Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-17 / 41. szám
4. oldal IMI. február II, péntek \ Mit tegyünk Gátéren? □ A gátéri művelődési ház most cserél igazgatót Emiatt, meg egyéb okoknál fogva is — mondják a tanácsházán — kissé alábbhagyott a munka ereje. De azért az előirányzott program nagy részét megtartják, bár ezekkel együtt is alig történik valami a népművelés berkeiben. Ismeretterjesztő előadást például igen rendszertelenül szerveznek. A tervek maguk sem túlságosan előremutatók: állategészségügyi előadások, szövetkezeti kérdésekkel foglalkozó közgazdasági témák váltják egymást. Volt a tanyai iskolákban tavaly politikai témákból is néhány előadás, az igazgatóváltozás azonban eléggé megzavarta a szervező munkát. Közrejátszott a termelőszövetkezeti átszervezés is. Arra hivatkoznak, hogy abban az időszakban »nem értek rá ilyesmivel foglalkozni-«. (Véleményünk szerint, s amint jó néhány más községbeli példa mutatja, ebben az időszakban inkább fel kellett volna lendülnie a művelődési munkának!) Mit vár a tanács a népművelési munka fellendülésétől? — kérdeztük. Igen sokat várnak a község vezetői attól, hogy a helybeli nevelők még erőteljesebben bekapcsolódnak a falusi DERKOVICS GYULA nevét ezrek ejtik ki tisztelettel, utcák adóznak emlékének, szobrok őrzik nagyságát. Alkotásait sok fiatal művész tanulmányozza szeretettel. Az újságok időről- időre felidézik alakját, számot adnak kelet- és nyugat-európai sikereiről — a század legnagyobb egyéniségei közé sorolják. IDEHAZA kortársai ajkán néha üresen cseng az elismerő szó. A nagyközönség csupán egy-két művét ismeri, de forradalmi, bátor meg nem alkuvá* sáért becsüli. Nem vesznek tudomást a képzőművészet formai eszközeire vonatkozó nézeteiről, esztétikai elveiről. Ezért fordulhatnak elő olyan esetek, hogy a harcos proletárfestő nevét egyre többen emlegetik lelkesen, de műveit nem értik. A VÁROSI TANÁCS művelődési csoportja és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat kecskeméti szervezete lehetővé teszi, hogy a megyeszékhelyen is megismerkedjenek Derkovics művészetével: február 21-én, kedden délután 6 órakor filmvetítéssel kísért előadást rendeznek a TIT Móricz Zságmond utcai PINTÉR ISTVÁN — SZABÓ LÁSZLÓ: A LÉGIÓ HADNAGYA. A Zrínyi Könyvkiadó érdekes, kalandos regényt ad az olvasó kezébe. A francia idegenlégióba sodródott három fiatal magyar diszidens viszontagságai révén lelepleződnek az olvasó előtt, milyen veszélyek fenyegetik a nyugati úgynevezett »szabad világban« az 1956- os ellenforradalom idején hazánkból eltávozott, megtévesztett fiatalokat * WINNINGTON: A HIDEG HEGYEK RABSZOLGÁI. Az ismert nevű angol újságíró ebben a munkájában személyes élmények alapján a délkínai Jünnan tartományban — főképp az úgynevezett Hideg Hegyek között — élő három nemzetiség életéről, társadalmi berendezkedéséről és a folyamatban levő változásokról számol be. művelődé* szervezésébe, Irányításába. — Magyarán: megértik, milyen nagy mértékben megváltozott feltételek között és megváltozott megnövekedett adottságok között kell ma részt vennie a falusi értelmiségnek az új paraszti életforma kialakításában. 0 Ezerötszáz lakos él a községben. Köztük tizenkét nevelő. (Valamikor csak ketten-hár- man voltak.) S ha nagy jó akarattal felbecsüljük azoknak a számát akik valóban szívükön viselik a művelődés ügyét, nemigen számolhatunk össze háromnál többet márpedig ez öreg hiba. Annál is inkább, hiszen, ha jól emlékszünk, minden gátéri nevelő aláírta a nevét a belépési nyilatkozatnak, mint szövetkezeti pártoló tag. Már pedig ez nem lehet holmi üres »tiszteletadás«. Nem is arra gondolt kormányzatunk, amikor lehetővé tette a pártoló tagok belépését a közös gazdaságokba, hogy valami tartalmatlan demonstrációt vár el a falusi értelmiség részéről. Nem, erről szó sincs. Inkább aktív, termékeny és lelkiismeretes közreműködést, segítséget kér, nemcsak államunk, hanem elsősorban a szövetkezeti tagság a pedagógusoktól. helyiségében Derkovics munkásságáról. Az ismertetést vita követi majd, amelyben a Képzőművész munkacsoport kecskeméti tagjai, és a művésztelepen élő alkotók is részt vesznek. Az érdekes előadás bizonyára sok érdeklődőt vonz. 4. A Bogdánnal egyívásű öreg kőműves, Molnár Mihály beleszólt: — Nem köll hetvenkedni. Ami igaz, az igaz. Emberséges volt. merem állítani. Két hete sincs, az adóhivatalt renováltuk. — Kijött délidőben a Bartalis, mellém telepedett. Azt kérdi, mit ebédelek? Mondom, hát uram, egy kis hitvány paprikáskrumplit főzött a feleségem. Azt mondja, ejnye, de gusztusos, ő bizony megkóstolná. Elcsodálkoztam, na, mondom magamban, még ez hiányzik, mi ez a pár szem krumli. Meg aztán nem szorul Bartalis az én ebédemre. De egyre mondja, hogy ő enne belőle. Evett is, csakugyan. Kónya nem állhatta meg szó nélkül: — Maga meg elolvadt a büszkeségtől ... — Lári-fári! — mordult rá Molnár. — Tudom én, mit beszélek. Egy ilyen ember mindennap fácánpecsenyét ehetik, ahányszor eszébe jut, mégis megkívánta a paprikáskrumplimat. Mert olyan volt a természete. Nem mind ilyen, az istenit a sok nagyfej űnek, de ez mégiscsak ilyen volt. Na, aztán még politizáltunk is. — Mi a fene — csúfondáros- kodott Kónya. — Tán megígérte, hogy behozza magát képviselőnek? — Az öreg rá sem hederített, folytatta: — Azt mondja, na. Molnár, talán nemsokára vége lesz a háborúnak. Nem szóltam én erre semmit. De ő erősen rámnézett, aztán így biztatott: ne féljen, azt mondja, átvészeljük szépen az egészet, aztán jó lesz minden. Na. istenkém, lehet, hogy még majd áldozatot is kell hozná. de hát mindennek ára van. 0 ffirtetanébe» fit* ü fjünkön nem tudnánk összeszámolni, mennyi tennivaló akadna Gátőrön 1 El kellene gondolkodni azon, nem volna-e célszerű az ismeretterjesztés szélesebb körű megszervezése útján a felvilágosító szó, a jó tanács segítségével beleszólni az olyan nehézségeknek az áthidalásába, mint az, hogy jóformán hiányzik a termelőszövetkezetek gazdasági profiljából a kisállattenyésztés, nehézségeket okoz a nők mun- kábaállítása. A legrégibb szövetkezeit, a Vorosilov, tagsága az elmúlt esztendőben 145 ezer forintos jövedelmet tett zsebre a baromfitenyésztésből. S a másik két szövetkezet mégsem igen tanult ebből. Mi ez, ha nem nagyszerű népnevelő feladat a falusi értelmiség előtt, ennek a nevelő munkának a kezdeményezése, az ebben való részvétel. Persze, a szövetkezetek áldozatkészségére is apellálni kell. A közös művelődési ügyek érdekei azt kívánják, hogy azok anyagi támogatásában is vegyék ki részüket. A kulturális és szociális alap ilyen célra való felhasználása tekintetében még nagy a bizonytalanság. Most rajzolódnak ki Gátér, a szövetkezeti falu új arcának vonásai. A kontúrok még eléggé elnagyoltak, itt-ott árnyék tarkítja az összképet. Egy azonban biztos, a falu minden dolgozója megtalálja a nekivaló szép munkát, a közös gazdálkodás útjára lépett kis község fellendítésében. — ha alaposan széj jelnéz és tettvágy buzog benne. Matejka ügyet sem vetett a vitatkozóikra. Azok még csak nem is sejtették, milyen lázasan dolgozik a pallér agya. S menynyire várja a munkaidő végét... Igaz, tisztán emlékszik már, hogyan is történt. A Bartalis ház épült, éppen a tetőt csere- pezték. Egyik reggel léballagott a pincébe, hogy meghúzza a bütykösét, s nem akarta, hogy meglássák. Amint lebotorkált a félig-meddig kész lépcsőn, nagy meglepetésére Bartalist pillantotta meg. Bartalis nyilván már csak akkor vehette őt észre, amikor megállt a lépcső alján. Hirtelen felegyenesedett és zavar vibrált hangiában: „No mi az, Matejka?” Ö is zavart lett, s azt mondta: „Segíthetek, Bartalis úr?’’ Mire Bartalis: „Nem, köszönöm, csak nézelődtem ideiem.” Majd hirtelen felélénkült Bartalis, mint aki helyre zökkent zavarából, s így folytatta: „Tudja elhatároztam, hogy a házszentelő napján elrejtek itt, a pincébe vagy ötven palack jó jó tokajit, és legalább huszonöt évig nem nyúlok hozzá.” Matejka elmosolyodott: »Az jó lesz, Bartalis úr, abból csodálatos bor lesz akkorára.« Eartalis most már fesztelen volt: »Azt nézem, hol is vájhatnánk erre a célra egy alkalmas üreget.« Matejka készségesen szemügyre vette a pincét és határozottan a baloldali főfal belső szögletére mutatott: »Itt. Jó itt a talaj.« S a derengő félhomályban észrevette, hogy Bartalis már ki is jelölte azt a szögletet. Bartalis felfelé tessékelte: »Hát jó, majd még gondolkozom rajta. Menjünk.« Matejka várta, hogy Bartalis majd csak szól, s kivájja az üreget, de soha többé nem esett szó a dologról. Jószerint Bartalis ed is felejtette. De MaVita Derkovics Gyula művészetéről índtluxit tyg. hires leltalnlAra barátja: Kliegl József Petőfi bajai A XIX aztfeod magyar feltalálói között előkelő helyet fogtál el Kliegl József, aki 1795- ben született Baján. Számos talány fűződik nevéhez. Megalkotta a nyomdai szedő- és osztógépet, a hangjegyeket zongorajátszás nyomán lerögzítő hangjegyírógépet, aratógépet stb. A korabeli sajtó igen sokat foglalkozik találmányaival. Kossuth Lajos, Pulszky Ferenc, Perczel Mór emeli fel szavát a nyomorgó feltaláló érdekében. Caray János, Vörösmarty Mihály és valószínűleg Vörösmarty révén, Petőfi Sán- 4 dór is ismeretségi köréhez tartozott 1845-ben Kliegl az egysínű vasút problémájának megoldásával foglalkozott. Sikerült is megszerkesztenie modelljét. A vasútról Petőfi naplójában ezeket olvashatjuk: „Pest, április 29. 1848. Klieglnek, a nagy gépésznek új találmánya van. Egy végtelenül tökéletesített vaspálya, melyen hegynek és völgynek utazhatni, kanyarodhatni jobbra- balra, s elkészítése «•ok felényíbe kerülne, mint a mostani vaspályáké, » így az utazási költség is a mostaninak csak a fele lenne. A Magyarországon keresztül-kasul kijelölt vasutak, ha elkészülnek, körülbelül 160 000 000 pengőbe fognak kerülni: Kliegl szerint mindezt nyolcvan millió pengőből ki lehetne állítani. Milyen nyereség! Kliegl a közlekedési miniszterhez ment új találmányával. A közlekedési miniszter Széchenyi István! Ezt tudni elég, hogy az eredményt is tudjuk. Széchenyi olyan ember, ki a fogpiszkálókat is Angliából hozatja 'magának, élvén azon szent meggyőződésben, hogy a magyar ember hatökör az effélékhez. Meg sem nézte a Kliegl gépeit, hanem küldte őt találmányával egyetemben nem tudom kihez és mihez. No, de a nagy emberek ilyen kis gyöngeségein ne akadjunk fönn. Nem Széchenyi itt a hibás, hanem Kliegl uram maga, mért volt olyan együgyű, hogy Magyarországot választotta születése helyéül? Ha valahol Borough- bridgeben született volna, s a neve valami Percy Bysshe Krakszenbrekszen volna, akkor aztán majd másként fogadta volna Széchenyi. Ha ennek utána megint föltalál valamit legyen annyi esze, hogy szülessék Angolországban, vagy menjen az Alföldre fakilincseket és kulacsokat csinálni, és ne törje a fejét olyan hiábavalóságokon, amelyekért nálunk egy fityinget sem dug a zsebébe.* Petőfi lényegében helyesen ismerte fel a Kliegl-féle találmányok sikertelenségének okát.A technikai találmányok és felfedezések a társadalmi fejlődés igényeinek, szükségleteinek függvényei, de az is megállapítható, hogy ha egy találmány előbb születik meg, mint a társadalmi igény, akkor elvész. A magyar gyáripar fejletlensége következtében Kliegl találmányai nem kerültek alkalmazásra, a feltaláló pedig élete utolsó iveiben zongoraleckék adásából tengette életét. Kőhegyi Mihály te fkának egy darabig meg-meg- fordult a fejében az a pincejelenet. Most... most Itt az alkalom — morfondírozott a pallér. — Van-e ott Öreg, s ha igen, mi van benne? Bele kellene nézni. Az egyetlen ember, aki rajta kívül tudott az üregről, meghalt. Tegyük fél, hogy csakugyan ötven palack tokaji van benne. Az is jó. Micsoda ital lehet már az! És... ha mégsem bort rejt az üreg? Matejkát bódulat kerítette hatalmába. Sejtés, vagy képzelgés csupán? Ha addig él is,- kitapogatja azt az üreget. Csak alkonyodra már! A kőművesek fél hét tájban szedelőzködtek. A pallér egy csonka márványlépcső darabkáján üldögélt és cigarettázott Végre egyedül maradt. Zsebében egy kis elemlámpa lapult, Elindult a pince lejárójához. A bomba beszakította a pincefödémet és a tágas pincetérbe valósággal belegyömöszölte. Az összegörbült födém darabjai megrepedezve csüngtek a vasbeton huzalokon, A lejárót félig-meddig már felszabadították á romtakarítók. Matejkának mégis négykézláb kellett átsajtol- nia magát, hogy a pincetérbe jusson. Kőműves kalapácsát kezében tartva, centiméterről centiméterre iparkodott előre a baloldali főfal tövéhez. Balkezével sebesen húzl*odta félre a födémdarabokat, majd meg lábával rugdosta odébb a törmelékha1- rriokat. Végre ott állt a fal előtt. A lejárattal szemközti falból semmit sem látott, és csak sejtette, hol rejtőzhet az üreg. Kalapácsával óvatosan kopogtatni kezdett a falon, öt centiméterenként haladt előre a tapogatózással. Semmi. Letette a kalapácsot, s megpróbálta még egy darabon szabaddá tenni a faiat. Kínlódva dolgozott, csörgött a víz a homlokáról. A pincefal mellett egy régi tűzhely feküdt. A törmelék valósággal a falhoz ragasztotta, s a pallér alig tudta megmezdWtanL Húzkodni kezdte a tűzhely lábát, aztán nefcifeszítertte a hátát a tűzhelyre boruló görbe fémdarabnak és nagy-nehezen odébb nyomta. A tűzhely most mér kiszabadult Matejka lei vonszolta a pince előterébe, * tovább kopogtatta a falat. Kipp-kopp. A tömör pincefal semmit sem árult él titkából. Most.:a Mintha Itt... Matejka leguggolt, és kalapácsával milliméterenkén* haladt előre. Igen, itt van az üreg. Gyorsan élére fordította a kalapácsot és nehéz ütésekkel beszakította az üreg vékony falát. A támadt rést kimélyített*, egyenként kiszedte a téglákat Halálos izgalom szorongatta a torkát. Abbahagyta a kutatást, úgy érezte, megfullad, ha nem szív egy kis friss levegőt. Kibotoikált a pincefeLjáróig. Nyugtalanul fürkészte a romokat. Képzelődött Mintha a fenyőfák alatt árnyék suhanna;:. De nem, csak a szél mozgatta fák árnyékát látta. Köröskörül mélységes csend. Visszamászott az üreghez. A kalapácsot bedugta az üregbe. Érezte, hogy a kalapács feje egy fából készült tárgyat kopogtat. Akkor jutott eszébe, hátha mé gis üvegek varrnak az üregben! Óvatosabban mozgatta a kalapácsot. Aztán viszahúzta és most már sebesen bontani kezdte az falát. Néhány percnyi megfeszített munka után jókora rés ásfto- zott előtte. Mindkét kezével benyúlt a lyukon. Egy faládikót tapintott ki. Gyalulatlan deszkából készült, s a deszka jócskán átnedvesedett az üregben. Matejka izmai megfeszülték. A ládikót ide-oda huzigálta. Végre kiemelte a lyukon. A ládikó fedele könnyűszerrel felnyílt. Matejka a sötétben próbálta kitapintani a tartalmát. Sima fémrudakat érintett az ujja. Egymás mellett feküdtek. (Folytatása következik.)
