Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-15 / 13. szám
I S. oldal 1961. Január 15, vasárnap NEMZETKÖZI SZEMLE Egy népszavazás és ami a számok mögött van Egy hete, hogy lezajlott Franciaországban és Algériában a népszavazás. Az azóta eltelt idő már biztosított némi lehetőséget De Gaullenak és tanácsadóinak, hogy eltűnődjenek a szavazás eredményén és kellő módon értékeljék a leadott „igen” és „nem” szavazatokat, ezen túlmenően megfelelő jelentőséget tulajdonítsanak az algériai lakosság nagyarányú tartózkodásának a szavazástól. Saját politikája győzelmének tekintheti-e De Gaulle, hogy a szavazók többsége „igent” mondott? Világos-e előtte, hogy a ködösen és kétértelműen megfogalmazott, népszavazás alá bocsátott kérdés mely részére mondották az „igen”-t? Tudvalevő, a kérdést így tették fel a szavazóknak: „Helyesli-e az algériai lakosság önrendelkezési jogát, helyesli-e a köztársaság elnöke által a francia nép elé terjesztett törvényjavaslatot, mely az önrendelkezés előtt az algériai közhatalom megszervezésére vonatkozik?” Az algériaiak iránt elfogultsággal egyáltalán nem vádolható müncheni rádió január 9-i kommentárjában így folglal állást a népszavazás értékelésénél: „A Franciaországban vasárnap, Algériában pénteken, szombaton és vasárnap lezajlott népszavazás eredménye azt bizonyítja, hogy az anyaországban a franciák többsége az algériai háború minél gyorsabb befejezését és az FLN-nel való tárgyalások megindítását kívánja. Algériában viszont kiderült, hogy ...azokon a részeken, ahol a muzulmánok körében bármilyen csekély mértékű politikai élet létezik, tehát a nagyvárosokban és egyes vidéki kerületekben az FLN jelentékeny befolyást gyakorolt a muzulmán tömegekre.” •A nyugatnémet rádió kénytelen beismerése csak illusztrációja annak a rideg ténynek, hogy ■ szavazás a dagaulleista személyi hatalom gyengülését tükrözi. Ennek egyik bizonyítéka, hogy az „igen”-nel szavazók «zárna a két évvel ezelőttihez képest két és fél millióval csökkent, a „nem” szavazatok száma viszont 20,7 százalékról 24,7 százalékra emelkedett. Felmerül ugyanakkor a kérdés: Azt jel értik ezek a nem szavazatok. hogy akik leadták, azok nem kívánják a békét Algériában, ellenzik a tárgyalásokat az algériai szabad kormánnyal, é". helytelenítik Algéria függetlenségét? Az ultrakolonialisták vezetői, Foustelle és társai felszólították híveiket, hogy ne szavazzanak De Gaulle általuk „liberálisnak” mondott Algéria-politiká- 3< ra. Soustelleék felhívásának azonban nem volt eredménye, mert a reakció erői, mint utolsó szíilmaszálba kapaszkodnak De Gaulle elgondolásaiba, melyek a hajdani vietnami Bao Daj bábcsászárság mintájára keresnek megoldást az algériai kérdésben. A 8? a vázafok megoszlása oói világosan látható, hogy az anyaországban a „nem” szavazatok döntő többségét a kommunista munkáskerületekben eöták le. Tehát nyilvánvalóan nem Soustelle és Juin marsall hívei, hanem azok a franciák, akik nem helyeslik De Gaulle- rak a monopóliumok érdekeit Bzem előtt tartó megoldáskeresését, hanem az Algériai Kozta •-saság ideiglenes kormányával való haladéktalan tárgyalások, a fegyverszünet, az önre* idelkezési jog és annak meglel elő biztosítása mellett vannak. De Gaulle sajátos algériai politikájával meg akarja tartani e francia monopoltőke számára m ndazokat az előnyöket, amelyek Algéria helyzetéből fakadnak Így többek között Algéria nyersanyag kincseit. Érdekes megemlíteni, hogy öt év múlva Algéria kőolajtermelése feltételezhetően eléri a 28 millió tor.nát, tíz év múlva a negyvenötven millió tonnát, a földgáztermelés pedig a két-három milliárd köbmétert évente. Ezeknek a kincseknek biztosi Kusa a francia monopoltöke számára szükségessé teszi az algériai békét De Gaulle azonban ezt úgy akarja elérni, hogy a francia fegyverek nyomása alatt tartott választás?, komédia során választassa meg a francia tőke szempontjából legmegfelelőbb embereket, akikkel azután leül majd tárgyalni „Algéria jövőjéről”. A francia katonaság jelenléte lehetetlenné teszi, hogy a lakosság ténylegesen kinyilváníthassa akaratát Idézzünk példaként néhány sort abból a levélből, melyet az algériai rendfenntartó alakulatok tisztjeinek egy csoportja intézett a népszavazás előtt a Perspectives című francia polgári laphoz és amelyet a lap január 7-1 számában le is közölt. „Főszerkesztő úr! Ezúton tájékoztatjuk önt arról a lelki- ismereti konfliktusról, amelybe a január 8-i népszavazással kapcsolatban kerültünk... Mint mindenkor, a hadseregnek most is az a kötelessége, hogy biztosítsa a szavazás rendjét és szabadságát... A parancsok azonban, amelyeket a választással kapcsolatban kaptunk, annyira felháborított bennünket, hogy elhatároztuk, riasztjuk a közvéleményt. December 23-án ... az orárii övezet parancsnokló tábornoka kiadta körzete polgári és katonai vezetői számára a legfelsőbb fokú polgári és katonai hatóság, az oráni hadtest parancsait. Kijelentette, hogy minden jelenlevő prefektus és tábornok hozzájárulását adta a következő megszövegezéshez: »-Le kell szavaztatná, méghozzá igennel.-« A sivatagi területeken — magyarázza a szöveg — nem lesz nehéz az s a. s. tisztjeinek az embereket rávenni, hopv igennel szavazzanak ... Amikor csak lehetséges, meg kell adni az utolsó lökést, sőt kisebb csalásokat is igénybe lehet venni, hogy a szavazás eredménye megfeleljen De Gaulle tábornok akaratának.” Egy engedelmességhez szokott tiszt keserű humorral jelentette ki: „Igenis, tábornokom, nálam mindenki igennel fog szavazni.” Ennyit a Perspectivesből. Ugyanakkor a Weltwoche című jobboldali svájci lap így ír január 6-i számában: „De Gaulle azt a feladatot állította a hadsereg elé: gondoskodjék arról, hogy a vasárnapi szavazásnál Algéria »igen«-t mondjon.” Nem vitás, hogy ilyen körülmények között az algériai lakosság csak tartózkodással fejezhette ki méltóképpen véleményét. De Gaulle „népszavazásával” szemben. Nem vitás az sem, hogy a francia hadsereg jelenléte mindig ilye a feltételeket biztosítana bármely szavazás számára. I. evonva tehát a végkövetkeztetéseket: a népszavazás helves értékelése az Algériai Köztársaság kormányával való tárgyalások rövid időn belüli megkezdését kellene, hogy jelentse. A szavazás bebizonyította. hogy az ultra-kolonialisták döntő vereséget szenvedtek és elszigetelődtek. De Gaulle nem hivatkozhat többé arra, hogy intézkedéseinél messzemenően figyelembe kell vennie a szélső jobb akaratát. De Gaullenak látnia kell, hogy a francia nép döntő többsége az algériai háború azonnali befejezése mellett foglalt állást. Az előjelek azonban arra mutatnak, hogy De Gaulle még ezek után sem akar tényleges szabadságot biztosítani Algéria számára, s még mindig a fegyveres megoldást választja a tárgyalások helyett. Az ellentmondások a francia nép, valamint a De Gaulle és a monopóliumok akarata között csak a vérontás elhúzódásához vezetnek anélkül, hogy De Gaulle és a monopóliumok végül is meg tudnák akadálvnzm Algéria teljes felszabadulását. N A P T A & 1961- Január 15. vasárnap. Névnap: LoráruL Napkelte: 7 óra 28 perc. Napnyugta: 16 óra 20 perc. • — ügyeletes orvosi szolgál atot január 15-én, vasárnap reggel 7 órától este 19 óráig dr. Hajdú Sándor tart a kecskeméti SZTK-székházban. — Megyei tanácstagi fogadóórát január 17-én, kedden délelőtt 9 órától 12 óráig Takács József tart a Kecskeméti Városi Tanács első emeleti 5-ös sz. helyiségében. — Fogadóórákat tartanak a VI. kerületi pártvezetőség tagjai hétfőn délután 4 órától este 7 óráig a Czoltner téri pártszékházban. Fodor Jónos megholt 3 Évforduló Százhetven esztendeje, 1191. január 15-én született Franz Grillparzer osztrák költő. MüEgy szív megállt. Egy meggyötört szív, mely egész életén át mindig másokért dobogott, most dermedt cs néma. Megadatott néki, hogy szépen szóló, szívvel teli szóval beszéljen az emberekhez. író volt és nyomdász volt, aki a munkás életet teremtő szerszámával együtt szorította a tollat kezében. Birtokában volt tehát a mi egész emberi világunk minden értékének Ismerete, szeretete. A halál fensége előtti megdöbbenéssel, róla szőlő gondolatainkat még rendezni sem tudó, dermedt némasággal idézzük a kiváló nyomdász, írótársunk, felejthetetlen barátunk. Fodor János emlékét, aki 1951. január 14-én hajnalban, 51 éves korában örökre eltávozott soraink bóL Családja, akinek mély fáj« dalmában osztozunk, közli, hogy a temetés hétfőn délután 3 órakor lesz a református temetőben. Belgium azonnal szüntessen meg minden agresszív cselekményt Kongó területén Ceylon, Nigéria és az EAK közös határozati javaslata a Biztonsági Tanács előtt New York. A Biztonsági Tanács péntek esti ülésén folytatta a kongói helyzet vitáját. Ceylon, Nigéria és az Egyesült Arab Köztársaság küldöttségei határozati javaslatot terjesztettek elő, amelyben felszólítják a belga kormányt, hogy azonnal szüntessen be minden ellenséges cselekményt a Kongói Köztársaság ellen és szigorúan tartsa be nemzetközi gyámsági kötelezettségeit Ruanda Urundi területén. A határozatban felszólítják a belga kormányt arra is, hogy vonja ki a Kongói Köztársaságból az összes belga katonai személyeket, tanácsadókat és műszaki szakembereket. A határozati javaslat szerzői azt ajánlják a közgyűlésnek, hogy Belgium eljárását minősítse a Ruanda Urundi gyámságáról szóló és az ENSZ közgyűlés által 1946. decemberében elfogadott egyezmény megszegésének. Az esti ülésen felszólalt Nigéria képviselője. Beszédében megállapította, hogy a határozati javaslatok megfogalmazása enyhe, de véleménye szerint a határozat végrehajtása hozzájárulhat a kongói helyzet megjavításához. Az Egyesült Arab Köztársaság képviselője kijelentette, hogy addig nem lehet független a Kongói Köztársaság, amíg nem vetnek véget a külföldi, különösen a belga beavatkozásnak. Az amerikai küldött után, aki rendkívül ügyetlenül védelmezte Belgium kongói intézkedéseit, Ceylon képviselője szólalt fel. Leleplezte a belga küldöttnek azt az állítását, hogy a belga hatóságok semmit sem tudtak Mobutu csapatainak Ruanda Urundi területén való átcsoportosításáról. A Biztonsági Tanács ezután befejezte ülését. vei közül kiemelkednek a klasszikus és a bécsi barokk jegyeit magukon viselő drámái, melyek lélekelemző módszereikkel a modern drámák előfutárjai. Első müve: Az ősanya. Kiemeljük az Argonauták című trilógiáját és a Sappho-t. Az Urának hü szolgálója .című drámájában Bánk bán tragédiáját dolgozta fel. A Szendo- miri kolostor című műve a német elbeszélő próza remeke. — Vezetőségválasztó taggyűlést tartott mintegy 350 főnyi részvevő jelenlétében az uszódi Vöröskereszt-alapszervezet. Elnöknek dr. Hermann István körzeti orvost választották meg. _— Lajosmizsán január 19-én adják át rendeltetésének a Vörös Csillag Termelőszövetkezet 3500 méter hosszú bekötőútját. A bekötőút eddig elkészült 2000 méteres szakaszán már megkezdődött a forgalom. — Hanglemez- és magnetofonfelvételről könnyűzenei fejtörőt rendezett január 14-i klubestjén a Bácsalmási Művelődési Ház. Az est vendégei igen jó hangulatban szórakoztak. KPOOOOOOOOOOOOOOOOO Algériában nem tartható fenn a mai helyzet Párizs. De Gaulle tábornok levelet intézett Petaln tábornokhoz, az algériai francia hadsereg főparancsnokához. A köz- társasági elnök méltatja azt az úgynevezett „példás” magatartást, amelyet a népszavazás lebonyolításában a hadsereg tanúsított. De Gaulle ismét hangoztatja, milyen fontos Francia- ország számára, hogy maga választja meg azt a megoldást, amelyet a mai világ mind pa- rancsolóbbá tesz. Szerinte a szükségszerű fejlődésnek úgy kell végbemennie, hogy a francia fegyverek ne szenvedjenek vereséget. A párizsi sajtó egyes tudósításaiból érződik, számítanak rá, hogy Algériában nem tartható fenn örökké a mai helyzet. A Paris Soir rámutat, togy Algériában a franciák takarékoskodni kezdtek. Pénzt kívánnak gyűjteni arra az esetre, ha nyomban távozniuk kellene. Az algíri üzletekben kiárusítások folynak. A mozikban feleannyi a bevétel, mint egy évvel ezelőtt. Nincs vevő a mezőgazda- sági gépekre és az építkezéseknél elbocsátják a munkásokat Órán megyében elküldik napszámosaikat a gyarmati telepesek is, mondván, amikor Marokkóban kihirdették a függetlenséget, a birtokosoknak megtiltották, hogy felmondjanak a mezőgazdasági munkásoknak. A lap tuniszi tudósítása viszont arról ad hírt, hogy az algériai ideiglenes kormány tervezetet készít az algériai kisebbségek, igy az európai lakosság számára adandó biztosítékokról. — A vámjog szabályozásáról szóló 1954. évi 16. számú törvényerejű rendelet, valamint az azt módosító 1955. évi 7. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról rendelkező 1/1956. (III. 17.) Kk. M. számú rendelet egyes rendelkezéseinek módosításáról olvashatunk rendeletet a Magyar Közlöny január 10-1 számában. — Hét pénzügyi és mezőgazdasági szakember segíti a bácsalmási járás termelőszövetkezetednek zárszámadási munkáját. A Magyar Nemzeti Bank járási fiókjának munkatársai, valamint a járási tanács dolgozói ellenőrzik a leltározást és szakmai segítséget nyújtanak a zárszámadás összesítésében. — Jó adófizetők a bácsalmásiak. Az adófizetésben a megye 16 nagyközsége közül Bácsalmás termelőszövetkezeti község lett az első. Az ugyancsak termelőszövetkezeti, bácsalmási járás negyedik negyedévi adófizetési tervének 111,6 százalékos teljesítésével a járások közül szintén első lett a megyében. — Átadták a forgalomnak a borbási Vörös Csillag Termelő- szövetkezethez vezető 1600 méter hosszú, makadám bekötőutat A Kecskeméti Közúti Üzemi Vállalat dolgozóinak munkája nyomán készült bekötőút létesítésére 768 ezer forintot használtak fel. — Kétszáztizenötezcr doboz külföldi halkonzervet árusítanak az év első felében megyénk élelmiszer-üzletei. A 8—14 forint közötti áron forgalomba kerülő halkonzerveket nagy választékban vásárolhatják a vevők. Lesz közöttük szovjet német, dán, jugoszláv és kínai halkészítmény is. Kecskeméti anyakönyvi hírek SZÜLETTEK: Belusz László (anyja neve: Zsákai Katalin), Vaslóczki Edit (Kulman Mária), Nagy Gergely (Varga Irén), Kiss Sára (Tantó Sára). MEGHALTAK: Kalics D5- mötörné Nagy Luca 54 éves, Si- migla Andrásné Bera Erszébet 67 éves és Nagy Menyhért ÉS- éves kúrában.
