Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-31 / 308. szám
1960. december 31, szombat 3. oldal Stqítiiq. a mezfiga zda tdrjnak 68 kút, 3 millió 500 ezer forint termelési érték Jól dolgoztak a Bajai Fémipari ütsz kutas brigádjai A MEZŐGAZDASÁG szocialista átszervezése, valamint a több és olcsóbb termelés lehetőségeinek kiaknázása mindinkább az öntözéses növény- termesztés felé fordítja a figyelmet. A mezőgazdaság, elsősorban a termelőszövetkezetek ilyen elképzelésének valóravál- tásában dicsérendő munkát végzett az idén a Bajai Vas- és Fémipari Ktsz kútfúró-részlege. Erről írja a következőket Alszegi József üzemi tudósítónk. A kútfúrók négy brigádja ebben az esztendőben 68 darab kutat készített. A részleg dolgozói ezzel 105 százalékra teljesítették idei tervüket. Forintértékben 3 millió 500 ezer forint értékű öntözési beruházás sál gazdagították a termelőszövetkezeteket, állami és kísérleti gazdaságokat és több más rendelőjüket. Négy brigádvezetővel beszélgetünk az idei év élményeiről, a szakma szeretetéről, nehézségeikről, s egyben arról is, hogy mit várnak és mit adnak jövőre a mezőgazdaságnak. Az idén Mamusich elvtársék brigádját fogadták a legtöbb helyen. Huszonöt kutat fúrtak. — Igen jelentős az az állami támogatás, melyet az új szövetkezetek kapnak jobb vízellátásuk, öntözéses területük kialakítása érdekében, — mondja a brigádvezető. — Bár sokszor igen nehéz körülmények között végezzük, de nagyon megszerettük ezt a munkát. Jó érzés, hogy mindenhol szívesen fogadnak bennünket. Igyekezetünknek van azonban egy másik mozgató rugója is. Szeretnénk minél többet olvasni egy-egy táj, vidék földrétegének történelmében. Lassan egész geológusokká fejlődünk. — A mi brigádunk 22 darab kutat fúrt az idén — közli Törkő elvtára. — Társaink a kis kutaik brigádjának neveznek bennünket De mi büszkék vagyunk erre, hiszen mesterünk, Medve Pista bácsi tekintély ezen a területen. Most, hogy nyugalomba vonult, szeretnénk örökölni negyven éves gyakorlati és szakmai tudását. A jobb munkához pedig egy lakókocsit szeretnénk kapni az új esztendőben. — SZÁMSZERŰEN ugyan nem dicsekedhetünk olyan szép eredménnyel, mint a többiek —, veszi át a szót Goretity elvtárs. — Ennek oka, hogy minket bíztak meg a kiskunhalasi gyógyvízkút közel 900 méter mélységű tisztításával és 816 méterig a termelőcsövek leépítésével. Jövőre azonban elhagyjuk a többieket. — Brigádom 17 kutat fúrt az idén — nyilatkozik Link elvtárs, a negyedik kutas brigád vezetője. *— Jövőre ennél többet szeretnénk átadni, csak az időjárás is jobbam kedvezzen. Szó, ami szó, ebben az évben sokat kínlódtunk a sárral. Sokszor két vontató is húzta a napos esőkkel áztatott földexen a gépkocsinkat. Brigádom korszerűbb berendezést, jobb felszerelést vár az új évtől. A BESZÉLGETÉS ezután amolyan tervtárgyalássá alakult át. Előkerültek a zsebnoteszek, s kezdték Összeszámolni a lehetőségeket a brigád vezetők: mennyivel tudnának többet adni 1961-ben a mezőgazdaságnak. Mire e sorok megjelennek, az egyezséget már aláírták. A négy brigád félmillió forinttal több értékű kutat fúr jövőre. Reméljük, a teljesítés még ennél is több lesz, hiszen a kútfúrókra minden körülmények között számítani lehet. Alszegi József üzemi tudósító Osztják a birtoklevelet a földhözjuttatott volt jobbágyoknak Tibetben Tibet falvaiban ezekben a napokban olyan ünnepségek zajlanak le, amelyek megtartására hosszú évszázadok óta áhítoztak a tibeti parasztok. Most adják ugyanis át a parasztoknak a birtokleveleket azokra a földekre, amelyeket a földesuraktól és a rabszolgatartóktól vettek el. Egyik paraszt a másik után megy a vörös drapériával bevont díszemelvény elé, hogy a Kínai Kommunista Párt és a központi népi kormány megbízottjának kezéből átvegye a történelmi okmányt. A paraszti tömegek Mao Ce-tungot és a pártot éltetik, azokat, akik elősegítették, hogy valóra válhasson régi álmuk. Ünnepelve vet nek véget az évezredes igaz ságtalanságnak, szakítanak a feudalizmussal és lépnek végérvényesen a szocializmus útjára. Ezekben a napokban több mint 800 000 tibeti paraszt, volt jobbágy vagy rabszolga kapja meg a birtoklevelet, annak írásos biztosítékát, hogy Tibetben soha többé nem térhet vissza az emberek életét megkeserítő múlt, a feudalizmus és a rabszolgaság rendszere. Hiába volt kint az „Ittas embereket nem szolgálunk ki“ tábla Egy gyilkosság története Kovács László volt nagybaracskai segédmunkás élt-halt az italért Ha csak tehette, minden percét a kocsmában töltötte. Gyakran záróráig mulatozott s szórta a keresetét, mintha fáradságos munkájának gyümölcsét nem tudta volna másra költeni. Kite**ékelték a* italboltból Részegeskedésére a rendőrség is felfigyelt Utasították tehát a helyi italboltok vezetőit, hogy a fiatalembert — saját érdekében! — ne szolgálják ki szeszesitallal. Az egyik kocsmában mégis eléje tették a borospoharat fittyet hányva a rendőrség rendelkezésére, amellyel Kovács züllött életmódján igyekeztek változtatni. A sikeren felbuzdulva Kovács másnap egy másik kocsmába tért be, remélve, hogy itt sem tagadják meg tőle az italt. Tévedett Ennek a boltnak a vezetője ugyanis becsületesen eleget tett az utasításnak, amikor az iszákos fiatalember erőszakosan követelőzött az egyik falubeli vendég — nagyon helyesen — kivezette őt az italboltból. ...Bicekával a jóakaró ellen Eddig tartott Kovács László kocsmai »kalandozása« — s ami ezután következett az már nemcsak alkohol —, hanem egyben bűnügy is. Történt ugyanis, hogy másnap öccsével együtt indult útnak, — leszámolni a hatósági rendelkezést tiszteletben tartó falubelijével. Közben magához vette testvére zsebkését, hogy alkalomadtán »elégtételt« szerezzen tegnapi kivezettetéséért. S az alkalom nem késett: a véletlen úgy hozta, hogy Kovács ugyanazt az italboltot szemelte ki, ahol az őt kiutasító férfi is tartózkodott. Már jóval túl lehetett a józanság határán, amikor elérkezettnek látta az időt falubelijével elbánni. Először ökölcsapásokkal akarta azt leteríteni, de a vendégek, szerencsére, még idejében lefogták. S ekkor bebizonyosodott, ami az alkoholistára legjobban jellemző: ha ivott, nem válogatja meg, ki lesz az áldozata! Így történt most is. Amikor Kovács zsebébe nyúlhatott, előrántotta bicskáját és a hozzá legközelebb álló 19 éves Makk Gézát egyetlen döféssel megölte. Meg kell előzni! Csak két dolgot teszünk szóvá a történtek kapcsán. A vádlottak padján lenne a helye azoknak az italmérőknek is, akik a pult mögötti táblákról szinte kiáltó tilalmi rendelkezéseket kijátszva, egyenesen elősegítik az alkohol rabjainak bűnözését, duhaj kodását. »Ittas embereket nem szolgálunk ki!«, »Tizennyolc éven aluliakat tilos kiszolgálni!« Bizony, a legtöbb kocsmában semmibe veszik e rendelkezéseket, melyek éppen. a bűn és garázdaság megelőző sét szolgálnák. í Drága kincs az emberélet —; a legnagyobb a világon. És mégis, hányán pusztulnak el amiatt, hogy az alkohol bűnre csábító ördögének serkentésére a kovácslászlók gyilkos szerszámot ragadnak kezükbe! Nem, ezt nem szabad engedni! Ha kell, kemény kézzel is, — de meg kell előzni! Kohl Antal NAPTÄR 1960. december 31, szombat. Szilveszter. Napkelte: 7 óra 33 perc. Napnyugta: 16 óra 2 perc. * — Mintegy 200 vagon fagyasztott húst exportál ez év utolsó negyedében a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat. Termékeiből számos külföldi ország vásárolt, többek között a Német Demokratikus Köztársaság, Olaszország és Görögország is. Az ízletes húsokat műanyag zacskókba csomagolva szállították el. — Jobb minőségű agyagot bányász 1961-ben a Kecskeméti Kő-, Tégla- és Cementipari Vállalat. Jövőre már újabb lelőhely kiaknázását kezdik meg az Egyetértés Termelőszövetkezet földjén. Az új lelőhelyen hét méter mélyen látnak munkához. — Elkészült az 1-es számú sebészeti klinika radiológiai osztályán az ország legkorszerűbb izotop diagnosztikai laboratóriuma. A több millió forintos költséggel létesített laboratórium kilenc helyiségből áll, melyeknek építésekor mesz- szemenően gondoskodtak a betegek és az orvosok sugárvédelméről. — Áremelésről számolnak be a bécsi rádiójelentések. Ausztriában a kenyér, a péksütemény és a liszt ára 1961. január 1-től 5—11 százalékkal lesz drágább, a vasúti viteldíjak pedig 25 százalékkal emelkednek. Megdrágul ezenkívül a benzin és egyes cigaretta-fajták ára is. — Köszönetnyilvánítás. Mindazon jóbarátok és munkatársaik, akik szeretett uram, illetve édesapánk, Letanóczki Lajos temetésén megjelentek, ravatalára koszorút helyeztek s együttérzésükkel fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, ezúton fogadják hálás köszöne- tünket. Letanóczki család. 4733 >oOOOOOOOOOOCH Kecskeméti anyakönyvi hírek SZÜLETTEK: Hallasd Béla (anyja neve: Kerekes Veronika), Gyuricza Margit (Farkas Margit), Kovács Károly (Kiss Ilona). MEGHALTAK: Gábor Lajos 82 éves, Derdák István 30 éves és Véber Anna 60 éves korban. — Névadó ünnepséget rendeztek a Kerekegyházi Községi Tanács épületében. Boda Lász- lóék Piroska Zsuzsanna kislánya immár az új szokásnak megfelelően kapott nevet. A névadó ünnepélyen Kovács István vb- titkár mondott beszédett, majd a tömegszervezetek vezetői ajándékkal kedveskedtek a kis Piroskának — jelenti községi tudósítónk. — A Duna—Tisza közi Mező- gazdasági Kísérleti Intézet 1961- ben mintegy 50 katasztrális holdon termeszt kiváló fajtájú, nemesített paradicsomot. Az intézet egyébként a jövő évben tovább kívánja folytatni a gépi ültetést, és a félautomataszedést. — Zenegépet ajándékozott a nagyfügedi Dózsa Termelőszövetkezetnek Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Az ajándékot csütörtökön adta át a gazdaság dolgozóinak Sándor József, az MSZMP Központi Bizottsága párt- és tömeg- szervezeti osztályának vezetője. — Visszaeső bűnözőt ítélt el a dunavecsei járásbíróság Kádár Imre imrehegyi lakos személyében. A furfangos tolvaj annak idején 16 csirkét lopott Mikulesz Mihályné kunszent- miklósi asszonytól, akit emiatt 350 forint értékű kár ért. Kádárt a bíróság egy . évi börtön- büntetéssel sújtotta. — A Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat kecskeméti üzemvezetősége 1961. L II., III. hónapokban Kecskemét, Máriaváros, Tatársor, Nyíri út és Puskin út által határolt részben a kisfeszültségű hálózatát átépíti. Felhívja az érdekelt lakosság figyelmét, hogy a fent jelzett időben a hálózat azon részében, ahol a szerelések tartanak, a nappali áramszolgáltatás, valamint egyes ucákban a teljes átépítésig (2—3 napig) éjjel és nappal is szünetel az áramszolgáltatás. 3106 A lottó e heti öt nyerőszáma 17, 24, 34, 35, 45 A tárgynyer eménysorsoláson az 50. játékhét szelvényei vesznek részt. A nemezcsizma nagyon jó szolgálatot tesz a decemberi éjszakában —• bármilyen enyhe idő járja is —, de a déli napsütésben ilyenben róni az utat — nehéz. Mintha sárkilók tapadnának rá. A köpennyel már könnyített magán az egykedvűen ballagó utas: vállára vetette. A simléderes vasútas- sapkát is feltolta a homlokára, hadd járja át a fuvallat verejtéktől nedves, őszülő fürtjeit... Tizenkét percet késett a 902-es kiskőrösi gyors, a Kecelre futó busz nem várta be az átszállni vágyó utasokat, s így történt, hogy Filus János vonatkísérő nyakába vette a Kiskőrösről Kecelre vezető jó nyolc kilométeres utat. Még az út elején érte utói gépkocsink. Országúton gyalogló vas- útas — szokatlan látvány. Szegény vasútas bácsi! — tört ki belőlem, s nem állhatta Húsz év éta először köszönti családja körében az új évet sajnálkozás nélkül Hajnal János gépkocsivezető elvtársam sem. Ke- celig útitársunk lett hát Filus János. — Sokat kellett volna még bandukolnia hazáig — kezdeményeztem a beszélgetést a fáradt, izzadt emberrel. — Bizony, eltartott volna még vagy másfél óráig! De megjártam én ezet már néhányszor, amikor pontatlan volt a vonat... — Gyalog? — Ügy is, meg egy- szer-kétszer teherautóval. Felvettek, mint maguk. — Megéri a fáradságot ilyen messzire járni dolgozni? — Szeretem a hivatásomat! — jelenti ki olyan természetességgel, mint ahogyan bemutatkozni szokás. — Húsz éve csinálom. 1945 óta vagyok a ferencvárosi pályaudvaron... kísérem a teher- vonatokat Az éjjel to- latóssal Komáromban voltam. Most nagyot pihenek és reggel állok újra szolgálatba. — És szilveszterkor? — Otthon leszek! — mondja felcsillanó szemekkel. — így jött ki a lépés. Húsz év óta először!... — No a vasút is megéri akkor a maga pénzét! — jegyeztem meg, s arra vártam, hogy rosszallásomhoz Filus János is hozzáfűzi a maga véleményét. De soha nem* kaptam olyan jóleső »kioktatást«, mintamilyenben ez az 55 év körüli, deresedő vasutas részesített: — Nem hibás abban a vasút! Ünnep ide, ünnep oda, a szállításnak mennie kell. Nagyon fontos munka ám az, és szolgálati beosztás szerint csináljuk. Eddig úgy, most így jött ki a lépés— A rendőrök sincsenek vele másképpen és minden olyan munkahelyen, ahol a munka hivatás— Kecelre értünk. Vasutas barátunk hálálkodva a személyautóhoz nem szokott ember ügyetlenségével kászálódott ki a kocsiból. Megállt a járda szélén, egyik kezével a válláravetett köpenyt fogta, másikat búcsúzó intésre emelte, s időcserzette arcán elégedett mosoly futott át. János bácsi haza ballagott, s mi is elrobogtunk, s nexem ekkor jutott eszembe, a jókívánság, amit személyesen elfelejtettem neki megmondani: érezze magát na- gyon-nagyon jól kis családja körében ezen a húsz év óta előszöri »szabad« szilveszteren* s utána következzék még sok-sok boldog új esztendő! Paroy Irén
