Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-15 / 269. szám

1960. november 15, kedd i 3. oldat Nagyüzemi disznótor 20 mázsa töltelékáru naponta Ha sokmindenben különbözik Is az egyik ember a másiktól, vannak dolgok, amiben min­denki megegyezik. Ilyen többek között a gyomrunk is. Nem új­donság amit írunk, hiszen a magyar emberről egyébként is az a szólás járja, hogy szereti a hasát. És valljuk be, nem is o'yan rossz szenvedély annak a sok jónak a szeretete, ami a konyhában terem, A vendég főztje után dicséri a ház asszonyát, különösen így novembertájt, amikor megkez­dődnek a hagyományos disznó­torok, Igaz, sokan korainak tartják még disznótorról írni. Mi azonban olyan helyen jár­tunk, ahol se vége, se hossza ennek a hagyománynak. Ezért kapta a megkülönböztető ke­resztnevet a henteslegényektől: nagyüzemi disznótor. A színhely ahová a kedves olvasót meghívjuk, Kiskunfél­egyháza. Közelebbről a Bács- Kiskun megyei Vágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat. — Egy éve, hogy központi telepünkön megkezdtük a nagy­üzemi disznótort — fogad ben­nünket Buzsik Pál elvtárs, a telep vezetője. — Az áruválasz­ték bővítése, a lakosság igé­nyeinek jobb kielégítése érde­kében, heti ötven mázsa kapa­citású tölteléküzemet rendez­tünk be. — Nincs itt valami tévedés? Mi ugyanis úgy vagyunk ér­tesülve, hogy a feldolgozó üzem kapacitása ennél lényegesen több. Laczi Kálmán keverőmester­nek egyre több a dolga, hiszen napi húsz mázsa felvágottnak, kolbász, disznósajt és a külön­böző hurkaféléknek ízt, zamatot adni felelős beosztás. — Hetenként közel 100 mázsa töltelékárut adunk a kereske­delemnek, de tévedésről szó sincs. A termelésnek ez a fel­futása részint gépesítés, más­részt a munka termelékenysé­ge növekedésének az eredmé­nye. De beszéljenek a tények, önök jártak itt tavasszal. Néz­zük meg most, mennyit válto­zott a termelés? Lesétáltunk az üzembe. Utol­só látogatásunk óta átszervez­ték az egész termelést. A hen­teseknek nem kell már nehéz erőkifejtéssel cipekedni. Csiga­soros szalagrendszer köti össze az egyes munkahelyeket. A füg­gőbölcsőkbe helyezik az áruval telt tepsiket, s elég egy ember, hogy könnyedén oda tolja, aho­vá kell. Kicsit megtoldották az épületet is. így külön részbe kei-üIt a két nagy füstölőkamra és a zuhanyfürdő. Tévedés azonban ne essék! A fürdőt nem a dolgozók használják. — Naponta 18—20 mázsa töl­telékáru vesz itt zuhanyfürdőt, mielőtt raktárba kerül — mond­ja Laczi Kálmán, az üzem ke­­verömestere. — Inkább pihentetőnek ne­vezném — szól közbe Buzsik Pál, — hiszen másnap reggel már szállítjuk is az árut az üz­letekbe. De még így sem tu­dunk lépést tartani a fogyasz­Buzsik Pál, a központi telep vezetője a hűtőben ellenőrzi a húsáruk minősítését. tással, olyan nagy a vásárlók igénye. — Vagyis tovább kell növelni a termelést. Igen. Már folynak is az előkészületek. További fel­dolgozó gépéket szerzünk be, új kazánházat építünk, s több más intézkedés is folyamatban van, melyek eredményeként szeretnénk elérni a napi 30 mázsa töltelékáru előállítását. Sándor—Pásztor Élnek tanácsaink az új hatáskörrel 'TCoq.yan intézik a birtokoltakat a DCreikemíti (Váro&i ^Danáéinál Az új polgári törvény­­könyv új hatáskört biztosított a tanácsoknak, s most ennek ér­telmében a birtokvitákat köz­ségekben a községi tanácsok, városokban az igazgatási osztá­lyok intézik. Az új hatáskörnek az a célja, hogy az ügyeket egy­szerűen, gyorsan, a szocialista törvényességnek megfelelően in­tézzék el. A birtokától jogtala­nul megfosztott állampolgár ma már nem kényszerül a hossza­dalmas bírói eljárás igénybevé­telére, hanem közvetlenül a ta­nácshoz fordulhat, ahol 15 nap alatt intézkednek ügyében. A birtokviták legna­gyobb százalékban abból ered­nek, hogy egyes tulajdonosok igényt tartanak arra is, ami éppen egy másik személynek biztosítja a birtoklás jogát. A Kecskeméti Városi Tanácsnál sok érdekes, és az olvasók ér­deklődésére is számottartó ügyet intéztek már el eddig. A sok közül álljon itt egy példa. Nemrégiben történt, hogy egy ház két tulajdonosa — apa és fia — eladták szabadrendelke­zésű házukat. Az adás-vételi szerződésben kikötötték, hogy a vásárlónak üresen adják át az ingatlant. A házban azonban két lakás volt. Az egyikben a két tulajdonos, a másikban az egyik tulajdonosnak a felesége lakott, aki férjétől hosszabb idő óta különváltan élt. Az eladók részben eleget tettek vállalt kö­telezettségüknek, mert az álta­luk használt lakást kiürítették. A másik lakást azonban nem tudták átadni, mivel a külön­váltan élő feleség nem volt haj­landó abból kiköltözni. Ebből eredően a volt házastársak, az após és az új háztulajdonos kö­zött napirenden voltak a nézet­­eltérések, amelyek sokszor a tettlegességig fajultak. Egy al­kalommal — amikor az asszony munkában volt — a különvál­tan élő férj a lakást feltörte, s az asszony holmiját, bútorait kocsira rakta és volt felesége apjának lakására szállíttatta. A volt após természetesen tilta­kozott, mire a bútort annak ud­varára lerakták. A tények elmondása után nem kell különösen bizo­nyítani, hogy a volt férj és az új tulajdonos önhatalmúan tá­volította el az asszony ingósá­gait. Logikusan következett ez­után, hogy a sértett fél birtok­háborítás megszüntetése ügyé­ben kérelmet nyújtott be a vá­rosi tanács igazgatási osztályá­hoz. Az ügy kivizsgálása után az asszonyt visszahelyezték a lakásba. Sorolhatnánk tovább az ehhez hasonló ügyeket, de nem tart­juk szükségesnek. Ebből az egy példából is jól látszik: a leg­több esetben a háztulajdonos és a bérlő között alakulnak ki birtokháborítási viták. Az ese­tek döntő többségében a tulaj­donos mindenáron igyekszik ki­szorítani a bérlőt jogosan hasz­nált lakásából. A városi tanács igazga­tási osztályának éppen az új hatáskör biztosít jogot arra, hogy minden esetben törvényes intézkedéssel akadályozza meg ezeket a törekvéseket K. J. Üzemi balesetek A közelmúltban több ízben közöltünk riportot, tudósítást üzemi balesetekről. E cikkek anyagának összegyűjtésekor munkatársaink sok tapaszta­latot szereztek, amelyeknek közreadása nem lehet érdek­telen. Első ilyen irányú tapaszta­latunk az, hogy a szakszerve­zetek nem kellően koordinál­ják egymás és a különböző szakiparági főhatóságok kö­zött a meghozandó balesetel­hárítási rendelkezéseket. — Megtörténik, hogy — bár a szakszervezetek azonos ren­delkezéseket hoznak saját iparági főhatóságaikkal, — a különböző szakiparágak főha­tóságainak rendelkezései el­lentmondanak egymásnak; vagy pedig éppen ott egyez­nek, ahol nem kellene. Az utóbbi esetre hozzuk fel pél­daként, hogy egy megyei épí­tőipari vállalat igazgatóját azon az alapon felelőssé ten­ni mechanikus módon egy tő­le 120 kilométerre történt bal­esetért, mert — a rendelke­zéssel ellentétben — nem lá­togatta meg minden hónap­ban az illető munkahelyet — nem lehet. Márpedig a pa­pírforma — miként az egy helyre települt más szakipar­ági vállalatok igazgatóinak esetében — az építőipari vál­lalatok igazgatóit is kötelezi a minden egyes munkahely havonkénti balesetelhárítási szemléjére. Nem akarjuk kétségbe von­ni a rendeletmódosítások szükségességét, — hiszen azokra az élet alakulásának megfelelően szükség van. De ezúttal is felhívjuk a módo­sítást szövegezők és főként a szakszervezeti szervek figyel­mét arra, hogy nem egy mó­dosítás homályos, nem vilá­gos, kibúvókat hagy, s ez leg­több esetben a balesetért fe­lelős személyének megtalálá­­lásában okoz gondokat. Ilyen például a csonkulásos és ha­lálos végű üzemi balesetek esetében kötelező jelentésté­tel ügye is, amelyben az uta­sítások azonnali jelentéstételt írnak elő. Ezen utasítás mó­dosító pontjai azonban nem elég világosak, mert e pontok már nem hivatkoznak arra: a halálos végű és csonkulásos balesetekre is vonatkoznak-e. Így történik meg nem egy­szer, hogy halálos végű bal­esetekről a rendőrség és a szakszervezeti szervek már csak késve szereznek tudo­mást, amikor a felelősök meg­találására indult nyomozás, kutatás, a nyomok — nem minden esetben szándékolt -— eltüntetése miatt meghiúsul. Sorolhatnánk e hézagokat továbbra is, amelyek a bal­esetvédelmi rendelkezések szövegezésében előfordulnak. E helyen még csupán annyit: A szakszervezetek minden egyes aktivistája módot ta­lálhat arra, hogy saját mun­katerületén jelezze felettesei­nek e hiányosságokat, e fe­lettesek pedig — a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa, s ma­ga a SZOT is — tartsák job­ban szem előtt, hogy a kü­lönböző szakszervezetek és a szakiparági főhatóságok által hozott rendelkezések helyzet­hez, szakmához kötöttek le­gyenek, s az ilyen irányú leg­felsőbb rendelkezéseket is kel­lően differenciálják a szakma sajátságainak megfelelően. Elkészült az 5-ös számú megyei filmhíradó A legújabb megyei filmhíradó főleg az október havi eseménye­ket örökíti meg, de a legfris­sebb, november 7-i kecskeméti és bajai ünnepi eseményekről is rövid riportban számol be a hír­adó. A híradó munkatársai filmet készítettek a megye néhány tsz­­községének életéről is. Jász­­szentlászló tsz-község fejlődésé­ről gazdag, színes képsorozat­ban számolnak be. Tudósítást adnák az itteni zsilipépítkezé­sekről is. Tiszaújfalun a község 'Jegyzőkönyvem kívül Már több értekezleten és na­gyobb tanácskozáson vettem részt, ahol elhangzott ez a mon­dat: »Csak jegyzőkönyvön kívül mondom, hogy ...« stb. Miért mondják ezt egyre többen, mi­féle kórokozó terjeszti ezt az értelmetlen szójátékot? Feltehető ugyanis a kérdés: vajon milyen célzattal készül­nek a jegyzőkönyvek, azert-e, hogy abban pellengére állítsa­nak valakit, avagy azért, hogy rögzítsék az elhangzottakat? Ha az utóbbi az igaz, akkor miért kell »jegyzőkönyvön kívül- be­szélni, hiszen ami az értekez­letre való, azt ott is el lehet bátran mondani, ami pedig nem oda való, annak kiteregetése úgyis felesleges. Ügy látszik, akadnak olyanok, akik attól tartanak, hogyha vé­letlenül mégis jegyzőkönybe ke­rül egy-egy kritikai megjegyzé­sük, amelyhez elfelejtették hoz­záfűzni, hogy »jegyzőkönyvön kívül«, s arról az illető tudo­mást szerez, valami gáncs éri őket. Ez a magatartás viszont nem valami gerinces dolog: bí­rálni, de a felelősséget már nem vállalni szavainkért. Véleményem szerint az volna a legcélravezetőbb, ha ezt a ki­fejezést törölnénk a szótárból és mindent a »jegyzőkönyvbe­mondanánk. Ami pedig nem oda való, azt ott mondják el, ahová tartozik. Ez volna ennek a fertőző betegségnek egyetlen orvossága, Mándity József hagyományos szüreti mulatságá­ról készítettek érdekes ri portot. Miért nincs elég bútor? — A Kecskeméti Bútorgyár fejlődését bemutató riport kapcsán bátran vetették fel ezt a kérdést is. Nem feledkezett meg a híradó arról sem, hogy a tízéves vér-, adó-mozgalmat »Életmentő vér« címmel, kis riporttal üdvözölje. Az elmúlt hónap kiemelkedő kulturális és sporteseményeiről is tudósít az 5-ös számú híradó. Színes filmö&sze állítást láthat majd a közönség Carl Garaguly, a magyar származású, világhírű svéd karnagy nagysikerű kecs­keméti szerepléséről. Képsoro­zatban számolnak be a híradó munkatársai a Kecskeméti Ka­tona József Múzeumban meg­rendezett Medgyesi Ferenc kt» állításról. A megyeszékhely egyik érde­kes, közelmúltban lezajlott sport­eseményéről, a cselgáncs-mérkő-* zésről is készítettek felvételeket; Csehszlovákiából, a megye ha­tárain túlról is hoztak híradást a híradó munkatársai nyári csehszlovákiai útjukról: képek­ben számolnak be a brnoi nem­zetközi vásárról. S végül egy jó hír a közked­velt Bács megyei híradó közön­ségének: a jövő évben normál­filmes filmszínházakban is vetí­tik majd a megyei híradót. A napokban elkészült 5-ös számú filmhíradót rövidesen ve­títik keskeny-filmszínházaink. ^OOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOőOőOOOOOOOCOOCCOOOOOOOOőőOOOOJOOOCOOOCOOOOOOOOOC TAKARÉKOSSÁGI NAPOK j NOVEMBER 14 - 30-XG § tr a Váltson On is takarékbetétkönyvet! TITKOS TM­KAMATOZIK f ^Pfiő'öőOOOOCKKhCtOOOOCűitöűOöQOOO-QfiOOOOO-OOÍKKÍOOböOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOrf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom