend sem, amíg az igazság és függetlenség is nem jár vele együtt! A ki­látások szerint növekszik a kongói véres zűrzavar. Az áru­lók megegyezhetnek egymással és gazdáikkal: Kaszavubu és Csőmbe, Kalondzsi és Ileo kö­zött létrejöhet kompromisszum. Mint ahogyan Lumumbát meg­próbálták megvásárolni (azért kellett meghalnia, mert nem adta el magát!), úgy próbálják most Gizengát és híveit is meg­környékezni — bizton remél­jük: hiába. De a nép küzd s a gyarmatosítók ügye jóvátehe­tetlenül v eras cg el szenvedeti már akkor, amikor ez o harc Kongó igazi függetlenségéért egyáltalában megkezdődött. Elindult a lavina Ez a kongói kérdés kevéssé hangsúlyozott, pedig talán leg­jellemzőbb vonása. Kongó ha­tárkő, amely jelzi, hogy már a kegyesen felülről nyújtott, s részben csak látszott — füg­getlenség nem elég most Afri­kában! Kongóban népi harc kezdődött a népcsalás ellen: a tömegek komolyan vették, hogy most már szabadok és függet­lenek akarnak lenni. Ha Kon­góban is sikerült volna ünnepi ceremóniák közt megadni a belga-függetlenséget, az impe­rialisták most elégedetten zse­belhették volna tovább a ka- langai bányák profitját. De Kongóban tűzhányóra találtak, s a vulkánon nem lehet nyu­godtan ülni, .. Az imperialisták joggal fél­nek attól, hogy Kongó szabad­ságharcos példája lángbaboríl- ja Afrikát. Most a brit gyar­matügyi minisztérium fárado­zik azon, hogy a Középafrikai Köztársaság iajgyűlölő minisz­terelnökét megfékezze, nehogy a Kongó melletti Hhodéziában is kitörjön a fekete fajú töme­gek felkelése. A helyzet pat­tanásig feszült... Afrikában megindulhat a láncreakció. Or­szágok, amelyek egy évvel ez­előtt még jól „kézbentartott”. s látszólag független bázisok voltak az imperialista hatalmak számára, most balra tolódtak, mint Ghana, vagy nyíltan szem- befordultak a gyarmatosítókkal, mint a Mali Államszövetségből kiszakadt Mali Köztársaság. Afrikában terjed a szabadság s attól kell- tartani, hogy ha akkora kő megmozdul és lezu­han az imperialisták szekeréről, mint amekkora a gazdag Kon­gó— olyan lavina indul meg, ami maga alá temeti egész Af­rikában az imperializmust! Ezért folyamodnak erőszakhoz, hízelkedéshez, képmutatáshoz és dollárokhoz New Yorkban, ezért támogatják őket (egyéb­ként a koncon való részesedés szándékával is) Párizsban és Londonban. Ezért szűkölnek és folytatják az aknamunkát a brüsszeli bankok és trösztvezé­rek irodáiban. A játék nem babra megy. Ha valahol, Kon­góban bemutatkozott az impe­rializmus legújabbkori kiadás­ban: éppen olyan véres és mo­hó. álszent és kegyetlenül kap­zsi gyilkos, mint valaha! Csak éppen sokkal gyengébb, mint valaha volt. Akárcsak tfz évvel ezelőtt, ho­gyan intézték volna el „impe- rialistáék” a kongói problémát? Mennyivel egyszerűbb, keve­sebb komédia, kisebb erőszak is elég lett volna „móresre ta­nítani a feketéket”, ott Afrika szívében. Ez ma már lehetetlen. A szocialista tábor mindinkább döntő befolyást gyakorol a vi­lágpolitika menetére — hangoz­tatta a Moszkvai Nyilatkozat: ezért nem taposhatták el Kon­gót a kapitalista nagyhatalmak. Történelmi folyamat ez, ame­lyet nemcsak a mi erőnk, ha­nem a többi népek tapasztala­ta is érlel és segít előre. Kongó példája nagyobb világosságot teremt Afrikában: fényénél job­ban látni, kinek az érdekében lavíroznak Amerikában és ki­nek az érdekét szolgálja a szov­jet politika, például a javasla­tok Kongó ügyében. Hosszú és áldozatos, türelmet és tapinta­tot, bölcsességet és elvi szilárd­ságot követelő harc az afrikai népek szabadságának támogatá­sa, s még nehezebb e harc maga. De ma már ezt a harcot Kongó ügyében is — a legva­dabb lépéstől visszafogott, sakk- bantartott imperializmussal szemben: Afrikában döntik el — s nem Amerikában. N A P T A R 1961. február 28, kedd. Névnap: Elemér. Napkelte: 6 óra 28 pare. Napnyugta: 17 ára 25 perc. * — A nyugdíjtörvény vitás kérdéseiről Szász Sándor SZTK- előadó március 1-én fél 6 órai kezdetei előadást tart az SZMT művelődési otthonában. Elő­adása után az SZTK nyugdíj­csoportjának ügyintézői kérdé­sekre is válaszolnak. Évforduló Tíz évvel ezelőtt, 1951. feb­ruár 28-án halt meg Vszevolod Visnyevszkij szovjet író. A két­szeres Lenin-dijas művész drá­mái (Optimista tragédia. Felejt­hetetlen 1919.) mély átéléssel és művészi formában ábrázolják a Nagy Október Szocialista Forra­dalmat — melyben szerzőjük is részt vett Pétervárott. — »Iíerkovits Gyula és a modern festészet néhány kér­dése“ címmel március 2-án, csütörtökön este C órai kezdet­tel a TIT kecskeméti, Móricz Zs-igmond utcai klubjában Ben- csik István szobrászművész és Svábi Lajos festőművész ismer­teti Derkovils Gyula jelentősé­gét, hatását. — Szövetkezeti asszonyok ré­szére rendezlek baromfi te­nyésztési tanfolyamot a bácsal­mási járás több községében, A Nőtanács kezdeményezésére kö­zel háromszáz talaházi, mély­kúti, bácsalmási és katym&ri asszony ismerkedett meg a kor­szerű baromfineveléssel. — A fehértói madár-rezervá­tumban első ízben került sor téli gyűrűzésre. Dr. Pátkai Imre Schmidt Egon, a Madártani In­tézet munkatársai két napon át járták a nádasokat, s aprósze­mű, vékonyszálú perlonhálók- kal vörösbegyeket, nádi sármá­nyokat, függő- és szakállas ci­negéket fogtak be. A kecskeméti járás félszáz KISZ-alapszervezetének titkára tanulmányozta Izsákon az If­júsági Házban ötnapos iskolán a KISZ-kongresszus határoza­tait és az abból eredő tenniva­lókat. A KISZ-vezetők tanfolya­mát a járási pártbizottság és a járási tanács képviselői is fel­keresték. A tanfolyamon elő­adást tartott Posváncz László, a kecskeméti járási tanács vég­rehajtó bizottságának elnöke, Horváth Rezső a kecskeméti já­rási pártbizottság osztályvezető­je, Gera Sándor, a KISZ megyei bizottságának osztályvezetője és Tábori László a KISZ kecske­méti járási bizottságának poli­tikai munkatársa. Az Izsákon tanuló fiatalokat — A szovjet kereskedelmi szervek 19Cl-ben 24 országban, több mint harminc nemzetközi vásáron, kiállításon vesznek részt nagyobb bemutatókkal. Ezenkívül számos, kisebb be­mutatót tartanak. — Százhetven vagon papri­kát vásároltak fel ebben az idényben a dusnoki és a fajszi termelőszövetkezetektől, egyéni gazdálkodóktól a fajszi pap- rikaátvevő-tclepen. A telepen ezzel befejezték a paprika átvé­telét. — Zöld és sárga halásznád- ragot is vásárolhat a közönség az idén. Halásznadrágból egyéb­ként a nyári hónapokban előre­láthatóan Cü ezer kerül a bol­tokba, fürdőruhából pedig 23f' ezret gyárt az ipar. — Kőrakásra rántottak a lo­vak Raffai Imre bocsa! föld­műves lovaskocsiját az 528-as számú úton. Raffai Imre emiatt leesett a kocsiról és súlyos fej­sérülést szenvedett. A méh töt a kiskunhalasi kórházba szál­lították. — Kérdezz—felelek estet ren­dezett a FÜSZÉRT KISZ-szer vezet*. A jól sikerült est három helyezettjét — Csonka Jánost, Böröcz Katalint és Szabó Fe­rencet — értékes könyvvel ju­talmazták. — Tizenkét pálcatttésscl és 6-tól 12 forintig terjedő pénz­bírsággal büntették az 1700-as évek végén Kecskemét zug-bor- mérőit. A város tanácsa akkori­ban így próbálta kedvüket szeg­ni a zug-ital mérőknek, akik a 4 krajcáros hivatalos ár helyett mindössze 1 krajcárért adták boraik literjét. — Szomorú szívvel jelentjük, hogy édesanyánk, özv. Kovács István né Szabó Terézia meg­halt. Temetési: február 28-án, du. 2 órakor lesz Kecskeméten a Szentháromság-temetőben. A gyászoló család. 233 Kecskeméti anyakönyvi hírek SZÜLETTEK: Gál Sándor (anyja neve: Peregi Ilona), Mi- kulácsik Csaba (Bállá Mária). HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Benkő Zoltán és Kobela Irén, Nehéz Gyula és Düh Ilona, Ma­darász János és Csikány Margit, Csajbók László és Tóth Ilona, Hegedűs Imre és Pető Erzsébet, bajos Károly és Eszteré Sarolta, Szabó László és Pál Mária, Va- lach Tstván és Szabó Margit, Bölcs István és Dunai Margit, Vörös Kálmán és Molnár Ilona. MEGHALTAK: Szabó Pálné Dékány Margit 68 éves, Vörös Károly 87 éves és Varga István­ná Nagy Terézia 78 éves korá­meglátogatta és szívélyes be­szélgetést folytatott a résztve­vőkkel Herczeg Gáborné, a me­gyei Nőtanács politikai munka­társa, Mátyási Antal százados és Seremet László, az MHS já­rási elnöke. Előadást tartott az iskolán Csipkó Sándor, a KISZ kecs­keméti járási bizottságának tit­kára is. Ismertette a járási KISZ-bizottság 1961. évi mun­katervét. A KlSZ-titkárok meg­állapodtak abban, hogy az isko­lán tanultakat felhasználva és a járási KISZ-bizottság munka­tervét figyelembe véve vala­mennyi KTSZ-alapszervezet el­készíti egyéves munkatervét és megszervezi az Ifjúság a szo­cializmusért próbákat ban. KISZ-kongresszus határozatait tanulmányozták a KlSZ-titkárok

Next

/
Oldalképek
Tartalom