Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-03 / 260. szám

HOGYAN TANUL magános, az özvegyasszony, a házaspár, s a „tanuló-család” a Kecskeméti Konzervgyárban A Kecskeméti Konzervgyár személyzeti osztályvezetőjével a felnőtt tanulók névsorát nézegetjük. Huszonheten élelmiszer­­ipari, öten közgazdasági technikumba járnak. Tavaly csupán tízen tanultak ez iskolákban. Egyetemen az elmúlt évben két felnőtt tanult, az idén pedig hétre emelkedett a számuk. Ebben az évben a gyárban általános iskola is létesült, — csaknem SO felnőtt tanulóval. Ennél még meglepőbb tény, hogy a tanulók legtöbbje — családos asszony! Van-e lehetőségük megbirkózni a tananyaggal? Főképpen pedig: van-e rá idejük és — erejük? Alábbi írásunkban ezekre a kérdésekre kerestünk választ. KEZDJÜK a »legkönnyebb« esettel, Rédei Józsefeiével, a konzervgyár üzemvezetőjével. Látszatra könnyű megszerveznie az otthoni tanulást, hiszen egye­dülálló nő. Ha azonban jobban megnézzük körülményeit...! Nem kis gond 400 emberrel bánni, — felelni értük. S ez az ő kötelessége. Munlka után fá­radt. gyakran az iskolapadba is magával viszi a műszak alatt szerzett bosszúságokat. Ráadá­sul még korrepetálja is osztály­társait. Mikor tanul? — Este, ha hazamegyek — mondja, s ez alatt bizonyosan éjszakát kél értenünk. De tanul, tanul, hogy a nyolcadik osztály elvégzése után beiratkozhasson a techni­kumba. ., • RÁDAI ANTALNÉ kiskunfél­egyházi özvegyasszony — 14 éves fiával él. Naponta vonattál jár át. Tavaly végezte az ötödik, hatodik osztályt. Fia nemcsak a házimunkában segít neki, de a REGGEL Amikor vidám csoszogással, tágranyüt, szép aranyszemekkel, szerényen, mégis jókedvűen bekopogtat hozzám a reggel, vidáman borzol kóc-hajamba, friss vizet csörrent a lavórba, s mi ittmaradt az éjszakából, gondosan összecsomagolja, kívánatos, mosolya kedves, tele í^rérő üzenettel — kinyújtózom, hogy jobban lássam, és oly jóízűen kelek fel... ANTALFY ISTVÁN tanulásban is. — hiszen ö már egy évvel az anyja előtt van.(!) S ha mégis adódna meg nem értett kérdés a tananyagban? Ott a mérnökökből és műveze­tőkből szervezett korrepetáló­brigád, amely a gyár vezetősé­gének közbenjárásával segít a tanuló munkásoknak... * KÉT MŰSZAK VEZETŐ: a Szélpál házaspár. Barátságos lakás. Könyveik már a beszél­getés előtt megismertették ve­lem a fiatal párt. Mindketten a szakma szerelmesei. Tizenöt év­vel ezelőtt fizikai munkásként kezdték a Szegedi Konzervgyár­ban, s jó munkájukért kon­­zervmesterképző iskolára küld ték őket. Most a feleség az élel­miszeripari technikum másod-, a férj pedig elsőéves tanulója. Sokat segítenek egymásnak a házimunkában, tanulásban egy aránt. Egyetlen gondjuk, hogy más műszakban dolgoznak... * MRÄZIK FERENC. Mint fér­finak, talán lehetne mondani: könnyebb neíki a tanulás. De Mrázikéfknál mindenki tanul a családban, — fia általános is­kolás, felesége gimnáziumot vé­gez, ő pedig esti egyetemre jár, s családtagjai kitűnő tanulók. Ez természetes is — mint mond­ja nem kis büszkeséggel —, hi­szen esténként nekem mondják fel a leckét. Délutáni kiskosztüm világos­­szürke, csomós, báziszőttes anyagból, fekete gombokkal és fekete bőrövvel. Csak magas és karcsú nőknek ajánljuk. Alkalmi kompié. Lehetőleg vi­lágos színű — tojáshéj, koráll­­piros — anyagból, fekete gyönggyel, fekete kesztyűvel és fekete cipővel. Teltebb alakra is megfelel. Elterjedt, könnyen beszerez­hető, a lakás hőmérsékletét, szá­raz levegőjét is bíró szobanö­vényeket ismertetek az aláb­biakban. Kukoricalevél (Aspidistra). Hi­degen, melegen egyaránt jól érzi magát. Ablaktól távoli helyen, félhomályban tartsuk, mert az erős napsütéstől és túlöntözéstől megsárgul. Vízipálma (Ajperus álternifo­­lium). Vízzel teli tálba állítva szépen fejlődik. Mérsékelt mele­get, 14—18 C fokot kíván és félhomályt. Philodendron (Monstera). A legkeresettebb díszítő növénye­ink egyike. Télen 16—20 C fo­kon tartsuk — világossághoz kö­zel. Nagylevelű, alacsony növé­sű változata a legszebb. Ficus australis. Alacsony, bok­ros növésű, kisebb levélzettel. Kevésbé elterjedt változata a Ficus stipulata ampaina (csün­gő). Fatörzsre futtatjuk. Jól te­nyészik alacsony hőmérsékleten, de permetezzük, mert párás le­vegőt igényel. Ficus elastica. Hasonlóan a Mostera-hoz, igen elterjedt dí­szítő növényünk. Lakásainkat jól díszítik a Dif­­fenbachiák. Egyenletes hőmér­sékletű, központi fűtéses lakás száraz levegőjét jól bírják, de világos helyre helyezzük, mert fény- és hőigénye igen nagy. 18—20 C fokot szeret, de többet is kibír, illetve kedvel. Jókora kocsi sze­net szórtak le a Nagykőrösi utca egyik házának pin­ceablakai elé. A fe­jüket búsan lógató mura-lovakat nagy ámulattal négy-öt emberpalánta ve­szi körül Négy-hét­­évesek lehetnek. Most éppen nagy „szakértelemmel” a barnásszürke pára patájáról tanakod­nak. „Nem is jó a vaspatkó, gumiból jobb!” — vélekedik a hangadó, egy fe­ketehajú, szép bar­naszemű legényke. Egyszer csak, mint­egy vezényszóra, szétoszlik a gyerek­had, mind a kapu felé rohan, ahol kék melegítőben egy szemetes lapát­tal újabb cimbora jelenik meg. Né-Őszi szépségápolás A változékony, őszi időjárás, a csapadék és a hideg köd erősen megviseli arcbőrünket. Főleg a száraz arcbőrűek vannak kité­ve az időjárás viszontagságai­nak, — sömörösek lehetnek. Reggeli mosakodás után kenjük be tehát arcun­kat könnyű, zsíros krémmel és pár perces beszívódás után pú­derrel fedjük be. A zsíros arc­­bőrűeknek is védekezniük kell, mivel arcbőrük általában szin­tén érzékeny. Természetesen száraz arckrémet kell használ­­niok, vagy csak púdert. A cserepes szájszél szintén az időjárásnak tulajdonítható. Kellemetlen érzés és esztétikai­lag is hátrányos. A jó minőségű, zsíros ajakrúzs védelmet nyújt ilyen esetben. Bár a rúzs hasz­nálata ma már általánosnak mondható, akinek a meggyőző­désével mégis ellenkeznék, az használjon a gyógyszertárakban vásárolható, teljesen színtelen szőlőzsírt. A nőknek arcuk után leg­több gondot nyakukra és kezeikre kell fordítaniok. Ajánlatos, hogy azok is, akik kevésbé érzékenyek a hideg* csapadékos időjárás iránt, ne idegenkedjenek minél koráb­ban nyaksálat, kesztyűt viselni a fokozatos eldurvulás ellen. Murai Lászlóné kozmetikus Milyen legyen a házi gyógyszertár Házigyógyszertár céljaira kü­lön kis kazettát, vagy faliszek­rényt tartsunk száraz, hűvös helyen, ahol azt a gyerekek nem érhetik el. Benne erős ha­tású szert nem szabad tárol­nunk, s ha a család valamely tagja számára azt orvos rendeli, külön helyre zárjuk, nehogy más gyógyszerrel összetévesz­­szük. Enyhébb hatású láz- és fáj­dalomcsillapítókat tartsunk készenlétben, (kalmopyrin, orvosi széntab­letta stb.) mivel orvosi előírás A TÍZ 3ÓBARÁT DCinai tneit Huuiiiiiiuuauuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiim nélkül csak ezeket alkalmazha­tunk. Erősebb hatású szert ne adjunk a betegnek orvosi elő­írás nélkül, mert elfeledtethet­jük vele az orvosi beavatkozást igénylő baj tüneteit, s annak idejét lekéshetjük, vele helyre­hozhatatlan bajt okozva! Legcélszerűbb a gyógyszert tabletta formájában tárolni* mivel ez a legtartósabb formá­ja a gyógyszernek. A házigyógyszertárakat csak az kezelheti, aki a ké­szenlétben tartott gyógy­szereket, azok adagolásá­nak módját és az életkor szerint változó, beadható adag mennyiségét ismeri. Kis gyereknek, csecsemőknek ne adjunk gyógyszert házi gyógyszertárunkból; s ha a leg­kisebb gyanúnk van komolyabb megbetegedésre, azonnal vigyük a beteget orvoshoz. Városban és nagyobb köz­ségben!, ahol állandó orvosi és gyógyszertári ügyelet van, nincs nagyobb jelentősége a házi­gyógyszertárnak, de igénybevé­telét orvostól távoleső tanyá­kon is a legkevesebbre korlá­tozzuk. Vannak, akik a házigyógy­szertár fogalmát tévesen értel­mezik. Az az elsősegélynyújtó do­boz kiegészítése és nem a legkülönfélébb és erős ha­tású gyógyszerek tára. A gyógyszer halmozása már csak azért is elítélendő, mert idővel használhatatlanná válik, s el­vonja azt az arra valóban rá­szorulóktól, így a népgazdaság­nak is kárt okoz. udvart és a ker­tet?” Siao-Lin mo­solyogva válaszolta: „Tíz jóbarátom se­gített!” Édesanyja is cso­dálkozva kérdezte, mikor haza jött a mezőről: „Ki kapál­­gatta meg a virágo­kat?” Siao-Lin most is mosolyogva modta: „Tíz jóba­rátom segített!” Szülei kíváncsian kérdezgették: „De hát. hol vannak a barátaid?” „Itt vannak!” — mondta Siao-Lin és felemelte két kezét. „Mindkét kezemen öt-öt jóbarát!” degette a köveket, kavicsokat és levit­te a kert végébe, a patak partjára, s ott , kiborította a kosárból. Amikor nem ta­lált már több kö­vet, megkapálgatta a virágágyakat, fel­söpörte a kertet és az udvart, majd fel is locsolta. Elége­detten rakta el az­tán szerszámait, megmosakodott és letelepedett egy nagy fa alá. Amikor este ap­ja hazaérkezett, meglepettve kérdez­te: „Ki tette ilyen szépen rendbe az Élt egyszer, mesz­­sze Kínában egy kisfiú, Siao-Lin volt a neve. Édesapja reggelenként gyárba járt dolgozni, édes­anyja pedig kapát fogott és a mezőre ment. Ilyenkor egyedül maradt ott­hon. Nem volt sem­mi dolga. Ez nem nagyon tetszett ne­ki, — szeretett ten­ni, venni. Kiment hát a kamrába, — szer­számokat keresett: kapát, seprőt, kosa­rat, aztán kiballa­gott a kertbe. Ott sok-sok kő. kavics hevert szanaszét. Siao-Lin összesze­asszony jelent meg, — Kálmán!! Na, megállj csak! Ki fog rád mosni?! — kiáltotta indulat­tal. A kis szőke fi­úcska összerezzent, összeverte két apró tenyerét és riadtan lebotorkált a szén­hegyről A legrosszabb pe­dagógia, a munka meggyűlöltetése volt, ami ezután következett. Pofon csattant a kipiro­sodott arcocskán, és hátát lökdösve tessékelte haza fiát az indulatos anyu­ka. Kálmánka pe­dig bánatos pillan­tást vetett a kapu­ból boldog, önfeled­ten dolgozó tár­saira. —ir— hány perccel ké­sőbb mindannyiuk kezében szenes, vagy szemetes la­pát, s ott állnak a szénhegy tetején és nagy buzgalommal lapátolják a pincé­be. Csak egy kis szöszke, ötéves for­ma kisfiú „dolgo­zik” kézzel Nagy igyekezettel mar­kolja a széndarabo­kat és dobálja lefe­lé. Látni kellett vol­na ezt a serénykedő kis csapatot! Bele­pirosodtak, beleme­legedtek a nagy munkába, amely szemmel láthatóan gyönyört okozott. íme, így lehet megszerettetni a munkát, — gondol­tam magamban ép­pen, amikor a ka­puban egy fiatal-Ejnye, ejnye, anyuka! A Begóniák sok változata kö­zött válogathatunk lakásunk hő­mérsékletének megfelelően. — Ajánlom a Begonia arborea al­ba pinectalist. Szép, csüngő, ró­zsaszín virágokat nevel. Folya­matosan virágzik, hosszúkás, ezüstös, pettyes levelei igen mu­tatósak. Gyenes István főkertész ASSZONYOK, FÉRFIAK, anyák, apák életébe pillanthat­tunk be, — s ha nem is tudjuk e kicsi helyen közölni azt a sok módszert, amellyel a család, a munkahely és az iskola kö­zött megosztják rövidreszabott idejüket, éreztethettük: mennyi okos beosztás, életmódbeli kiegyensúlyozás szükséges, hogy a Mrázik Ferencek. Rádai Antalnék jelesen vizsgázhassanak, s teljesebb értékű emberek lehessenek. Akik pedig szeretnék pótolni elmaradt tanulmányaikat, de családi körülményeik akadályozzák őket, — két kicsi gyerek, vagy részeges férj — azok mit tehetnek? Nem várhatnak gye­rekeik felnőtt koráig, s nem függhetnek örökké férjük kénye­­kedvétől. Ez bizony súlyos helyzet. A gyár viszont — amely oly sok ember gondjának eloszlatásában segített eddig is — talán némi módon e felhőket is segít elűzni a tanulnivágyók életéből...!? Téli növények — a szobában

Next

/
Oldalképek
Tartalom