Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-15 / 13. szám
FEBRUÁR Fetorate kOdnányi itui'oi A TÜZSÖRÉNYES vaskígyó bíbor feje sziszegő szikrákkal tűnt el a tégelyekben Megkezdődött a csapolás. Lángoló sugarak és sötét foltok keveredtek a csarnok falán. AzVm homályba veszett a fény. Mindent elnyelt a por és a pára. Szabó főmérnök szerette ezt a látványt. Valahányszor elhangzott a »csapolásra kész!« kiáltás, ha csak tehette, gyönyörködött az élményben: mint hajlik meg az ember akarata előtt az anyag Most mindez nem volt érdekes. Keserűen állt a műhely sarkában. Idegennek tűnt a sok ember, akikkel pedig mindig megértette magát, összeesküdtek ellene a formakészítők. Nem lett semmi az újításból, pedig a javakat akarta. Ilyen eset még nem fordult elő a gyárban: — összetörték a lég- döngölőt. Győzött a maradiság Egyikről a másikra siklott a tekintete. Szeretett volna a fejükbe látni, megtudni, hogy miért tették? De amazok egykedvűen hallgattak. Csak néha villant felé füstös tekintetük. Feszültség volt a levegőben. Mindenki várta, mi lesz a folytatás? De a főmérnök meggondolta magát. — Nekem így is jó — vetette oda a művezetőnek, aztán kifordult és men t vissza az irodába. Otthon mégis bántotta a dolog Hiába ismételgette, hogy nekem így is jó, csak nem nyugodott a lelkiismerete. Betegek az emberek. Dagad a csuklójuk az erőlködéstől. Es mégis ösz- szefognak a gépesítés ellen. A miérttel akkor keveset gondolt Csak később tette mérlegre az ügyet HOGY IS VOLT? — Idézte vissza a próbaüzemelés napját Csodálkozott rajta, hogy az a sok figyelmeztető Jel, akkor miért kerülte eá a figyelmét. Most szinte maga előtt látja a jelenetet Igen. A formakészítők úgy fogták meg a légdöngöl őt mintha gazdag ebédtől álltak volna íeL A többiek meg sötéten hallgattak, rossz szemmel nézték, milyen gyorsan halad így a munka. Aztán a többi. A sok kósza hír. ami felszivárgott az üzemből: így is Gerd Semmer ATOM Retteg tőle a világ. S miatta újra, úgy lehet dögevő holló-seregeik lepik el házatok, ha rájuk nem sújtotok, csak kenyeretek eszitek, falásnyi kenyeretek. Hisz reggelre kővé fagy, ínyetekhez tapad. Nézd az alkonyt Nyugaton! Atom-hamuban szelet nemzenek az egek, mely felfalja az asszonyt s édes gyermeked. Meg ne próbáljátok! Vagy már nem látjátok A kihunyó szemeket? Szakadt nyakszirteket? Nem, a Föld nem sírgődörl Minden gyilkos fantomot Pokolba vessetek! Fordította: Bán Ervin. c4 trabadxnq. ritnuuakén t Afrika forró homlokán megolvadnak a* ujjaim; vllágnyl lázzal küzd egy kontinens, egy világ terhével vállaln. Ar Őserdők seregével együtt legszebb küzdelmét vívja a század; az Egyenlítő kifeszített húr lesz, délre és északra a vadon fellázad. A szabadság ujjongó ritmusaként ósl tam-tam dallamok szállnak; lángra gyúltak a lefojtott lelkek, Piros füzeként a hajnalhasadásnak. KÓPIÁS SÁNDOR jól ment a munka, a normát is túlhaladtuk a régi módszerrel. Mindig jött egy kis »szitykó- pénz«, amiről az asszony nem tudott. Ha viszont az újítás beválik? Üj technológia, új norma, nagyobb hajtás lesz... Kellünk-e majd hozzá ennyien? Egyesekre talán nem is lesz szükség... Szégyelte magát, amikor eddig eljutott, ö követte el a hiNegyvenöt korsó sör bát. Csak az újítással törődött, az emberekkel nem, pedig nélkülük semmire sem megy. Nagy kedve támadt, hogy most mindjárt bemegy a gyárba és beszél velük, de erőt vett magán. Folytassuk csak ez* az önelemzést! A formaikészítőik alapjában rendes emberek. Igaz, hogy gyanakvók, azonban ez érthető. Csak egyet helyezzenek más munkára, azt már büntetésnek veszik. Vagyis a létüket féltik, a megszokottat Ezért idegenkednek a légdön- gölőtől is. TÖBB EZ tehát, mint afféle maradi okoskodás, ahogy ő az egészet eleinte elképzelte, amire még szót sem pazarolt Most aztán itt van, legyőzték... Derengett a hajnal, füstben úszott a szoba, s a főmérnök árnya volt csupán ismert magának, mire döntött —. hogyan tegye jóvá a történteket? Másnap Czelleng Pétert, Or- goványit és a R Kovács szakit hívatták a főmérnök irodájába. A műhelyben feltűnt hogy milyen sokáig távol vannak, aztán napirendre tértek a dolog B orús Ambrust a háta mögött rossz embernek | mondták. Pedig valójában nem ; volt az, de valahogyan mindig ; olyan balkezesen cselekedett I hogy abból jó nem származott IA szomszédok lehetőleg elke- I rülték, az ismerősei, amint | meglátták, nyomban felborzo- ; lódtak. Ami a legszörnyűbb ; volt Borús Ambrusra nézve, ; hogy mindezekkel maga is tu- I domással birt j Éppen ezért éjszakánként j sokat és sűrűn forgolódott az ; ágyában. Aztán, ahogy apró ; gonoszságain túljutott, szép, ! nemes tetteket gondolt ki és I hajtott végre. | Ám, a nappalok világosak és | a világosban jobban látni az ; arcokat Borús Ambrus igye- ; kezett is a villany lekattintásá- ; val. ; Mégis miért és hogyan lett ; Borús Ambrus rossz ember? I Csupán azzal, hogy túlzottan I mérlegelt. Bármire is kérték, I soha határozott választ nem adott. Ehelyett azt mondta: — Holnapig gondolkozom rajta. Másnap pedig már elkésett, mert mások megelőzték. Gyűltek a ráncok az arcán, a haja hullott, a fogait kicseréltette, mert az önmorzsolódásban elkoptak és úgy álltak ki, mint a gyökerek a földből. A rossz ember nem őrlődik. Egy reggel az egyik ismerősé- : nek sürgősen kellett volna száz forint. Hízót vásárolt és az eladó Idegen volt. Végső szükségében Borús Ambrushoz fordult. Ambrusnak felcsillant a szeme. Egyetlen mozdulatot kell csak tennie a zsebébe és egy embernek megszerezheti az örömöt. Egy embernek? Egy egész családnak. Azonfelül saját leifelett Csák másnap néztek nagyot. hogy a kollégák szakítottak a kézi formálással- Erre senki sem számított Azt még eltűrték valahogy, amikor a triumvirátus enyhe célzásokat tett: Mi van ősemberek? Kézzel döngöltök? Gürizzetek .srácok, mert nem lesz »szitykó- pénz” Ha szitkozódva is, de lenyelték, hogy a légdöngölők- nek 25—30 százalékkal magasabb volt a napi teljesítménye a versenytáblán. Este azonban már kicsordult a pohár. A Czellengék ugyanis úgy itták a korsó söröket mintha »apák napja« lett volna. Zsebbe azonban egy sem nyúlt csak a pincért hívták nagyhangon, hogy fizetünk. Az pedig udvariasan közölte minden este: a számla rendezve van. Mire a próbadekád letett, a légdöngölők éppen negyvenöt korsó sört ittak meg, s a kézi döngölőknek is elfogyott a »cérnájuk«. Előőrsöt menesztettek a főmérnökhöz, hogy mikor tudná fogadni az öntöde küldöttségét A beszélgetés valahogy így zajlott le: — Miért haragszik ránk • főmérnök elvtárs? — Nem haragszom én fiúk; egyikőtökre sem. — Ugyan már. Tudja a főmérnök elvtárs, hogy mire gondolunk. — ??? — A légdöngölőre. Ml is szeretnénk azzal dolgom!. — Dehát ti hozzátok fel darabokban? — Hol van már a tavalyi hó!? A MÉRLEG serpenyője azóta régen visszabillent már a versenytáblán, s jóízű munkáskacaj a válasz, ha a légdongöléo története egyszer-egyszer szóba- kerüL Sándor Géza kflsmerete sem fog háborogni. Végre így lesz barátja is. Már nyúlt is a zsebébe, de a fele- úton megállt a keze. Pénzért vegyen magának hálát? S már felelte is: — Majd holnap. Akkor aztán adta volna, de az ismerőse elhárította a szívességét — Köszönöm, már kaptam. B orús Ambrus éjszakája, álma telerakódott sötét feUegekkel, a reggel azonban igyekezett azokat elkergetni. Fűrészért mentek hozzá. Már emelte le a szögről, amikor az jutott az eszébe, hogy előbb átvizsgálja, mert még elronthatják s akkor a jó szerszám helyett rosszat kap vissza és szajkózta: — Majd holnap, most nekem kell. Persze holnap már nem mentek fűrészért és Borús Ambrus képe borúsabbá vált. Mondta is elégedetlenül: — Milyen furcsák is az emberek! De az alkalom furcsa szerzet Ha rákapaszkodik az emberre, hogy megváltoztatja, nem mozdul el mellőle. Szinte tálcán kínálja a lehetőségeket Akárcsak most is. Borús Ambrus arra figyelt fel, hogy a mellette levő lakásban nagy a forgolódás és szokatlan a zaj, az asszony! sírás kétségbeesett és rimánkodó. A kis Pisti betegedett meg. A feje fájt, a homloka forró volt, az arca és teste tüzelt Az anyja nem tudta, hogy hová és a fehérgyapjas táj fölött, neaiúröl — a hóbaejtett kisfalu csendben füstölög, hótorkú fiúk karcolják kertek alatt kis tó Jegét, esIUagliévét szór patkójuk, szikráznak a parti Jegenyék. ravágók Jónnek aa úton, húhüllk fázó körmüket, pár kortyra, szájról szájra Jér •dívák izével kisftveg. mihez kapkodjon. Az apja még munkában volt A sírásra a nagy házból innen is, onnan is bejöttek a szomszédok ■ a ház tanácsa döntött: — Orvoshoz kell vinni a gyereket! Az anyja öltöztette, egyik cipőjét felhúzta, aztán azon keresztül a mackóját rángatta. Pisti jajgatott, sírt, talán a sok egybegyűlt ember is megijesztette. Az asszonyok csitítgat- ták: — Légy jó gyerek, Pistike, ne sírj, a doktor bácsi jó ember, csak megnéz és máris meggyógyultál. Pistike csendesedett. Az asz- szonyok biztatták: B izony, ilyen nagy fiúnak nem szabad sírni! Ad a doktor bácsi jó édes orvosságot, olyan lesz az, mint a méz. A mézet pedig csak szereted? Pistike törölgette a könnyeit és már azt kérdezte: — Nagy üveggel kapok? Borús Ambrus Is ott állt már az ágya mellett és idejének látta, hogy megszólaljon: — Majd kapsz, fiam, egy injekciót! Pistike felflvöltött és belemarkolt az ágy deszkájába. — Nem kell injekció! Az injekció fáj! Borús Ambrus fensőbbségesen megnyugtatta: — Annyi az egész, mintha a gombostű szúrna meg! Pistike végignyúlt az ágyon, szorította a párna csücskét és jajgatta: — Félek, jaj, úgy féleki héavégén, rozmáré» ágak kód tatillógöi gomolyog, lányok szép mosolyás (nil Jégvirággal as ablakok. Ab ereszre e tél JéglAndxeée karma még fölkapaszkodik, fészket rak alá majd fecske, — nemsokára tavaszodik. Gyermekkorom Us útjain gyöngy hullásban míg ballagok, szán a sülttök Jó illata a kinyílnak fönn a csillagok. Lukiéi Miklós Borús Ambrus már azt akarta javasolni Pistiiké anyjának, hogy csapdossa meg kicsit • fiát, de amint szóra nyitotta a száját, a hangja a mellében maradt Amerre csak nézett, csak gyűlölködő szempárokkal találkozott A szempárok azt mondták, hogy lehet egy kisgyerekkel így beszélni? Szé- gyellje magát hogy a kis bajra még nagyobbat kever. Borús Ambrus esze gyorsan váltott a Pistike zokogását túlkiabálta: — Nem vinni kell a gyerek két hanem a doktort idehívni! Maradjanak csak nyugodtan, oda biciklizem és megkérem* hogy jöjjön ki! A szobában álldogálók hangulata megváltozott irányába. A szempárok szelídek és megbékéltek lettek. Borús Ambrus ezt megérezte és boldogan tolta kerékpárját Csak jót tenni! A kapuban Kelemen Antallal találkozott. Kelemen a motorját Irányította volna befelé, közben megkérdezte: — Hová, hová, szomszéd. Legalább a lámpáját kapcsolja be! Borús Ambrus megtette és sietve magyarázta, hogy miért feledkezett meg a lámpáról. Kelemen Antal pedig hirtelen megfordította a motorját, gázt adott és már az utcasarokról szólt vissza: — Maradjon csak, én motorral előbb odaérek! B orús Ambrus kiáltozott, hogy álljon meg, nemcsak Pistike miatt van szüksége, hogy ő menjen el az orvoshoz, de a motorzúgás elnyelt« a hangját. Aztán halkan, nesztelenül visszalopakodott, a szobájába lopózott, a hátával a szekrénynek támaszkodott és a szája széle legörbült, mint • síró gyereké. Ambi János: LÁTOGATÁS Kórházi Agy mészvázain fekszel, szemed őszi lombok ernyedt zöldjét lengeti, édesanyám. Látod-e, most is késve jöttem: az álmok csapdaiesője vagyok, bógáncsos az ösvényem, de ne bánd. Hiszem, hogy mint régen juhász nagyapámat, fátylasuló szemmel figyeled majd . nyájjá göndörült álomvadait cserénybe terelő fiad Orkán csahol farkát csóválva előttem, Dáliáimon felhősuba, csillog a pityke a lajbimon, és a kezemben nagy, gamósbottá szelídült villám őrködik, a fázók, éhezők teli sajtárral kapják a tejet tőlem, zsákszámra a gyapjút... És a halál? — Csak az életet őrzL Akár a virágmosolyú nővér, aki rinkszóL Köszönjük a látogatást. Beásó János vázlatkönyvéből A JÓTETT
