Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-03 / 29. szám

Téli kép a miskei Cj Elet kacsaiéiepéroL Sokáig törték a fejüket a szö­vetkezet vezetői, míg egyszer Pógyor Sándor elvtárs, a Ka- locsavidéki Fűszerpaprikaipari Vállalat igazgatója ajánlatot tett: elmehetnek az üzembe dolgozni idénymunkára az asszonyok... Teljesült tehát a kívánság, és mintegy 25 asszony dolgozik az üzemben, mint idénymun­kás. Mellékesen havonta meg­keresnek 1000 forint körül. S a többiek? Hiszen a szö­vetkezetben 72 asszony és lány dolgozik... Azok sem tétlenkednek. Idős Farkas Istvánnét most is a kertészet melegházában ta­láljuk. Farkasné egy éve tagja a szövetkezetnek, de már ott­honosan mozog a kertészetben. Az elmúlt évben 200 munka­egységet teljesített Tél van már a javából, igazi kemény tél, amikor csak úgy csikorog a hó a lépések alatt... A fehér hótakaró tündéri ikönr tössel vonta be az erdőt, mezőt, szántóföldeket. Elcsendesedett a táj, s pihennek az elvetett magvak... Jégcsapok csüngtek alá a fe­hérre meszelt takaros házikók ereszén, a kémények ontják sötét füstjeiket. Ügy látszik, mintha mindenki fedél alá menekült volna a tél elől. Vagy mégsem? Végigjártuk a Duna menttét. Több termelőszövetkezetben tettünk látogatást, bekopogtat­tunk egy-két tsz-gazda lakásá­ba: mit csinálnak télen az asz- szonyok? — ez érdekelt ben­nünket. Hartán várják a tavaszt Az utcák majdnem kihaltak. Az éjszakai hideg a reggeli órákra sem enyhült és a dél­nyugati szél hordja, kavarja a havat. Itt-ott látni csak siető embereket, azok is mélyen fe­jükbe nyomják a kalapot. A Lenin Termelőszövetkezet elől fogatos kocsik fordulnak az út­ra trágyával megrakottan. _ j.—g«—gg| f**«*»-.* «sár*-* Ilii BMHI DCuicset érő asszonijkezek hogy helytállnak itt is az asz- szonyok. Nem kell őket noszo­gatni a munkára, mindig szí­vesen mennek és amikor kinn dolgoznak a határban, messzire hangzik vidám kacagásuk. Esténként pedig — különösen Termelőszövetkezetben. , Készítsünk mi is egy kis szá­madást. Férjének 352 munka­egysége van. Neki 258, összesen 610. 35 forintjával számolva is majdnem több mint 21 ezer fo­rintot jelent Madácsi Mihályék szintén a hartai Lenin Termelőszövet­kezetnek tágját A feleséget és Juliannát meleg szobában találtuk kézimunka közben. Enisz Mártonná nagymosás közben. Érdemes egy kicsit elidőzni a szövetkezet irodájában. Be­illik a tsz központja egy kisebb­szerű tanácsháznaik: emberek nyüzsögnek az íróasztalok kö­rül, tse-gazdák érdeklődnek; mikor mit és hogyan csinálja­nak. Az agronómusnál éppen brigádmegbeszélés folyik és Orosz Gábor elvtársat, az üzem­gazdászt is nehezen tudjuk fél­lehívni a nagy sürgésben. — Aranyat érnek nálunk az asszonyok. Közel 80 asszony tagja a szövetkezetnek, s ezek közül — ami nagyon örvende­tes — majdnem 30 fiatal lány. Elismerően beszél a hartai asszonyok és lányok szorgal­máról. Nem nagyon lehet kü­lönbséget tenni itt fiatal és öreg között. Mindjárt egy példát is mond: özv. Bayer Mártonná idős kora ellenére is 252 mun­kaegységet teljesített. Pár adatot jegyeztünk fel a munkaegységteljesítési kimuta­tásból. Ügy ahogy jött, sorjá­ban: Vajda Lőrincné 311, Kru- páner Antalné 412 özv. Stefán Adámné 322 munkaegység. Ezeik után bátram állíthatjuk. most, amikor ráérnek — többen keresik fel a termelőszövetkezet csinos klubját, ahol televízió van, olvashatnak, beszélgethet­nek. — írják meg azt is, hogy van KISZ-szervezetünk — mondják a lányok — Harmin­cán vagyunk és titkárnak mér­nökgyakornokunkat, Czibere Vil­most választottuk. Jöjjenek majd el, ha kultúrműsort ren­dezünk ... Milyen dicsőség fűződik még az asszonyok nevéhez? Elsősorban talán a baromfi­nevelés. Törzsállományunk ezer körül jár, és a szorgalmas gon­dozónők nagy szerepet játsza­nak abban, hogy hetente ezer te­nyésztői ást tudnak átadni a Kecskeméti Baromfikeltető Ál­lomásnak. Nemrég 5500 napos­csibét kaptak, amelyek rántani- valóként kerülnek majd vissza Kecskemétre és a környékre. Ez bizony jó hír a háziasszo­nyoknak. Hátha még eláruljuk azt is, hogy ebben az évben összesen 21 ezer rántani való csirkét akarnak nevelni... interjú mosás közben Már megbántuk, hogy beko­pogtattunk az egyik tag, Énisz Mártonná ajtaján. Nagymosás van idehaza, s ilyenkor bizony sehol sem fogadják szívesen az embert. Énisz néni, mintha kivételt képezne. Mentegetőzve tessékel a szobába. — Várhat egy kicsit a mosás. Van rá idő — mondja,' majd nevetve hozzáteszi — tavaszig önállósítottam magam. Jöhet a házi munka, amiből ugyanis mindig van bőven. De azért alig várjuk már a tavaszt... Tiszta, takaros lakás. A szo­bában új bútor, most vették Pesten a lányuknak, aki .,már” háromhetes asszonyka. Ott áll most ó is az anyja mellett, aki számolja: mit ke­restek az elmúlt évben a Lenin Elégedettek ezzel a kereset­tel? — öt éve dolgozunk a szövet­kezetben. Nincs okunk a pa­naszra. Felszabadulás előtt a férjem napszámos volt, abból tengődtünk, amit néha kere­sett. Kalocsán még „mellékeshez“ is jutnak Nyáron a sürgős betakarítási munkák idején a kalocsai Iszkra Termelőszövetkezet ve­Időben földbe kerül a para- dicsommag a kalocsai Iszkra Termelőszövetkezetben. Farkas Istvánné a melegházban dolgo­zik. zetősége megígérte az asszo­nyoknak. hogy télen — amikor a termelőszövetkezet nem tud minden női tagot foglalkoztat­ni — munkát biztosít az asz- szonyoknak. Paradicsommagot vet éppen cserepekbe. — Itt az ideje, ha azt akar­juk, hogy korán legyen paradi­csomunk — mondja és már veszi is a másik cserepet. Búcsúzáskor ezt mondja: — örömmel dolgozok, mert nagyon szeretem a kertészetet... Minél több primőr árut a piacra! Ügyis mondhatnánk, hogy ezt a jelszót tűzték maguk elé az Iszkra Termelőszövetkezetben, ahol bizony az elmúlt évben akadtak még bizonyos nehézsé­gek. Nemrégiben új elnök került a szövetkezet élére. Romsics Sándor azelőtt a városi tanács­nál dolgozott. Már ő nyilatko­zik az új tervekről: — Megnövekedett a ml szö­vetkezetünk is. 307 tagunkhoz 46-an csatlakoztak 320 hold földdel. S így területünk eléri az 1300 holdat. Arra törek­szünk, hogy minél több család­tag dolgozhasson a szövetkezet­ben annál is inkább, mert nagy szükségünk lesz a szorgos asz- szonykezekre. Az Iszkrában ebben az évben az eddigi húsz hold helyett 67 katasztrális holdon termelnek primőrárukat, különös tekin­tettel a városi igények kielégí­tésére Kilenesxáz kacsa Kacsák hangja veri fel a mis­kei határ csendjét. Kilencszáz kacsa rohan éktelen hápogás­sal az etetőnök felé. Hovanecz Károlyné, Hadvina Károlyné és Petrecz Károlyné pillanatokon belül az ostromlók gyűrűjébe kerül. De örömmel szórják köztük az eledelt A kacsák, amelyet törzsállomány­nak tartanak — szépen fejlőd­nek. A 900 kacsa átlagsúlya kö­zel három kilogramm. Az Üj Élet Termelőszövetke­zet baromfitelepén saját erővel oldották meg az állandó friss vízellátást. A baromfiteleptől nem messze folyik a Sárvíz csatorna. Ennek a vizét hasz­nálják fel a baromfitelepen. Azóta álladóan friss a víz a kacsa- és csibenevelő telepükön. A munkacsapatvezető Hova­necz Károlyné így vélekedik: — Nagyban hozzájárult ez is ahhoz, hogy az elmúlt évben minimális volt az elhullás szá­zalékaránya. A kacsáknál még az 5 százalékot sem érte el. Tizenkét baromfinevelőnő dol­gozik a telepen. Nekik most is van bőven munkájuk, mert a napokban megérkezett az első csibeszállítmány, 15 ezer dara­bot kaptak. Ez az új év első turnusa, amelyet nemsokára még kettő követ. — Nem könnyű bánni az ál­latokkal — mondja a csapat- vezető —, de nálunk olyan asz- szonyok vannak, akik szeretik őket. Ez pedig úgy érzem a leg­fontosabb ... Ahol a főkönyvelő is asszony Az Üj Élet irodájában a fő­könyvelőt keressük. A megszó­lított fiatalasszony kezét nyújt­ja: — Tessék, én vagyok... Molnár Károlyné, mint ké­sőbb megtudtuk 1959. február­jában lépett a szövetkezetbe. Tavaly még ő is a kacsatelepen dolgozott, mint baromfigondo­zó, és nemrég lett a közös gaz­daság főkönyvelője. Igaz, van hozzá képzettsége — s ami hiányzik azt most végzi tanfo­lyamon —, mert azelőtt is könyvelő volt a földművesszö­vetkezetnél. Ismeri töviről hegyire az asszonyok életét, gondját, baját, eredményeiket, hiszen ő is kö­zülük való. — Fiatal még a szövetkeze­tünk és azon vagyunk, hogy már most megalapozzuk a jö­vőjét. Különös gondot fordí­tunk — mert .tapasztalatból tudjuk mennyire jövedelmező — a baromfinevelésre. Az el­múlt évben 40 ezer darab csir­két neveltünk és 17 500 kacsát Nemsokára rántanivalók nek ezek a csibék — mondja Petrecz Károlyné a baromfi- gondozók egyike. A végleges számítást* még nem készültek el, de egy példát tu­dok mondani arra, hogy meny­nyit jövedelmez a baromfite­nyésztés. Április körül az első transzportban neveltünk 4987 kacsát és 33 ezer forintot kap­tunk érte. Tavasszal az egyik alkalommal 8770 rántanivaló csirkét szállítottunk el — ez 28 593 forintot jövedelmezett... Saját erőből 190 férőhelyes baromfiólat építettek, hitelbő! és saját segítségből készült el a 120 ezer forintos kacsaszállás is. Ebben az évben tovább bőví­tik, mert 30 ezer kacsát akar­Molnár Károlyné főkönyvelő, aki tavaly még a baromfitele­pen dolgozott. nak nevelni, rántanivaló csirké­ből pedig közel 50 ezret. Nevelésük az asszonyok fel­adata lesz... • Tél van még a javából, igazi kemény tél, amikor csak úgy csikorog a hó a lépések alatt. A vastag hótakaró alatt azon­ban már a tavaszt várja a ga­bona. Márkus János és Pásztor Zoltán riportja

Next

/
Oldalképek
Tartalom