Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-22 / 45. szám

J I T9ÄL február 22, merd* A MAGYAR, SZOCIALISTA MUNKASPAR.T 0AC5 - KISKUN MEGYEI LAPJA A felvásárlás a földművesszöYctkezctnek is hasznot hoz A felvásárlási tervek teljesí­tésével kapcsolatban sok kér­désről sző esik, de igen kevés­szer beszélünk arról, hogy ma­ga a felvásárlás jelent-e anyagi hasznot a földművesszövekeze- teknek. A MESZÖV-től nyert tájékoztatásból a napokban tud­tuk meg, hogy egyedül a kalocsai járás földművesszövetkezetei 413 ezer forint tiszta nyereség­gel zárták felvásárlási üzem- águk elmúlt évi munkáját. Ez arra utal tehát, hogy saját érdekükben is érdemes meg­szívlelni a földművesszövetke­zeteknek azokat a feladatokat, amelyeket a város mezőgazda^ sági termékekkel való ellátása ró rájuk. Még figyelemreméltóbb ei az eredmény akkor, ha alaposabb elemzés alá vonjuk a járás föld­művesszövetkezeteink ez irányú munkáját Az adatok szerint a járás területén összesen 283 va­gon árut kellett volna felvásá­rolni 1960-ban, ezzel szemben közel 350 vagon a ténylegesen felvásárolt áruk mennyisége. Többek között 194 vagon zöld­séget vettek még és ezzel 115 százalékra teljesítették tervüket Annak ellenére, hogy a kalo­csai járás nem gyümölcstermő vidék, e cikkfélékből is vásá­roltak fel 40 vagonnal és ezzel T7 százalékos tervteljesítést ér­tek el. A bab-, baromfi- és to­jásfelvásárlás már nem ment ilyen kiválóan. Babból s 134 vagonon dó- irányzatnak csupán Telét si­került beszór égni, de barom­fiból la lemaradtak 19 szá­zalékkal i 32 vagonos terv­től. Tojásból mintegy 3 és félmillió darabot vásároltak fel, de ez is csupán 86 százalékos tervtelje­sítésnek felel meg. Jól végezték tehát feladatu­kat a járás főldművesszövetke- zetei, s az egyes cikkekből való lemaradás sem elsődlegesen az ó hibájuk, hiszen jól tudjuk, hogy az elmúlt években a bab termelésétől bizonyos mértékig idegenkedtek a termelők. Ez a helyzet a baromfitenyésztéssel és a tojástermeléssel is, 1961-ben a tavalyinál is na­gyobb feladatok várnak a föld­művesszövetkezetekre, — azok végrehajtása tehát még nagyobb haszonnal biztatja felvásárlási üzemágaikat Éppen ezért érde­mes felhívni figyelmüket a ka­locsai járás múlt esztendei pél­dájára: Ha ebben a járásban tavaly a földművesszövetkezetek is mindent elkövettek volna, hogy saját eszközeikkel vi­lágosítsák fel a termelőket a baramfitenyésztés és bab­termelés hasznosságáról, — ma a felvásárlási üzemágak nyereségének említésekor sokkal nagyobb összegről ír­hatnánk. Földművesszövetkezeteinknek nemcsak egyszerűen passzív fel­Távirat az Országos Béketanács Irodájához A Bajai Ruhaüzem dolgozói izzó hangulatú röpgyűlésen ítél­ték el Lumumba és miniszter­társai gyilkosainak aljas tetteit és megbélyegezték a gyarmato­sítók politikáját. A gyűlés után az üzem 1100 dolgozója táviratot küldött az Országos Béketanács Irodájá­nak, melyben kérték a tettesek megbüntetését, és hasonló go­noszságok elkövetésének meg­akadályozását PETŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkáspárt BacK-Kiskun megyei Bizottsága áa a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottsági relelős szerkesztő Weither Dániel Kiadjál • Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőségi Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközponti 26-19. 25-16. Belpolitikai rovat: 13-22 Szerkesztő bizottság: 10-39 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető! a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra IS Ft> Bécs-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskeméti — Tel.: LS-29. 27-49 adatuk a felvásárlás. A terme­lőknek a megfelelő állami árak­ról, a haszonról való felvilágo­sítása is a felvásárlási teendők­höz tartozik, s az a földműves­szövetkezet, amely saját javát is akarja szolgálni a felvásár­lási üzemág rentabilitásának biztosításával, már most, a tu­lajdonképpeni felvásárlási idény előtt hozzáfog a sikeres eszten­dő megalapozásához. Ilyen lesz az új Erzsébet-híd Az UVATERV modellezői elkészítették az 1964-re felépülő Erzsébet-híd modelljét. Az új híd Magyarország első kábel­hídja lesz. Képünkön Vizberger Antal tervező-modellező és Zágoni Dezső segédtervező retusálják az elkészült modellt. Délután kellemesen berendezett klubszobában olvasgatnak, szépirodaimat, szakkönyveket dűl az ajtó mögül: jelszót kér­nek a lányok. Az óvónőképzőben is félévi vizsgaidőszak van. A jelszavas játék mögött komoly munka, fegyelmezett tanulás folyik. Ti­zenkét kipirult arcú, csillogó­szemű leány könyvek, jegyzetek fölé hajolva tanulja a lélektant, a következő vizsga anyagát. Lá­togatásunkat pihenésire felhasz­nálva elmondják: a jelszavas játékot kettős céllal találták ki. Egyrészt földrajzi ismereteik el­lenőrzésére (a jelszó ugyanis egy- egy ország fővárosának neve), ÖRÖMMEL búcsúzunk az el­ső vizsgájukra készülő elsőéves lánycsoporttól, mert megbi­Mint ahogyan a bor forr 999 M |m< ahogyan a bor forr, ügy kristályosodik minden nappal Csengőd új élete. A három szakszövetkezet gazdag elkép­zelésekkel, tervekkel egyengeti útját. A Kossuthban a hagyomá­nyos szóld- és bortermelés mellett nagyarányú baromfitenyész­téshez, pekingi kacsaneveléshez készülődnek. A másikban a mé­hészkedés fellendítésében látnak nagyszerű lehetőségeket. Bátran tállalkoznak az újra, a náluk még kipróbálatlanra. A sarjadó új szinte a levegőben van. A bontakozó holnapról esik szó mindenütt, ahol két ember összejön. A tanácsháza folyo­sóján várakozó, három meglett korú parasztember a közös ser­téstenyésztés lehetőségeit latolgatja. Amott, a sarokban a kollek­tív társadalmi munkára való jelentkezésről tárgyalnak néhány an. Odabent, a tanácselnökhelyettesnél — a népszerű Rózsikénál — « három szakszövetkezet területi megoszlásáról folyik a szó. De mi az a furcsa zaj, két-három helyiséggel odébb? Nyis­sunk csak be! D íróság! per folyik. Két ** testvérnek — akik a va­gyonon vesztek össze — immár e harmincegyedik tárgyalása ez. Jóvágású, de sötét tekintetű fiatalember áll a bíróság előtt. Felháborító cinizmussal vála- szolgat a bíró — ki tudja há­nyadszor megismételt — nyu­godt kérdésedre. — Megérti, mi a helyzet? Ab­ban a házban egyforma joguk van nővérével. Honnan veszi a bátorságot, hogy kitiltsa? — Inkább nem szólok sem­mit, mert csak felidegesítem magam.. i — Mit szólt volna, ha pél­dául az édesanyja tessékeli ki — magát? — Ö másképp tolt ki velem: nem mos és nem főz rám... — Azt értse meg végre, hogy semmivel sincs több joga a ház­ban, mint a nővérének. — A bútora ott van.:. — De őt kizavarta! — Igen, azóta büdös a leve­gő, mióta az a ponyvaügy van.. (Ti. a fiatalember ponyvát lo­pott, ugyanakkor nővére ellen tett feljelentést. A házkutatás mégis az ő lakrészében találta a lopott holmit és kiderüli a bűnössége is.) íme egy parányi részlet * a bírósági tárgyalásról, amely ezúttal dologi rongálás és könnyű testi sértés bűntette mi­att folyik. Az indulataival nem bíró fiatalember tavaly nyáron megverte nővérét, Panni robo­góját és kerékpárját pedig ösz- szetörte. Az incidensnek ki­robbantója egy gyümölcsös láda volt, melybe özvegy anyja és nővére barackot akartak szállí­tani. A fiatalember — magáé­nak vallvám a ládát — kitépte az anyja kezéből és öklét emel­te rá. Testvére anyja védelmére kelt, mire őt verte meg. E csúnya testvérviszály gyö­kerei a vagyoniban erednek. Minden akkor kezdődött ugyan­is, amikor két évvel ezelőtt ap­juk elköltözött az élők soráböL A 24 holdon — amelyből hat hold a szőlő — a fiú vette át a gazdálkodást. Napszámosokat fogadott, munkáltatta a földet, elannyira, hogy a végén, kétkilós kenyérre való sem maradt a háznáL C kikor történt az első ösz­~ szetűzés. Az anya és leá­nya szóvátették a fiú könnyel­műségét, mire az ifjú gazda nagy patáliával elűzte nővérét a házból. Amikor kőt hét múl-; va ruhájáért látogatott haza a leány, sírva kérlelte anyja: ne menjen vissza Pestre, mert fia bicskát rántott rá, mikor szóvá- tette, hogy a napszámosok a tarackot nem szedték ki a föld­ből. Otthon maradt. Azóta sincs békesség a háziban, A fiú — aki­nek a jó mód megzavarta a fe­jét — sok mindent megenged magának. Mértéktelenül iszik, tör, zúz, garázdálkodik, meglop­ja, veri a nővérét. Eddig négy látleletet állított ki róla az or­vos. A nővér mégis békülne. Mint mondja, van egy kis pénzük, s a pincében ötven hektó boruk. Ruhát, motort, mindent megven­nének belőle a fiúnak, csak ha­zaengedné, csaik kibékülne vele. De a gőgös fiúnak ez nem elég. Nem béküiL.i Curcsa, megdöbbentő ez a * mozaik a sarjadó újban. De ez az élet. Mert, noha a hol­nap kristályosán csillan már, sok csökevényt. kapzsiságot, ön­zést, maradiságot, előítéletet kell kiforrnia még. A község lakos­sága, a három szakszövetkezet tagjai nagyon bíznak az össze­fogás erejében. Igazuk van. A közösség nagy erő. Még a vagyon-okozta testvér­viszály megoldásában is segít-$val hét, Perny Irén Délelőtt az óvodában: gyakorla­ton vannak az elsőéves lányok. Az óvónéni: Bolváry Mária. Fényképezte: Pásztor nincsenek ilyen gondjaik — és ez így van jól. A MÁSODIK évfolyam hall­gatói már túl vannak a vizsgák izgalmain. Mint Gritz Valéria, az intézet KlSZ-titkára meséli, elégedettek az eredménnyel, mert a lányok szinte kivétel nélkül lelkiismeretesen készül­tek és becsülettel helytálltak a vizsgákon. Igaz, most még na­gyobb, de szebb erőpróba előtt állnak: egyhónapos óvodai gya­korlatra mennek a kis óvóné­pik, hogy eddig szerzett elméle­ti tudásukat a gyakorlatban is kamatoztassák. JÓL FELSZERELT, kényel­mesen berendezett kollégium­ban, nyugodt környezetben ké­szülhetnek a tanulók az életre: óvónői hivatásukra. S akik ér­tékelik ezt és kihasználják az itt töltött két évet: szorgalma­san tanulnak — megállják he­lyüket akkor is, ha az iskola falait felcserélik az óvoda falai­Losoncz Mihalyné Vizsga előtt — vizsga után JLáioqalái a DCeeikentéti Ónén8képz& 'Intézetben zonyosodtunk róla: felelősségük teljes tudatában készülnek hi­vatásukra, az óvónői pályára. A másik lánycsoportot mái vizsga utáni hangulatban talál­tuk. Beszélgetésükből megtud­tuk, hogy holnapra színházbér­letük van, ma este pedig a tele­vízióban vetítendő filmet nézik majd meg. Szó esik a szakkö­rökről is, amelyeket szabad ide­jükben szívesen látogatnak. A báb-szakkörnek, az irodalmi szakkörnek, szavaló- és szín­játszó-szakkörnek, a népi tánc- és sportszakkömek lelkes hívei­vel találkoztunk, akik egymást túlkiabálva védték szakkörük szépségeit DE JÓ ilyen beszélgetést hal­lani — gondolja magában a lá­togató, visszaemlékezve diák­éveire, amikor a külön tanítvá­nyok és egyéb munkavállalások, tanulás mellett nemcsak kedve, ideje sem volt a diáknak szóra­kozni. A mi fiataljainknak már másrészt csak a hozzájuk tar­tozó, tanulni akarókat engedik be. HALKAN kopogunk az inté­zet egyik tanulószobájának aj­taján. Nem a szokásos igen csen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom