Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-26 / 22. szám

* / *. oldal 1961. január 26, csütörtök Községi pártvezetőséget választottak A vezetés megjavítása érde­kében községi pártvezetőséget választottak Szalkszentmárton- ban az erdőgazdaság, a Béké­ért, a Petőfi és az újonnan ala­kult Hunyadi Termelőszövetke­zetek MSZMP alapszervezeté­nek tagjai. A falu pártvezető­sége titkárának Jakab Artúr főerdészt választották meg, aki nemcsak alapszervezetének, ha­nem a járási pártbizottságnak is régi aktivistája. *00000000000000 Tanácsülés Garán A garai tanácsülésen a szo­ciálpolitikai állandó bizottság nagyszerű, a megyében egyedül­álló javaslatot terjesztett elő. A községben szociális otthont kívánnak létrehozni, ahol elő­reláthatóan 20 magárahagyott, Idős, beteg embert helyeznének el. A szociális otthon kiadásait teljes egészében a községi ta­nács viseli majd, amelyhez szá­mítanak a falu dolgozóinak se­gítségére is. A szociálpolitikai állandó bi­zottság tagjai szabályrendelet tervezetet is kidolgoztak a meg­rögzött alkoholisták megféke­zésére. A tervezet szerint le­tiltják őket az italmérésekből. Javaslat született az ifjúság kulturális foglalkoztatottságá­nak megjavítására is. A ta­nácsülés a javaslatokat elfo­gadta. Fazekas Péterné Az újonnan megválasztott ve­zetőség legfontosabb feladatá­nak tekinti a termelőszövetke­zetek segítését. A vezetés mun­kájának javulása máris érez­hető, hiszen a közös gazdasá­gokban már megkezdődött a tagok téli foglalkoztatása. Kovács Sándor Holdanként 12 900 forint A borotai Béke Termelőszö­vetkezet a múlt évben 6 hol­don termelt szabolcsi dohányt. Hatvanöt mázsa dohányt szállí­tottak a begyűjtőhelyre, amiért 80 ezer forintot és 65 ezer da­rab Kossuth cigarettát kaptak. Ez holdanként átlagosan 12 900 forintos hozamnak felel meg. K. T. Szabad pártnap a Kecskeméti Hűtőipari Vállalatnál A Kecskeméti Hűtőipari Vállalát pártszervezete a napokban szabad pártnapot rendezett, ahol az üzem valamennyi dolgozója megjelent. Borsódi Györgyné edvtársnő a Moszkvai Nyilatkozat jelentőségéről és a nemzetközi helyzetről beszólt. A munkások táviratban tiltakoztak az Amerikai Egyesült Államok nagykövet­ségén a Kuba ellen folyó agressziós mesterkedések ellen. Táv­iratot küldtek a kubai kormánynak is, amelyben szolidaritásuk­ról biztosították a kubai dolgozókat. Ha jogos Jánosné Ötvenezer darab tojás A hartai Lenin Tsz tagjai ki­használták a január elején levő fagymentes napokat, s nagy- mennyiségű zöldhagymát dug- gattak el, a kertészetben dol­gozó tagok pedig sok meleg­ágyat készítettek. A közös gaz­daság hetenként ezer darab te- nyésztojást ad át a Kecskeméti Baromfikeltető Állomásnak, ahol a tojásokért 40 százalék­kal többet fizetnek, mint a pia­con. Ezenkívül tojásonként még Baromfitenyésztési tanfolyam Tataházán Hirt adtunk arról, hogy a párt javaslatára a tataházi ter­melőszövetkezetek egyesült erő­vel baromfikombinátot létesíte­nek. Az építkezés jól halad, s ezzel párhuzamosan megkezdő­dött a szakemberek képzése is. !A háromhetes baromfitenyész­tési tanfolyam — a Dózsa Tsz kultúrtermében — átlagosan■ ki­lencven asszony és leány lesi Laki Józsefnek, a baromfitelep vezetőjének szavait, aki a nagy­jó együttműködés, gyors siker Kiskunfélegyházán a honvéd­ség egyik alegységének KISZ szervezete alig egy hónappal ezelőtt barátságot kötött a ci­pőüzem KISZ-istáival. A kap­csolat gyümölcsöző volt, mert • napokban a közös kultúrcso- port nagy sikerrel mutatkozott be. A műsorban jelenetek, népi táncok, villámtréfák követték egymást, amelyek a nagyszámú közönség előtt nagy tetszést arattak. A kultúrcsoport tagjai közül dicséretet érdemel Csányi Éva, Tóth Katalin, valamint ítemes Zoltán és Kevevári Gyula honvédek. A kultúrcso­port tagjai elhatározták, hogy ellátogatnak a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz-be, s a cipő-’ üzem dolgozóinak is bemutat­ják a nagy sikert aratott eszt- rádműsort. Szalai Sándor NÉHÁNY MONDATBAN A Kecskeméti Közgazdasági Technikum KISZ szervezetének tagjai előtt Ceneik István törzs- őrmester számolt be a KISZ első kongresszusáról. A beszá­molót élénk vita követte. A fia­talok elhatározták, hogy a kongresszus felhívásában lefek­tetett pontoknak eleget tesznek. (Hagy Etelka.) ^ Tiszakécskén az MHS alap- tzervezetében megkezdődött a tartalékos tisztek továbbképzé­se. A foglalkozásokat rendsze­resen megtartják. A községi ta­nács és a pártbizottság sokat segít a tartalékos tiszti tagozat továbbképzése érdekében. (Szűcs Antal.) 10 deka baromfitápszert is kap­nak. Előre láthatóan a terme­lőszövetkezet 50 ezer darab te- nyésztojást szállít a keltető ál­lomásnak. A közeljövőben 5500 naposcsibét kapnak, amelyeket rántanivaló súlyig nevelnek és azt exportálják. A Lenin Tsz tagjai elhatározták, hogy rán­tanivaló baromfit egész évben nevelnek. Orosz Gábor Szorgalmas úttörők A bácsalmási fiúiskola úttö­rőcsapata a vá’’alt 15 ezer fo­rint helyett 25 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát végzett a múlt évben. A pajtások igen jó eredményt értek el a hulla­dékgyűjtésben is, hiszen 150 mázsa vasat, 20 mázsa papírt, 1 14 mázsa rongyot, valamint egy mázsa színes fémet gyűjtöttek. (Molnár József.) üzemi baromfitenyésztés mód­szereiről beszél. A hallgatók va­lamennyien a termelőszövetke­zetekben hasznosítják majd a tanultakat, hiszen mindnyájan a közös gazdaságban dolgoznak. A háromhetesí tanfolyam anya­gából a hallgatók vizsgát tesz­nek. Salamon László 27. Maga a hibás, és csak is ma­ga!... Ha nem viselkedik olyan hülyén, akkor az őrmester, az a másik hülye sem fedezi fel a cédulát, mi pedig tudnánk most, hogy ki a Fabrizio, és nem lá- batlankodna utunkban egy hul­la ... Megvallom, nem nagyon szeretem a hullákat, nem erős­ségem az ilyesmi... És az a Fabrizio is, mi az ördögöt gon­dol? Hogy meg akarom ölni?... Akármelyik tökfilkó jó arra, hogy öljön... Én senkit sem akarok megölni... Csak tudni akarom ... Müller fel-alá járt irodájában a tábornok előtt, aki magába- roskadtan ült egy párnázott ka­rosszékben: sápadt volt, ideg­remegés rázta, és mintha nem is hallaná, hogy mit beszélnek hozzá. — Jól figyeljen rám, Bertone. Én nem akarok több áldozatot. Reggeltől estig viaskodom a fa­sisztákkal, akik túszokat köve­telnek tőlem, hogy agyonlőjék őket. Magát is akarták a mi­nap, hogy a veronai hadbíróság elé állítsák ... Mint Della Ro­verét, nem pedig mint Berto- nét. De nem azért tagadtam meg, hogy megőrizzem a maga hamis személyazonosságát. Nem. Én elvből tagadom meg az ilyesmit. Még Banchellit is ... a maga Banchellijét... akinek az öngyilkosságát most majd az én rovásomra írják, három hó­napig sikerült megmentenem a haláltól, amelyre szabotázs miatt ítélték ... Mondom, sza­botázs miatt, nem pedig össze­esküvésért: egy lőszerszállító vonatot robbantott' fel... És az ostoba fickó felvágja az ereit, hogy megmentse egy olyan em­ber életét, akiét eszem ágában sincs kioltani... Bolondok!... Ti olaszok kötözni való bolon­dok vagytok valamennyien ... No, de hagyjuk ezt. A dilemma világos számomra. Ezen a posz­ton, akárki tölti is be, vagy az információkat kell szállítanunk a parancsnokságunknak, vagy pedig azoknak a bőrét, akik nem hajlandók megadni őket... Nincs más választásom ... Meg­értette, Bertone? ... Nincs más választásom ... Ezért tehát, ma­ga visszatér most a régi cellá­jába, társai közé... — Én?! — vágott közbe Ber­tone, és talpra szökkent. — Maga bizony. — Nem, ezredes úr, ezt verje ki a fejéből... Deportáltasson, A diáksapka kötetes Két nyurga és egy töm­zsi diák tolakodott a majdnem üresen tátongó óasútd kocsiba. Ellemzős diáksapka díszelgett a fejükön, s olyan zsivajjal lép­tek be a fülkékbe, mintha leg- ' alábbis ölnék egymást Pedig dehogy, erről szó sem volt. Ez a prédikátori magas C már csak úgy hivalkodásból hozzá­tartozott egymást — úgy lát­szik — szórakoztató, másokat viszont felháborító érintkezési formájukhoz. *— De kár, hogy nincsenek nők ebben az elárvult kocsiban — kifogásolta az idősebbik, akinek már néhány legjénytoll pelyhedzett az álián, s az orra alatt valami bajuszféleség hal­vány körvonalait lehetett cso­dálni a legmesszebbmenő jó­indulattal. A tömzsi csupanyak lovag, mintegy gőzölgő töltöttkáposzta, úgy gurult be mindannyiunk »•örömére«. Természetesen most sem tagadta meg önmagát, akta­táskáját a hóna alatt szoron­gatta, s hallatlan csámcsogásba kezdett. — Kell egy falás? — kérdez­te a harmadiktól, akinek pe­nészvirág színén megesett a szíve. S a megkínált diákot oly mértékben »mulattatta« ez, hogy a megsüketülés és az idegbaj veszélye kerülgetett valamennyiünket. — Még hogy egy' falás? — kérdezte, s tovább hahotázott. Ki tudja, mit nevetett zöld­fülű barátunk ezen a monda­ton? Fogalmunk sem volt róla. Mert ha egy jó viccen, kultú­rált módon és hangnemben ne­vet, az még érthető. — Hod a felét! —■ akart ere- deiáskedni, s máris nyújtotta a kezét. A nőimádó lovag (aki nem lehetett több 17 évesnél), újra a társaságát hiányolta, majd így recsegett: — Csupa meglett sztarik utaznak mostanában. Egy csini­babát még csak véletlenül sem lehet látni a fülkében. Tömzsi úrű mindjárt az ét­ha akarja... Lövessen agyon... De én abba a börtönszárnyba, azok közé, akik már mindent tudnak, nem megyek vissza... — Nem megy vissza?! — Nem ám, ezredes úr, nem megyek vissza, és nem is me­hetek ... Valamennyien kétel­kednének bennem, valameny- nyien árulással vádolnának ... ön nem tudja, mi a börtön, és mi mindenre vetemedhetnek a foglyok a besúgókkal szemben... Sokkal kissebb dolgokért, mint ami Banchellival történt!... Nem mehetek vissza, annak a szerencsétlennek a halála után, nem, nem mehetek így... Müller gondolkozott egy pil­lanatig, majd helyeslőn bólin­tott fejével.., — Igaz, igaz — mondta. — Így valóban veszedelmes vol­na... No jó, akkor hát úgy csináljuk, hogy amikor vissza­tér oda, méginkább tábornokká váljék, és még nagyobb hitele és tekintélye legyen, mint volt... — Hogyhogy? — kérdezte Bertone. — Majd meglátja — válaszol­ta az ezredes, és megnyomta a csengőt. Egy őrszem lépett be. Müller intésére megfogta a tábornok karját és feltessékelte őt ülté­ből. Miután mindketten kimentek, bejött egy másik őrszem. Cso­magot és levelet hozott. —'Mi az? — kérdezte az ez­redes. — Egy hölgy hagyta itt Della Rovere tábornok számára ... — Ügy!... Vigyétek be a cellájába! A börtönszárnyban, mindjárt az ebéd kiosztása után, az a hír terjedt el, hogy a kínzások következtében a tábornok is meghalt. De csakhamar megjött vággyal hozta összefüggésbe ba­rátja igényét: — De beleharapnék a fülcim­pájába — sisteregte, s kórus­ban nevettek az ízléstelen »szellemeskedésen«. A mellettem ülő paraszt öácsi már nem bírta tovább türtőztetni idegességét, felállt, s farkasszemet nézett a pamtal- lós diákokkal. — Mi szél fújt eme titeket, fiaim? Ideje, ha abbahagyná­tok, ezt a hozzátok nem illő be­szédet Ügy beszéltek embertár­saitokról, mint az ellenségetek­ről. Ha pedig nem tetszik a meglett emberek társasága, menjetek át egy másik fülkébe, — Nyugi, nyugi tata. Minek dumál bele a nagyok dolgába? — vágott közbe töltöttkáposzta formájú hősünk, aki birkózó­hoz hasonlóan húzta összébb a nyakát Elképedtünk az arcátlan és tiszteletlein esendreintésem. Az idős parasztba esi sem volt ám rest Odaugrott a legényhez, galléron ragadta, megrázta, mint Krisztus a vargát s csali ennyit mondott visszafojtott dühében: — Neveletlen fráter! — Meglepetésü kben úgy össze­csukódtak, akár a tangóharmo­nika. Szégyenükben kisomfor­dái tak a fülkéből. Bizony, néhány tanulónak nem ártana állandóan figyel­meztetésül a szivébe vésni az igazságot: a diáksapka kötelez. Bieliczky Sándor Röntgen-televízió a szovjet kórházakban A szovjet kórházakat és egészségügyi intézményeket a közeljövőben röntgen-televízió berendezéssel látják el. Ezáltal a röntgenképek jóval élesebbek és világosabbak lesznek, s lé­nyegesen csökkenteni lehet a sugárzási dózist. a cáfolat is: nem halt meg, csak elájult a fájdalomtól, s most várnak, amíg felocsúdik, hogy újra kezdjék. Mike Bon- giorno, aki a lajstromirodába ment, visszajövet azt újságolta, hogy sebbel-lobbal elhivatták az orvost, mert a tábornok szív­rohamot kapott az ütlegektőL Mindezek a hírek kopogtatás­sal terjedtek falról falra, és ko­rántsem törték meg a börtön­szárny csöndjét, amely a lappan­gó haragtól annyira nyomasz­tó és vészjósló volt, hogy Franz jónak látta egy német járőrt tartani ott készenlétben. Sze­gescipők ütemes döngése még komorabbá tette a feszült vára­kozás légkörét, amely a szürke folyosócsarnokot eltöltötte. A járőr legényei kinyitották a cellák' kémlelő nyílásait, hogy jobban figyelhessék a foglyokat. És meglepetten látták, hogy va­lamennyien zsámolyukon ülnek és mozdulatlanul merednek a semmibe, mintha csak összebe­széltek volna. Csak négy óra felé mozdul­tak meg, amikor csikordulni hallották a rotundába nyíló rácskaput, összerezzentek, és odarohantak a kémlelő lyukhoz, abban a reményben, hogy a tá­bornokot látják megjelenni. Ehelyett azonban csak az őr­szemet pillantották meg, aki csomagot hozott: végigment a folyosón, belépett a távollevő cellájába, majd üres kézzel tá­vozott. Ezt a meglepő epizódot is falról falra telefonálták, egé­szen azokig a foglyokig, akik nem láthatták, s izgatott talál­gatások keresztezték egymást. Vajon mit jelent az a csomag, és mi van benne? Más részt pe­dig, az a tény, hogy odahozták a csomagot, azt jelenti, hogy a címzett nyilván visszatér oda, (Folytatása következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom