Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-13 / 268. szám

I960 november 13, vasárnap (. oldal TOLLAL TfígS IKT^JRJPlEír, Mészégetők között Végeztek a rakodással, kezdődik az égetés. Tízéves a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet A jubileumi ülésszakon megalakul az üzemszervezési és technikai tanács Amikor nyugatról for­dul a szél, füstalagúton ke­resztül érkezik a kiskőrösi ál­lomásra a Kecskemétről jövő kisvasút. Ha aztán a savgyanta kiadta a „mérgét”, a két ké­mény alig pipál. Éppen csak jelzi, hogy a kő azért izzik a kemencében. Ilyenkor a szél továbbhajtja a fekete ködöt, és a sínek mellett annyi követ lát az utazó, mintha bánya len­ne a környéken. Holott csak a Kiskőrösi Vegyes Szövetkezet mészégetőjéhez tárolják itt az »eledelt”. — Hány mázsa a heti „fej­adag” — kérdeztük a mészége­tőket. — Jó öblös a gyomra mind a kettőnek — felelik. — Kell hozzá négyszáz mázsa, hogy az éhségüket csillapítsuk. Az épí­tőknek pedig még ennél is jobb az étvágyuk. — Mennyien végzik az ete­tést? — Tizennégy fő a részlegünk létszáma. — És mennyi az éves terme­lés? — Ezerötszáz tonnát várnak tőlünk, de ennél többet adunk, hiszen a mészégetők is bekap­cséretet érdemel. A megye ép!-1 tőipari szövetkezetei mellett, ők fedezik a járás lakosságá­nak, elsősorban a szőlő és gyü­mölcstermelőknek a mészigé­nyét Vajon ki gondol arra, hogy amikor egy pohár tüzes bort koccintásra emel, abban része van a mészégetőknek is? Sándor—Pásztor NOVEMBER 16-án éa 17-én ünnepid a Duna—Tisza közi Me­zőgazdasági Kísérleti Intézet tíz­éves fennállását. Ez alkalommal jubileumi tudományos ülésszak­ra jönnek össze az intézet ku­tatói és egymás után beszámol­nak eddigi tevékenységükről, további terveikről. Az ülésszak iránt országszerte nagy az ér­deklődés a szakemberek részé­ről, érthető, hiszen az intézet eredményeinek híre már régen túljutott a megye, sőt az Ország határain is. Az új kecskeméti paradicsomfajták már kedvelt árucikkek a nyugati piacokon és az intézet kutatási eredmé­nyeit figyelemmel kísérik szin­te az egész világon. A TUDOMÁNYOS ülésszak második napján megalakul a Duna—Tisza közi Mezőgazdasá­gi Üzemszervezési és Technikai Tanács. Ilyen intézmény még nincs az országban, Kecskemé­ten jön létre először. Erről be­szélgettünk a napokban Mé­szöly Gyulával, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti In­tézet Kossuth-díjas igazgatójá­val. Érdeklődtünk, hogy mi a célja a tanács létrehozásának? — MEGYEI párt- és tanács­vezetőkkel már többször beszél­gettünk arról, hogy kellene égf ilyen intézmény. A tárgyalások eredményeként jön létre a ta­nács. A tudományos ülésszak jó alkalom erre. Több cél vezé­rel bennünket Szeretnénk az intézet kutatóit és a megye me­zőgazdasági szakembereit szo­rosabb kapcsolatba hozni egy­mással és ezt a kapcsolatot mindjobban erősíteni, másrészt egyes feladatok megvalósítása során közös véleményt kialakí­tani. Tehát mielőtt a végrehajtó szervek hozzákezdenének vala­mely feladat megvalósításához, a jövőben kikérik a tanács vé­leményét Már az első alkalom­mal két igen érdekes és fontos témát tárgyalunk, az egyik a gyümölcstermesztési osztály to­vábbfejlesztése és Kecskemét térségében történő elhelyezése, a másik az intézet gazdaságá­nak fejlesztése a kutatás üzemi bázisának kialakítása érdeké­ben. csolódtak a felszabadulási ver­senybe. Ennyit mondtak el magukról. De miként az építők étvágyát, a mi kíváncsiságunkat sem tudták kielégíteni. Megmászat­­íák hát velünk az égetődombot, Vendégül láttak az éppen töltés alatt álló kemence belsejében, aztán úgy intézték a további »étát, hogy egy kicsit meg is Mi történt? Talán befalazzák a fotoriportert? Nem. Csupán így tátja a kemencéből ezt a munkát füstölődjünk. Őszintén szólva, másként képzeltük ezt a kis látogatást, de így is megérte. Tollal és képpel ritka szakma érdekes mestereit is­mertük meg ezen a „tapaszta­latcserén”. Szép látvány, jó fotótéma megörökíteni a füstöt okádó kemencéket, de nehéz fizikai munkát és sok ügyes­séget igényel, amíg a mészégető eljut a begyújtásig. Igaz, a dombra még traktor húzatja fel a mészkővel telt csilléket, de a többit már kézzel végzik a munkások. Pattintják, mustrálják, aztán megint formálják a sokszor 30—40 kilós szikladarabokat. — Ez o legkényesebb munka — magyarázzák, — mert ebből alakítjuk a kemencében a bolt­ívekét. Jó tartásának kell lenni, különben összedől az egész. Mészégetőre ez lenne a legna­gyobb szégyen, de jó szakem­bernél ilyén nem fordulhat elő. Sajnáltuk is, hogy a boltívrakásnál nem lehettünk jeleli. Egy nappal később ér­keztünk. Azt ellenben bizo­nyíthatjuk, hogy az így képzett alap sokat kibír. Csilleszám öntötték a tetejére a sok mész­követ. s mire búcsúzkodtunk, Ők már a begyújtáshoz készü­lődtek. Hányszor végezték már ugyan­ezt? — nem tudják megmon­dani. Szorgalmas munkájuk di­Fonfos rendelkezés az állattenyésztés fejlesztéséről A háztáji és egyéni gazdaságok is résztvehetnek az akciókban ELŐZŐ számunkban ismertettük az élelmezésügyi és a földművelés­­ügyi miniszter közös utasítását a termelőszövetkezetek állattenyészté­sét elősegítő takarmányjuttatási ak­cióról. Most az utasításnak a ház­táji és egyéni gazdaságokra vonat­kozó részét közöljük. Eddig árusüldőkből kocát csak a háztáji gazdaságok kaphattak. Ezt az akciót móst a kocával nem rendel­kező egyéni termelőkre is kiter­jesztik. A sertésnevelés és tényésztés ér­dekében a szabadpiaci süldőfelvá­sárlásokra az utasítás garantált árat (úgynevezett védőárat) szab meg és előírja, hogy az Allatforgalmi Vál­lalat fehér hússertés süldőért kg­­ként 15,50 forintnál, húsjellegű és mangalica süldőnél 14,50 forintnál alacsonyabb árat nem fizethet. Ezek a minimális árak; jelenleg 17, illetve 16.50 forint ezeknek a süldőknek felvásárlási ára. Jelentős az is, hogy megszüntet­ték a süldők súlykategória szerinti felvásárlását, a jövőben 20—69 kg között egyforma árat fizetnek. A SZERZŐDÉSES süldőnevelési akcióban a mindenkori állami sza­bad felvásárlási árnál 1 forinttal ma­gasabb (vagyis jelenleg 18, illetve 17.50 forintos) árat fizet az Allat­forgalmi Vállalat. Az állam részére történő sertés­hizlalás elősegítése és fokozása ér­dekében központi készletből, állami áron szemestakarmányt kapnak mindazon tsz-tagok, egyéni terme­lők, akik az Allatforgalmi Vállalat­tal 1961. évre, legkésőbb október hó 31-ig történő átadásra sertéshizlalási szerződést kötnek. A háztáji gazdaságokban szerző­dött sertések után, amelyeknek meghizlalásához a tsz-tagok központi készletből kaptak takarmányt, — a tsz-ek nem kapnak lebonyolítási dí­jat. A HÄZTÄJI gazdaságokban jelent­kező borjúszaporulat felnevelése ér­dekében az új rendelet a tsz-tagok növendék állatai tekintetében módo­sította a jelenlegi üszőnevelési és bika-tinóhizlalási akcióban érvényes átvételi alsó súlyhatárt, valamint a szerződéses átvételi árakat: i. n. minőségi osztályban 131—160 kg-lg 13.— 10.— 161—200 kg-ig 12.— 9.— 201—250 kg-ig 11.— 9.— 051—300 kg-ig 10.50 9.— forint a felvásárlási ár. Az ilyen, hizlalásra már előkészí­tett növendékállatokat az Allatfor­­galmi Vállalat elsősorban a termelő­­szövetkezetekbe helyem ki a vétel­árnál olcsóbban. Ez az intézkedés is a háztáji szarvasmarha-állomány számszerű fejlesztése mellett a ter­melőszövetkezetek növendékmarha­­hizlalási tevékenységét segíti elő. * MINDEZEK az intézkedések első­sorban az árutermelést kívánják elő­mozdítani, mind a közös, mind a háztáji és egyéni gazdaságokban is. Az, hogy a népgazdaság szemesta­karmányt juttat állami áron a ser­téshizlalók részére és kisegíti az aszálykárt szenvedett tsz-eket, — a takarmánnyal spekulálókat sújtja, mert azok arra számítottak, hogy nagy mennyiségű tartalékolt takar­mányukat majd később busás ha-Mindezen intézkedések mellett az üzérkedők és feketevágók ellen az eddiginél hatékonyabb küzdelem in­dult. Súlyos pénzbüntetés és ismé­telt rajtakapás esetén bírósági eljá­rás vár azokra, akik az állatot nem saját fogyasztásra — illetve szarvas­­marha esetében engedély nélkül — vágják le. — Hány tagja lesz a tanács­nak? — ELGONDOLÁSUNK sze­rint 15—16 tagja lenne. Első­sorban egy-egy személyt dele­gálna a megyei pártbizottság és a megyei tanács. A mezőgaz­dasági kutatókon kívül megyei^ állami gazdasági és termelőszö­vetkezeti szakemberek is részt vennének ez intézmény munkád jában. K. S. Tanacslag-jelöltek a kecskeméti járásban Lezajlottak már a jelölőgyű­lések a kecskeméti járásban is a november 20-i tanácstagi pót­választásra. Az alábbiakban kö­zöljük a lakosság által jelölt és a Hazafias Népfront bizott­ságok által elfogadott tanács­tag-jelöltek névsorát: KEREKEGYHÁZÁN Farkas Jánost, a Kerekegyházi Gépál­lomás agronómusát, megyei ta­nácstagnak, LAKITELEKEN Bacsák Ferencet, a járási tanács pénzügyi osztályvezetőjét járási tanácstagnak jelölték. Községi tanácstag-jelölteik: ÁGASEGYHÁZA: Bereute Ist­ván, Iványi László, ifj. Sithon László, Gábor Ferenc, BALLÓ­­SZÖG: Rédei István, Bagi Ist­vánná, BUGAC: Gyöngyi Ist­ván, FÜLÖPHÁZA:Szabó Gel­lert, Dorcsák László, Somodi szonnal értékesíthetik. Az állami áron juttatandó SZemeS- takarmány mennyisége: László, Hamler János, HELVÉ­CIA: Csepeli Károly, Kováét András, Kalán Imre. HETÉNY­­EGYHÁZA: Juhász László, Ko­vács Pál, IZSÁK: Zsákai La­jos, Kunos Béla, Sáska István, KEREKEGYHÁZA: Hegedűt Ferenc, Bertusz Pál, Kiss László, KUNBARACS: Szentkúti Sán­dor. — LAJOSMIZSE: K ras­­nyánszki József, Mizsei Péter, Labancz Gábor, LAKITELEKJ Gábor János, Tábori Kálmán. LÁSZLÓFALVA: Kelő Mihály, Vörös László, Pászti András, Kincses László, Fodor János, Bállá Julianna. NYÁRLÖRINC: Kovács Menyhért, ORGOVÁNYs Fekete György. TISZAKÉCSKEí Zoboki Kálmán, Hegyi István, Kállai József, Matkovics János, Sági János. VÁROSFÖLD: Szé­­csi János, Farkas Sándor. a bajai, bácsalmási, dunavecsei, kiskőrösi, kiskunhalasi járásban, va­lamint Baja, Kecskemét, Kiskunfél­egyháza, Kiskunhalas városokban sertésenként 2 mázsa, a kalocsai, kecskeméti és kiskun­félegyházi járásban, valamint Kalo­csa városban sertésenként 2,5 mázsa. A szemestakarmány igénybevételé­re vonatkozó utalványt a hizlalása szerződés megkötése alkalmával az Allatforgalmi Vállalat felvásárlója állítja ki és a takarmányt az állat­tartó 1961. január 1 után a lakóhely szerint illetékes terményforgalmi te­lep raktárából kapja meg. A sze­meskukoricáért mázsánként 215 fo­rintot kell fizetni. Ezt az utalványt 30 napon belül megkapják azok is, akik a rendelet megjelenése előtt kötöttek 1961. évre, október 31-ig történő leadásra sertéshizlalási szer­ződést. TRAKTOR- ÉS VILLANY­SZERELŐT KERESÜNK azonnali belépésre. Törek­vés Termelőszövetkezet — Talfája, Budai úti iskolá­val szemben. 831 IRATKOZZON BE OLVASÓNAK a megyei, járási és a községi könyvtárakba. 2393 Az az ismert szó­­** lás-mondás: ha két asszony találkozik, az hetipiac, ha három, az országos vásár, — nem vonatkozik Dunai Maria szocialista cí­mért küzdő záróbri­gádjára, akiket a Kecskeméti Konzerv­gyár Il-es telepének konzervkony há j ában ismertem meg. Ök ugyanis nehéz riport­alanyok voltak, vagyis úgy kellett kicsalni belőlük minden szót. Dunai Mária bri­gádvezető, Válik Ist­vánná és Sajermann Ferencné hét éve dol­goznak együtt. A bri­gád legfiatalabb tagja, Földházi Anna KISZ- tag, egy év óta tarto­zik a kis családba. Ekkortájt határozta el a brigád, hogy megpróbálják elnyerni a szocialista címet. Ez a tervük eddig még nem sikerült, pe- , dig a brigád igyeke­zett tudása legjavát adni. Rendszeresen túlteljesítik a tervet. — A legutóbbi hónap­Eddig nem sikerült... ban 136 százalékot ér­tünk el — mondja Dunai Mária. Földházi Anna is megszakítja munkáját és így kezdi: — A normát is mindig túlszárnyaljuk. Tegnap is 7500 pohár volt a teljesítményünk, több mint a délelőttösöké... — Selejtjük az en­gedélyezett alatt van — szól közbe kiegé­szítésképpen a jelen­levő műszakvezető. — Egyik nap több, a másik nap kevesebb — kapcsolódik a be­szédbe Válik Istvánná, három gyermekes édesanya. Van olyan nap, hogy egyáltalán nincs selejtünk... — Szavainak igazságát a műszakvezető határo­zott igennel bizonyít­ja. — Ügyesek, szor­galmasak ... — mond­ja róluk. Jó munkáról ta­núskodik a bri­­gádnrmló is. A bejegy­zésekben olyan dol­gokkal találkozom, amelyekről egyáltalán nem, vagy csak kevés szó esert a beszélgetés­kor. Megtudom, hogy a brigád tagjai ponto­sak és fegyelmezettek, baleset sem fordult elő. Ellenben gyakran olvashatok arról, hogy közösen hallgatnak meg egy-egy filmet, tanulnak, vasárnapon­ként pedig hol egyi­kük, hol a másikuk lakásán jönnek össze egy kis baráti beszél­getésre. Ilyenkor el­beszélgetnek a gyár­ról, a Versenyzésről, vagyis arról, hogy mit kell tenni a szocialista cím elnyeréséért. A műszakkezdés előtt is gyakran szóba kerül: hogyan előzhétnék meg' versenytársaikat? Válik Istvánná ezt mondja: — Nem raj­tunk múlott, hogy ed­dig még nem sikerült. Hol ez hiányzik, hol az. zökkenők vannak az anyagellátásnál... Igazat szól, mért nem sokkal látogatá­sunk előtt fogyott el a töltőgépből a barack­dzsem. Míg a következő főzet bekerült a tar­tályba, addig 2Ó—25 perc telt el. Ezt az időt sem töltötték tét­lenül. Az üvegzáró karikákra rakosgatták a gumikat. Ezzel is a termelést segítették, de ahogy ők mondják, sokkal jobban jártak volna, ha ez idő alatt is zárnak. Kiszámítot­ták, hogy ezalatt S30 lekvárral telt poharat tudtak volna lezárni. A z ilyen esetek ” miatt váltako­zó, hullámzó a brigád teljesítménye. s ez akadályozta eddig a szocialista cím elnye­rését. Ennek ellenére nem csüggednek a brigád tagjai. Búcsúzóul ezt mondják: — Addig nem nyugszunk, amíg el nem nyerjük a szo­cialista címet! íVenen>

Next

/
Oldalképek
Tartalom