Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-19 / 43. szám

1961. február 19, vasárnap S. «Mal Lesz sok baromfi Tiszakécskén — mert segítenek a szövetkezeti asszonyok OOOOOOOOOOQOOOOOOOOOCXIOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO Egy éve, hogy Tiszakécske is rálépett a közös gazdálkodás útjára. Az első év sok gondot rejtegetett magában, de ered­ményt is hozott. Sóikat tanultaik a közösben eltöltött egy eszten­dő alatt a község gazdái, és az idén nemcsak anyagiakban, ha­nem tapasztalatokban is gaz­dagodva láthatnak munkához. A kezdet kezdetén ••• A községi tanács végrehajtó bizottságának mezőgazdasági csoportján beszélgettünk Nyúl István mezőgazdasági felügyelő­vel. Szavai nyomán kibonta­koznak előttünk azok a tapasz­talatok. amelyekből az i$én már okulnak. — Voltak, akik a környező fal­vakba jártaik dolgozni, mert nem bíztak az újonnan alakult tsz- ekben. Aztán rájöttek, hogy aki becsülettel végzi munkáját, itt is megtalálja számítását. A munkaegység községi átlaga 32 forint volt. Nem sok, de tekin­tetbe kell venni, hogy legtöbb tsz-ünknek ez volt az első éve. Reméljük, jövőre többet is oszt­hatunk majd. — Akik máshol kerestek munkát, szép lassan vissza is jöttek a tsz-be. Főleg női mun­kaerőből volt hiányunk, s ezért baromfitenyésztési tervet ta­valy egyáltalán nem készíthet­tek tsz-eink. A kertészet sem tudta teljesíteni tervét, pedig az asszonyok itt is szép ered­ményeket tudnak elérni. „Felébredt” a Nőtanács Miért' húzódoznak az asszo­nyok a közös munkától? Mit tud erről a helyi Nőtanács és tett-e valamit annak érdekében, hogy őket is bevonják a ter­melőszövetkezeti munkába? Zoboki Jánosné, a Nőtanács elnöke elmondotta, hogy eddig vajmi keveset tettek ennek ér­dekében. Nem minden tsz-ben működik még a Nőtanács, és a mozgalmon kívüli asszonyok­kal még nem volt alkalmuk a találkozásra, beszélgetésre, örömmel hallottuk viszont, hogy ha kicsit későn is, de „fel­ébredt” a Nőtanács. Erről Zo­boki Jánosné is szívesebben be­szél. Az erősebb segít — A jövő héten valamennyi tsz-ben megszervezik a Nőtaná­csot. A Béke, a Tiszagyöngye, a Szabadság és a Búzakalász Tsz-ekben jól dolgoznak alap­szervezeteink, és ez meglátszik már a munka szervezésében is. Kézimunkaszakköröket szervez­tek, amelyek keretében mező- gazdasági tárgyú előadásokat tartanak. A helyi állatorvosok és agronómusok vállalták, hogy baromfinevelésről is tartanak előadást az asszonyoknak. A tsz-ek idei gazdasági ter­vében így már szerepelhet a ba­romfitenyésztés is. A Szabad­ság Termelőszövetkezet barom­fitörzsállományát az asszonyok adták össze és vállalták gondo­zását, nevelését is. Példájukat valamennyi tsz-ben szeretnék hasznosítani.. — A Béke Tsz Nőtanácsa vál­lalta, hogy összehívja a terme­lőszövetkezeten kívüli asszonyo­kat is — mondja Zoboki János­né —, hogy elbeszélgessenek ve­lük. Az erősebb Nőtanácsok se­gítik a gyengébben dolgozókat. A tiszakécskei Nőtanács meg­találta a helyes utat, kövessék hát példájukat mások is. N. É. >0000000-0000000 Jól dolgoznak a saját traktorok A jánoshalmi Oj Alkotmány Termelőszövetkezetben jól ki­használták tavaly a gépek se­gítségét. A gépállomás mellett igen sok munkát elvégzett sa­ját traktoruk. Csak a jelentő­sebbeket említve: 999 hold őszi vetés, 354 hold gépi kapálás, 18 hold tarlóhántás, 124 hold fo­gasolás és 2235 óra szállítás az egyetlen gép egy esztendős tel­jesítménye. A termelőszövetkezet a 115 százalékos áruértékesítési tery- teljesítés után 76 ezer forint kedvezményt kapott az állam­tól. Műtrágya-vásárlás, építke­zés stb. címen járó összes hitel­elengedés összege 169 ezer fo­rint. ÚJ pénzforrás Az Alpári Művelődési Otthon „újítást" vezetett be a televízió műsorának meg­tekintésére. Ez a forra­dalmasítás” talán egyedül­álló a megyében, s éppen ezért nem tartjuk köve­tendő példának. A művelődési otthon ve­zetősége úgy döntött, hogy a jövőben csak az nézheti meg a televízió műsorát, aki forintot helyez a kul­túra otthonának pénztárá­ba. Magyarul: fizetni kell a művelődést szolgáló tele­vízió megtekintéséért! A belépődíjat a közönség lét­száma határozza meg. Ha kevesebben vannak, akkor egy forint, ha többen már csak 50 fillér a tarifa. Kíváncsiak voltunk, va­jon mi tette szükségessé a rendelettiltotta intézkedés meghonosítását Alpáron? Kiderült, hogy a művelő­dési otthon szerződtetett egy televíziógondnokot, aki ügyel a készülékre, s ezért havoúta 300 forint tiszte­letdíj üti a markát. Ha a művelődési otthon vezető­sége nem tudná: a televí­zió megtekintése nem je­lenthet jövedelemforrást a művelődési otthonnak. Ügy véljük, felesleges is televíziógondnok beállítá­sáért „helypénz” megvál­tásra kötelezni a nézőket Kecskeméti anyakönyvi hírek MEGHALTAK: Szabó Sándor 76 éves, Szelgrád Pálné Szabó Ilona 50 éves, Varga Jenő 5 hónapos és Német Imre 47 éves Pókháló lesz a divat! Változik az idő, az ember, — hát még a divat!... Hajaj... Az tud csak igazán fejre állni egy-két nap alatt. Most is nyúllábakon fut a tavasz elénk, sarká­ban pedig a nyár; de állítom, még a divatlapokból sem lehet pontos képet alkotni arról: mi­lyen divat nyeri el majd a pálmát? Nekem azonban van egy megfigyelé­sem: a kínai selyem­ről áttértek a nők a habselyemre, majd a nylonra, — szóval egyre vékonyodik a divatkelme. Ennek pedig logikus foly­tatása az, hogy az idei nyáron már a pókháló legyen (és lesz) a divat. Gyári híján megteszi majd a közönséges, házi­lag szőtt pókháló is, amit nyolcláibú ál­latkák eregetnek a szoba felső sarkai­ban s egyebütt, ahol szakmájuknak ked­vez a magaslati le­vegő. Ügy látszik, má­sok is felfedezték már ezt a titkot. Bizonyára ezért gyűjtik a pókhálót olyan vasszorgalom­mal a kiskunfélegy­házi vasútállomás egyes helyiségeiben, meg a MÁVAUT kecskeméti váróter­mében is. Jól fel akarnak készülni az idényre. Legyünk tehát se­gítségére az itt szö­vögető pókfarmok­nak és adjunk fel nevükben — ezúttal ingyen és bérment­ve — egy apróhir­detést, hátha kalló­dik: valahol olyan, kihasználatlan pók­munkaerő, amivel benépesíthetnénk még néhány »élősar- kot«: »-Jól szituált pó­kok szövésben jára­tos társbérlőket ke­resnek nyugodt, bé­kés, összkomfortos lakás-sarkukba. Hét- lábúak kíméljenek! Pókhasúák előnyben — Érdeklődni lehet „Nyugdíjas állás” jeligére a hirdető­ben.-« Ha azonban még­sem a pókháló lesz a divat? Akkor a hirdetést természe­tesen módosítani kell. Valahogy így: »Takarítónő ke­restetik!” Tóth Gábor Százhúsz kilométeres sebességgel A mozdony pöfögésót, fel­hangzó sípolását is túlharsogja a vágányépítő munkások hórukk kiáltása. Különösen vidáman hangzik ez a KTSZ-brigád felől, ahol Nagy András vezényli a feszítőfák munkáját Nehéz, iga­zi izomerőt kívánó munka az összeszerelt hosszú acélsíneket le a talpfákhoz. Ez már precí­zebb munka, nagyobb szakérte­lem kell hozzá. Lakatos Jánosa Molnár Béla, ifj. Hajnal János, több mint egy évtizede sok száz kilométer vasúti sint fektettek le. A kunszentmiMőst yasűtáEe- máson vagyunk, ahol a MÁV? »Nehéz a sín, de aki nem bírja, menjen pingpong-labdát rakodni-«. Vidáman, élcelődve, de serényen halad a munká­ban a KISZ-brigád. lefektetni és beirányítani. A KISZ-brigád 18 tagja mégis 108 százalékra teljesíti vállalását. Keménykötésű legények vala­mennyien. Már három