Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-07 / 6. szám
1961. január 7, szombat Kisfiú az utcán ,,...eiak ttqatáhh a etaládi péti ék kerülne, az in kezembe..." Iszákos apa szomorú családja Kiszökött a kisfiú az utcára. Édesanyja bevásárolni ment, s elfelejtette bezárni az ajtót. A Kisfiú eddig még sohasem volt magában az utcán, a forgatagban, s érthető, ha csodálkozva nézeget jobbra-balia. Vajon mit látott az utcán? Fotóriporterünk is erre volt kíváncsi. s utánaosont a gyereknek. öt magát nem fényképezte le, nehogy kalandjáról tudomást szerezzen az édesanyja, de hogy mit látott a kisfiú — azt ő maga elmeséli: — Nagyon kérem, menjenek el Kiskecskemótre. a Felsőszék- tó III. utca 4. szám alá. Nyitott fészer alá raktak ott ki egy háromgyermekes családot. Oh, azok az ártatlan csöppségek! Nemcsak fagyoskodnak, de éheznek is. Talán még kenyeret sem ehetnek minden nap... Apjuk iszákos, anyjuk hanyag... Ha én a környéken laknék, legalább az egyik gyerek kosztolását vállalnám... — így kérlelte szerkesztőségünket K. I.-né, miközben 6űrűn törölgette köny- nyeit, A bejelentés nyomán... Az ápolatlan külsejű P. J.- nét éppen a szeli ős fészerben találtuk. Körötte lábatlankodofct a három véznácska, rossz rongyokba öltöztetett kisfiú. Kezeik és orrocskáik vörössége már messzire jelezte, hogy majd megveszi őket az isten hidege. — Valóban itt a szín alatt Jaknak? — tettem fel a kérdést az asszonynak és megborzongtam a hidegtőL — Oh, dehogyis! Már nem — válaszolt erőltetett nyájassággal. — Már két hete visszahur- colkodtunk a szobába... A kiköltöztetés részletedről annyit tudtam meg, hogy P. J. bátyjának házikójában nagyon szűkös a hely. A két helyiséget két család használja, ami a gyerekekkel együtt kilenc személyt tesz ki. A kis P.-csemeték rakoncátlanok, mint magukforma társaik általában. Ez robbantotta ld a családi viszályt, melynek következtében a nagybácsi a fészer alá parancsolta amúgy is «nyűg« lakóit Közben aztán mégis megenyhült a szíve, s engedélyezte a visszatérést a szobába. Szobába? Négy fala, ablakos ajtaja valóban feljogosítja erre a névre, de annál kevésbé bútorzata. Három kopott szalmazsákkal bélelt rissz-rossz rongyokkal borított ágy, egy, asztal helyett szolgáló nagyméretű hokedli és tűzhely — ennyi a család »otthonának*« felszerelése. Két felnőtt bűne A családfő az Állatforgalmi Vállalatnál dolgozik, mint rakodó. Alapfizetése 850 forint, s ehhez jön a családi pótlék, meg egy kis mellékes. Iszákos ember. Munkahelyeit sűrűn cserélgeti. Mostani helyére november 27-én került. Családját a maga módján szereti. De főleg csak szavakban. Anyagi gondoskodásban annál kevésbé. — Kenyér van-e itthon? — kérdem P.-nétól. — Már hogyne volna! A zsír is elég lesz még egy-két napig... — Tejet mikor Ittak utoljára a gyerekek? — Karácsony böjtjén.;. — válaszol hirtelen, és bizalmatlanul végigmér. — De mit akarnak tőlem? Nem koplalnak ezek! El ne vegyék őket tőlem, PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Báes-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Saeiiesztőségl telefonközpont: 26-18. 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dll 1 hónapra 12 Ft. Bács-Kisikun megyei Nyomda V. Kecskeméti — TeU 15-29. 27-48 mert... mert én nem is tudom, mi lesz... Belezavarodok! A négy-, öt- és hatéves fiúcskák köröttünk állnak a jéghideg helyiségben, kerekre nyűt szemeikkel figyelnek. Sűrű orr- szipogásaik szünetében csak va- cogásukat hallani. — Fázik ez a kisfiú! — jegyzem meg a legkisebbilkre nézve, áld — noha először sírásra görbült a szája — rám mosolyo- dik, és máris ismétli az anyja diktálta szavakat: — Nem fázsok..: Pár perc múlva azonban mégis eltörik a mécses, s a gyerek a mamája szoknyájába kapaszkodva keservesen, sími kezd. — Anuka, nadon fáázsok..; Rongyos kabátka kerül rá. Szí vet tépő élmény látni ezt a nyomort, amely kizárólag a két felnőtt bűne. Mert ki tagadná, hogy ma valóban emberhez méltón élhet a munkás?! Lehetősége van rá, csak becsületesen éljen vele! P.-ék példája kirívó a mi társadalmunkban, nem lenne szabad tűrnünk! Hiszen mi lesz így ebből a három kisfiúból? Hol van az ifjúságvédelmi bizottság? Miért nem jutnak el aktivistái az ilyen helyekre? Lelkére kellene beszélni az apának, felkeresni a munkahelyét. .. Rendre, tisztaságra, igényesebb, emberibb életmódra nevélni az anyát... Munkát sze- rezni neki is. A három gyereknek megváltás lenne a napiközi. Talán akkor még lepledére, rendes fehérneműre, asztalra, vastagtalpú cipjőcskére is jutna... Törvényt kell rá hoxni! \ Száz meg száz gondolat ker- getőzött agyamban, mit lehetne tenni, hogyan lehetne mielőbb segíteni. S a pár p>ercnyi kínos csend után, mintha gondolataimba látna, s nem tartaná érdemesnek a további titkolózást, megszólal P.-né könyörgöm — Egy darabka szappan sincs a háznál... Tejet is hoznék én, ha volna pénzem. Csak annyit tessék elintézni, hogy legalább az a 380 forint családi pótlék kerülhessen az én kezembe... Hiszen az a gyerekeké... Amit ő keres, hadd legyen az övé, de legalább a gyerekeknek azt a kis pxénzét... Családi pótlék... A nevében is benne van, hogy a gyereknevelés megkönnyítésére szolgáló összeg. A családfenntartó keresetének megtoldása ebből a célból. Keserű a helyzet ott, ahol az anya tehetetlen, mert az ap>a mindent eLiszik. Felbecsülhetetlen értékű segítség lenne, ha egy születendő rendelkezés az anya kezéhez juttatná el nemcsak a családi pótlékot, de az iszákos családfenntartó keresetéből a gyermekek eltartásához szükséges összeget is. — Szülessen meg hát mielőbb egy ilyen törvény! Pemy Irén JOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOÖ Szamaikéi emlék Te alszol, én meg hallgatom egészséges, mély szuszogásod, s nem is tadod, hogy közben itt mivei lepnek meg Jó barátok.,. Barátaink, a nagy fenyők, egész-egész föléd hajolnak, hiába is keres a Nap, el nem árulják néki, hol vagy.« A szarvaskői vén fenyők örülnek, hogy most újra látnak, s egy tobozt ejtenek eléd, emlékeként e délutánnak.., — Jaj, de szépek ezek a játékok! Fékezek — itt meg kell állni! Ilyen nagy lenne ez a trombita? A kis hajót is egészen eltakarja. Mit is kérhetnék innen? Mikulásra villany- vasútat kaptam, karácsonyra kabátot és társasjátékot. Van otthon mindenem, mert apuka mindig hoz haza valamit nekem... ANTALFY ISTVÁN oooooooooooooooooocoooooooooooooooooooooooo KÖZELEG A FÉLÉVI VIZSGA Wa © C AT — Tanító néni! Gondoljon arra, hogy ha megbuktat, még egy évig kell velem foglalkoznia! Mikor nyitják a vasúti várótermeket Több jakabszállási lakos sérelmét juttatta el szerkesztőségünkbe községi tudósítónk: A helyi vasútállomás főnöke reggelenként nem bocsátja időben az utazóközönség rendelkezésére a várótermet. December 31-én emiatt összetűzés is volt az állomásfőnök és az utasok között. Az történt ugyanis, hogy az egyik utas félhatkor ért ki az állomásra a 6 óra 10 perckor induló vonathoz, de a várótermet ekkor még zárva találta. Kint álldogált tehát. Közben többen érkeztek, néhá- nyan apró gyermekekkel is, akik Kecskemétre, Pestre, Tatabányára kívántak utazni. Mindannyian a szabad ég alatt várakoztak még 6 óra előtt 5 perccel is. Csak hosszas zörge- tés, dörömbölés után hat órakor nyitott ajtót nagymérgesen a főnök és ráadásul még le is szidta az utazókat. Az idő rövidsége miatt a nagyobb távolságra készülőknek is csak Kecskemétig tudta kiadni a jegyeket. Ilyen eset a jakabszállási állomáson már számtalanszor előfordult, ezért tudni szeretnék, mikor van nyitási idő a vasúti várótermekben. A rendszabályok értelmében a nagyforgalmú pályaudvarokon a várótermek állandóan a közönség rendelkezésére állanak. A kisebb forgalmú helyeken — így Jakabszálláson is — félórával a vonatindulás előtt kell kinyitni a várót. A jakabszállási állomásfőnök tehát megszegte a szabályokat, ezért nem ártana, ha felettesei utána néznének ennek a dolognak, ő Mártik», a barátnőm. — Szervusz, Már ti! Nem jössz ve lem? Látod., itt la kunk, ebben a szép házban, a harmadik emeleten ... Sétálni indultam, elviszlek téged is. Vagy félsz anyukádtól? — Az enyém még nincsen itthon, de ha hazajön, ne mondd meg neki, hogy láttál. .. Igaz, nem vagy te árulkodós. Meg barátom is vagy, s a barátjában megbízhat az ember... — Tudod, Márti, hogy irigylem a felnőtteket? Nagyok és nyugodtan sétálgathatnak az utcán, nem úgy, mint én, aki kezükig sem ér fel a bácsiknak. Ahol sokan járnak, nem is merek menni, félek, hogy elveszek közöttük. — De akkor mivel menjek? Autóbuszra nem szállhatok, mert nincs pénzem, ezért hát nekem, magamnak kell találnom jármüvet. .. — De nagy ez az autóbusz! Jó lehet a vezető bácsinak! Csak beül a nagy kerék mellé és szalad a busszal, de nem olyan lassan, mint én ezzel a rollerral. Ha felnövök, autós leszek. Apuka úgyis aJ<ar kocsit venni Azt mondta, hogyha takarékoskodunk, két év múlva új autót tud venni! Ül Hazajöttem. Kikönyökölök aa ablakon, s várom anyukámat. Kikönyökölhetek, mert amint látják, rács is van az ablakon, nem eshetek ki. Milyen kicsi idefentről az a bácsi! Ha est« lefektet anyuka, biztosan álmodni fogok a nagy autóbuszról, a rolleremről. Almomban talán Márti ka sem fog félni anyukájától, s eljön velem.« — Lehoztam a rolleromat... Ez való még nekem! De ezzel is csak a járdán megyek, mert az úttest veszélyes! — Tü-tü-tü! Utat a rollernak! — Az előttem haladó néni alig tudott kitérni előlem, hol jobbra, hol balra lépett, éppen amerre én is kormányoztam rolleromat. Helyes kezdeményezést láttunk Jánoshalmán a közlekedés rendjének biztosítására. A községi tanács tavaly minden, a községen átvezető köves útra nyíló mellékutca elején megállásra intő táblát helyezett el s e táblák rendeltetését s általában a KRESZ szabályait többízben ismertette a lakossággal,
