Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-28 / 305. szám
1960. december 28, szerda. 3. oldal Tanácskoztak a KISZ propagandista tanfolyamok vezetői A KlSZ-bízottságok Járási és városi propagandista tanfolyamainak vezetői december hó 22-én és 23-án, kétnapos megyed konferenciáin vettek részt Kecskeméten a középiskolás leánykollégiumban. A KISZ politikai körök propagandistáinak foglalkozását dr. Kocher László, a Bács-Kiskun megyei Népi Ellenőrző Bizottság elnöke, A világ térképe előtt körök tanfolyamvezetőinek konferenciáját pedig Gera Sándor, a KISZ megyei bizottságának politikai munkatársa vezette. A politikád körök propagandistái A Magyar Szocialista Munkáspárt társadalmunk vezetője, Az állam, A KISZ a párt segítője, továbbá a Tsz-mozgalom helyzete című témákat, A világ térképe ellőtt körök propaganda stái pedig Egy nép, két állam (Németország), Az imperialista reakció fellegvára (az Egyesült Államok), továbbá Testvéreink, barátaink című témákat vitatták meg. A propagandistáik értekeziletén az igaz hazafiságról Pozsgai Imre, az MSZMP Bács-Kiskun megyei bizottsága esti egyetemének igazgatója, az Ifjúság a szocializmusért mozgalomról pedig Horváth Ignác, a KISZ Központi Bizottságának tagja, a KISZ megyei bizottságának szervező titkára tartott előadást. A megyei értekezleten részt vett propagandisták január első hetében tartják meg a járási és városi KISZ propagandista konferenciákat EV ^ÉGI JEGYZETEK a megye legtisztább községéből, ahol az egy főre jutó társadalmi munka értéke eléri a 170 forintot A megyei tisztaság! verseny értékelése során hírt adtunk már arról, hogy a legtisztább község címet és az ezzel járó ötvenezer forint pénzjutalmat Géderlak, a kalocsai járás egyik kis községe nyerte el. Most, hogy szemben Glök Csa- da János elvtárssal, a községi tanács v. b. elnökével, akadozva folyik köztünk a szó, mert a szövetkezeti átszervezés kellős közepébe cseppentem bele, s egymásnak adják az emberek a kilincset, gyakran félbe kell szakítani a beszélgetést. — Pár napon belül a miénk is tsz-község lesz — mondja elöljáróban Csada elvtárs, A jó konyhának nem keli cégér A jövő nyáron kerthelyiséget nyit a bajai Utasellátó A jó konyha olyan mint a márkás bor, hírét szívesen terjeszti ismerős és jó barát. Az ilyen helynek nem kell külön reklám, hiszen az üzlet önmagát dicséri. Baján, a városszélen, a vasútállomás balszárnyában minden ezt példázza. Ahogy belép az ember az ajtón, az első ami tetszik neki: Az Utasellátó vendégmarasztaló légköre. A forgalom itt mindig nagy, mégis tisztaság van mindenütt. Valahányszor betértünk ide, mindig tiszta vasalt abrosz volt az asztalokon, a vázákban virág és még sorolhatnánk, de a legtöbb ember nem ezt, hanem azt jegyzi meg magának, hogy a vendég itt nem sokat vár. Éppen csak kényelembe helyezzük magunkat és a pincérré máris ott áll asztalunknál, érdeklődő udvariasságggal. Az étlap pedig, amit elénk tesz, Budapesten is dicséretére válna bármelyik elsőosztályú étteremnek. Rózsi néni, a szakácsnő, minden nap 25-—30 féle ételt készít a jó konyha tisztelőinek, Segédeivel együtt őt is bemutatta nekünk Csizmás Pál ezzel a sokatmondó jellemzéssel: — Csábították már, de nem Változtat helyet. A törzsgárda mindig jó ri- portéma, ezért itt folytatjuk a beszélgetést. — A szakember szemében Ott kezdődik a vendéglátó mérce, hogy változnak-e az alkalmazottak, vagy összeszokott törzsgárda dolgozik-e egy helyen. Mit mutat Csizmás elv- társéknál ez a mérce? — Kilenc esztendeje vagyok Teljes üzem a konyhában. Rózsi néni és a «segédei« tálalják az ebédek még él üzemavatásra is minket keresnek meg kedves vendégeink. A baj csak az, hogy az egyre növekvő forgalomhoz már kicsi a helyünk. Lenne még miről beszélni, de letelt a társalgás ideje. Búcsúzunk. Csizmás Pál a távlati tervük ismertetésével köszön el tőlünk: — Viszontlátásra a jövő nyáron, zenés kerthelyiségünk megnyitásán, a nagy platánfák alatt Sándor Géza Pásztor Zoltán mintha ezzel az örvendetes hírrel akarna nagyobb nyomaté- kot adni szavainak. A tisztasági versenyben elért eredményeik szinte önmaguktól beszélnek. Három parkot létesítettek rövid idő leforgása alatt. Az alvégen, ahol mocsár volt, nyolcvan centiméterrel töltötték fel a talajt, s ma már szép park van a vizenyős terület helyén. Parkírozták az iskola, az Óvoda környékét, udvarát. Ezer japán-akácot ültettek el — csak azért nem többet, mert nem kaptak több facsemetét — s most ismét folytatják a fásítást. Büszkék rá, hogy mindenfelé betonozott járda vonul végig a községen, s az is a tisztaság alapvető feltétele, hogy nincs olyan ház, amelyiktől kétszáz méternél távolabb lenne a törpevízmű kifolyócsöve, kútja. A verseny szervezésében a tanácstagok — Bulicza Sándor, Lázár Gyula, Morvái István, Greksa Ferenc, Búkor László- né, Szűcs Antal és a többbiek, hisz mind a harmincegyet nem sorolhatjuk fel — jártak az élen. Tanácskörzetenként megtárgyalták a lakossággal a községi tanács erre vonatkozó határozatát, s a Vöröskeresztes aktívákkal, KISZ-fiatalokkal karöltve az év során három esteben értékelték körzetenként a versenyt. Kiterjedt figyelmük a lakóházakra, udvarokra s az egészségügy egyéb szempontjaira is. Egész röviden ezek voltak az elért eredmény indítórugói, melyekről még sokat lehetne beszélni. Külön érdeme a kis községnek, hogy mindezt nagyarányú társadalmi munkával valósították meg. Az egy főre jutó társadalmi munka értéke meghaladja a 170 forintot ez évben. Csak egyetlen példát erre nézve. A törpevízmú bővítését a vállalat csak a nyár kellős közepén, aratási időben tudta volna elvégezni. Nem akarták, hogy ez késedelmet szenvedjen, egyöntetűen megszavazták, ha kell, éjjel is kiássák az árkokat. S úgy is lett, volt aki egész nap aratott, de reggelre kiásta a számára kijelölt szakaszt. Ezerötszáz méter hosszú árkot ástak nyolcvan centi szélesen és 160 cm mélyen — a legnagyobb aratásidőben. Kell-e, lehet-e szebb példája az összefogásnak? S amikor most Csada elvtárs, a vb-elnök azt mondja, jövőre kultúrházat szeretnének építeni, mert most már erre van leginkább szükségük — nem kételkedünk benne, hogy ezt is valóra váltják. Annál is inkább, mert a most megnyert ötvenezret is erre fordítják, s ha netán — reménykednek benne — a községfejlesztési verseny is helyezéssel zárulna a részükre, akkor még inkább lesz rá anyagi lehetőségük. Kívánjuk: úgy legyen. — f. tóth — Sok fiatalkorú köt házasságot előadó a technikum munkástagozatán. — Ilyen tradíciók mellett mit mutat az üzletmenet? — Bár utasellátók vagyunk, hónapról-hónapra több a törzs- véndégünk. Jórészt ennek köszönhetjük, hogy a forgalom igen kedvezően alakul. Ugyanannyit, de néha értékben még többet adunk el a sajátkészítésű ételekből, mint a rövid italokból, palackozott árukból, borból és sörből együttvéve.^ Mondhatom igen kedvezően emelkedik az egy főre eső forgalom is. Annak ellenere, hogy a tél holtszezon a vendéglátó— Még öt perc gondolkodási időt adok_ r on tolják meg Ismét! iparban, a konyhai dolgozókra eső havi átlag 10—12 ezer foEbéd után jól esik egy pohár sör. Részlet az étterembőL itt vezető, feleségem pedig a rint. Huszonhat fős kollektí- helyettesem. Kollektívánk úgy- vánk pedig 240 ezer forint for- szintén. Kilenc éve ugyanaz áll galmat bonyolít le havi átlag- a tűzhely mellett, kilenc éve ban. ugyanaz foglalkozik a vendé- — Hallottuk, hogy még ban- gekkel. Hogy szavamat pedig kettek rendezésével is foglal- ne felejtsem, van egy kivéte- koznak. lünk is: Kiss Istvánné, a gaz- — Nálunk ez megszokott, daasszony. Ö már tanár a szak- Egy-egy baráti vigalomra, es- mában. Konyhatechnológiából küvői vacsorára, vagy éppen és a felszolgálás ismereteiből ballagási bankettre, de sokszor Felejthetetlen utazás aranyiunkért tesszük. Magam is családos anya vagyok. Háztartásom van. Napi 8 órai munka után szabad időmet tanulással töltöm s szerény otthonunkban családom mindhárom tagja jól érzi magát. Jut időm társadalmi munkára is; ez utóbbiért kerültem én is a tátrai külöra- vonat kocsijába. Az út sok és szép élményt *■ nyújtott. Hidasnémeti határállomásnál léptünk csehszlovák területre s a Hennád völgyében gyönyörködve érkeztünk Kassára, ahol több órát töltöttünk városnézéssel. A székesegyházban van II. Rákóczi Ferenc sírja. A rendezett és tiszta városban lépten-nyomon új építkezések. Ütünk következő állomása Poprád, majd autóbusz- szal Tátralomnic volt, ahol három napig a Grand Hotel-ben laktunk. Magyar vendégek lévén, a híres Üjházi tyúklevessel kezdődött a fogadó estebéd. Másnap derült reggel volt, s innen gyönyörködtünk a Tátra 2663 méter magas Sztálin-csú- csában, a 2497 méteres Kriván, s a 2634 méteres Lomnici-csúcs- ban. Ez utóbbin meteorológiai állomás, csillagvizsgáló van. • IJ ehány héttel ezelőtt a bu- ■’ dapesti Keleti-pályaudvar »Tátrai külön vonata« indulásra várt Várta a Magyar Népköztársaság mintegy 260 olyan dolgozóját, akinek jelentős százaléka 16 évvel ezelőtt nem gondolta, hogy életkörülményei valaha is lehetővé tesznek a számára külföldi utazást. A különvonat utasai között volt a Hazafias Népfront megyei bizottságának 40, jól dolgozó társadalmi munkása is. Amikor cikkem végén az olvasó a Hazafias Népfront nevét és a női aláírást látja, talán csodálkozik. De mint népfront- aktivista éppen azoknak a nőknek érdeklődését szeretném felkelteni, akik még mindig azt : tartják: a nő maradjon a fa- | kanál mellett. ; Hogy a nő legszentebb hiva- ; tása a gyermek, a jövő nernze- ; dékének nevelése, s a meghitt, ; barátságos családi otthon meg- ! teremtése, — ezt semmivel sem ! akarom megcáfolni, sőt alátá- ; masztom. De a társadalmi fejlődéssel nekünk is lépést kell tartanunk. A magam élete példájával igazolhatom, hogy államunkban semmit sem teszünk : semmiért, s amit teszünk, mínd6.5 kilométer hosszá drótkötélpálya viszi az utasokat a csúcsra. A Magas-Tátra lejtőin a jégkorszakban nagy fjleccserek siklottak le, nyomaikat szép tavak jelzik. Ilyen a Csorba-tó. Tizennégy hektár területen fekszik * a legmélyebb pontja 14 méter. A negyedik napon, a Magas- Tátra havas csúcsait felváltotta előttünk az Alacsony-Tátra, a Kis-Fátra, majd a Kis-Kárpá- tok kristályos vonulata. S ahogyan a hegyekből csörgedező erecskéből folyóvá szélesedő Vág tárult szemünk elé, s a hegyoldalak őszi táját pompásan tükrözte, Bratyiszlava felé közeledtünk. Pozsonyban negyedmillió magyar él, akiknek az óvodától az egyetemi g 'biztosítva van a magyar nyelv használata. Rendszeresen láthatnak magyar filmet, ottlétünk alatt éppen a Vörös tinta című film volt műsoron. Dozsonyt elhagyva, firsek- ■ újvárón át folytattuk a» utunkat, s Szobnál értük el isimét hazánk határát, szívünkbe zárva a felejthetetlen útiélményt s a csehszlovák nép egész útunils során tapasztalt szeretetót Gyürki lstvánné népfront-titkár. Tompa
