Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-09 / 290. szám

r Érdekes kísérleti tapasztalatok a fűszerpaprika nagyüzemi termesztéséről A fűszerpaprika évi 120—140 millió forint jövedelmet hoz a népgazdaságnak. Nem közöm­bös tehát számunkra, hogy mi­képp használjuk ki azokat a lehetőségeket, melyek elősegí­tik az olcsóbb termelést, vala­mint a minőség javítását. Nálunk, a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Inté­zet fűszerpaprika nemesítéssel foglalkozó osztályán nemcsak a nemesítéssel kapcsolatos prob­lémákat kutatjuk, hanem ke­ressük a lehetőségeket a pap­rikatermesztés nagyüzemi mód­szerének kialakítására. 1954-ig kidolgoztuk a palán­tanevelés nagyüzemi móját. A fűszerpaprika csak ak­kor produkál nagy termést és jó minőségű nyersanya­got, ha kiültetése erős, ed­zett palántával időben tör­ténik. Ezt pedig csak akkor tudjuk biztosítani, ha megfelelően elő­készített melegágyba, korán, március elején és ritkán — négyzetméterenként legfeljebb 50—70 gramm — magot vetünk el. Törődni kell a jó magágyat biztosító földkeverék összeállí­tásával, és a palántanevelés időszaka alatt a szakszerű ápo­lásról egy pillanatra sem sza­bad megfeledkezni. A jól felnevelt palánta a terméseredmény alakulása szempontjából már önma­gába véve is fél sikert je­lent. Foglalkoztunk a palántázás gépesítésével, melynek ered­ményeképpen az országban el­sőként oldottuk meg a kiülte­tés gépesítését. Megállapítottuk, hogy szántóföldi száraz viszo­nyok között a legoptimálisabb tenyészterület, amely géppel megművelhető és a legnagyobb termést adja, a hatvanszor- negyvenes sor illetve tőtávol- sóg, fészkenként három-négy növénnyel. Öntözéssel a te- nyészterületet lényegesen csök­kenteni lehet és ez önmagában véve 23 százalékos termésho­zam-növekedést idéz elő. Ez esetben az ikersoros parcellák adták a legnagyobb termésered­ményt. Az ikersoros kiültetés géppel azonban nagy nehézsé­gekbe ütközik. Ezért gépi ültetésre inkább a nem sokkal kevesebb ter­mést adó 60X25 centiméte­res sor- illetve tötávolságot ajánljuk, fészkenként ket­tő, esetleg három erős, ed­zett palántával. Már 1958-ban foglalkoztunk a fűszerpaprika öntözésével. Kí­sérleteink szerint az eddig al­kalmazott módszerek termésfo­kozó hatása között lényeges el­térés nem mutatkozik akkor, ha minden öntözés alkalmá­val valamennyi módszernél azonos vízmennyiséget alkal­mazunk. Az említett időpont­tól kezdve tanulmányozzuk az öntözéses fűszerpaprika opti mális vízmennyiségének meg­határozását azért, hogy az ön­tözést gazdaságosan és a minő­ség romlása nélkül meg tudjuk valósítani. A kísérletek azt bizonyít­ják, hogy egy bizonyos ha­táron túl már nem célszerű az öntözés, részben azért, mert a hozamok emelkedése nem arányos a költségek növekedésével, más­részt a sok víz károsan befo­lyásolja a növény fejlődését. Ez a megállapítás egyelőre csak a kalocsai öntéstalajokra vonatkozik. WVIás talajokon va­lószínűleg másként alakul a vízgazdálkodás. Az öntözés a fűszerpaprika minőségét nem rontja, de ha megindul az érés, abba kell hagyni. Megállapítottuk azt is, hogy a fűszerpaprika gyökérzete kedveli a levegőt és ezért célszerű az ültetvények gyakori sorköz kapálása, még akkor is, ha a tábla nem gyomos. Különösen az öntözött terüle­tekre vonatkozik ez, ahol a te­rület felszikkadásakor azonnal kapálnunk kell. Ez kitűnően Időszerű munkák a borospincében megoldható géppel, csak arra kell vigyázni, hogy a kultivá- tor kései aprók és élesek le­gyenek. A növényzet fejlődésé­vel párhuzamosan célszerű a kultivátor sorköz közepén járó lúdtalpát a szélső késeknél mélyebben járatni a paprika gyökérzetének levegőztetése céljából. Ez különösen a kötött talajokra vonatkozik. Kétségtelen, hogy eddig elért eredményeink nagy segítséget jelentenek a fűszerpaprikát jö­vőre öntöző gazdságaink szá­mára, mégsem adnak tökéletes, komplex megoldást a gyakorla­ti öntöző szakember számára. Továbbra is foglalkoztatják őket a következő kérdések: hol, mit, mikor és hogyan öntözzek, hogy az minél eredményesebb legyen? Ezekre kell választ adnunk a további munkák során. Min­denesetre eddigi tapasztalatainkat na­gyon szívesen átadjuk ter­melőszövetkezeteinknek, amelyek a következő évben nagyobb területen kívánnak fűszerpaprikát nagyüzemi mó­don termeszteni. A téli idősza­kot jól fel lehet használni a felkészülésre. Dimitrov György rok mennyire hajlamosak a bamatörésre. Jó, ha minden hordóból egy-egy deci mintát veszünk s amelyik pohárban egy nap alatt megbámul a bor, az nagyon hajlamos erre a be­tegségre. Az ilyen borokat hek­toliterenként egy tabletta kén­nel kénezzük, azt a hordót pe­dig, amelyikbe átfejtjük, hek­tónként két szál kénnel fer­tőtlenítjük. Vörösboroknál a kénadagoknak csak felét hasz­náljuk, mert az erős kénezés elszínteleníti a vörösbort. Az első fejtést ne húzzuk-ha- lasszuk hosszú ideig. Ha a bor megtisztult, ne hagyjuk állni, mert ez nem használ a minő­ségnek. A borok fejlődése egyenletes pincehőmérsékletet követel, a legjobb a 10—12 fok. Ha ennél melegebb a pince, a borok so­kat párolognak és fellép az eceftesedés. Minden tsz-tag szerezzen tudomást az állami akcióról! Az állami te.karm ányjuttatási aJcció kedvező eredménye- két hozott a sertéshizlalási szerződéskötésekben. A Termény- ványok beváltását, illetve a takarmány kiadását. Az akció forgalmi Vállalat telepei december 5-én megkezdték az utál- ványok beváltását, illetve a takarmány kiadását. Az akció hatására november 5-26-a között több mint 1500 darab ser­tés meghizlalására kötöttek szerződést az egyéni gazdák és termelőszövetkezeti tagok. Az utóbbiak aránya azonban ala­csonyabb. Ez azzal magyarázható, hogy a tsz-tagság körében a takarmány juttatás még nem olyan mértékben ismert, mint az egyénileg dolgozó parasztok között. Ez a körülmény arra figyelmezteti a tsz-ek vezetőségeit, hogy az állami akciók ismertetését tegyék szervezettebbé, s a közgyűléseken részletesen tanácskozzék meg a tagsággal a kedvező lehetőségeket. Ezekre a közgyűlésekre hívják meg az Allatforgalmi Vállalat kirendeltségvezetőit, vagy tsz-üzletkö- tőit, akik a pontos felvilágosítást megadják. Téglaégetők a szántóföldön Messziről látszik már a füstje a kemencének, de az országúton haladók közül csak kevesen tudják, hogy szövetkezeti tégla­égetők munkáját jelzá. Amolyan házilagosan készített kemence ez, de azért belefér pontosan harmincnyolcezer tég­la. Két oldalról felváltva fűtik, méghozzá jó tüzet adó somkóró szalmával, amiből nagy boglyák állnak a kemence közelében. — Fotóriporterünk is egy ilyen bog­lyára mászott fel, hogy a len­cséjébe „be tudja fogni” ezt az ügyes és hasznos alkalmatossá- gó«t. Az emberek pedig közben szorgosan dolgoztak, s vezetőjük Vollár József azt is élárul táj hogy már a negyedik kemencé­vel égetik a jól bevált, házilago­san készült téglát. Egy kis bri­gád, négy-öt fő dolgozik itt ál­landóan, de megérd. Hat-nyole naponta tudnak kiégetni egy-egy kemence téglát, amelyből istál­lókat, ólakat épít a tsz. Olcsó és mégis megfelelő építőanyagot nyernek tehát általa a miskei Aranykalász Termelőszövetke­zet tagjai. A fénykép elkészült, a beszél­getést is befejeztük, s jó mun­kát kívántunk a miskei tégla- égetőknek, F. Tóth—Pásztor SetjUiéq. a teroezhhtz: Hány napot dolgozhatunk a növényvédelemben A NÖVÉNYVÉDELMI üzem­tan egyik központi kérdése a dolgozható napok száma a nö­vényvédelemben. A különböző mezőgazdasági üzemekben előírt munkaidőtől függően permetezésre és poro­zásra alkalmas nap a termelő üzemekben 10, a növényvédő ál­lomáson pedig 8 olyan munka­óra, amikor az időjárás a sza­bad ég alatt ném gátolja a nö­vényvédelmet. A növényvédelmi munkára alkalmas napszakok megoszlása nagyon változó, ezért lehetsé­ges, hogy bármelyik naptári nap teljes egészében vagy csak rész­ben alkalmas permetezésre és porozásra. De előfordulhat — különösen a téli időszakban — hogy a kedvezőtlen időjárás a ÜGYES EMBEREK munkát napokig, sőt hetekig le­hetetlenné teszi. A gyakorlat azt mutatja, hogy elsősorban a reggeli (hajnali) és a késő dél­utáni órák alkalmasak növény- védelmi munkára. Növényvédelmi munkát álta­lában évente 100—110 tízórás, illetve 125—135 nyolcórás mun­kanapra tervezhetünk. AZ ALÁBBIAKBAN néhány kártevőre közöljük a növényvé­delmi munkára alkalmas napok számát védekezési i déri > ként: A csócsárló ellen tavasszal február végétől április közepéig 8—10 tízórás munkanap, ősszel október elejétől december ele­jéig 17—21 munkanap. Vegysze­res gyomirtásra a gabonafélék­ben április közepétől május kö­zepéig 8—10 munkanap, vető- magcsávázásra február—március —április folyamán 60—70, ősszel augusztus végétől október vé­géig 25—35 munkanap. Téli fa­tisztogatásra november elejétől február végéig 40, rügyfakadás előtti gyümölcsfapermetezésre február végétől március végéig 5—6 munkanap. A TSZ-EK növényvédelmi ter­veik összeállításánál a fenti adatokat vegyék figyelembe, mert ezzel a munkaszervezést, a gépek üzemeltetését gazdaságo­sabbá tehetik. Szűcs József Szőlőtermesztő szövetkeze­teink tudják, hogy a bor jó vagy rossz minősége nem csu­pán a szőlőtől függ, hanem a szüret utáni helyes kezeléstől is. Egyik legfontosabb feladat a pince tisztántartása. Amellett, hogy a bor közelében nem tar­tunk semmiféle terméket, mert ezek szagát a bor magába szív­ja, igen fontos a pince havon­kénti kénezése. Köztudomású, hogy a dohos, ecetes hordótól ja bor is dohos és ecetes lesz. Ezért jóval az első fejtés előtt vizsgáljuk meg a hordókat. Ha sem penész-, sem ecetszagot nem érzünk, akkor elegendő a két-három- szori mosás és kénezés. Ha vi­szont penészes vagy dohos a hordó, a dongák belső falát gyalultassuk le. A nagyobb hordókat belülről kaparjuk le és mésztejjel kenjük be, majd egy-két nap múlva előbb hideg majd szódás forró vízzel mos­suk ki. A kisebb hordókat úgy is megszabadíthatjuk a penész­szagtól, hogy égetett meszet te­szünk beléjük, utána vizet ön­tünk rá s a keletkezett mész- tejet többszőr átforgatjuk. Egy 5 hektoliteres hordóba egy kiló égetett meszet teszünk. Az így kezelt hordókban azonban ne fejtsünk óbort, hanem előbb híg seprőt tároljunk bennük. Az első fejtés előtt azt is meg kell állapítani, hogy a bo­presszhizlalással hét-nyolchóna­pos korukig 120—140 kilogram­mos súlyúra «-állítják elő« a hí­zókat, amelyeket az állami fel­vásárlónak adnak át. Eddig 19 hízott sertést adtak el közfo­gyasztásra, s év végéig még öt­venkettőt hizlalnak meg. Száz katasztrális hold szántóterüle­tenként öt-öt anyakocával ren­delkeznek. A szarvasmarha-állomány a legutóbbi 4 év előtti 46-tal szemben jelenleg 182 darabból áll, a tsz juharnak száma az 1957. évi 208-ról mostanig 323- ra növekedett. Azelőtt nem fog­lalkoztak a Dózsában baromfi- tenyésztéssel, tavaly azonban 320, az idén viszont már 1500 pulykát felneveltek. E mennyi­ségből 350-et visszatartanak sza­porítás céljára, a többit értéke­sítik. Az egy tehénre eső tejho­zam a tavalyi 3194-gyel szem­ben az idén valamivel több mint 3200 liter. Természetesen gondoskodtak megfelelő takarmánybázisról is, számosállatonként tíz köbméter takarmánynövényt silóztak. A mind nagyobb méretű gaz­dálkodás biztosításához ebben az évben 1 millió 179 ezer fo­rint értékű beruházást eszközöl­tek a termelőszövetkezetben — ennek negyedrészét saját erőből. Az eredmények egyrészt a szakszerű vezetésnek (Kerényi Béla személyében itt dolgozik a járás egyik legjobb agronómu- sa). másrészt a tagság szorgal­mának köszönhetők. Az utóbbi­ra jellemző, hogy egy-egy tsz- gazdának átlag 376 munkaegy­sége lesz év végéig. A nagyará- syú beruházások ellenére is több mint 40 forintot kapnak munka­egységenként. T. I. mint tizenhétszer akkora terü­leten — szintén májusi mor- zsoltra átszámítva, 24 mázsát takarított be egy-egy holdról. Őszi árpa termésére is büszke lehet a termelőszövetke­zet. Az előző három esztendőben 38 hold átlagában 18,7 mázsát termesztett holdanként, az idén 180 katasztrális holdról 18,17 mázsa átlagot takarított be. A négy esztendeje 205 mázsával fizető cukorrépából az idén 250 mázsa termett egy-egy holdon. A tsz állatállománya is foko­zatosan fejlődött az évek során. Sertésből például 1957 végén — az értékesítés miatt — semmi nem maradt, most pedig 352 darabbal rendelkeznek. Ezek egy részét hizlalásra fogták. Ex­Valamivel több mint 800 katasztrális hold területtel ren­delkező tataházi Dózsa Tsz tag­jai több évi szorgalmas munká­jukkal élvonalbeli nagyüzemi gazdasággá fejlesztették szövet­kezetüket. Növénytermesztésük és állattenyésztésük eredményei pedig egyaránt meggyőzően bi­zonyítják ezt. Búzából például amíg 1957-ben 109 holdról átlag 11,9, az idén jóval nagyobb területről, 180 katasztrális holdról 15,2 mázsát takarítottak be. Kukoricatermé­sük 1957-ben 21,2, ebben az év­ben pedig 36,6 mázsa holdan­ként, májusi morzsoltban értve. Az idei eredmény annál megle­pőbb, mert a kukorica termesz­téséről híres Bajai Állami Gaz­daság — bár igaz. hogy több

Next

/
Oldalképek
Tartalom