Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-04 / 3. szám

4. oldal 1961. Január 4, szerda Szilveszteri kabaré a kecskeméti színházban A SZÍNHÁZ ÜJÉVI ajándé­kát, a szilveszteri kabarét, nem könnyű mérlegre tenni, hiszen mindenki tudja, hogy inkább csak félhivatalos ajándékként, üdvözlő gesztusnak kell felfog­ni, márpedig az ajándékokat nem illik túlságosan kritikus szemmel nézegetni... Ez az ajándék azonban állja a kritikát, hiszen évek óta, ha nem tökéletesség csúcsa, de egyike a legsikerültebbeknek, ha az ilyenkor szokásos vegyes műsorok természetrajzát néz­zük, melyekben az egyes mű­sorszámokat nem igen köti ösz- sze más, mint a műsorközlő személye, szellemes, vagy ke­vésbé szellemes szövege. Mivel azonban a műsorközlés csak v,nyomokban” volt fellelhető, az egyik számból a másikba való átmenet alaposabb kidolgozást igényelt és önként kívánta azt az eshetőséget, hogy valamilyen közös gondolattal, egységes ke­retbe foglalják az előadandó- kat. bizonyos szándéknak ren­deljék alá. SIKERÜLT IS a reprezenta­tív külsőségekkel, a váltások gyorsan pergő ritmusával bizo­nyos folyamatosságot teremteni, ízlésesen, látványosan és han­gulatosan illeszkedtek egymás mellé a bemutatott számok, hogy mégis nem egy esetben vontatottnak tűnt az előadás, az onnan származik, hogy amit a gyors váltásokkal megnyertek a vámon, azt elvesztegették leg­többször a réven, illetve az egyes műsorszámok ritmusá­ban. Különösen a prózai jele­netek kidolgozottsága tekinte­tében lehet kívánnivalókat tá­masztani. A néhol hevenyészett összjáték egy-egy esetben kíno­san lassúvá tette az egyik, vagy másik műsorszám mozgását NÉMI TANULSÁGOT le le­hetne vonni, s egyik-másik néző véleményét tolmácsolva meg le­het például kérdezni, nem lehe­Falnsi előadások tett volna-e a jelenetek gyorsí­tása árán a rendelkezésre álló időben még néhány énekes, táncos, látványos képet beiktat­ni? Esetleg talán a csökevé- nyekben azért mégiscsak jelen­levő összekötő szövegeket is ki lehetett volna iktatni, tekintet­tel, hogy a műsor második fe­lében itt-ott kissé távol jártak az ízlés határaitól a közbeikta­tott mondatok. Hangulatos és igen szép volt a zárójelenet. — (Gyólai, Csa- jányi, Szántó M. — Gyulai A.) hasonlóan kitűnő Juhász Pál énekszáma. Jól összeszokott műsorszám a Galambos Erzsi, Sülé Géza és Perlaky által elő­adott zenés, táncos összeállítás. Igen sikerültnek mondható a Tüske és Dugó párosjelenet, s az a két burleszk-figura, akit Simon Géza és Szalma Sándor személyesített meg. (Szövegü­kön azonban itt-ott nyirbálni kellett volna.) A SZILVESZTERI ajándék tehát, bárha itt-ott csiszolásra szorult volna még, egészében kedves és kellemes meglepetést hozott. Nagy része van ebben az ízléses és szép „csomagolás­nak”, a zenekar jó teljesítmé­nyének, Szászfay György szép díszleteinek, Tar Mihály ko­reográfiájának — és nem utolsó sorban annak az őszinte és he­lyes törekvésnek, mely Szalma Sándor rendezői munkájában sikerrel jutott érvényre. Csáky Lajos Vízalatti erőmű A leningrádi mérnökök elké­szítették a Cserepovec város közelében építendő vízalatti erőmű makettjét. Az erőmű géptermét a gát testében helyezik el. A gépte­rem teteje egyidejűleg bukógát­ként szolgál. A fölösleges víz az erőmű felett 6 méter vas­tag rétegben folyik le. A gene­rátorokat a gépterem alatt sze­relik fel. 'Xulhurnli* * * Az egyetértés szellemében Tiszakécskén két olyan figye­lemre méltó kulturális vonatko­zású kezdeményezéssel találkoz­tunk, amely megérdemli, hogy megemlékezzünk róla. Már több írásunkban kifej­tettük véleményünket a közsé­gekben folyó népművelési mun­ka irányításáról, az igények fo­kozásáról, a falusi vezetők rész­vételéről, a kulturális élet fel­lendítésében. Egyre több pozi­tívumról számoltunk be olva­sóinknak e tényezők mérlegelé­sének kapcsán. Most Tiszakécs- ke párt-, tanácsi, termelőszövet­kezeti és tömegszervezeti veze­tőinek kultúrát előbbre vivő te­vékenységéről mondjuk el ész­revételünket. Máris leszögezhetjük, hogy a község vezető beosztásban dol­gozó kommunistái cselekvő ré­szeseivé váltak a kulturális munka felvirágoztatásának. Fő­leg az agrotechnikai ismeretter­jesztés területén vállaltak meg­bízatást. A népművelés másik új voná­sa a termelőszövetkezetekben megindítandó kulturális tevé­kenység megszervezésében mu­tatkozik. Ebben nagy segítséget adnak a pedagógusok. Kerek­domb, Őbög, Székhalom lelkes nevelői vállalták, hogy a köz­ség hat termelőszövetkezetében működő kultúrfelelősöknek minden segítséget megadnak munkájuk sikeres elvégzéséhez. Éppen ezért úgy döntöttek, hogy a közös gazdaságokban létre­hozzák a műkedvelő csoporto­kat és művészeti képzésben ré­szesítik a fiatalokat. A próbá­kat felhasználják — többek kö­zött — a termelőszövetkezeti Ifjúság műveltségi színvonalá­nak fejlesztésére. örülünk, hogy az egyetértés szellemében, pártunk politiká­jának figyelembevételével, Ti- szakécske a további fellendü­lés útjára lépett. Bieliczky Sándor 1 ÚJ FILMEK [ DacDDDüDnnnDDDDDnaoncncEö A BÍRÓ Magyarul beszélő olasz-spanyol film Érdekes mondanivalója, mai, modern témájú dráma A bíró című, magyarul beszélő olasz—spanyol film. Pasquale Festa Campanile és Massimo Franciosa forgatókönyvéből, a kitűnő Luigi Zampa rendezésében készült. Morandit, a tehetséges, nagy jövő előtt álló, fiatal bírót ú) városba helyezik. Megérkezése után máris akad »ügye«, A kikötő egyik tisztviselőjét megtámadják, súlyos az állapota, s néhány nappal kórházba szállítása után meghal. A gyanú egy rokonszenves, becsületesnek látszó fiatalemberre, Orion< dóra terelődik. Kiderül, hogy az áldozat alávaló módon vissza* élt beosztásával és a munkanélküliek nyomorából is hasznot húzott: csak fizetés ellenében juttatta az embereket munkához. A gyár előtt munkára váró emberek tömege, a lepénzelhető tisztviselő és az elutasított munkás közötti jelenet emlékezetes része a filmnek. A kikötői munkások nem vallanak a rendőr- ségen, mindegyiknek megvan a maga oka, hogy hallgasson. Így a látszol és a tények Orlando ellen szólnák. A címszerepet Jósé Suarez, az apát a tehetséges Francois Périer, a boldogságra vágyó fiatal lányt, egy nálunk eddig ismeretlen színésznő, Jacqueline Sassard alakítja. A kitűnő operatőri munkáért a magyar származású Pogány Gábort illeti elismerés. _________________ Ax izsélki művelődési otthon ismeretterjesztő előadásainak az ütemtervét olvasgatom. Néhány előadás címe az első pillanatra figyelemre készítet: A magyar mezőgazc$Bság feladatai a má­sodik ötéves tervben, A község mezőgazdasági helyzete és an­nak fejlődése, Az ifjúság és a nők feladatai a tsz-ekban, Az iskolán kívüli magatartás prob­lémája. Sorolhatnám a címeket to­vább, mert hiszen a művelődési otthon 1960. december 1-től a jövő óv májusáig nem keve­sebb mint 50 előadás megtartá­sát tervezte. A munkaiterv összeállítói, ámint ez észrevehető, különös gondot fordítottak a mezőgaz­daság szocialista átszervezésével kapcsolatos társadalmi változá­sokra és az ezzel időszerűvé váló feladatok megoldására. Az előadások nagy része mezőgaz­dasági tárgyú. S ezt a progra­mot úgy állították össze, hogy a növénytermelés és állatte­nyésztés termelési problémái elé helyezték azokat az előadáso­kat. amelynek célja a mezőgaz­daság szocialista átszervezése előnyeinek és szükségességének elemzése. Mi ezt csak helyesel­hetjük, tekintve, hogy napjaink legnagyobb megmozdulását se­gíti. Az előadások sorában talá­lunk néhány, az ifjúság neve­lésével foglalkozó témát — de aztán semmi. Lesz ugyan egy érdékesnek ígérkező Kuruzslás, orvostudomány című előadás is, de a művészeti, irodalmi elő­adások kimaradtak az ütem­tervből. Amennyire helyeseljük a szo­cialista mezőgazdasággal foglal­kozó előadásokat, úgy hiányol­juk a művészeti tárgyú előadá­sokat az izsáki művelődési ott­hon ismeretterjesztő programjá­ból. 8. — De Carla!... — könyör- gött az anyósa. — Ne hibáztassa, asszonyom mondta Grimaldi elnézően. — Az ön menye tökéletesen fején találta a szöget. Csak abban nincs igaza, hogy azt hiszi, ezt a problémát én teremtettem... Nem, én csak viselem a követ­kezményeit, mint mindenki más. S ha van valami hibám, akkor az az, hogy segíteni sze­retek másokon, és ki akarom húzni a csávából, aki beleke­rült .., — Nos? — makacskodott a fiatalasszony. — Mennyi a ta­rifa? ... — Azt sem én állapítom meg. De azt hiszem, igen hamarosan közölhetem majd önnel. Mond­ja meg, hol és hogyan ... — Savonában van a házunk — sietett válaszolni az anyós. — de most a genovai Grand Ho­telben lakunk... A nap bárme­lyik órájában megtalálhat min­ket. Nevünk: Riva Maria és Carla Riva... Bocsássa meg, őrnagy úr, a menyem szavait... Olyan fiatal és annyira fel­dúlt ... — Természetesen, asszonyom. Azt mondta, Grand Hotel, ugye? ... Remélem, hogy vala­mi hírt már holnap hozhatok. Az üvegfalon át látta, amint a két hölgy eltávolodik a jár­dán: a fiatalabbik elől, mere­ven és keményen, az idősebbik mögötte, kérlelő mozdulattal. Néhány pénzdarabot vetett az asztalra, s ő is eltávozott. * Fél órával utóbb egy bor­dély kiskapuján kopogtatott. — Zárva van. Kettőkor nyí­lik! — morgott egy női hang a kapu mögül. — Nyissa ki, kérem: sürgős dolgot kell közölnöm Olga kis­asszonnyal. Rokona vagyok. A kiskapu kitárult, s a nyí­lásban egy vén szipirtyó arca jelent meg. — Ebédel — mondta, s bi­zalmatlanul végigmérte. — Mindegy: akkor is hívja ide. A vénasszony rászánta ma­gát. Felcsoszogott a lépcsőn, és eltűnt az első forduló korlátja mögött: zűrzavaros hangok zsi- bongása hallatszott, majd hir­telen elhalt, mintha ajtó nyílt és csukódott volna. Azután egy másik hang reccsent le a ma­gasból: — Ki az? — Én vagyok, Olga — vála­szolta az őrnagy, miután fel­sietett néhány lépcsőfokon, hogy megmutatkozzék. Olga áthajolt a félemelet korlátján, hogy jobban lássa: de talán az egyenruha miatt, hirtelenében nem ismerte meg. Majd összerezzent és meglepet­ten kiáltott félj — Giovanni! Grimaldi megszaporázta lép­teit, és kitárta karját, mintha meg akarná ölelni. Olga arca azonban, amely amúgy is meg­lehetősen kemény volt. várat­lanul elkomorodott — Honnan tudtad meg, hogy itt vagyok? — Néhány napja, találkoz­tam egy barátnőddel... — Miféle barátnőmmel? — Evelinával. — Néhány napja?!... Már két hete, hogy elutazott... — Tüstént jönni akartam, de ,.. Amint látod, behívtak kato­nai szolgálatra... — Látom ... Nagy szükségük lehet emberekre, ha ... És most, most miért jöttél ide? — Csak úgy ... örültem, hogy viszontlátlak téged. S azt hit­tem, te is örülsz majd neki.,. — No, nézd csak!... — Tévedtem? — Tévedtél... Igenis, téved­tél... Grimaldi lehajtotta fejét. — Akkor hát, bocsáss meg nekem, Olga, ha félbeszakítot­tam az ebédedet... Szervusz. — És anélkül, hogy felemelné tekintetét a földről, megindult lefelé a lépcsőn. Már csaknem leért, amikor egy másik hang csattant fel a lépcsőfordulón: — Olga, minden ételed ki­hűl!... Grimaldi megfordult, s egy terebélyes nőt pillantott meg, aki majd kibuggyant fekete ru­hájából. — Signore Vera! — kiáltott fel. — Giovanni!... Te, Itt? Grimaldi, két fokot ugorva egyszerre felrohant a lépcsőn, és mintha menedéket keresne, úgy borult a karját kitartó ter­metes asszonyság keblére. — Hogy van, signora Verát Hogyhogy Genovában? — A livornói házat szétbom­bázták. Üjat kellett itt nyit* nőm... Ebédeltél már? — Az igazat megvallva, még nem... — Akkor egyél egy harapást velünk... Ugyan már, dehogy­is zavarsz, ne beszélj ostobasá­gokat, sőt, örülünk neked.., Igaz, Olga? — Miért kérded tőlem?..a Maga a háziasszony, azt hív­ja meg, akit akar... — Enyje, de cudar természe­ted van, édes gyermekem... Ha nem türtőzteted magad egy kicsit, rossz vége lesz... Gyertek ide, lányok. Bemuta­tom nektek egy régi barátun­kat, enyémet és Olgáét... A lányok heten voltak, és látható örömmel fogadták asz­taltársnak ezt az egyetlen fér­fi-vendéget, aki méghozzá egyenruhát viselt. Grimaldi sig­nora Vera jobbjára ült, s épp szemközt Olgával. Az ebédlő­ben, amely csakúgy, mint a ház többi része, ízléstelen szecesz- sziós stílusban volt berendezve, meghitt, családias légkör ural­kodott Köröskőrül a falakon egy se­reg madonna őrködött, s mind­egyik előtt ott égett a maga örökmécse. Signora Vera telemerte Gri­maldi tányérját levessel. — Hát ez aztán a meglepe­tés, kedves Giovanni!... Min­denre számítottam ma, csak arra nem, hogy viszontlátlak téged, s méghozzá ilyen ruhá­ban ... Jól tetted, tudod-e? ... Jól tetted, hogy bevonultál... Az én szememben, hallod, aki az antifasizmus ürügyén nem vonul be, az katonaszökevény. Hol voltál ebben az utolsó két évben? — Hol itt. hol ott... (Folytatása következikJ * <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom