Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-24 / 20. szám
«. oldal 1981. január 24, kedd Kulturális figyelő Tanuló tanácsvezetők A Jánoshalmi Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának helyes kezdeményezéséről számolunk be olvasóinknak. A tanács vezetői felismerve a továbbtanulás szükségességét, összehívták az apparátus dolgozóit és megkérdezték tőlük, kik szeretnék folytatni tanulmányaikat a különböző középiskolákban. A tisztviselők közül tizen jelentkeztek továbbtanulásra. Jó példával járnak elől a községi tanács választott vezetői, Csupity István vb -elnök, Törköly János vb-elnökhelyettes. Szilasi László mezőgazdasági felügyelő az Agrártudományi Egyetemet végzi jó eredménynyel A középiskolákat (techni* kum, gimnázium) végzők (Dávid Sándorné, Porkoláb Ká- rolyné, Kindla Károlyné, Ló- renc Istvánná, Ács József né, Árpás Károlyné, Sáli István, Horváth Erzsébet) is szorgalmasan tanulnak, amit bizonyít a közepesnél jobb tanulmányi átlaguk. Dicséret illeti a jánoshalmi községi tanács végrehajtó bizottságát e nemes kezdeményezés felkarolásáért és megvalósításáért, s mindazokat az elvtársakat, akik éjt nappallá téve azon fáradoznak, hogy jól képzett, müveit vezetőkké váljanak. (—y--r) Délelőtt 9 óra: kezdődik a táncpróba. .Mrqifqtfzét A befizetett pénzért... Lapunkban már többször megbíráltunk néhány fővárosi művészt, aki úgy gondolta, hogy megyénk községeiben mindenféle selejtes műsorral is lehet szerepelni. Ügy látszik, ismét szólni kell erről a kérdésről, még akkor is, ha történetesen Kazal Lászlóról és Lórán Lenkéről van sző. Molnár József levelezőnk elkeseredett hangon számolt be egyes fővárosi művészek bácsalmási szerepléséről. A »Köszönöm, hogy vigyázott« című műsorban több neves művész lépett a nagyközönség elé. A publikum művészileg jól kidolgozott, szellemes, nevelő szándékú, szórakoztató műsorra számított, de a látottak és hallottak elvették — egy jő időre — a szájuk ízét az ilyen fővárosi művészi produkciótól. Megcsö- mörlöttek az Ízléstelen, tartalmatlan sületlenségektől. Ideje lenne már. ha a vidéki műsorokat ellenőrző éa felülbíráló rendező szerv (mert biztos van ilyen) képviselői a produkció útra bocsájtása előtt meghallgatnák az ilyen esztrád- müsorokat és csak a jót engednék a nyilvánosság elé. Vagy — ha erről, mint reméljük nem feledkeznek el — szoktassák le a -belemelegedett« művészekei az Ízléstelen rögtönzésekről. Mert ezekre az eredetleskedé- sekre senki sem kiváncsi. Egyszer a mindenkorra, véget kellene már vetni a -vidéknek minden JŐ« lebecsülő elméletének. Ml szeretettel várjuk és látjuk fővárosi művészeinket, de csak akkor, ha a befizetett pénzünkért valóban művészi élményhez Juthatunk. Ügy hiszem, ebhez jogunk van! Bialiczky Sándor A tudomány városa as Angara partján A Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozatának és az irkutszki vegyigépgyártási tudományos kutatóintézetnek a munkatársai az idén birtokukba veszik az hkutssSd vtdertmő közelében, az Angara partján festői helyen épülő tudományos város első épülettömjeit. Több prózai szerepre szükségünk! volna szerep. — S amit a többi szerepektől egy kicsit elválasztva, egy csipetnyi áhítattal említ, a Szent- ivánéii álom és a Vízkereszt. — Több prózai szerep volna jó — ráncolja össze a homlokát — a színészi elmélyülés és a H&VERi 25. — Nem. De arról meg lehet feledkezni, hogy nem minden halálos ítéletet hajtanaik végre. Némelyik átváltoztatható 30 évi börtönre, ez pedig, a mostani körülmények között, néhány hónapra is csökkenhet... Nos, én felajánlom magának ezt az átváltoztatást. .. — Köszönöm,, ezredes úr. — És mit tehetek, hogy megérdemeljem? — Egy igen egyszerű dolgot: írja rá erre a cédulára azt a címet, amelyre el kellett volna juttatnia... A nyomdász ártatlan arccal, álmélkodva nézett rá: — Bocsásson meg, ezredes úr, de honnan az ördögből tudjam én? Ezt a cédulát a zsebemben találtam. És még csak azt sem tudom bizonyosán, ki dugta bele. .. — A tábornok, ö maga vallotta be, és nem is tagadhatta volna, mert Franz látta.., (Betti/yetis a tzínházrAL Df az emberekhez... A színházi tánckar próbatermében találkoztunk véle. Alig múlt kilenc óira, s ő már javában dolgozott. Kilenc órakor? — kérdezhetné valaki. Ilyen későn tót munkához? Inkább korán, hiszen mióta a Leányvásár leszfnéssá önbecsülés miatt ta szükség van ezekre a szerepekre, mint egy falait kenyérre. Az előbb azt kérdeztük, ml marad akkor a magánembernek, ha csaknem az egész nap munkával reflektorfényben, vagy a nészí hivatásra teretődSk a szó. Arra, milyen hálás a színháznak. amiért évek óta egymást váltó, szebbnél szebb feladatokkal bízzák meg. Milyen hálás az elismerő tapsokért, a kritikákért, mélyeket néha — különösen vidéki tájelőadásoo — ott helyben, azonnal elmondják a vendéglátó falusiak, az előadás nézői. Fárasztó ez a munka? Bizony, minden idegszálát igénybe veszi az embernek. De szép? Nagyon szép. Talán nincs is ennél szebb. Minden szerep más, s ha valóban életszerűen akarjuk játszani, embereket kéll megismernünk, megfigyelnünk a legapróbb részletekig. Ez áll még a viszonylag sablonos és a közönség számára majdnem egyformának tűnő operettszerepekre is. Talán még nehezebb, egyéniséget, egyéni színt vinni olyan alakokba, amelyeket a közepes, népi librettóírók éppen csak hogy összehoztak, megkörvonalaztak. És igen szépen sikerült ez Galambos Erzsinek szerepről szerepre. De már búcsúzik is, hiszen közel az öt óra, a színház elé már kigördült a szereplőkre várakozó busz, ismét tájra kell menni Egy ennivaló fenszter-jelenet: készülődés a tájra, s ehhez hozzátartozik a jó útravaló. Amikor elbúcsúzunk, meg- igéző mosollyal mondja el az ősrégi kérést: — Aztán szépet írjon rólam! Csáky Lajos próbatermek alkotó igyekezete közben telik él? Felsóhajt: — Hát, ez a legnehezebb. Nemcsak azért, mert sokat kell dolgozni. A munkát, a hivatást minden igazán becsületes színész szereti. De a teljes emberséghez kellenének a baráti kapcsolatok azért is, mert a színház festett világának látszat- emberi kapcsolatai, elképzelt és megjátszott szituációd helyett szükség van az igazi társadalom egymáshoz kapcsoló, lelkesítő. munkában élőire biztató kapcsolataira. Na, de hát mikor? Alig néhány családdal jár össze. Ha más nem, hát valami művész- klubra, valami nem vendéglátóipari színvonalú, intimebb, barátibb összejöveteli alkalomra lenne szükség, hogy megtaláljuk az utat az emberekhez, nemcsak a rivaldán át. hanem egy beszélgetés, egy eszmecsere őszinte emberi közelségében is. A táncórának régen vége, estébe hajlik a késő délután, amikor ismét találkozunk — most már otthon. A képek, a riport kísérőd elkészültek, ismét a szíkerült a székhelyi műsorról, Galambos Erzsi minden este felül a táj részleg autóbuszára, s színésztársaival együtt jóval éjfél után vetődik haza. A táj. különösen ezen, a telet az ősszel összecserélő fura évszakban bizony nagyon fárasztó. Dehát ilyen a színész élete. Mi marad hát akkor a nap huszonnégy órájából Galambos Erzsi, a magánember számára? Vajmi kevés. — Február végén kérd sor — magyarázza — a legközelebbi operettbemutatóra, A koreográfiáit én csinálom, s már mos! nemcsak hogy gondolkodni kel] arról, milyen táncokat lehetne kreálni a darab, * színész, a jelenet hangulata, a dal mondanivalója, légköre figyelembe vételével — hanem el kell kezdeni a próbákat is, ahogy most is tesszük. Alapos és sokoldalú készülődés előzi meg azt, mikorra a káprázatosán kivilágított rivalda előtt meglibben a táncosok apró szofcnyácskája, s a fényekben. színekben, hangulatok ködében úszó színpadon kibontakozik a tánc tarka kavargása Galambos Erzsi rövid néhány éves kecskeméti tartózkodása alatt, ha alaposan összeszámoljuk. hót zenés darab koreográfiáját alkotta, a hány szerepet játszott? Elég nehéz ősraeszámlálni: Cir- kuszhercegnó, Lili bárónő, Viktória, Hawai rózsája. Bál s Bavoyban, Fehér akác, Sztam- bul rózsája — ezek szabvány- szerű szubrettszerepek, s aztán a zenés vígjátékok, a Herceg- kisasszony. az Egy marék boldogság, az Érdekházasság, az Elveszem a feleségem. Csupa kedves figura, mulatságos, érdekes — Akkor hát miért nem tőle kérdezi meg, hogy kinek címezte? — Banchelli, maga nem ostoba ember. De én sem vagyok az. Nagyon jól tudom, hogy a cédula nem magának szólt, hisz máskülönben nem akarta volna cipője talpába rejteni. A maga felelőssége ebben az egész ügyben elenyésző, csaknem figyelmen kívül hagyható. Az egyik fogoly odaad magának üzenetet, hogy továbbítsa egy másik fogolynak. Ez csupán a szabályzat áthágása, amelyért mindössze egy kis fegyelmi büntetés jár. Nos, én nemcsak felmentem ez alól a büntetés alól, hanem a halálbüntetését is átváltoztatom, ha megmondja nekem, hogy kinek szólt az a ... — Ismétlem, ezredes úr: csak a tábornok tudja ... — Nem kételkedem benne, de az nem olyan' ember, aki beszél.. — Akkor hogyan akarhatja. hogy én beszéljek, én, áld nem tudom? Müller végigmérte, majd lemondóan legyintett, és megnyomta a csengőt Franz megjelent az ajtóban. Az ezredes intésére ismét rákattintotta a bilincset s egyik karjánál fogva elvezette Banchellit Az a cella, amelybe a tábornokot most bezárták, azok közül való, amelyeket a börtön nyelvén az »élők sírboltjának« neveztek, mert az alagsorban vannak, mindössze másfélszer három méteresek, és csak a mennyezet alatt nyíló, parányi résen át kapnak fényt és levegőt. Jóformán az egész helyet betöltötte egy prices, a tábornok már órák óta összekuporodva feküdt rajta, amikor egyszerre csak kinyílt az ajtó, s két katona, mint egy zsák burgonyát, belökte Banchellit, vagy inkább azt, ami megmaradt belőle. A tábornok megsemmisülten meredt rá, s először moccanni sem mert Majd odokúszott az összecsuklott és pokrócba burkolt nyomorék testhez, melléje térdelt, és tapogatni kezdte. — Banchelli!... Banchelli!... — suttogta. — Mit csináltak veled, Banchelli? A szerencsétlen ember szájából, felismerhetetlenné dagadt arca közepén, vérpatak tört elő, de jajszó nem. Keze püffedt és szederjes, lába meztelen és sebes volt — Átkozottak!... Gyilkosok!... Mit csináltak veled* Banchelli ?. j. Banchelli nagy nehezen kinyitotta szemét, és azt suttogta: — Nem beszélteim . ,j. A tábornok leszakított egy csíkot az ingéről, bemártotta a korsó vízébe, és törölgetni kezdte vele a nyomdász álián megalvadt vért — Banchelli, az istenért mit csináltak veled? —i Nem beszéltem, tábornok úr!.,. Nem beszéltem... De nem tudom, hogy mógegyszer kibírom-e... Irtózatos... ■— Dehát miért nem beszéltél? ... Miért nem? — fakadt ki a tábornok csaknem dühösen. — Miért hagytad így tönkretenni magadat?... Ez őrültség! .... Banchelli szeme tágra nyílt a meglepetéstől, és belemeredt a tábornokéba. <— Bocsánat ne törődj vele.., nem tudom, mit beszélek — hebegte a tábornok, és megpróbálta felemelni. — Segíts egy kicsit Banchelli.», A priccsre akarlak fektetni... — Nem bírok, tábornok úr, hagyjon itt, ahol vagyok... — Legalább a pokrócokat hadd terítsem alád... — Köszönöm, tábornok úr.. * Inkább egy kis vizet még... az ajkamra, meg a fejemre... Irtózatos. .. Nem tudom, hogy még egyszer kibírom-e. — Nem teszik meg még egyszer, Banchelli... Lehetetlen! (Folytatjuk.)
