Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-29 / 306. szám
4. oldal 1960. december 29, csütörtök Máíiél ho'd jövedelme: 7895 forint Tintát adtak, de papírt nem A napokban tartotta zárszámadási közgyűlését a Kecskemét Nagykőrösi úti Általános Iskola keretén belül működő Előre Ifjúsági Termelőszövetkezet. A tsz elnöke — Kovács József tanár — elmondta, hogy 1959 őszén alapították meg a szövetkezetei, amelyben 58 tanuló és négy pedagógus dolgozik. Ebben az évben másfél holdon kukoricát termeltek, amelyet a kecskeméti Győzelem Tsz-nek adtak el 7895 forintért. A fiatalok elhatározták, hogy a közös alapra 650 forintot, 4992 forintot pelf j telephelyre költözik a megyei Finommechanikai Vállalat A Bács-Kiskun megyei Finommechanikai Vállalat kecskeméti egységeinek szétforgá- csoltságát a közeljövőben megszűntetik. A városi tanács cs a vállalat vezetőinek eredményes tárgyalásai során új telephelyet létesítenek Kecskeméten, az Izsáki út mellett. A telephelyet niár kijelölték, csupán a kisajátítási eljárás befejezésére várnak. A telephely építkezését előreláthatóan I9Sl-ben kezdik dig egy négynapos kirándulásra fordítanak. Fazekas Ferenc tanár felszólalásában kifejtette, hogy a tsz-ben dolgozó fiatalok tanulmányi eredménye jelentősen javult. A közgyűlés befejező aktusaként dr. Marincsák Ferenc igazgató a jövedelem fennmaradó részét, 2353 forintot kiosztotta az ifjúsági termelőszövetkezet tagjainak. Nagy Etelka A bajai középiskolás fiú diákotthonban emlékülést tartottak Tessedik Sámuel halálának 140. évfordulója alkalmából. A megemlékezésen a bajai középiskolák igazgatóin és tanárain kívül a Bajai Állami Gazdaság vezetői is megjelentek. Az ünnepség után Kelemen Antal, a Kertészeti Technikum Narancsik György szerencséje Bácsalmáson karácsony előtt fizették ki Narancsik Györgynek a lottó 50. játékhetén elért négytalálatos lottószelvényét. A boldog nyertes az OTP bácsalmási fiókjánál a 20 százalékos kezelési költség levonása után 113 750 forintot kapott. A pénz legnagyobb részét takarékbetétben helyezte el. Körmöczi János tanára Tessedik életéről, dr. Balonyi László tanár pedig a vegyszeres gyomirtásról tartott előadást. Diószegi Elemér, az állami gazdaság főagronómusa a vegyszeres gyomirtás kísérleteinek gyakorlati eredményeit ismertette. Az emlékülés gyakorlatilag is elsegítette az iskolák és az állami gazdaság közötti kapcsolatot a gyakorlati képzésben és a politecnikai oktatásban: I960, áprilisában a Kecskeméti Városi Tanács ülésén 160 ezer forintot szavaztak meg az általános iskolákban folyó politechnikai oktatás korszerű gépesítésére. Ebből az összegből a Zrínyi Általános Iskola igazgatósága 20 ezer forintot kapott gyakorlati műhelyének felszerelésére. Az igazgató még ez év áprilisában megrendelte a szükséges gépeket az IFÉRT által küldött árjegyzék alapján. Többek között egy karos lemezvágót és két darab négyszemélyes munkapadot igényeltek. Az Iskolai Felszereléseket Értékesítő Vállalat Ígéretet tett, hogy a kért gépi berendezést június végére leszállítja. A gyakorlati műhely gépesítése az oktatóterem modernizálását tette szükségessé. Több mint 7 ezer forintért bevezették az ipari áramot, remélve, hogy az új tanévben a tanulók már a gépek segítségével végzik tanulmányaikat. A megyei tanács művelődési osztályával egyetértésben a Zrínyi Általános Iskola azt is vállalta, hogy segít a kecskeméti járás általános iskoláiban folyó politechnikai oktatás megköny- nyítésében. A megmunkáláshoz szükséges faanyagot felfűrészelik és eljuttatják az iskoláknak. Es ekkor—, mint derült égből a villámcsapás — levelet hozott a postás az IFÉRT-től, melyben közölték, hogy a kért gépeket gazdasági okokból nem áll módjukban szállítani. Rendeljenek helyettük más gépi felszerelést. Siettek is a mellékelt űrlapokat visszaküldeni, persze kitöltve. Másféle gépi felszerelést kértek a vállalattól. Az iskolának szüksége lenne gyalugépre, szalagfűrészre és egy vibrációs csiszológépre. Néhány nap múlva megérkezett a válasz: rövidesen szállítjuk a kért árut. Azóta eltelt a nyár, s Bakos István elvtárs, az iskola igazgatója személyesen felutazott Budapestre, hogy végérvényesen pontot tegyen a huzavona végére. Cjabb ígérettel érkezett vissza, de némi eredmény már mutatkozott. Az IFÉRT elküldte a fűrészlapokat, --Untát adtak, de papírt nem» — elv alapján. A legutóbbi két határidőt november, Illetve december közepére jósolták. Már az év vége felé ballagunk, de a gépek még mindig az IFÉRT raktárában porosodnak. És a 450 műhelygyakorlatot végző gyerek hiába várja — a tantestülettel közösen — az Ígéretek útvesztőjében bolyongó felszerelést. Vajon mi lesz a politechnikai oktatásra fordítandó 20 ezer forinttal? Hiszen elveszhet, mivel nem tudták elkölteni, rajtuk kívül álló okokból. Félő, hogy elkallódik a bürokrácia és nemtörődömség tengerében. Nem azt kutatjuk, hogy e határidösdiért ki a felelős. Ennek kinyomozása az illetékesek dolga. Viszont a kíváncsiság furdalja az oldalunkat, vajon mikor érkeznek meg a Zrínyi Általános Iskolába az »Ígéretek« gépei? Mert ez az első és legfontosabb. Bielícaky Sándor Termelőszövetkezeti csoport alakult Kiskunmajsán Ülést tartott a dunavecsei járási űttörSelnökség A közelmúltban a dunavecsei járás úttörőelnöksége ülést tartott. Kovács Sándor, a járás úttörőtítkára a KISZ -kon gress zus határozatairól szólt, majd ismertette az 1961. évi munkafervet. A titkári beszámoló után Simon Lajos, a járási álltalános iskolai sporttanács elnökhelyettese számolt be az úttörőcsapatok sportjáról, valamint a csapatoknál tett látogatásainak tapasztalatairól. A két beszámolót élénk vita követte, majd az elnökség tagjai kidolgozták az 1961. évi programot. K. S. Emlékezés Tessedik Sámuelra Zsúfolásig megtelt a napokban a Kiskunmajsa-ötfái Iskola egyik tanterme. Nem csoda, hiszen alakuló közgyűlésre jöttek össze a környékben lakó gazdáik. Kovács Ferencnek, a községi tanács elnökhdyettesénék megnyitója után igen sokan szólaltak fel A tagság egyhangúan úgy döntött, hogy a közös gazdaság neve Űj Világ legyen. Ezután került sor a vezetőség megválasztására. A termelőszövetkezeti csoport elnöke Czirkó László lett. A vezetőség soraiba két asszonyt is beválasztottak. Az Űj Világ Tszcs 800 holdnyi területén tavasszal 88 család kezd munkához. Baranyai István * UiíorSh karácsonya Sxalks*en1mártonban Szalkszentmártonban _ az úttörőcsapa4 tagjai az úttörőotthonban emlékeztek meg a béke és a szeretet ünnepéről. A Pe- tőfi-hiz nagytermében Maisai Károly csapatvezető a békéről és a barátságról beszélt a pajtásoknak, Az úttörők néhány karácsonyi dal eléneklése után izgatottan várták a rajok vidám vetélkedését. A kisdobosok verseket szavaltak, a Szarvas- őrs pajtásai pedig villámtréfákkal szórakoztatták a nagyszámú közönséget. A legnagyobb élményt azonban Majsai Károly csapatvezető saját készítésű Néhány mondatban A Bajai Városi Tanács Szociálpolitikai Csoportja és a városi vöröskereszt vezetősége ünnepség keretében ajándékozta meg a szociális otthon lakóit. Az ünnepélyen a zeneiskola énekkara és a Posztógyár kul- túrcsoportja szórakoztatta az öregeket. (Túri Istvánná.) A Szalkszentmártoni Községi Nőtanács sikeresen szervezte meg a népi hímzés kézimunka tanfolyamot. Gonda Ferencné tsz-parasztasszony húsz asz- szonnyal és lánnyal ismerteti meg a különböző hímzések elkészítési módját. (J. N.) • A kunfehértói KISZ-szervezet tagjai ebben az évben 40 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. A fiatalok elhatározták, hogy a jövő évben hasonló módon segítik a Uöltségfej- ksztési munka előbbrevitelét. Vállalták még, hogy patronálják a községi úttörő-csapatot is. (Szili Máté) filmjének levetítése nyújtotta. A pajtások és a szülök is elégedetten szemlélték a nyári táborozásról készült filmet. S. R. Benk Pétemé Túlteljesítik áruértékesítés! tervüket A kiskunhalasi Vörös Szikra Termelőszövetkezet tagjai azon fáradoznak, hogy árutermelési tervüket 110 százalékra teljesítsék. Ezzel nemcsak a közös gazdaság bevételét növelik, hanem nagyobb jövedelmet is biztosítanak önmaguk számára, A tsz tagjainak lelkiismeretes, jó munkáját bizonyítja, hogy elsőként fejezték be a 25 holdnyi gyümölcsös telepítését. A város termelőszövetkezetei közül a cukorrépa felszedését és elszállítását is leghamarabb a Vörös Szikra tagjai végezték el. Czakó Ferenc (OOOOOOOOOOOOOOOOOOC Egyesülés — nagyobb lehetőség Császártöltés termelőszövetkezeti községben egy témáról tartott közgyűlést két szövetkezet. A Vörös Zászló Tsz-ben eddig az volt az egyik fő gond, hogy 9 katasztrális hold szántó- terület jutott egy tagra, aminek a megművelése sokszor nem volt kellően biztosítva. A Felszabadulás Tsz-ben viszont alig több mint két hold jutott egy-egy főre. A közös gazdálkodás jobb lehetőségeinek kihasználása végett mindkét közgyűlésen úgy döntöttek, hogy egy nagy családban egyesülnek. A fuzionálás előkészítése már folyik. Az új szövetkezet valószínűleg a Felszabadulás Tsz nevet veszi majd feL Madárésszel... Madárszakértők megállapítá- sa szerint a vándormadarak, mielőtt ősszel útrakelnének, gondoskodnak róla, hogy legyen tartalékuk a hosszú útra és ezért testsúlyuk egyharmadá- nak megfelelő mennyiségű zsiradékot halmoznak fel szervezetükben. Az otthon telelő madarak téli készletként testsúlyuknak csupán 7 százalékáig halmoznak fel zsírt. í>&vep Majd hirtelen magas homlokához emelte a kezét. A másik kettő viszonozta tisztelgését. Szerfölött sápadtak voltak, de mosolyogtak, s még sohasem voltak annyira ízig-vérig ezredesek, mint abban a pillanatban. Utóbb megtudtuk, hogy miközben összerogytak, mindketten a királyt éltették. Ugyanaznap délután ismét, s immár ki tud la hányadszor, kihallgatásra hívattak. Ám legnagyobb meglepődésemre, ahelyett, hogy Schulze színe elé kerültem volna, édesanyámat találtam ott, őt és Ugo doktort, a Gestapónak ezt a titokzatos bizalmasát, aki annyiunk életét mentette meg, köztük Ferruccio Pairrét is. Édesanyám, aki elfogatásom óta először látott most viszont, izgalomtól szaggatott hangon tájékoztatott a szökésemre készített tervről. Eszerint másnap, hamis paranccsal, amely elrendeli átszállításomat a milánói börtönből a veronaiba, értem jönnek és autóra raknak. Ez az autó azonban sohasem jut el Veronába: elkanyarodik a svájci határ felé, s ott egy pap vár reám, aki átvezet majd. Feldúltan tértem vissza börtönszárnyunkba. Ceraso kíséretében. Amint elhaladtam a tábornok cellája előtt, láttam, hogy az ágya szélén ül és olvas. Megálltam. Ö letette a könyvet, hosszan szemügyre vett, majd intett az őrnek, hogy távozzék. És továbbra is nekem szegezte tekintetét. — Ezúttal is hallgatott, ugye? — kérdezte biztos hangon. — Nem hallgattak ki, kegyelmes uram — válaszoltam. — Csak közölték velem: holnap alkalmam nyílik arra, hogy megszökjek a börtönből. — Egy pillanatra elhallgattam. A tábornok meglepetten vonta ráncba szemöldökét — Van-e jogon ahhoz, hogy megragadjam ezá az alkalmat? A tábornok felkelt és az ablakhoz állt, háttal felém. Majd megfordult, és minden szót tagolva, azt mondotta nekem: — Nem joga ez, hanem kötelessége. Isten önnel, kapitány! Della Roverét nem láttam többé. Másnap, az ébresztő idején, már a lajstrom-irodában voltam, ahol javában készítették nekem az »átszállítási menetlevelet« a veronai börtönbe. Abba, amely nem várt engem. Azóta kerek egy esztendő telt el. És csak azon a napon, ott, a milánói székesegyházban láttam viszont, de immár koporsóba zárttan, abba a koporsóba, amelyre nem hullott se rokonok könnye, se barátok virága, csupán az én néhány szál krizantémom. Egy fémlap különböztette meg őt a többi hatvanhéttől; egy fémlap, s rajta a neve: Giovanni Bertone. Azt hiszem, tanú-kötelességem elmondani, hogyan és miért lett Giovanni Börtönéből Fortebraccio Delia Rovere. II. Hajnaltájt történt, 1944 egyik tavaszi napjának hajnalán. Egy német katonai autó, a régi stra- da dei Giovi felől jövet, éppen be akart fordulni az egyik aluljáróba, amikor valamelyik gumija kipukkadt és kerekei lötyögni kezdtek. Az ide-oda faroló kocsit a sofőrnek még idejében sikerült megállítania. Az SS altiszt lepattant róla, megvizsgálta a gumiabroncs köpenyét, ■ egy négyhegyű szöget húzott ki belőle — Nézze csak, ezredes úr —» mutatta a tisztnek, aki kihajolt a hátsó ablakon. — Már megint egy ilyen átkozott szög. Átkozott partizánok, átkozott ország! Ez már a negyedik defekt, és nincs több tartaléktömlőnk ... — Keressen egy telefont, és hívja fel a Gestapó genovai parancsnokságát. Telefont! Az őrmester körülnézett, mintha azt remélné* hogy ott talál egyet, beleillesztve a sziklafalba. Ehelyett azonban egy embert pillantott meg, aki épp átment a hídon. — Hé, maga!.,. Fel a kézzel! ... Jöjjön ide! — förmedt rá a német, fenyegetően hadonászva pisztolyával. A férfi ijedten a falhoz lapult. — Azt mondtam, jöjjön Ide! — Üvöltötte ismét az altiszt — Kár kiabálni, őrmester — szólt közbe az ezredes, miközben kiszállt a kocsiból —, kiváltképp olyan nyelven, amelyet az a civil bizonyára amúgy sem ért. — Majd a járókelőhöz fordult, és tökéletes olaszsóg- gal így szólt hozzá: — Bocsánat, uram, nem mondhatná meg nekünk, merre van itt egy telefon? Ezen az udvarias hangon felbátorodva, a férfi közelebb lépett. Vagy ötven éves lehetett* és öltözéke finom Ízlésről tanúskodott. (Folytatása következikJ
