Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-24 / 47. szám

Egy meg nem talált „kiskapu* Ifjú plakátfestő művészek 19*1, február 24, péntek Ha paragrafusok mögül gazdálkodik - a -vállalat Bonyodalom két baromfitenyésztést szerződés körül Valóságos búcsú járás indult tavaly tavaszon Úszódra. Vidéki látogatók, baromfitenyésztő és felvásárló szakemberek járták a Duna-menti községet, s mind­annyian felkeresték Sliszka Ba- lázsné és Harczos Vincéné há­zát, mert ott aztán volt látniva­ló: az udvaron ezrével nyüzsög­tek a tollasodó csirkék. A ^bűvösu három deka Ez a két asszony ötezer csir­kére kötött annak idején szer­ződést a földművesszövetkezet­tel, s azokat békességben fel is nevelték a kívánt 60 dekáig. Akkor kiválogattak a nagyjából két-háromezret és azokat átad­ták a földművesszövetkezetnek. bAz aprók még hadd nőjenek” ■— mondták. De azokra más sors várt. Megjött a tikkasztó meleg, az élelem is fogytán volt... a csi­bék bizony hullani kezdtek. Az állatorvos megállapította, hogy fertőzést kaptak, ezért azonnal intézkedni kell felhasználásuk­ról. Idegesen futkostak a bajba Jutott asszonyok fűhöz-fához, de a Kiskunhalasi Baromfifeldol­gozó Vállalat nem volt hajlan­dó átvenni a csirkéket, mert azok átlagsúlya nem érte el a szerződésben megállapított hat­van dekát, mivel „csak” 57 de- kások voltak. Mit tehettek az asszonyok? — rA földművesszövetkezet képvi­selőjének segítségével felvitték a csirkéket Budapestre, ahol örömmel vették árujukat és a kapott pénzből a helyszínen tör­Mibfii vesz Skodát egy kerekegyház! kisiparos — Kétperces beszélgetés — Barátom mutatta be a kis­kunfélegyházi állomáson Gen- geliczky János kerekegyház! műszerész-kisiparost, mint régi Ismerősét. Szó szót követett, s az ismerkedés beszélgetéssé ala­kult. — Hódmezővásárhelyre uta­zok — mondotta új ismerősöm. — Nagy fába vágom a fejszé­met: ötszáz naposcsibét akarok felnevelni, azokért megyek most Vásárhelyre. Az a tervem, hogy az ötszáz közül kiválasztok 350 fajtiszta jószágot és azokat to­vábbtenyésztem. Szóval a to- jástermelésre akarok -rámenni-, mert ez jövedelmez csak iga­zán. — Ennyi baromfi gondozása nagy munkával jár... Nem tud majd miattuk dolgozni a szak­májában... — Dehogyisnem kérem! Van kertem, oda felszerelek egy ön- cletőt... ennyi a gondozás lé­nyege. A többit már unalom­ból is megcsinálom esténként. De nemcsak a baromfiak vár­nak munka után —, a sertések is. Most is 25 disznóm van. Eb­ből 15 szerződött hízó, a többi anyakoca, meg süldő. — Mennyi jövedelme van évente a jószágtartásból? — -Kapásból- nem tudnám megmondani, de van rajta ha- Bzon... Most minden fillért megragadok, mert egy Skodát akarok venni... Beszélgetésünket vonatffitty szakította félbe. Búcsúzáskor arra gondoltam, hogy az ilyen, szorgalmas emberek megérdem­lik a Skodát! T. G, lesztették adósságukat, a szer­ződési előleget. Eddig a történet. De úgy gon­doljuk, nem mehetünk el mel­lette szó nélkül. Nem, mert mégis csak mulatságos dolog, hogy három deka súlykülönb­ségért elvittek megyénkből több­ezer csirkét, holott itt is nagy szükség lett volna rá. De még súlyosabb eset, hogy emiatt most a bíróság előtt állnak ezek a termelők — többezer forintos kötbérigényt támasztottak ve­lük szemben. A termelők erkölcsi támogatását a vállalat belátása alapozza meg Ki a hibás? — Az asszonyok­ban megvolt a jóindulat, hiszen nem feketézési szándékkal vit­ték árujukat Budapestre. A földművesszövetkezet sem lehet hibás, mert ő meg csak közve­títi az árut a baromfifeldolgo­zó vállalat számára. No, és a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat? — ö sem hibás úgy, mint paragrafusok mögül gaz­dálkodó (!) vállalat... De — mint a városi lakosság húsellá­tását biztosító szerv —, vitatha­tó: helyesen kötötte-e meg ma­gát a három deka súlykülönb­ség miatt... Van egy közmondás: „Minden nagykapu mellett van egy kis­kapu is ...” Használata során rosszindulatú megállapítás vált belőle, ezért fordítsuk le így: „Lehetetlenség nincs, csak te­hetetlenség ..Vagy — ha ez sem fejezné ki hűen a tényle­ges helyzetet — mondjuk meg kereken: az 57 dekás csirkék átvételéért senki nem hibáztat­ta volna a vállalatot, s azok megoldhatatlan technikai gon­dokat sem okoztak volna szá­mukra, míg így többszáz ter­melő erkölcsi támogatását ve­szélyeztetik, különösen akkor, amikor még be is perelték őket kötbér miatt! Míg ott van az ellenőr... Sok esetben természetesen — valószínű a fentinél is — nem közvetlenül a vállalatvezetőség a hibás, hanem egyes, felelőt­len átvevők, akik indokolatla­nul, s a körülményeket nem mérlegelve fitymálják az árut és magas lóról beszélnek még a szerződőkkel is. Emiatt fordul elő az, ami a kalocsai járás egyik községében is megtörtént. Itt szinte könyörögtek a terme­lők a Földművesszövetkezetek Járási Központjától kiment el­lenőrnek, hogy maradjon ott az átvétel végéig, mert ha elmegy, az átvevő minden árujukat visz- szadobálja. Mindez természetesen nem ál­talánosítható, sőt a baromfifel­dolgozó vállalatok legtöbb át­vevője nagyon is becsületesen osztályozza az árut, de azért PETŐFI NEPB 4 Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő- Weither Dániel Kiadja­a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadót Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét Széchenyi tér 1. szám Szerkesztőségi telefonközponti 26-19 . 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatalt Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető­a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetés) díj I hónapra 19 Ft Bacs-Klskun megyei Nyomda V. Kecskeméti « TeLt 14-29, 27-48 nem ártana a vállalatok veze­tőségének még az új szezon előtt közelebbről. megnézni egyes át­vevők kilétét, s meggyőződni: tisztában vannak-e foglalkozá­suk politikai jelentőségével? Mindezek után valószínűleg az uszódi, kötbérezni szándéko­zott asszonyok ügyét is más megvilágításban látnák... Tóth Gábor Nyolcran óra biciklin Szingapúrban egy 9-szer 12 méteres pódiumon világrekor­dot javított egy 25 éves hindu: rekkenő hőségben, megszakítás nélkül nyolcvan órán át bicik­lizett a nézők biztatása köze­pette. Az előző 72 órás világ­rekordot ugyancsak Szingapúr­ban egy német állította fel. Képünk Hajnal Júlia bácsalmási VII. osztályos tanuló ötletes, röviden és mindent kifejező rajzát ábrázolja. Kedves rajzversenyben döntött néhány nappal ezelőtt Kecske­méten a zsüH. A Művelődésügyi Minisztérium országos takaré­kossági rajzpályázatára megyénk különböző általános iskoláiból 111 »pályaművet« küldtek be. Az Országos Takarékpénztár kecskeméti fiókjának értékelő bizottsága az öt, legjobbnak mi­nősített képet felküldte a mi­nisztériumba, amely országos ki­állítást rendez az ifjú művészek rajzaiból. A legjobb öt kép között van Hajnal Júlia bácsalmási VII. osztályos. Vargyas Katalin kecs­keméti VIII. osztályos, Horváth József kecskeméti VIII. osztá­lyos, Mihály Mária tiszakécskei V. osztályos és Csősz József kis­kunfélegyházi Vili. osztályos ta­nuló rajza. Az OTP megyei fiókjától öt­letes munkájáért Gyöngyösi Ka­talin kecskeméti VII. osztályos, Bodnár Ilona garai VIII. osztá­lyos, Szakáll Mária kecskeméti VIII. osztályos, Kuczka Mária kecskeméti VII. osztályos, Iva- nics János kiskunfélegyházi VII. osztályos, Löitétéi József nyár­lőrinci VII. osztályos, Petrezse­lyem Ilona tiszakécskei VII. osz­tályos, Ispán László izsáki VII. osztályos, Bagi Ildikó kecske­méti V. osztályos. Vörös Mária nagybaracskai Vili. osztályos, Németh Ferenc bácsalmási VII. osztályos, Gulyás Mária bácsal­mási VII. osztályos. Molnár Sán­dor kiskunmajsai Vili. osztályos, Kállai József izsáki Vili. osztá­lyos és Tóth Margit tassi V. osztályos tanuló elismerő okle­velet kapott. Emelkedik a Himalája Ez egyáltalán nem »légből kapott« hír, hanem valóság: a Himalája valóban emelkedik. Az 1955 augusztusában végbe­ment erős földrengés óta a csú­csok a tengerszínthez viszonyít­va 30 méterrel lettek magasab­bak. Ezt a tényt egyelőre még csak precíz műszerekkel állapí­tották meg, de ha a Himalája csúcsai továbbra is emelkedni fognak, nemsokára már az alki­misták is megérzik. (A »Nauka i Zsizny—bői.) Kecskeméti utca névadója volt Teleki László halálának százéves évfordulója elé Az 1848/49-es szabadság- " harcunkat megelőző re­formkorszakban a Kossuth-el- lenzélk soraiban akadt néhány főrangú férfiú is. A kis csoport a nemzeti függetlenség céljával egyenrangúnak tartotta a job­bágyság felszabadítását és a társadalmi haladást. Vezérük, Batthyány Lajos, a mártírhalált halt első független magyar mi­niszterelnök mellett, Teleld László. A nagyműveltségű, sok nyelvet beszélő Telekit az 1848- as kormány Párizsba küldte, hogy ott a forradalmi Magyar- ország érdekeit képviselje. Mi­kor a cári hadak letdporták a Kossuth-regimenteket, a császá­ri vérbíróság távollétében ha­lálra ítélte. Ö is Olaszországba ment, ahol megalakult a Ma­gyar Nemzeti Igazgatóság, mely­nek tagjai: Kossuth Lajos, Klapika György és Teleki László voltak. A forradalmi olasz és ma- ** gyár nép reményeit le- hervasztotta III. Napóleon fran­cia császár árulása. Mikor 1859. június 24-én az olasz és francia csapatok a soliarinoi ütközet­ben legyőzték az osztrák sere­get, s a forradalmi mozgalmak továbbterjedésétől rettegve III. Napóleon békét kötött I. Ferenc Józseffel, Teleki László Drez­dába indult. A Béccsel szövet­séges szász rendőrség azonban elfogta és kiszolgáltatta a csá­szárnak. Mivel Ferenc József feje fölül még nem múltak él a bajok, a nemzetközi tiltako­zás és a magyar nép fenyegető magatartása miatt kénytelen volt őt szabadon engedni. Tele­ki ekkor is nyíltan kijelentette, hogy elveit, melyek a debreceni trónfosztás alapján állnak, nem adja fel. I srnét a politika porondjá­* ra lépve megdöbbenve látta: a nemesi rangú képvise­lők — élükön Tisza Kálmánnal — ellenzik a 48-as élveket. Nagyvonalú beszédben akarta a képviselőház vitájában kifejteni hazafiúi álláspontját, A beszéd ránk maradt fogalmazványai­ban az elnyomó hatalom végle­ges felszámolását, a polgári sza­badságjogok kiterjesztését és a jobbágyrendszer minden marad­ványának eltörlését kivágja, Előrelátta azonban azt, hcfer nem tudja meggyőzni pártja in­gadozó részét, esetleges győzel­me pedig újabb forradalomba, sodorná az országot, mélyhez viszont nem voltak meg a tár» sadalmi feltételek, hiszen a ma-* gyár uralkodó rétegek a kezdő* dő kapitalizmus nyereséglhajhá» Szásával voltak elfoglalva. Ezért 1861. május 8-án éjjel abba­hagyta beszédének fogalmazá­sát és hazája meg népének bal­sorsától rettegve főbélótte ma­gát. A felszabadulás előtt ő is ” mint Kossuth és Klapka — egyik kecskeméti utca név­adója volt, de az 50-es évékben más, ugyancsak méltó emlékűi emberről nevezték el azt. Ma­radjon ez most már így. De Te­leki László halhatatlan emléke kívánja, hogy megyeszékhelyün­kön utca is őrizze emlékét. Vá­rosi tanácsunk nem ünnepelhet­né méltóbban a Magyar Nem­zeti Igazgatóság harmadik tagja halálának közeledő százéves év­fordulóját, mint egy kecskeméti utcának róla való elnevezésével. üt, Bodócs Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom