Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-06 / 287. szám

L oldal 1900. december 6, kedd Öreg falak között Az Igazgatói irodában régi, tisztes professzorok családi fényképalbumokból előkerült arcmásai néznek a látogatóra kissé kimérten, de legtöbbjük azzal a megmagyarázhatatlan derűvel, amely nemzedékek na­ponkénti nevelésének évedben rakódik le, alakul ki a pedagó­gus lelkében. Az iskola 1664-ben alapítatott — mondják a régi írások, — s azóta is becsülettel tölti be hivatását Kiskunhala­son, ebben a sajátosan érdekes kisvárosban, ahol a polgáriasult parasztság hosszú évtizedekkel ezelőtt megérlelte különleges kulturális igényeit s ebből fa­kadó életformát. Ma ez az élet­forma változóban van, egy jobb, korszerűbb, modernebb váltja fel, s ha az egybeszántott ter­melőszövetkezeti táblákon a valamikori mocsarak helyén szeret is az alföldi szem nagyon messze látni, bizonyára szeret­ne a távolba nézni a kultúra horizontján is; Ebben igen sokat segít a halasi gimnázium, amely tudós Sziládi Áron nevét viseli ke­gyelettel, s amelyben az öreg falak között modem középisko­lai nevelő munka bontakozik. Példázza ezt elsősorban az a szép együttműködés, amely a Kiskunhalasi Állami Gazdaság és a Gimnázium között létre­jött. Nemcsak egyszerűen tech­nikai — mezőgazdasági képzés megszervezése erejéig jött létre ez a kapcsolat, a pedagógia, az oktatási módszer közös és mély­reható kialakításának igényéig is kiterjed. Itt dolgoztak ki egy olyan négyéves tematikát tavaly előtt, amelynek az alap­jaira épült fel a hasonló típusú, mezőgazdasági gyakorlati kép­zésre vonatkozó országos terv. A fiatalok a növénytermesztés­sel, elsősorban a takarmánynö­vények termesztésével ismer­kednek meg, valamint a ser­téstenyésztés nagyüzemi mód­szereivel. Az eddigi eredmé­nyek biztatóak, a tapasztalatok szerint meghaladják a szokvá- ványos szakmunkás nevelés ha­tárait. De a falak mást is őriz­nek. Szívesen elvezetik a láto­gatót a szertárakba, amelyek tulajdonképpen ugyancsak a gyakorlati képzéssel függenek össze és a 'materialista világ- szemlélet gyakorlati alátámasz­tását szolgálják, lévén a leg­fejlettebb éppen a biológiai és a fizikai szertár. Ez utóbbi valódi remekműveket őriz szek­rényeiben. Olyanokat, amelyek büszkeséggel töltenének el egy egyetemi szertár gondozóját is. A büszkeség nem is hiány­zik. Friedrich Lajos, a gimná­zium idős mérnöktanára szek­rényről szekrényre vezetve ve­szi elő a legszebb kísérleti esz­közöket. Nem valamiféle gyár­nak az emlékei, hanem legna­gyobb részében itt születtek a szertár falai között. A tudós irányításával növendékek ké­szítették őket. Van köztük olyan, ami egész esztendő gon­dos munkáját rejti magában. 1952 óta gyűlnek ezek a kísér­leti eszközök a lecsiszolt, gon­dos munkával alakított sárga- és vörösréz felületek, csapok, csavarok, csillogó üvegek és ma már mérnöki oklevelet nyert, egyetemet végzett egy­kori halasi diákok nevét őrzik. Baksa Dezső, az egyik műszer készítője már elektromérnök. Mérnöki diplomája van Nyit- rai Györgynek is. A hagyományok és a ma követelményei nem utolsó sor­ban a tanárhiány, megfeszített munkát kíván a nevelőktől. Talán ennek a szorgalomnak a kényszerítő hatalma nevelt a OOOOOOOOOOOOOOOOOOOÍ A Táncsics Könyvkiadó új könyvei A Szakszervezeti Könyvkiadó Vállalat egy egész sor érdekes és új könyv közrebocsátásával tette színesebbé az utóbbi hóna­pokban a magyar könyvkiadás képét A kiadó profiljához köz­vetlenül hozzátartozó közgazda- sági, gazdaságpolitikai és tech­nikai szakkönyvek mellett né­hány érdekes, szépirodalmi könyv* tudománynépszerűsítő munka is található a július óta megjelent Táncsics kiadványok között Figyelemre méltó például Androszov a kiváló szovjet közgazdász új könyve: Az ame­rikai munkásosztály a monopó­liumok jármában. Igen gazdag tényanyagot tartalmaz e mű. Szerzője politikai, gazdasági és jogi alapokon vizsgálja az ame­rikai munkásosztály életét, har­cát a napról napra fokozódó elnyomás ellen. A népszerű és közkedvelt Útikalandok sorozatban Ro- vinszkij: A lázadó hajó című történelmi regény került a kö­zönség elé. Az úti könyvek so­rában előkelő helyet foglal el Erich Wustmann: A vöröshe­gyek indiánjai című, gyönyörű, színes képmellékletekkel gaz­dagon illusztrált könyv. A híres filmriporter író, a délamerikai indiánok közé látogatott el, ez alkalomból. A Száz híres regény két kö­tetes könyv Lutter Tibor, Mihá­lyi Gábor, Török Endre, Walkó György válogatásában rövid keresztmetszetét adja a világ- irodalom száz híres regényének. Tartalmi ismertetés mellett a regényíró, valamint a szóban forgó művek lexikális adatait, értékelését adja az olvasónak. Bizonyos fokig pótolja a régen hiányzó irodalmi lexikont ez a könyv, amely ha nem is pótol­hatja a kiválogatott száz regény elolvasását és e szempontból célját tévesztett vállalkozás is, a színvonalas és jó irodalmi értékelések révén jelentős ér­tékű segédkönyvként használ­ható. Karácsonyra a hírek szerint újabb érdekes művekkel lép az olvasók elé a Táncsics Könyvkiadó. gyermekekből olyan szellemet, amely e tárgyakat létrehozta Friedrich Lajos bácsi szekré­nyeiben. Ma már 16 osztályt tanítanak az iskolában. (Kicsi' már az iskola és jó volna bőví­teni. Csak úgy kedvtelésből el is készült már a valamikor építendő és az eredeti régi épület stílusában tervezett szárnynak a mérnöki rajza.) Tizenkilenc tanár végzi ezt a hatalmas munkát, nem csoda, ha egy-egy nevelő 34—36 órában tanít hetenként, de a fejlődés irama hatalmas és a gyakorlati eredmények is nagy­szerűek. Mióta az új típusú ok­tatás meghonosodott, örömmel érzik ennek az erkölcsi értékét is a gyakorlati haszna mellett. A régebbi tapasztalatok szerint általában 6—7 hónap alatt ala­kult ki egy osztályközösség. Most azokban osztályokban, ahol gyakorlati oktatás is fo­lyik, már a második hónap vé­gén megszületik az egymás se­gítésének minden dicséretet megérdemlő szelleme, légköre. A tanulás is eredményesebb. A tavalyi „gyakorlati” osztály átlagos tanulmányi eredménye jóval felül múlta a többi osz­tályokat Most évkönyvet készítenek, évszázadokra visszapillantó is­kolatörténeti tanulmányokat ál­lítanak össze a halasi Sziládi Áron Gimnázium tanárai. Van miről beszámolniuk, szép és dicső a múlt, lelkesítő és nagy reményeikre biztató a jelen. Csáky Lajos Negyven gép exportra A idei Budapesti Ipari Vásá­ron a Bajai Villamosipari Gyár is részt vett és kiállított ter­mékei sok külföldi érdeklődé­sét keltették fel. Ez a kíváncsi­ság a TECHNOIMPEX segítsé­gével előnyös megrendeléssé változott: a gyár 40 darab tom- pahuzal-hegesztő gépet gyártott exportra. Ezeknek a gépeknek az átvétele most folyik. Az új gépekből 25-öt Jugoszláviába, 15-öt pedig Indiába szállítanak. XXIX. — A vendéglősné lánya? — Nem. Perugiai vagyok, csak nyaranként dolgozom itt. — Hány éves? — Tizenhét. Marcello úgy érzi. mintha könnyű áramütés érte volna. Nem gondolt még arra, hogy milyen idős lehet a lány. De, hogy tizenhét éves attól meg­könnyebbült egy kicsit. A lány ismét visszatért aszta­laihoz, azokon tesz-vesz, mint­ha restellné, hogy ennyit be­szélt. — Ne mozduljon! — szólal meg hirtelen Marcello. — Ma­radjon így, ahogy most áll... így profilban ... A lány ijedten megmerevedik. — Miért? — kérdezi és meg sem moccan a feje. — Tudja-e, hogy maga... hogy maga nagyon szép? A lány felnevet, aztán megint elkomolyodik. — Komolyan mondja?' — kér­dezi halkan. Marcello felállt a helyéről és most odamegy hozzá. — Nagyon is komolyan. Már csak az asztal választja el őket egymástól. Látja, hogy szürke a szeme. A leplezetlen, gyengéd hálaérzéstől egy árnya­lattal sötétebbé válik. De szemé­nek kifejezését Marcello téve­sen értelmezi. Azután tegezésre vált: — Van-e már barátod? A lány sem a kérdésen, sem a tegeződésen nem lepődik meg. Mosolyog: — Van. Otthon Perugiában. De csak jó barátom. Nincs kö­zöttünk semmi. Még nem tud­juk, hogy.., t Ml UJ FILMEK Különleges megbízatás AZ ŰJ, magyarul beszélő szov­jet film, a Különleges megbíza­tás olyan műfajt képvisel, mely- lyel ritkán találkozunk és ame­lyet joggal hiányolunk: a forra­dalmi romantikát. Ezért üdvözöljük örömmel Pa- nyin hadapród történetét, mely­nek alakját élő személyről for­málták a film írói. Ez a merész, erős akaratú, becsületes ember egyébként tengerésztiszti karrier előtt állna, hiszen nemesi szár­mazású, ő azonban a forradal­márok útját választja. Végül iga­zi romantikus hőssé alakul, aki ugyanakkor következetes forra­dalmár marad. AZ ÉRDEKES történetet Vun­gin és Nuszinov írta, s Svejzer rendezte. Tyihonov, a főszereplő mellett több ismert színész ne­vével találkozunk a szereplő- gárdában: Pereverzev, Podgor- nij, Szergejev nevét ismerik a magyar nézők. A MAGYAR HANGOT a Kecskeméten is jól ismert Ga- rics János, Farlcas Antal, Besz- terczei Pál, Kemény László és Bodrogi Gyula tolmácsolja. A film érdekessége még, hogy a felvételek egy része Kronstadt- ban készült, a filmben szereplő Erzsébet cirkáló pedig az egy­kori cári jacht, melynek fedél­zetén annak idején II. Miklós cár II. Vilmos német császárral találkozott. Takarékossági es! Mélykúton A napokban Mélykúton az OTP fiókja táncmulatsággal egybekötött Kérdezz—felelek-estet rendezett. Komáromi Ferenc OTP-fiókvezető megnyitó szavai után Vezdán József elvtárs, a községi tanács v. b. elnöke mondott beszédet, amelyben a ta­karékossági mozgalom jelentőségét ismertette. Az est nagyon hangulatos és érdekes volt, a versenyzők ér­tékes jutalmakat kaptak. A dijakat Tóth Gyula, Rasztik Fe­renc, Farkas Joachim, Torma József és Zsakubszki Sándor nyerték. Drégely Imre Marcello szeretné megsímo- gatni a lány haját, de aztán mégsem teszi. Ezután legalább nem érzi, hógy eltéríti munkájától, az amúgy is hiábavaló kísérletek­től és nem is bánja többé, hogy nem megy az írás. Paulával foglalkozik. Csábító női vonásokkal ruházza fel, de valahányszor találkozik vele, megdöbben, hogy képzelődése milyen messzire csapongóit. Délután meghívja egy fagy­laltra. A lány elfogadja és örül neki, mint a kisgyerek. Mar­cello érzi, tetszik a lánynak. De amikor este sétálni hívja, Paula mégis nemet mond. Este nem hagyhatja el a házat — védeke­zik. És Marcello egyszeriben irigyelni kezdi ezt a lányt, a maga, rendezett világáért, amely­ben a szabad és a tilos még vi­lágosan elhatárolt fogalmak. Ezen az estén ismét leissza magát vermuttal és a nehéz fanyar ital felajzza képzele­tét... — Holnap — szól oda a lány­nak, amikor felmegy az emelet­re — a szobámban szeretnék reggelizni. — Ahogy parancsolja, uram — feleli Paula. És Marcello ész­re sem veszi, hogy olyan enge­delmesen válaszol, mint egy gyerek. Az éjszaka és a vele egy fe­dél alatt háló lány közelsége nyugtalanítóan hat rá. Zakla­tottságában feszült várakozás állapotába ringatja magát... Amikor álmából felriad, a szo­bában világos van már. Paula félrehúzta a függönyt, az asz­talt teríti. Tisztaság árad belőle, érintetlen tisztaság Marcello álomittas szemmel bámulja a lányt és szégyelli magát. — Parancsol még valamit, uram? — kérdezi a csengő, gya­nútlan leányhang. — Nem, semmit — válaszolja Marcello gyorsan, lehajtott fej­jel, mintha bocsánatot kérne. Az ajtónál megáll a lány és pirulva visszanéz. — Mi az? -— kérdezi Mar­cello. — Ma is meghív egy fagy­laltra? — Hát persze — mondja Mar­cello és csaknem boldog attól a gondolattól, hogy a kettejük vi­lága csupán ostyákkal érintette egymást. Hallja, hogy a lány dalol, amint lemegy a lépcsőn. — »Nem« gondolja Marcello, »Nem lesz több fagylalt!« Délelőtt összecsomagol. Lezár­ja az írógépet, összetépi amit már megírt. Ügy érzi, nagyobb lett, hogy nem bántotta Paulát, mintha megírt volna egy re­gényt. Más vesztenivalója pedig amúgy sem volt. De mit változtat mindez a le­sújtó, gyötrelmes vereségén? Ugyanúgy tér vissza Rómába, ahogy elhagyta. Már aznap este a Via Venetóra hajt és túláradó örömmel üdvözli régi barátait, mintha már-már elvesztette volna őket. A járdán fiatal szőke lány veti magát a nyakába. Alig is­meri, csak annyit tud róla, hogy német és mindenki Nicónak hívja. (Folytatjuk..)

Next

/
Oldalképek
Tartalom