Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-03 / 2. szám

1961. január 3, keddi I. oldal Kecskemét mezőgazdasági termelésének helyzete és fejlesztésének lehetőségei Ez van... , Kecskeméten az egy hold megművelt összterületre eső termelési érték a legutóbbi 8 év átlagában 4116 forint, ami jóval az országos átlag felett van s a termelési érték 61 szá­zalékát a növénytermesztés ad­ja. A művelési ágakat illetően a szántóterület után legnagyobb arányban: 12,5 százalékkal a szőlő, és 2,4 százalékkal a gyü­mölcsös részesedik. A szőlő te­rülete az országos átlagszintet messze meghaladja. A szántóterület 7,3 százalé­kán zöldségfélét, 38 százalékán kenyérgabonát, 3 százalékán ipari növényt és 42,7 százalékán takarmánynövényt termeszt a város. A kukorica a terület egy­negyedét teszi. A lucerna a ve­tésterületben csak kis százalék­kal szerepel és silót, csalamá- dét, őszi keveréket is jelenték­telen mennyiségben termelnek. A magas kenyérgabona-arány ellenére a megtermelt meny- nyiség nem fedezi a város szük­ségletét, aminek egyik oka, hogy igen alacsony a rozs át­lagtermése, amelyet zömmel a legrosszabb területeken termel­nek. Alacsony a kukorica át­laga is, kevés szervestrágyát kap s a leggyengébb homokon is termesztik. Érdemes megnézni a szántó­földi növénytermesztés értéké­nek megoszlását, az egyes ter­melési ágak területének és ter­melési értékének összehasonlí­tását. Szőlőtermesztés a terület 12,5, gyümölcstermesztés pedig 2,8 százalékán folyik —, mégis szőlőből a termelési értéknek 36.9, gyümölcsből pedig 15.4, százaléka esik erre a területre. É téren azonban vannak prob­lémák. A város mintegy 5700 hold szőlejéből csak 5345 hold a ter­mő. A szőlők fele kiöregedett, tőkehiányos s a talajerő vissza­pótlása is gyenge. A legtöbb szőlő gyümölcsfával van tele: egy holdra általában 111 darab fa jut, ami a szőlő minőségére kedvezetőlenül hat s zavarja a nagyüzemi gépi, vagy fogatos művelést is. A gyümölcsfélék közül leg­nagyobb arányban az almát, a szilvát, a kajszit és a megy- gyet termesztik — kevés azon­ban a zártgyümölcsös —, sok a nem termő fa: almánál az állomány 39, őszibaracknál 44, meggynél 40 és cseresznyénél ugyancsak 40 százaléka. Köztudomású, hogy a város termelői szervestrágya-gondok- kal küzdenek. Az ellátást ked­vezőtlenül befolyásolja az ál­latállomány összetétele. Igen alacsony a szarvasmarha-lét­szám, szemben a lóval és ser­téssel, pedig amaz termelne több szervestrágyát Magas a fogatsűrűség. Amíg országos át­lagban egy vonóhorog lóerőre 20—25 hold szántó, addig Kecs­keméten 40 hold jut. A gépesí­tés előrehaladásával ezt az arányt a szarvasmarha-tartás irányába lehet eltolni. Kevés a tejhozam: tehenenként átlago­san 2181 liter s elmarad az or­szágos szinntől a marha- és ba­romfihús termelése; egy tyúk évi tojáshozama 95 db. Száz hold fő takarmánytermő területre szép számú sertés —, míg szarvasmarhából csak 16 mázsa jut Növényház épül az Újbögi Állami Gazdaságban Az ÜjböíS Állami Gazdaság 1961-ben nagy mennyiségű zöld­séget ater szállítani a városi embereik asztalára. Ennek érde­kében növényházait építenek, ahol 2500 melegágyban összesen 80 holdra szükséges paprika- és paradicsompalántáit nevelnek. Nagy gondot fordítanak a sző­lőtelepítésre is az új gazdasági évben. Tavasszal 100 katasztrá­lodas Matyi KerekdomboA Ex lehet... A város mezőgazdasági ter­melése fejlesztésének lehetősé­geit a fentiek szabják meg és írják elő a legfontosabb teen­dőket Legsürgősebb a szőlőte­rület mintegy kétharmadának a felújítása s ennek a hatal­mas feladatnak a megvalósítá­sa csakis gépesített nagyüzemi szőlőművelés keretében kép­zelhető el. Szaporítani kell a gyümölcsösöket is, egyrészt zárt kötésben, hektáros táblákban telepítve, másrészt ugyancsak hektáros rendszerben telepített szőlőtáblák között 30—40 méter széles sávok alakjában. A növénytermesztésben is növelni kell a hozamokat. A szervestrágya pótlására az ís- tállótrágyán kívül egynyári pil­langósokat kell termeszteni s kiterjeszteni a zöldtrágyázást, valamint felhasználni a város belterületéről származó tőzeges fekáltrágyát, ami évente közel másfélezer súlyvagon jelent. Így lehetővé válhat a szántók háromévenkénti 102 mázsás, a szőlők 150 mázsás és a gyü­mölcsösök 80 mázsás mennyi­séggel való megtrágyázása. A hozamok emelésének módja a helyes növényi sorrend, az ok­szerű talajművelés, a rendsze­resen adott istálló- és műtrá­gya, jó minőségű nemesített ve­tőmag és megfelelő növényvé­delem. A növénytermesztésben ajánlatos megnövelni a takar­mányok és zöldségfélék arányát s az évelő pillangósokét. Az állattenyésztésben a szarvasmarha eddigi 10 dara­bos arányát 100 holdanként 15-re ajánlatos emelni, a ju- hét pedig 16-ra. El kell érni a juhonként 3,8 kilogrammos nyí­rási súlyt, tyúkonként a 110 da­rab tojást, tehenenként a 3000 liter tejet. Így érhető el, hogy az állattenyésztés bevételének aránya a javasolt 58,7 százalék­ra emelkedjék. Az arányok meg­felelő összehangolása mellett egy hold termelési értéke 4893 forintra emelkedhet, ami 8 év átlagához képest 18,9 százalék­kal magasabb. • (A fenti cikk anyagát és a javaslatokat a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Inté­zet Üzemszervezési Csoportja terjesztette elő. Alapos megvi­tatás, kiegészítés, kibővítés, il­letve módosítás után ezek az elgondolások képezik majd alapját Kecskemét város ötéves mezőgazdaság-fejlesztési tervé­nek.) Bs hold szőlőt telepítenek és 6 földgyalu végzi az egyengetésit. A munkáinak már több minit 50 százalékát elvégezték. A sző­lőt sajált iskoláiból telepítik, ugyanakkor sima vesszővel öt holdon befejezték az iskolázást. Fejlődik a tankönyvkiadás Az iskolák, a dolgozók iskolái, továbbá a felsőfokú oktatási in­tézmények részére készült tan­könyvek példányszáma az utób­bi három esztendő alatt meg­haladta a 30 milliót Ezenkívül 300 ezer példányban jelentek meg különböző pedagógiai mód­szertani szakkönyvek. Egy „múló pillanat" hőse Ügyelnek a bor minőségére iilliS ÄIliit % 1 iül JÉ . i i­‘2áPite.;. A tiszakécskei Tiezagyöngye Termelőszövetkezet tagsága gondos munkával a tervezett 10 mázsa helyett 21 mázsa átlagtermést ért el 310 hold közös művelésű szőlőn. Nemcsak a szőlő műve­lésére, hanem a bor kezelésére is nagy gondot fordítanak. A képen: Bállá Béla pincemester üvegekbe töltögeti a mustrát. A minták alapján meghatározzák, hogy egy-egy borfajta milyen további kezelést igényel. (Pásztor Zoltán felvéteted A sértés LÁSZLÓ Gábor bácsi a nadrágszár­ba törődte tintás új- ját és megnyugvás­sal nézte, aminit a két népnevelő ak­kurátusán összehaj­togatta az aláírt be­lépési nyilatkozatot. Aztán a sublótról leemelte az ünnepi tralktálkna szolgáló virágos kancsót és kibaUaigatt a kam­rába. Szíves szóval kínálta a vendége­ket és a poharakba csorgatta a rubint- piros italt A fiatalabbik em­ber (városi munikás, aki megszokta sar­ki italmérések né­ha kifogásolható bo­rát) áhítatosam vet­te kezébe a poharait. — Ej, az anyját ez aztán bor! Mára szagától Is berúg az ember! Gábor bácsi arca elsötétült, majd li­láspiroB színt őfflcct, ami — az ismerő­sök szerint — nála a feHegsaakajtó mé­reg jele! _ — Tanúid meg öcsém, hogy szaga a f. ngnak van, de a bornak fHatái DERÉK esztergá­lyosunk, amíg é!, nem felejti éL, hogy szag és illát kö­zött micsoda kü­lönbség van! G. K. Kerekdombra ritkán jutnak el a fővárosi és kecskeméti mű­vészek. Három nevelő — Bu­dai Albertné, Vincze Lajosné és Nagy Zoltánná — elhatároz­ták, hogy színdarabot tanulnak be az iskola úttörőivel. A Lu­das Matyi a kerekdombi terme­lőszövetkezeti gazdák körében nagy sikert aratott. Az úttörők viszont a bevételt majd nyári táborozásra fordítják. (Tóth Sándor felvétele) — Ilyen kevés egy ne­gyedszázad? — jut eszembe egy rég hallott, nem tudom már melyik költőnek a tollá­ból született vers sora, míg a pedagógusi pályán 25 esztendőt eltöltött Herpai Lászlóval, a fülöpházi általános iskola igaz­gatójával beszélgetek. — Az egész egy múló pilla­nat volt — vallja ő, a jubiláns is. Ha nézem ezt az ötödik iksz- hez közel járó férfit, aki a ko­rát meghazudtolva alig látszik többnek harmincöt—negyven esztendősnél, meghökkentő fia­talossága láttán igazat kell ad­nom a költőnek, s neki is: nem sok az a két és fél évtized. Pedig roppant nagy idő az! Több minit kilencezer nap, két­százezernél több óra gondja, baja, öröme, csalódása, lelkese­dése fér el benne. Az érzi csak kevésnek, aki nincs megeléged­ve önmagával, aki többet sze­retett volna tenni a huszonöt esztendő alatt, mint amennyit lehetőségeinek a teljes mérté­kű kihasználásával, kötelessé­gének a példamutató teljesíté­sével egyáltalán cselekedhetett. Mint Herpai László is. És azt hiszem, itt a titka fia­talságának: lankadatlan energiá­jával annyit dolgozott, ameny- nyit sokan mások mégegyszer ennyi idő alatt sem, s az évek kétszeres gyorsaságában nem ért rá megöregedni. Fülöpházi s egyszersmind tanítói pályafutása úgy kezdő­dött, ahogy a regényekben szok­ták ábrázolni. Borongós, csata­kos téleleji délután érkezett meg a szétszórt tanyaházakból álló településre. Nem várta senki. Akik — a földek egysze­rű dolgozói — később a szívük­be fogadták, nem tudtak érke­zéséről, a hivatali illetékesek viszont nem sokba vették a „nemzet napszámosát”. ö azonban csak a kötelessé­gével törődött: tanítani, nevelni a tanyavilág mezítlábasait, a kicsiket és nagyokat egyaránt. S míg eleinte nem egyszer gon­dolt arra, hogy otthagyja a ki­látástalan jövőt ígérő telepü­lést. rövid idő múlva már ő lett egy-két szintén máshonnan érkezett társa számára a példa­kép ahhoz, hogy ha törik-sza- kad, de helyt kell állni, végig kell vívni azt a harcot, amely nyák apró lakói. Herpai László közel fél tucat, egymástól tá­vol eső iskola igazgatója, mi­vel tizenhárom esztendeje erre a posztra helyezte a dolgozó nép államának megbecsülése. Göröngyös volt az út? Azt mondja, ha újra kellene kez­denie, ismét végigjárná. Mert hűségének viszonzásául nem hagyta magára soha — a népe. Több mint évtizede a szülők támogatósát kérte az iskola bő­vítéséhez, s annyian vettek részt a társadalmi munkában, hogy az építésvezető meghök- kenve ismerte el: „Igazgató úr, ilyen összefogást még sehol sem tapasztaltam.” Erre a legbüszkébb. Meg ar­ra, hogy egykori tanítványai között ‘van már szovjet egye­temet végzett, s néphadsere­günk magasrangú tisztje is. GONDJA ma sem kevés. Most is Kerekegyházáról jár Fülöpházára, de már motorke­rékpáron, — s csak mosolyog, ha nehézségeit firtatom. És azt válaszolja: „Januárban kigyul­lad Fülöpházán a villany.” Egyszóval: most is a jövő, a fény érdekli. Hhnt mindig. Ezért győzte le a múló pillanatnak tűnő hu­szonöt esztendőt, s győzi le a következő negyedszázadot is. Tarján litván együtt jár a pedagógusi hiva­tással. Nehéz küzdelem volt. Ér­tekezletekre hosszú éveken át a huszonnégy kilométerre eső Fülöpszállásra kellett járnia, s — mert 19 esztendeje Kerek­egyházára nősült — Herpai László naponta nyolc kilomé­tert tett meg kerékpáron az is­koláig, ugyanannyit vissza. Eső­ben, sárban, viharban, hófú­vásban. És számtalanszor gya­log. — Ne menjen, tanító úr. Nem lesz gyerek az iskolában — szólt rá a zimankós időkben egy-egy véletlen utas, de ő mindig csak ezt mondta: „Ha egyetlen egy is eljön, a tanító sem hiányozhat.” És nem hiányzott soha. Sem az iskolából, sem a közéletből. Fogta, vitte a fáklyát, amely a fülöpházi puszta népe előtt vi­lágította az utat. Része volt an­nak az erőnek, amely egyre több fényt árasztott erre az útra. A települést 1948-ban önálló községgé avatták, s amíg azelőtt két, 1957-től már öt iskolában tanulhattak a ta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom