Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-05 / 262. szám

1960. november 5, szombat S. oldal Rövidesen befejezik az őszi munkát a kiskunfélegyházi járásban X kiskunfélegyházi járásban alig látni már lábon kukorica­­szárat. Az utóbbi időben a ve­tés is meggyorsult Minden jel arra mutat, hogy rövidesen be­fejezik az őszi munkát Ezt bi- Bonygatja Kanyó István, járási fóagronómus is. — A legutóbbi jelentés szerint — magyarázza —, termel őszö­­vertűcezetednknél alig 100 hold kukorica volt töretlen. A tengeri betakarításával együtt a szár vágása is fo­lyik. Az egyéb kapások kö­zül a burgonya betakarí­tása befejeződött a napra­forgó, takarmány- és a cukorrépa részben még sze­désre vár. Ä termelőszövetkezetek közül az alpári Búzakalász, valamint a jászszentlászlói közös gazda­ságok maradtak el egy kicsit az őszi munkáikkal Az alpáriak­­nak gépek átcsoportosításával segít a gépállomás. Jászszent­­lászlón szintén. Sajnos, itt a fiatal termelőszövetkezeteknél még sok baj van a munkaszer­vezéssel. — Közös gazdaságainkban a rozsvetés befejezés előtt áll, a búzából viszont még sok mag vár vetésre. Igaz, a mi járá­sunk főként rozstermelő vidék, mintegy 20 ezer katasztrális. holdon termesztenek rozsot. Bú­zát viszont valamivel több mint 6 ezer katasztrális holdon szán­dékoznak vetni az idén az egyé­ni parasztok és a termelőszö­vetkezetek. — Ismeretes, hogy több ke­nyérgabonát kell vetni ebben az évben mint tavaly. Ahogy vizs­gáltuk az őszi munkák eddigi helyzetét és a gabonavetési elő­irányzatot, megállapítottuk, hogy ez utóbbit teljesíteni fogjuk. Községi tanácsaink végrehajtó bizottságai többször tárgyalták, hogyan halad községükben az őszi munka, tanácsüléseken is megvitatták a tennivalókat A tanácstagok körzetükben beszélgetnek dolgozó pa­raszt-társaikkal az őszi ke­nyérgabonavetés mielőbbi elvégzésének jelentőségéről. Kisgyűléseket is tartottak erről a témáról községeinkben. Min­dennek kedvező hatását tapasz­taljuk sában. a munkák meggyorsulá- A rozsvetés az egyéniek­nél is befejezés előtt áll, a bú­zavetés 90 százalék körül van. — Azok a dolgozó parasztok is elvetettek, akik előzőleg még olyan kijelentéseket tettek, hogy ha őszre belépek a szövetkezet­be, akkor majd vet a közös. Ezt a helytelen nézetet sikerült fel­számolni mindenütt Megmagyaráztuk mándenká­­nék, hogy saját érdeke az őszi mun­kák elvégzése, mert a ke­nyérre szüksége van neki is, az országnak is. Arra a kérdésre, hogy mi­lyenek az őszi vetések, elmond­ta a fóagronómus, hogy a ko­rai vetések szépen bokrosodnok, fejlődnek. Ahol még van vetni­­való, ott a gépállomások kettős műszakban üzemeltetik a gépe­ket K. S. Bővül a tsz-ek kertészete Hírt adtunk már róla, hogy a jánoshalmi földművesszövet­kezet állandó jellegű gyümölcs­ös zöldségboltot nyit a község­ben. A bolt áruellátásához a két helyi termelőszövetkezet bősé­ges választékkal járul hozzá. Az Űj Alkotmány Tsz az idei 2,5 holdas, mélyfúrású kútból öntözött zöldségterületét jövőre 25—30 hold száraz kertészettel egészíti ki s a Kossuth Tsz is — amely az idén kezdett szárnot-FLAUBERT: BOVARYNÉ Üj, olcsó kiadásban, valóban millió és millió magyar dolgo­zóhoz juttatja el a Szépirodalmi Könyvkiadó az Olcsókönyvtár sorozatban Gustave Flaubert remekművét A Bovaryné az európai regényirodalom egyik remekműve. Száz év óta a vi­lágirodalom legnagyobb regé­nyei között tartjuk számon. Tiszteletre méltó és szép vállal­kozás volt az Olcsókönyvtár ré­széről ennek a könyvnek a ki­adása Az Olcsókönyvtár az utóbbi hónapokban egyébként is nagy­szerű alkotásokkal gazdagította a könyvespolcokat, hogy csak néhányat említsünk: Gorkij: Nyár, Kuprin: A boszorkány, Zola: Germinal, Maupassant: Egy asszony élete, Juhász Gyu­la verseinek válogatott gyűjte­ménye fémjelzi ennek a rend­kívül népszerű sorozatnak a he­lyes célkitűzéseit. Szüret nyolc évenként San Remo környékén egy olaj­fa négy birtok határán fékszik; négy tulajdonosa felváltva szü­retelheti le a termését Mint­hogy azonban csak minden má­sodik évben terem, a tulajdono­soknak nyolc évig kell vámdok, míg rájuk kerül a sor. tevőbban kertészkedni — 15 holdra tervezi a zöldségfélék ter­mesztését EQY PLAKAT MARC/ÖJARA „ADY ENDRE MŰVELŐ­DÉSI OTTHON, ZSANA — MŰSOR NOVEMBER 1—30- IG” — olvasom a szép, ízlé­ses plakát címét, s eláraszt az öröm. Mert azt, hogy Zsana község ma ilyen pla­kátot nyomattat, az tudja értékelni igazán, aki ismeri az illető vidéket, a sivár homoktengerből alig tíz év alatt kisarjadt, új falu hal­latlan erőfeszítését az elma­radottságból való kiemelke­désre. A művelődési otthont — amelynek minden tégláját a társadalmi összefogás habar­csa kötötte formába — au­gusztus 20-án avatták. S a műsorterv azt mutatja, hogy a szépséges létesítményt ér­tékes tartalommal is meg tudják tölteni a zsanaiak. Olyan témák szerepelnek a novemberi programban, ame­lyek egy-egy városi, vagy „öregebb” falusi művelődési otthonnak is dicséretére vál­nának. E hónap során pél­dául három klubdélutánt is rendeznek: a két termelő­­szövetkezet, a tanácstagság és a pedagógusok klubdélu­tánját. A filmvetítés és te­levízió hetenként rendszere­sen visszatérő műsor — s ezt azért kell külön hangsú­lyozni, mert Zsana csak jö­vőre kap villanyt, addig egy honvédségi agregátor szolgáltatja az áramot. Olyan, a zsanaiak számára eddig ismeretlen fogalmak is szerepelnek még a műsor­tervben, mint „színjátszó szakkör; úttörők népitánc órája; fotoszakköri foglalko­zás; asztaliteniiz-verseny” stb. — nem említve a válto­zatos témájú, ismeretterjesz­tő előadásokat, a városi színjátszók vendégjátékát. Én azt hiszem, hogy ez az értékes, gazdag program az igazi, napról napra megis­métlődő, méltó felavatása a zsanai művelődési otthon­nak! G K. A Lenin Tsz felkészül a télre Fal - egy szál drótból és egy köteg szalmából A felen alakult bajai Lenin Termelőszövetkezetben nem lop­ták a napot a nyáron a barká­­csoJáshoz valamit is értő tagok! Vagy féltucat terjedelmes állat­lakás sorakozik egymás mellett a majorban, — mind saját erő­ből, olcsó faanyagból, a lehető legegyszerűbben megépítve. A szövetkezet agronómusa büszkén mutogatja: — Ez itt két, összesein 340 fé-A ravasz utcaseprő röheiyes sertéshizlalda ... amott egy 250 férőhelyes süldőszál­lás .:. ebben vannak a növen­dékmarhák ... amabban 300 da­rab birka fér el. Az ólak, istállók mind tele jószággal. Most folyik az épü­letek téliesítése, igen egyszerű és olcsó módon: szalmabálák körülrakásával. A bálázógép a Bajai Gép­állomásé, s a mellé beosztott Szekfű Lajos traktoros pár hét óta amolyan vándormadár. Ne­mesnádudvaron kezdte a bálá­zást. Sükösdön, Érsekcsanádon folytatta, innen pedig a vasfcúti termelőszövetkezetekbe megy. — Eddig mintegy 2—3 ezer darab szalmabálát préselt az ügyes géppel. — Itt, a Lenin Tsz-ben még sohasem láttak ilyesmit a tagok — mondja —, de a bálázáshoz beosztott emberek pár óra alatt belejöttek a munkába. Mert egyszerű ez, kérem — mutatja sorra a folyamatot A gép egy szalmakupac mellett áll, két em­ber kétoldalról villázza a masi­na szájába a »tölteléket«. Egy kalapácsszerűén le- és felfelé mozgó szerkezet tömítd a gép vályújába, egy kétméteres, erős drót keretébe, a szalmát. Két­­három perc alatt készül el egy­­egy méter—méterhuszas bála s kerül takaros oszlopokba a gép mellé, hamarosan pedig az is­tállók falához. — Kitűnően véd a hideg és szél ellen — dicséri az agronó­­mus. — S ha vigyázva rakjuk fel, úgyhogy az eső el ne áz­tassa, nemcsak egy szezont bír el, hanem a jövő télen is fel­használhatjuk. Szalma van bő­ven — mutat a szertemagasJó óriási kazlakra — a drótot a gépállomás biztosítja s nekünk igazán pár fillérbe kerül csak ez az olcsó szalmafáL Ilyennel rakjuk körül a két hizlaldáit, a süldőszállást, sőt a juhhodályt is. A tízórás műszakban sok­szor megvan az egy-egy bála elkészítéséhez szükséges 2—3 perc és Szekfű Lajos lelkiisme­retes ember. Tudja, hogy má­sutt is várják: maga is segít hát a szalmát rakni, a drótszá­lakat igazgatni, hadd szaporod­jék a »műtégla« a fázós, rózsa­színbőrű malachad s a görnbö­­lyödő hízók védelmére. ... aki meg akarja hosszabbítani az őszt BLnjxnj^^LnXűnj-u-urLnj-u-|^J-|J-|J-|J-Lnrif.u^ ■«««« «-»^^***^*^»>^AAAAAAAA^AAA<NAHAAAAAAAAA<W>AAA^A<\A^ftAAA Gondolom, az őseitől való örökség­képpen minden emberben benne szunnyad a vadász Csak alkalom kell hozzá, hogy a vadölő szenvedély fel­­iobbanjom, s akkor j .. No, meséljük el rendre: mi történik ikkor? A minap fővárosi újságírókkal vol­­am együtt a bugaci erdészetben. A kollégák figyelmesen szemlél gették a lomoki erdőtelepítést, meghallgatták az utó! szóló rövid, de nagyon tartalmas ■leadásokat, s megnyilatkozásaikkal dél­­itán már elárulták, hogy nagyon értik lz egészet, — s azt is, hogy nem egy :ikk, riport lesz majd a tanulmányi ki­­•ándulás végső eredménye. És ékkor az erdészet vezetője aján­­otta: gyerünk üregi nyúlra vadászni! — Miire? Üregi nyúlra? — kérdezte íz egyik újságíró. — Kiniglire — így a valasz, de ettől ígyikürik sem lett okosabb, bővebb ma­gyarázatból viszont megtudtuk, hogy a facsemeték egyik legnagyobb ellenségé­­■ől van szó. amely olyan mint a mezei íyúl, csak kisebb testű, s a hátsó lába s rövid, másként földüregben, úgyneve­zett kotorékban tanyázik. — Hol az a puska, aki áldója van! — markolta volna már mindegyikünk i fegyvert, hogy megszabadítsuk az irdő fiatal fáit halálos ellenségüktől. Am. nem úgy megy az csak, üptre-JCín iQÍi-Dadáuza t sóra. Nemcsak az oroszlánirtást kell megszervezni, hanem a kiniglivadásza­­tot is. Mivelhogy annakis van csíziója. Mert ez az apró vad, ha nem is veszé­lyes a balkezes vadászra, oly villám­gyorsan elmegy előle mint a gondolat. Szóval: megszervezték a mi újdon­sült vadásztársaságunkat is. Fegyver nem akadt mindenki kezébe, ezért azt csak a vérmesebbek kaptak, ők aztán neki is vágtak a pagony egyik résziének, égre-földre esküdve, hogy rekordzsákmánnyal térnek vissza cserkészét j ukróL Mi, a többiek, két hivatásos vadász — Vezán Károly erdészeti felügyelő és Szenek József erdőmémök — köré tö­mörültünk, lőjék csak ők a kiniglit, mi majd nézzük, s esetleg megírjuk, ho­gyan kell azt csinálni. Hát hogyan is? Van az erdészetnek két idomított gö­rénye, ezek a legjobb hajtők. Kalitká­jukból beengedik őket a kotorékba, ahonnan a fürge állatkák elől úgy me­nekül a kinigli, mintha eszét vesztette volna. A kijárati lyuktól néhány mé­terre állva aztán a vadász dirr-durr, leteríti a zsákmányt. Ez persze az elmélet, de a mi két va­dászunk a gyakorlatban is így csinálta. Mi csak annyit láttunk, hogy a két görény okos feje még visszanéz a ko­torék bejáratából, egy-két perc múlva pedig lövés durrant, s nyolc-tíz méter­rel odáb’o valami bukfencet vetett az avarban. A kinigli. Mi még csak észre sem vettük, hogyan suhant elő a föld alól. Nem úgy a két vadász. Szemük, kezük a helyén volt, — s négy lövéssel három üregi nyulat küldtek át az örök vadászmezőkre, illetve — három pesti konyhára. (Három kolléginának oda­ajándékozták ugyanis a zsákmányt.) TV/Tég három kotoréknál próbálkoz­­■*-v* tünk. de azokat üresen sétálták végig a görények. Lakóik kinn voltak valahol a szabadban', mert alkonyattájt szeretik sarcoJni a csemetefákat. Ha viszont kinn tartózkodnak — gon­doltuk —, néhány legalább a másik társaságnál is terítékre kerül. Zengett is a pagony a fegyverek zajától, s fél­óra múlva, amikor a tisztáson gyüle­keztünk, örömmámorban úszva hoztak a kollégák — egy kiniglit. Nekem ugyan a velük járt hivatásos vadász megsúgta, bogy az egyik pesti újságíró után tizedpillanatta! később ő is rápuskázoitt a vadra, dehát az csak kegyelemlövés volt, biztonsági lövés, meg miegymás... Egyszóval: udvarias, jószívű ember volt. Nem vette el, ha­nem adta a babért. Kiderült aztán, hogy az íratlan va­dásztörvény értelmében fel kell avatni azt, aki életében először ejt vadat Ifjú kollégánk, mint a szentek gló­riában, ragyogott az örömtől, — mind­addig, amíg nem tudta meg, hogy mi­képpen zajlik le a vadásszá avatás. De nem tehetett mást, s az egyik autó reflektorfényében bizony le kellett ha­salnia a fűre; fejénél volt a kiniglije, meg a puska; s egy veterán vadász, meg a segédje »Hubertusra. Bacchusra és az összes szentekre« kezdetű ima mormolása közben jókora suhánggal úgy elpáholta szegényt, hogy nem győzte tapogatni a nemesebbik testrészét. TWTost már azonban vadász ő is, a odahaza valószínűleg nem egy­szer elmesélte, hogy tíz szarvast, har­minc őzet lőtt egy délután. Mert az ember háromszor füllent legjobban: házasság előtt, kártyázás közben éa vadászat után. Tarján István

Next

/
Oldalképek
Tartalom