Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-03 / 29. szám
Téli kép a miskei Cj Elet kacsaiéiepéroL Sokáig törték a fejüket a szövetkezet vezetői, míg egyszer Pógyor Sándor elvtárs, a Ka- locsavidéki Fűszerpaprikaipari Vállalat igazgatója ajánlatot tett: elmehetnek az üzembe dolgozni idénymunkára az asszonyok... Teljesült tehát a kívánság, és mintegy 25 asszony dolgozik az üzemben, mint idénymunkás. Mellékesen havonta megkeresnek 1000 forint körül. S a többiek? Hiszen a szövetkezetben 72 asszony és lány dolgozik... Azok sem tétlenkednek. Idős Farkas Istvánnét most is a kertészet melegházában találjuk. Farkasné egy éve tagja a szövetkezetnek, de már otthonosan mozog a kertészetben. Az elmúlt évben 200 munkaegységet teljesített Tél van már a javából, igazi kemény tél, amikor csak úgy csikorog a hó a lépések alatt... A fehér hótakaró tündéri ikönr tössel vonta be az erdőt, mezőt, szántóföldeket. Elcsendesedett a táj, s pihennek az elvetett magvak... Jégcsapok csüngtek alá a fehérre meszelt takaros házikók ereszén, a kémények ontják sötét füstjeiket. Ügy látszik, mintha mindenki fedél alá menekült volna a tél elől. Vagy mégsem? Végigjártuk a Duna menttét. Több termelőszövetkezetben tettünk látogatást, bekopogtattunk egy-két tsz-gazda lakásába: mit csinálnak télen az asz- szonyok? — ez érdekelt bennünket. Hartán várják a tavaszt Az utcák majdnem kihaltak. Az éjszakai hideg a reggeli órákra sem enyhült és a délnyugati szél hordja, kavarja a havat. Itt-ott látni csak siető embereket, azok is mélyen fejükbe nyomják a kalapot. A Lenin Termelőszövetkezet elől fogatos kocsik fordulnak az útra trágyával megrakottan. _ j.—g«—gg| f**«*»-.* «sár*-* Ilii BMHI DCuicset érő asszonijkezek hogy helytállnak itt is az asz- szonyok. Nem kell őket noszogatni a munkára, mindig szívesen mennek és amikor kinn dolgoznak a határban, messzire hangzik vidám kacagásuk. Esténként pedig — különösen Termelőszövetkezetben. , Készítsünk mi is egy kis számadást. Férjének 352 munkaegysége van. Neki 258, összesen 610. 35 forintjával számolva is majdnem több mint 21 ezer forintot jelent Madácsi Mihályék szintén a hartai Lenin Termelőszövetkezetnek tágját A feleséget és Juliannát meleg szobában találtuk kézimunka közben. Enisz Mártonná nagymosás közben. Érdemes egy kicsit elidőzni a szövetkezet irodájában. Beillik a tsz központja egy kisebbszerű tanácsháznaik: emberek nyüzsögnek az íróasztalok körül, tse-gazdák érdeklődnek; mikor mit és hogyan csináljanak. Az agronómusnál éppen brigádmegbeszélés folyik és Orosz Gábor elvtársat, az üzemgazdászt is nehezen tudjuk féllehívni a nagy sürgésben. — Aranyat érnek nálunk az asszonyok. Közel 80 asszony tagja a szövetkezetnek, s ezek közül — ami nagyon örvendetes — majdnem 30 fiatal lány. Elismerően beszél a hartai asszonyok és lányok szorgalmáról. Nem nagyon lehet különbséget tenni itt fiatal és öreg között. Mindjárt egy példát is mond: özv. Bayer Mártonná idős kora ellenére is 252 munkaegységet teljesített. Pár adatot jegyeztünk fel a munkaegységteljesítési kimutatásból. Ügy ahogy jött, sorjában: Vajda Lőrincné 311, Kru- páner Antalné 412 özv. Stefán Adámné 322 munkaegység. Ezeik után bátram állíthatjuk. most, amikor ráérnek — többen keresik fel a termelőszövetkezet csinos klubját, ahol televízió van, olvashatnak, beszélgethetnek. — írják meg azt is, hogy van KISZ-szervezetünk — mondják a lányok — Harmincán vagyunk és titkárnak mérnökgyakornokunkat, Czibere Vilmost választottuk. Jöjjenek majd el, ha kultúrműsort rendezünk ... Milyen dicsőség fűződik még az asszonyok nevéhez? Elsősorban talán a baromfinevelés. Törzsállományunk ezer körül jár, és a szorgalmas gondozónők nagy szerepet játszanak abban, hogy hetente ezer tenyésztői ást tudnak átadni a Kecskeméti Baromfikeltető Állomásnak. Nemrég 5500 naposcsibét kaptak, amelyek rántani- valóként kerülnek majd vissza Kecskemétre és a környékre. Ez bizony jó hír a háziasszonyoknak. Hátha még eláruljuk azt is, hogy ebben az évben összesen 21 ezer rántani való csirkét akarnak nevelni... interjú mosás közben Már megbántuk, hogy bekopogtattunk az egyik tag, Énisz Mártonná ajtaján. Nagymosás van idehaza, s ilyenkor bizony sehol sem fogadják szívesen az embert. Énisz néni, mintha kivételt képezne. Mentegetőzve tessékel a szobába. — Várhat egy kicsit a mosás. Van rá idő — mondja,' majd nevetve hozzáteszi — tavaszig önállósítottam magam. Jöhet a házi munka, amiből ugyanis mindig van bőven. De azért alig várjuk már a tavaszt... Tiszta, takaros lakás. A szobában új bútor, most vették Pesten a lányuknak, aki .,már” háromhetes asszonyka. Ott áll most ó is az anyja mellett, aki számolja: mit kerestek az elmúlt évben a Lenin Elégedettek ezzel a keresettel? — öt éve dolgozunk a szövetkezetben. Nincs okunk a panaszra. Felszabadulás előtt a férjem napszámos volt, abból tengődtünk, amit néha keresett. Kalocsán még „mellékeshez“ is jutnak Nyáron a sürgős betakarítási munkák idején a kalocsai Iszkra Termelőszövetkezet veIdőben földbe kerül a para- dicsommag a kalocsai Iszkra Termelőszövetkezetben. Farkas Istvánné a melegházban dolgozik. zetősége megígérte az asszonyoknak. hogy télen — amikor a termelőszövetkezet nem tud minden női tagot foglalkoztatni — munkát biztosít az asz- szonyoknak. Paradicsommagot vet éppen cserepekbe. — Itt az ideje, ha azt akarjuk, hogy korán legyen paradicsomunk — mondja és már veszi is a másik cserepet. Búcsúzáskor ezt mondja: — örömmel dolgozok, mert nagyon szeretem a kertészetet... Minél több primőr árut a piacra! Ügyis mondhatnánk, hogy ezt a jelszót tűzték maguk elé az Iszkra Termelőszövetkezetben, ahol bizony az elmúlt évben akadtak még bizonyos nehézségek. Nemrégiben új elnök került a szövetkezet élére. Romsics Sándor azelőtt a városi tanácsnál dolgozott. Már ő nyilatkozik az új tervekről: — Megnövekedett a ml szövetkezetünk is. 307 tagunkhoz 46-an csatlakoztak 320 hold földdel. S így területünk eléri az 1300 holdat. Arra törekszünk, hogy minél több családtag dolgozhasson a szövetkezetben annál is inkább, mert nagy szükségünk lesz a szorgos asz- szonykezekre. Az Iszkrában ebben az évben az eddigi húsz hold helyett 67 katasztrális holdon termelnek primőrárukat, különös tekintettel a városi igények kielégítésére Kilenesxáz kacsa Kacsák hangja veri fel a miskei határ csendjét. Kilencszáz kacsa rohan éktelen hápogással az etetőnök felé. Hovanecz Károlyné, Hadvina Károlyné és Petrecz Károlyné pillanatokon belül az ostromlók gyűrűjébe kerül. De örömmel szórják köztük az eledelt A kacsák, amelyet törzsállománynak tartanak — szépen fejlődnek. A 900 kacsa átlagsúlya közel három kilogramm. Az Üj Élet Termelőszövetkezet baromfitelepén saját erővel oldották meg az állandó friss vízellátást. A baromfiteleptől nem messze folyik a Sárvíz csatorna. Ennek a vizét használják fel a baromfitelepen. Azóta álladóan friss a víz a kacsa- és csibenevelő telepükön. A munkacsapatvezető Hovanecz Károlyné így vélekedik: — Nagyban hozzájárult ez is ahhoz, hogy az elmúlt évben minimális volt az elhullás százalékaránya. A kacsáknál még az 5 százalékot sem érte el. Tizenkét baromfinevelőnő dolgozik a telepen. Nekik most is van bőven munkájuk, mert a napokban megérkezett az első csibeszállítmány, 15 ezer darabot kaptak. Ez az új év első turnusa, amelyet nemsokára még kettő követ. — Nem könnyű bánni az állatokkal — mondja a csapat- vezető —, de nálunk olyan asz- szonyok vannak, akik szeretik őket. Ez pedig úgy érzem a legfontosabb ... Ahol a főkönyvelő is asszony Az Üj Élet irodájában a főkönyvelőt keressük. A megszólított fiatalasszony kezét nyújtja: — Tessék, én vagyok... Molnár Károlyné, mint később megtudtuk 1959. februárjában lépett a szövetkezetbe. Tavaly még ő is a kacsatelepen dolgozott, mint baromfigondozó, és nemrég lett a közös gazdaság főkönyvelője. Igaz, van hozzá képzettsége — s ami hiányzik azt most végzi tanfolyamon —, mert azelőtt is könyvelő volt a földművesszövetkezetnél. Ismeri töviről hegyire az asszonyok életét, gondját, baját, eredményeiket, hiszen ő is közülük való. — Fiatal még a szövetkezetünk és azon vagyunk, hogy már most megalapozzuk a jövőjét. Különös gondot fordítunk — mert .tapasztalatból tudjuk mennyire jövedelmező — a baromfinevelésre. Az elmúlt évben 40 ezer darab csirkét neveltünk és 17 500 kacsát Nemsokára rántanivalók nek ezek a csibék — mondja Petrecz Károlyné a baromfi- gondozók egyike. A végleges számítást* még nem készültek el, de egy példát tudok mondani arra, hogy menynyit jövedelmez a baromfitenyésztés. Április körül az első transzportban neveltünk 4987 kacsát és 33 ezer forintot kaptunk érte. Tavasszal az egyik alkalommal 8770 rántanivaló csirkét szállítottunk el — ez 28 593 forintot jövedelmezett... Saját erőből 190 férőhelyes baromfiólat építettek, hitelbő! és saját segítségből készült el a 120 ezer forintos kacsaszállás is. Ebben az évben tovább bővítik, mert 30 ezer kacsát akarMolnár Károlyné főkönyvelő, aki tavaly még a baromfitelepen dolgozott. nak nevelni, rántanivaló csirkéből pedig közel 50 ezret. Nevelésük az asszonyok feladata lesz... • Tél van még a javából, igazi kemény tél, amikor csak úgy csikorog a hó a lépések alatt. A vastag hótakaró alatt azonban már a tavaszt várja a gabona. Márkus János és Pásztor Zoltán riportja