éve együtt dolgoznak, s most elha­tározták, megszerzik a kitüntető szocialista címet. Az ország minden részéből járnak a mun­kahelyre, de igazolatlan mulasz­tás még nem volt. A szakmai ismeretek megszerzésében is élenjárnak. A másik brigád csendesebben dolgozik, igaz itt az életkor már nem húsz év, hanem éppen duplája Kiss János munkacsa­pata építi a vágányokat, s köti A/2. mozgó építésvezetőségének dolgozói szerelvénytároló vá­gányt építenek. Mire kell ez? Az építésvezető elmondta ne­künk. A Kun szén tmiklós—Budapest közötti vaspálya már annyira tönkrement, hogy a gyorsvonat! szerelvények is csak lassan köz­lekedhetnek. Ezért ebben az év­ben ezt a vágánypárt kicseré­lik, aminek elkészülte után a gyorsvonatok már 120 kilomé­teres sebességgel haladhatnák Budapest és Kunszentmiklóa között. Gémes Gábor és Pásztor Zoltán itpoitja­Jól meg kell fogni a sínfogót, hogy a 10 méteres acélsín a helyére kerüljön. Idősebbek a vágányépítő-brigád munká­sai, de ők sem akarnak lemaradni a fiatalok mögött. Ok és következmény Nemrégiben vonaton utazó és lehetetlenül viselkedő diákokról rosszallóan írtunk. Nem sokkal később levelet kaptunk egy anyától, aki elmarasztalta az újságírót, mondván „nem érez lelkifurdalást ezekért a megjegy­zésekért, vagy nem gondolt á fiúknak szü­leire, akiknek a gyermekük a legdrágább kincs?” Ez az anya látatlanul védelmébe 'ette nem a diákos csínytevést, — mert azt, ha még bólogatja is fejét az ember, de be­lül megmosolyogja — hanem az éretlen dur­vaságot, nők és idős emberek nyilvánvaló sértegetését. Az anya még azt Is írta: „Resz­ket a kezemben a ceruza, hogy még van­nak emberek, akik nem értik meg a fiata­lokat.” A levél olvasásának napján, köze! a zárórához egy fiatalokból álló társaság ve­tődött a Hírős Étterembe. A legidősebb sem lehetett több tizenhét évesnél (a lányok fia­talabbak) és hasonlóan a pénzét becsületes munkával kereső, azért fáradozó felnőtthöz rövid és hosszú italokat rendeltek. Jól lát­szott raituk, hogy megjátsszák a húszévest, de egyikük-másikuk olyan „taktikai” hibát vétett, hogy nem vette észre a kabátja bel­ső zsebéből kikandikáló diáksapkát, amiből mindenki megítélhette a társaság Korát. Sűrűn előforduló, általános jelenség ez? Nem, de ha egyetlen esetről is lenne szó, megjegyzés nélkül nem lehet elmenni mel­lette. Lám alig kezdtünk beszélgetni nap­jaink egyik témájáról, máris jól látható az ok és a következmény, vagyis egyrészt ’ a jó szándékú, de mindennel nem számoló szülői engedékenység, másrészt a fiatalok egyikének, másikának éjszakai kóborlása, tiszteletlen, duhaj magatartása. Vajon le­het-e szó nélkül hagyni, ha egyetlen szülő is lehetővé teszi, hogy a gondjaira bízott gyermeke a szülő pénzén, a saját feje után menve azt csinálhat, amit éppen akar. Mert csak következmény az is, hogy rendeleti kényszert kell alkalmazni a szórakozóhelye­ket este nyolc után látogatni akaró tizen­nyolc éven aluliakkal szemben. Hiszen a nem is olyan mélyen rejtőző ok az, hogy vannak szülők, akik szemet húnynak gyer­mekük csavargása felett, már megnőttnek gondolva őket, szinte azt tehetnek, amit akarnak, közben egyre inkább elfelejtve a munka, a tanulás kötelességét és ezzel pár­huzamosan fokozva az „egyéb irányú” el­foglaltságot. Vannak szülők, akik csak sóhajtozva és kezüket összecsapva, tehetetlenül szemlélik gyermekük útját. Tudják, hogy rossz úton jár. De már nincs erejük fellépni, annyira gyakarlattá lett az éjszakai kimaradás, a követelőző magatartás és a szülők tekintély- telensége. Vannak olyanok is, akik azt mondják: „Hátha az iskolában nem tudják megnevelni, én mit csináljak vele?” Anél­kül, hogv hozzálátnának elemi szülői kö­telességük teljesítéséhez, mindig másra — az iskolára, a barátokra, sőt olyan is van. aki „erre az egész mai világra” és nem ke­vésbé az iskolai nevelésre — akarja hárítani a felelősséget. Ez is egvik ok, mert hiszen a fiatalok szeizmográf-szerűen érzékelik, hogy miként lehet kibúvót találni a szülői enge­dékenységen. Az már köv kezmény, ami ezernyi formában jelentkezik: esti mozi és színházlátogatás, reggelbe nyúló táncmulat­ságokon való részvétel, a tanulás részben vagy teljes mértékben való elhanyagolása és még hosszan sorolhatnánk, Makarenko, a nagy szovjet pedagógus a nevelést elhanya­goló szülőkre ezt mondotta: „Ezek a szülők úgy viselkednek, mint általában a selejtter- melők: sarjaikat úgy adják át a társada­lomnak, mint kész, hibátlan gyártmányt.” Elsősorban a szülő kötelessége számotvet- ni az okokkal és következményekkel, hiszen szülöttjükért ők a felelősek. Bármennyire is fontos a társadalom szerepét megszemélye­sítő nevelő munkája, ennek jelentősége azonban a szülőkhöz képest másodlagos. Ha a szülők képesek ' arra, hogy gyermeküket picinyke koruktól kezdve a széltől is óva, féltő gonddal neveljék, miért nem teszik ezt éppen akkor, amikor arra a legnagyobb szükség van, az életbelépés küszöbén. Hi­szen a szülő nemcsak életet ad, hanem hasznos, jó szolgálatokat tevő embert kell adjon a társadalomnak. Ez azonban csak úgy biztosítható, ha nagy gonddal, az apró törődések, figyelmeztetések milliófával, a gyerekkel való életéléssel egyengetik a fel­nőtté válás hosszú útját. Ehhez azonban az kell, amit Makarenko ajánl: „Sok mindent át kell vizsgálni családjukban, sok mindenen kell gondolkozni, és mindenek előtt saját magukat kell mikroszkóp alá venni,” A felnövekvő ifjúság alapvető kötelezett­sége a munka, mégpedig a fegyelmezett munka. A rendszerességet, a lelkiismeretes­séget mindenki gyermekkorában tanulja meg =» hisz erre már anyagilag is mód van *— és elsősorban kitől: a szüleitől. Ebből a szempontból nagy súllyal esik latba az is­kola nevelő hatása. Ennek tartalma nem le­het csak a tananyag: felkérdezésszerű meg­követelése, hanem a tendenciózus szocialis­ta nevelés. A fiatalság otthon és az iskolá­ban tanulja meg, hogy az élet értelmét a munka, az alkotás adja meg. Ez kölcsönzi az ember számára az állandó kiegyensúlyo­zottságot és a lelkiismeret háborítatlanságát. Ebből a szempontból nagy jelentősége van annak, hogy a szülő miként végzi saját munkáját. Mert ez ad morális alapot ah­hoz, hogy a fiatal követendő példával ren­delkezzék és ahhoz, hogy a szülőnek legyen mit „bevasalni” gyermekén. Ez adja aztán azt a másfajta okot, amelynek következté­ben nem fordulnak elő a vonaton a felpa­naszolt esetek, hogy pelyhesállú fiatalok éj­fél körül nem rángatóznak zenés helyen* hogy tisztelet- és illemtudóak lesznek és nem pocsékolják szüleik szorgalommal meg­keresett pénzét. A fiatalok egész magatartása a módszeres* vagy az azt nélkülöző nevelés tükre. Van­nak sokan, akik arányokat tévesztve azt hi­szik, hogy manapság van csak gond a fia­talokkal. Valamikor ez nem volt. Igenis volt! De ki törődött velük? Aki valaha szí­vére vette az egész fiatalság sorsát, valami­féle különcnek tartották, a pedagógia meg­szállott aszkétájának. Manapság azonban az egész társadalom törődik a fiatalsággal. El akarjuk kerültetni velük az itt-ott -felbuk­kanó útvesztőket, becsületes, jellemes, hatá­rozott, jó ítélőképességű, korunk eszméivel felvértezett fiatalságot akarunk Ez a m! eszményképünk, ezért dolgozik az egész or­szág, WELTHEB DÁNIEL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom