Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-23 / 46. szám

1961. február S3, Rátörtök A MAGVAK, SZOCIALISTA MUNKÁSPÁR.T BÁCS -* KISKUN MEGYEI LAPJA Interjú a Nőtanács megyei titkárával A tanácsdklkHl karöltve vala­mennyi tömegszervezetünlk je­lentős munkát végez a termelő­szövetkezetek további megszi­lárdításáért, azokban a közössé­gi szellem kibontakozásáért, egy­szóval a falu egyre nagyobb ará­nyokban meginduló felemelke­déséért. Miképpen veszi ki mind­ebből a részét a Nőtanács, se­gít-e, hogy asszonyaink mindin­kább részeseivé váljanak a kö­zös munkának. Ilyen, s hasonló kérdésekre való válaszadás cél­jából kerestük fél Pankovits Jó­Három divatkép — a télből és tavaszból zsefnét, a Nőtanács megyei tit­kárát, megyénk országgyűlési képviselőiét. KÉRDÉS: Hány nőtagja van ít rmelőszövetkezeteinknek sazok milyen arányban vesznek részt a közös gazdaságok vezetésében, irányításában? VÁLASZ: Az utóbbi hónapok­ban lezajlott nagyarányú terű letá és létszámbeli fejlődés mi­att jelenleg nincsenek pontos adataink a termelőszövetkezetek női taglétszámát illetően. A hely­zet felmérését csak a munka- szervezet kialakítása után tud­juk megkezdeni. Ami a koráb­bi tapasztalatokat illeti, érde­mes megemlíteni, hogy a tava­lyi nagy nyári munkák és az őszi betakarítások idején közel 17 ezer asszony és leány volt tagja a közös gazdaságoknak — ami az akkori taglétszám egy- harmadának felel meg. Ezenkí­vül több ezer volt azoknak a száma, akik családtagként fér­jük. vagy szüleik munkaegysé­gét gyarapították. A közös mun­kában való részvételhez viszo­nyítva kevés a termelőszövetke­zeti vezetésben részt vevő asz- szonyok száma, azoknak Is na­gyobb része munkacsapatvezető. Tanulságos és figyelmeztető adat még a múlt évi statisztikából, hogy a közös munkában részt vevő nők több mint kétharmada negyven éven felüli és csak alig több mint 12 százaléka 29 éven aluli. Még nem derült ki: a tag­létszámnövekedés ezen az ará­nyon mit változtat, de bármeny­nyit javult is, még mindig lesz elég tennivalónk, hogy a fiatal­asszonyokat és lányokat egyre nagyobb számiban mozgósítsuk a közös munkában való részvé­telre. KÉRDÉS: Melyek a legfonto­sabb, nőkre váró. illetve háruló feladatok a közös gazdaságok megszilárdításában? VÁLASZ: A termelőszövetke­zetek megszilárdítása érdekében asszonyaink legfőbb feladatának tekintjük a közös vagyon védel­mét, — melyet a tapasztalatok szerint nagyobb hivatásérzettel tudnak szolgálni, mint a fér­fiak —, továbbá az olyan mű­velési ágak meghonosítását és fellendítését, melyek révén a szövetkezetek árualapját növel­hetik. Gondolunk itt a baromfi- tenyésztés, a kertészkedés, a gyümölcs- és szőlőtermesztés fel­lendítésére. KÉRDÉS: Mit tettek mindezek érdekében a Nőtanácsok? VÁLASZ: Számos kertészeti, gyümölcs- és szőlőtermesztési tanfolyam megrendezésében vet­tünk részt, mozgósítva ezekre a termelőszövetkezetek női tagjait. A baromfitenyésztés fellendítése érdekében Nőtanácsaink vala­mennyi községben szakelőadáso­kat, szaktanfolyamokat saervez­A legújabb estélyi ruhamo- delleket a budapesti divatbálon mutatták be. A nagy tetszéssel fogadott kis- és nagyestélyi ru­hák képei közül ezúttal csak egyet közlünk, mert — mint a mi gondolatainkat — a fotóri­portert is jobban foglalkoztatja már a tavaszi készülődés. Két utolsó képünkön a Ruha­ipari Tervező Vállalat Duna Szállóban megrendezett divat- bemutatóján készült, ahol a vállalat felvonultatta az 1961- ben irányt mutató tavaszi-nyári mintakollekcióját, valamint a lipcsei vásárra készült modelle­ket. tók és szerveznek, ezenkívül ed­dig 23, baromfi tényé'- ássd kap­csolatos tapasztalatcserét ren­deztünk a megyében. Mozgalma­kat kezdeményeztünk, mélyek­nek nyomán több termelőszö­vetkezetben családonként egy tyúkot, vagy egy kotló alja csir­két nevelnek az asszonyok a közös baromfiállomány gyara­pítására. Több olyan termelő- szövetkezetünk van, ahol nincs megfelelő férőhely a közös ba­romfiállomány számára, e he­lyeken többnyire a háztáji gaz­daságokban vállalták az asszo­ók az apró jószágok felneve­ét, amiért természetesen mun­kaegységet kapnak, sőt nagyobb számú baromfi tartása esetén a férőhely után, úgynevezett bér­leti díjként, havonta három munkaegységet is jóváírnak szá­mukra. Ezenkívül amkétjainkon, tapasztalatcseréinket és egyéni beszélgetéseink alkalmával ösz­tönözzük. buzdítjuk asszony abl­kait a háztáji baromfinevelésre is. További terveinkben szere­pel, hogy szoros kapcsolatot tar­tunk fenn a legkisebb termelő- egységek, a munkacsapatok ve­zetőivel, megszervezzük azok szakmai és politikai továbbkép­zését, amely minden bizonnyal a munkafegyelem, a helyes ag- ropropagamda kialakításában és a közös vagyon védelmében is éreztetni fogja hatását. A to­vábbképzésre egyébként is nagy gondot fordítunk, amit bizonyít az is, hogy 42 mezőgazdasági akadémiánk működik több száz főnyi asszonyhallgatóval me­gyénk községeiben. KÉRDÉS: Milyen — a falusi parasztasszonyok művelődését és a termelést segítő — mozgalmak és tanfolyamok vannak még me­gyénkben? VÁLASZ: Negyvenkét mező­gazdasági akadémiánkon kívül 14 nőakadémiánk működik, me­lyéknek az asszonyok szakmai továbbképzésén túl feladata az általános műveltség növelése. 51 városban és községben műkö­dik az asszonyok művelődési köre, 162 gazdasszonykör van a megyében, ahol nemcsak süt­nek, főznek, kézimunkáznak az asszonyok, hanem . sok hasznos irodalmi, politikai, mezőgazda­sági témájú szakelőadást is meg­hallgatnak és megvitatnak. — Ezenkívül 202 népszerű tudo­mányos előadást, 53 pedagógiai és irodalmi ankétet, 11 munkás —parasztasszony találkozót ren­deztünk a megyében a téli hó­napokban. A kihelyezett techni­kumokon 94 termelőszövetkezeti és egyéb munkaterületen dolgo­zó nő részesül továbbképzésben — fejezte be válaszát Panko­vits Józsefné. toocooooooooooo — Megvárattál, Gizikém! — Sokáig tartott, amíg fel­vettem a délutáni ruhámat. — De hiszen már este van! — Akkor átöltözöm. Felve­szem a kisestélyik Virágok halhatatlansága Ahol a szem megpihen, mindenütt virágok... virá­gok. Kék nefelejcsek, káprá­zatos színekben pompázó őszi­rózsák, gyöngyvirágok, hóvi­rágok, virító, sárgaszemű ibo­lyák — s ki győzné felsorolni valamennyit. A mesebeli tün­dérkertet képzelhetik ilyen­nek a gyerekek, mi felnőttek pedig valami csodálatos vi­rágkiállítással téveszthetnénk össze, ha ezek a virágok va­lóban eleven élőlények vol­nának. Mert nem kertben, nem melegházban virítanak, hanem tiszta, fehérre meszelt szobában, konyhában, térítő­kön falvédőkön, párnákon, törölközőkön, függönyökön — Szlanka Pálné, kiskőrösi pa­rasztasszony lakásában. A 62 éves háziasszony di­csekvés nélküli, őszinte öröm­mel mutogatja alkotásait, s kiderül: valóban élő, eleven virágok édestestvérkéi a pa­tyolatvásznakra hímzettek. Mert ahány növény csak vi­rágot nyit, az mind otthonra talál Szlanka néni kertjében, hogy azután alkotó kíváncsi­sággal lesse meg kecses for­máikat — s lankadatlan kedv­teléssel örökítse meg — cér­nával, tűvel — a művészet eme egyszerű eszközeivel, az utókor számára. A pirtói népfront-bizottság a termelőszövetkezetekért A termelőszövetkezetek megszilárdításának módjairól ta­nácskozott kedd délutáni ülésén a pirtói népfront-bizottság. Ezt követően szerdán a »Társadalmi tulajdon védelme a mező­gazdaságban-« címmel jogi előadást rendeztek a termelőszö­vetkezeti tagok számára. Nehogy elmaradjanak a párizsi divattól az afrikai asszonyok A képen látható négy csinos hölgyet a párizsi repülőtéren fényképezte le a fotoriporter, amint éppen afrikai divathad­járatukra indultak. Céljuk: megmutatni a néger asszonyok­nak, hogyan öltözzenek 1961- ben. Milyen kár, hogy az érdekel­tek — a félmeztelen afrikai lá­nyok és asszonyok — nem fog­ják megérteni, kik szervezték nekik a látványosságot, mit hir­det a tábla a fehér kisasszo­nyok kezében. A volt francia Nyugat-Afrika és Egyenlítői Af­rika országaiban ugyanis száz felnőtt közül csak 3—4 tud írni-olvasni. Persze, szükség van iskolára, orvosokra is, és még sok min­denre, de ki merné állítani- hogy Afrikának elsősorban nem elegáns szőrmekabát, divatos kalapcsoda kell?... „Hogyan lehet beosztani...?" E címmel jelent meg 1961. február 2-i lapszámunkban »A mi otthonunk» ro­vat pályázata, mely­re az első levelek a napokban érkeztek szerkesztőségünkbe, íme ezekből köz­lünk most egyet: »54 éves, egyedül­álló asszony vagyok. Kisipari szövetkezet­ben dolgozom, havi keresetem 6—700 Ft között van, de elő­fordul, hogy még en­nél is kevesebbet tu­dok keresni, mert betegségem miatt nem teljesítem min­dig egyformán a normámat. Mégis jut mindenre, ami a megélhetésre, öltöz­ködésre, sőt néha egy kis szórakozásra — mozira, színház­ra — szükséges, Né­ha még a gyerekek­nek is én adok köl­csön, ha »pénzzavar­ban« vannak — pe­dig ők jóval többet keresnek, mint én. Nem rovom meg őket, de azt hiszem, ők egy kicsit köny- nyelműen kezelik a pénzt, s mindent egyszerre akarnak megvásárolni. Egy­szerre szeretnék a lakást berendezni, öltözködni — no, meg szórakozni is. A vége mindig az, hogy a konyhapénz elúszik, s a hónap vége felé már az is gondot jelent, miből állítsák elő a vasár­napi ebédet. Ilyenkor szívesen segítek rajtuk, de jobban szeretném, ha tanácsomat fo­gadnák meg: a fize­tés napján tervezzék meg, hogy mennyi szükséges a háztar­tásra, a havonta egy­formán jelentkező kiadásokra, s ami ezután megmarad, csak azt költsék ru­hára, bútorvásárlás­ra, szórakozásra. — Ami pedig a leg­fontosabb: egy jó háziasszony mindé n hónapban félretesz 2—300 forintot, ami­ből egy év alatt any- nyi tartalékot gyűjt­het össze, hogy so­hasem jön pénzza­varba. A mai fiata­loknak könnyebb megfogadni ezt a ta­nácsot, mint nekünk volt — hiszen állan­dó, biztos állásuk van. amire — ha be­csületesen dolgoznak •— hosszú évek ter­veit alapozhatják...'» »Egy nagymama«

Next

/
Oldalképek
Tartalom