Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-03 / 2. szám
1961. január 3, keddi I. oldal Kecskemét mezőgazdasági termelésének helyzete és fejlesztésének lehetőségei Ez van... , Kecskeméten az egy hold megművelt összterületre eső termelési érték a legutóbbi 8 év átlagában 4116 forint, ami jóval az országos átlag felett van s a termelési érték 61 százalékát a növénytermesztés adja. A művelési ágakat illetően a szántóterület után legnagyobb arányban: 12,5 százalékkal a szőlő, és 2,4 százalékkal a gyümölcsös részesedik. A szőlő területe az országos átlagszintet messze meghaladja. A szántóterület 7,3 százalékán zöldségfélét, 38 százalékán kenyérgabonát, 3 százalékán ipari növényt és 42,7 százalékán takarmánynövényt termeszt a város. A kukorica a terület egynegyedét teszi. A lucerna a vetésterületben csak kis százalékkal szerepel és silót, csalamá- dét, őszi keveréket is jelentéktelen mennyiségben termelnek. A magas kenyérgabona-arány ellenére a megtermelt meny- nyiség nem fedezi a város szükségletét, aminek egyik oka, hogy igen alacsony a rozs átlagtermése, amelyet zömmel a legrosszabb területeken termelnek. Alacsony a kukorica átlaga is, kevés szervestrágyát kap s a leggyengébb homokon is termesztik. Érdemes megnézni a szántóföldi növénytermesztés értékének megoszlását, az egyes termelési ágak területének és termelési értékének összehasonlítását. Szőlőtermesztés a terület 12,5, gyümölcstermesztés pedig 2,8 százalékán folyik —, mégis szőlőből a termelési értéknek 36.9, gyümölcsből pedig 15.4, százaléka esik erre a területre. É téren azonban vannak problémák. A város mintegy 5700 hold szőlejéből csak 5345 hold a termő. A szőlők fele kiöregedett, tőkehiányos s a talajerő visszapótlása is gyenge. A legtöbb szőlő gyümölcsfával van tele: egy holdra általában 111 darab fa jut, ami a szőlő minőségére kedvezetőlenül hat s zavarja a nagyüzemi gépi, vagy fogatos művelést is. A gyümölcsfélék közül legnagyobb arányban az almát, a szilvát, a kajszit és a megy- gyet termesztik — kevés azonban a zártgyümölcsös —, sok a nem termő fa: almánál az állomány 39, őszibaracknál 44, meggynél 40 és cseresznyénél ugyancsak 40 százaléka. Köztudomású, hogy a város termelői szervestrágya-gondok- kal küzdenek. Az ellátást kedvezőtlenül befolyásolja az állatállomány összetétele. Igen alacsony a szarvasmarha-létszám, szemben a lóval és sertéssel, pedig amaz termelne több szervestrágyát Magas a fogatsűrűség. Amíg országos átlagban egy vonóhorog lóerőre 20—25 hold szántó, addig Kecskeméten 40 hold jut. A gépesítés előrehaladásával ezt az arányt a szarvasmarha-tartás irányába lehet eltolni. Kevés a tejhozam: tehenenként átlagosan 2181 liter s elmarad az országos szinntől a marha- és baromfihús termelése; egy tyúk évi tojáshozama 95 db. Száz hold fő takarmánytermő területre szép számú sertés —, míg szarvasmarhából csak 16 mázsa jut Növényház épül az Újbögi Állami Gazdaságban Az ÜjböíS Állami Gazdaság 1961-ben nagy mennyiségű zöldséget ater szállítani a városi embereik asztalára. Ennek érdekében növényházait építenek, ahol 2500 melegágyban összesen 80 holdra szükséges paprika- és paradicsompalántáit nevelnek. Nagy gondot fordítanak a szőlőtelepítésre is az új gazdasági évben. Tavasszal 100 katasztrálodas Matyi KerekdomboA Ex lehet... A város mezőgazdasági termelése fejlesztésének lehetőségeit a fentiek szabják meg és írják elő a legfontosabb teendőket Legsürgősebb a szőlőterület mintegy kétharmadának a felújítása s ennek a hatalmas feladatnak a megvalósítása csakis gépesített nagyüzemi szőlőművelés keretében képzelhető el. Szaporítani kell a gyümölcsösöket is, egyrészt zárt kötésben, hektáros táblákban telepítve, másrészt ugyancsak hektáros rendszerben telepített szőlőtáblák között 30—40 méter széles sávok alakjában. A növénytermesztésben is növelni kell a hozamokat. A szervestrágya pótlására az ís- tállótrágyán kívül egynyári pillangósokat kell termeszteni s kiterjeszteni a zöldtrágyázást, valamint felhasználni a város belterületéről származó tőzeges fekáltrágyát, ami évente közel másfélezer súlyvagon jelent. Így lehetővé válhat a szántók háromévenkénti 102 mázsás, a szőlők 150 mázsás és a gyümölcsösök 80 mázsás mennyiséggel való megtrágyázása. A hozamok emelésének módja a helyes növényi sorrend, az okszerű talajművelés, a rendszeresen adott istálló- és műtrágya, jó minőségű nemesített vetőmag és megfelelő növényvédelem. A növénytermesztésben ajánlatos megnövelni a takarmányok és zöldségfélék arányát s az évelő pillangósokét. Az állattenyésztésben a szarvasmarha eddigi 10 darabos arányát 100 holdanként 15-re ajánlatos emelni, a ju- hét pedig 16-ra. El kell érni a juhonként 3,8 kilogrammos nyírási súlyt, tyúkonként a 110 darab tojást, tehenenként a 3000 liter tejet. Így érhető el, hogy az állattenyésztés bevételének aránya a javasolt 58,7 százalékra emelkedjék. Az arányok megfelelő összehangolása mellett egy hold termelési értéke 4893 forintra emelkedhet, ami 8 év átlagához képest 18,9 százalékkal magasabb. • (A fenti cikk anyagát és a javaslatokat a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Üzemszervezési Csoportja terjesztette elő. Alapos megvitatás, kiegészítés, kibővítés, illetve módosítás után ezek az elgondolások képezik majd alapját Kecskemét város ötéves mezőgazdaság-fejlesztési tervének.) Bs hold szőlőt telepítenek és 6 földgyalu végzi az egyengetésit. A munkáinak már több minit 50 százalékát elvégezték. A szőlőt sajált iskoláiból telepítik, ugyanakkor sima vesszővel öt holdon befejezték az iskolázást. Fejlődik a tankönyvkiadás Az iskolák, a dolgozók iskolái, továbbá a felsőfokú oktatási intézmények részére készült tankönyvek példányszáma az utóbbi három esztendő alatt meghaladta a 30 milliót Ezenkívül 300 ezer példányban jelentek meg különböző pedagógiai módszertani szakkönyvek. Egy „múló pillanat" hőse Ügyelnek a bor minőségére iilliS ÄIliit % 1 iül JÉ . i i‘2áPite.;. A tiszakécskei Tiezagyöngye Termelőszövetkezet tagsága gondos munkával a tervezett 10 mázsa helyett 21 mázsa átlagtermést ért el 310 hold közös művelésű szőlőn. Nemcsak a szőlő művelésére, hanem a bor kezelésére is nagy gondot fordítanak. A képen: Bállá Béla pincemester üvegekbe töltögeti a mustrát. A minták alapján meghatározzák, hogy egy-egy borfajta milyen további kezelést igényel. (Pásztor Zoltán felvéteted A sértés LÁSZLÓ Gábor bácsi a nadrágszárba törődte tintás új- ját és megnyugvással nézte, aminit a két népnevelő akkurátusán összehajtogatta az aláírt belépési nyilatkozatot. Aztán a sublótról leemelte az ünnepi tralktálkna szolgáló virágos kancsót és kibaUaigatt a kamrába. Szíves szóval kínálta a vendégeket és a poharakba csorgatta a rubint- piros italt A fiatalabbik ember (városi munikás, aki megszokta sarki italmérések néha kifogásolható borát) áhítatosam vette kezébe a poharait. — Ej, az anyját ez aztán bor! Mára szagától Is berúg az ember! Gábor bácsi arca elsötétült, majd liláspiroB színt őfflcct, ami — az ismerősök szerint — nála a feHegsaakajtó méreg jele! _ — Tanúid meg öcsém, hogy szaga a f. ngnak van, de a bornak fHatái DERÉK esztergályosunk, amíg é!, nem felejti éL, hogy szag és illát között micsoda különbség van! G. K. Kerekdombra ritkán jutnak el a fővárosi és kecskeméti művészek. Három nevelő — Budai Albertné, Vincze Lajosné és Nagy Zoltánná — elhatározták, hogy színdarabot tanulnak be az iskola úttörőivel. A Ludas Matyi a kerekdombi termelőszövetkezeti gazdák körében nagy sikert aratott. Az úttörők viszont a bevételt majd nyári táborozásra fordítják. (Tóth Sándor felvétele) — Ilyen kevés egy negyedszázad? — jut eszembe egy rég hallott, nem tudom már melyik költőnek a tollából született vers sora, míg a pedagógusi pályán 25 esztendőt eltöltött Herpai Lászlóval, a fülöpházi általános iskola igazgatójával beszélgetek. — Az egész egy múló pillanat volt — vallja ő, a jubiláns is. Ha nézem ezt az ötödik iksz- hez közel járó férfit, aki a korát meghazudtolva alig látszik többnek harmincöt—negyven esztendősnél, meghökkentő fiatalossága láttán igazat kell adnom a költőnek, s neki is: nem sok az a két és fél évtized. Pedig roppant nagy idő az! Több minit kilencezer nap, kétszázezernél több óra gondja, baja, öröme, csalódása, lelkesedése fér el benne. Az érzi csak kevésnek, aki nincs megelégedve önmagával, aki többet szeretett volna tenni a huszonöt esztendő alatt, mint amennyit lehetőségeinek a teljes mértékű kihasználásával, kötelességének a példamutató teljesítésével egyáltalán cselekedhetett. Mint Herpai László is. És azt hiszem, itt a titka fiatalságának: lankadatlan energiájával annyit dolgozott, ameny- nyit sokan mások mégegyszer ennyi idő alatt sem, s az évek kétszeres gyorsaságában nem ért rá megöregedni. Fülöpházi s egyszersmind tanítói pályafutása úgy kezdődött, ahogy a regényekben szokták ábrázolni. Borongós, csatakos téleleji délután érkezett meg a szétszórt tanyaházakból álló településre. Nem várta senki. Akik — a földek egyszerű dolgozói — később a szívükbe fogadták, nem tudtak érkezéséről, a hivatali illetékesek viszont nem sokba vették a „nemzet napszámosát”. ö azonban csak a kötelességével törődött: tanítani, nevelni a tanyavilág mezítlábasait, a kicsiket és nagyokat egyaránt. S míg eleinte nem egyszer gondolt arra, hogy otthagyja a kilátástalan jövőt ígérő települést. rövid idő múlva már ő lett egy-két szintén máshonnan érkezett társa számára a példakép ahhoz, hogy ha törik-sza- kad, de helyt kell állni, végig kell vívni azt a harcot, amely nyák apró lakói. Herpai László közel fél tucat, egymástól távol eső iskola igazgatója, mivel tizenhárom esztendeje erre a posztra helyezte a dolgozó nép államának megbecsülése. Göröngyös volt az út? Azt mondja, ha újra kellene kezdenie, ismét végigjárná. Mert hűségének viszonzásául nem hagyta magára soha — a népe. Több mint évtizede a szülők támogatósát kérte az iskola bővítéséhez, s annyian vettek részt a társadalmi munkában, hogy az építésvezető meghök- kenve ismerte el: „Igazgató úr, ilyen összefogást még sehol sem tapasztaltam.” Erre a legbüszkébb. Meg arra, hogy egykori tanítványai között ‘van már szovjet egyetemet végzett, s néphadseregünk magasrangú tisztje is. GONDJA ma sem kevés. Most is Kerekegyházáról jár Fülöpházára, de már motorkerékpáron, — s csak mosolyog, ha nehézségeit firtatom. És azt válaszolja: „Januárban kigyullad Fülöpházán a villany.” Egyszóval: most is a jövő, a fény érdekli. Hhnt mindig. Ezért győzte le a múló pillanatnak tűnő huszonöt esztendőt, s győzi le a következő negyedszázadot is. Tarján litván együtt jár a pedagógusi hivatással. Nehéz küzdelem volt. Értekezletekre hosszú éveken át a huszonnégy kilométerre eső Fülöpszállásra kellett járnia, s — mert 19 esztendeje Kerekegyházára nősült — Herpai László naponta nyolc kilométert tett meg kerékpáron az iskoláig, ugyanannyit vissza. Esőben, sárban, viharban, hófúvásban. És számtalanszor gyalog. — Ne menjen, tanító úr. Nem lesz gyerek az iskolában — szólt rá a zimankós időkben egy-egy véletlen utas, de ő mindig csak ezt mondta: „Ha egyetlen egy is eljön, a tanító sem hiányozhat.” És nem hiányzott soha. Sem az iskolából, sem a közéletből. Fogta, vitte a fáklyát, amely a fülöpházi puszta népe előtt világította az utat. Része volt annak az erőnek, amely egyre több fényt árasztott erre az útra. A települést 1948-ban önálló községgé avatták, s amíg azelőtt két, 1957-től már öt iskolában tanulhattak a ta-