Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-05 / 262. szám
1960. november 5, szombat 3. oldal Ládafia helyeit falusi hank Verseny mozgalom indult a takarékszÖTetkezetek között ALIG HÁROM évvel ezelőtt új »színfolt« jelent meg a takarékossági mozgalmat szervező pénzintézetek között; a takarékszövetkezet A takarékszövetkezetek népszerűségét bizonyítja, hogy megyénkben az összegyűjtött megtakarítások meghaladják a 11 millió forintot és az alig hároméves működés után több mint ötezren csaknem 15 millió forint kölcsönt vettek igénybe. A szövetkezetek taglétszáma közel 6000, közös részjegyalapjuk pedig 600 ezer forint. A FALUSI BANKOK nemcsak a takarékoskodókat szolgálják, de alapot, lehetőséget teremtenek arra, hogy a megszorult anyagi helyzetben levő takarékszövetkezeti tagok a szövetkezés előnyeit élvezve, uzsora nélkül jussanak hitelhez. A takarékoskodásra lehetőséget nyújtó időszak most következik, amikor a falu lakossága pénzt kap a tavaszi és nyári hónapokban végzett munka eredményeként. Ebből vásárolja meg a család igényeihez mérten a szükségleteket, s ebből tesz félre, takarékbetétkönyvbe későbbi céljainak megvalósítására. A TAKAREKOSSÄG előnyeinek ismertetésére, a takarékos» kodás továbbszélesítésére hívták ki egymást versenyre a falusi bankok. Versenyeznek azért, hogy a falu lakosságának még szélesebb köre ismerje meg a betételhelyezés előnyeit és biztonságát. E versenymozgalom is a közösség, a parasztság érdekeit szolgálja, hiszen az előnytelen sublót, ládafia stb. helyett a falusi bankban a kamatozó, titkos és biztonságos betétkönyvbe kerül a megtakarított pénz. A VERSENY eredményei megmutatják majd, hogy melyik falu szövetkezői a takarékosabbak, melyik falusi bankot támogatja jobban a közönség, illetve hol érik el a »Kiváló Takarékszövetkezet« megtisztelő címet, hasonlóan az ez év első felében »Kiváló Takarékszövetkezet«-té lett Bácsbokod-Bácsborsodi Takarékszövetkezethez. Sallai István takarékszövetkezeti főrevizor Déltájt találkoztam velük a Bányászati Berendezések Gyára szerelőcsarnokában. Nagy munkában voltak. Csak akkor tették le a szerszámot, amikor újításuk került szóiba. Hever László, Tóth Dániel és Drozdik István karéjba gyűlve mondották el, miként született meg nagy jelentőségű újításuk. A brigád vezetője^ Hevér László kezdi: — Az ötlet Tóth Dánielé. Ö mondta ki először: a finomlemezeket nem kézzel, hanem géppel kellene vágni. Le is rajzolta, hogyan képzeli el. — A rajzot megmutattam kollégámnak. Drozdik Istvánnak — szól Tóth Dániel, majd így folytatja: — Elmondotta, hogy ő is foglalkozik ezzel a problémával. — Egyeztettük a tervet, majd segítségül hívtuk Hevér László brigádvezetőt — mondja Tóth Dániel. — Rám bízták a szerkezet elkészítését -— kapcsolódik ismét a beszélgetésbe Hevér László. Az újítók szóltak a dologról Hajba Ottó főmérnök elvtársnak. Az felismerve az újítás hasznosságát és előnyét, csak annyit mondott: csinálják meg... Majd megkérdezte, milyen segítségre van szükségük? Két nap múlva újból felkeresték a főmérnököt, s örömmel <3^3^><>CK>00-0-0-0<>0 OOOOOOO-OOOOOOOOOOOOOOHANGVERSENYKALAUZ Kamarazene^esí A Filharmónia által rendezett hangversenysorozat harmadik estjén ezúttal a zenélés kifejezés módjának intimebb formáját, kamarazeneszámokat tűztek műsorra. A külföldön is ismert (Belgiumban és Németországban nyert első díjat a zenei versenyen) Weiner-vonósnégyes Kecskeméten először szerepelt a nagyközönség előtt. (Tagjai: I. hegedű Szász József, II. hegedű Krasznai István, mélyhegedű Székács János, gordonka Szász Árpád.) Mielőtt a hangverseny méltatására térnék, meg kell említenünk, hogy dicséret illeti a Filharmóniát és a kecskeméti hangversenyszervezést a kamarazeneszámok programba iktatásáért. Közérthetőség szempontjából ez a zene a legnehezebb műfajhoz tartozik. Nemcsak a zenét kedvelő, nagy hatásokra reagáló, de zenét értő, Weiner: Pastorale, Fantázia és Fuga című kompozíciójának előadása. Weiner Leóról, aki a közelmúltban halt meg 75 éves korában, meg kell emlékeznünk nemcsak mint zseniális zeneszerzőről, de mint a kamarazene-oktatás nesztoráról is. Generációkat tanított a Zeneművészeti Főiskolán fél évszázadon át. Nem egy világjáró vonósnégyes került ki az ő mesteriskolájából. A muzsikusok világszerte művei megszólaltatásával juttatják kifejezésre a hálát és szeretetet, amely valamennyiüket a tanárhoz, a zeneköltőhöz, az igaz emberhez fűzte. A Pastorale folyamatos énekbeszéde bevezető csupán, mely után a Fantázia csapongó képzeletvilága bontakozik ki, szólisztikus ragyogást kívánva minden egyes hangszertől. Végezetül a Fuga szólal meg. A fugatéma magyar népdalmotívumának fokozatosan szélesedő vérbő muzsikája színes, tündöklő képét adja a magyar fugának. A szereplők önfeledt, játékos muzsikálása, a szólamok tökéletes átélése, egymásnak átadása ritkán tapasztalt szoros hangulati kapcsolatot teremtett az előadók és a hallgatóság között. D efej ezésül Csajkovszkij ® esz-moll kvartettje szólalt meg. A hosszú, negyvenperces művet a Weiner-vonósnégyes könnyeden, kitűnő összjátékkal, a fáradtság legkisebb jele nélkül játszotta végig. Csajkovszkij ezen alkotása csillogó hangszerelésével, romantikus vonalvezetésével az est programjának stílusos és egyben sikeres befejezése volt. Pártos Erzsi A három munkásújító ügyes, olcsó szerszáma: a sűrített levegővel működő vágóolló. újságolták nelkd, hogy elkészítették az új gépet. Az nyomban lement az üzembe, megnézte az új gépet, elismerését fejezte ki, majd azt tanácsolta, hogy ötle1- tűket adják be újításként. Be is adtaik, azóta az újítás hivatalos neve: légpuskával működtetett rezgőolló. A gyáriban azonban mindenki szegecsélőpuska néven ismeri. Az újításról ezt mondják a szakemberek: A rezgőolló egyszerű, felépítésénél fogva bármelyik üzemben elkészíthető és alkalmazható, ahol sűrített levegő van. Bármilyen bonyolult lemezszabási munkára alkalmas, könnyen szállítható, kis helyen elfér, s mindössze 800 forintba kerül. Ezefcután érthető, hogy az újítás híre túljutott a gyár falain. Már megjelent leírása az Újítók Lapjában, több út- és hídépítő vállalat kérte az újítás rajzait, műszaki leírását, sőt, a Találmányi Hivatal tapasztalatcsere osztálya is felkereste a gyár újítási előadóját. Hazai és nemzetközi tapasztalatcsere céljából kérte el az újítás leírását Így lett a három munkás újítóból egy csapásra híres ember. (venesz) JttcL nyílik cl ke.eske.miti fotókiállítás A tanácsok fennállásának tízéves évfordulója alkalmából érdekes és jelentős fotókiállítás nyílik szombaton délután 3 órakor a Bányai Júlia Gimnázium (Űjkollégium) dísztermében. A Kecskeméti Fotoklub és a városi tanács rendezésében kiállított képek a megyeszékhely életét, fejlődését dokumentálják. Alkotói a hazai és nemzetközi kiállításokon sokszor szerepelt és a fotoklubnak, a Hírős Városnak jó hírnevet szerzett kecskeméti fotósok. A kiállítást Sánta Lajos, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese nyitja meg, és két hétig, november 19-ig tekinthetik meg az érdeklődők. A tárlat jelentőségét növeli, hogy a kiállított képek tekintélyes részét a városi tanács a szovjetunióbeli testvérvárosába, Simferopolba küldi majd, s ott kiállítja. Meg kell jegyeznünk még, hogy ilyen nagyszabású, kizárólag kecskeméti tárgyú fotokollekciót még nem bocsátottak a Hírős Város közönsége elé. A képek zsűrizésében és a kiállítás megnyitóján részt vesz a Magyar Fotóművészek Szövetségének küldötte is. Mire jó az új virágtartó? Sokan talán még ma sem tudják, hogy a Kecskemét főbb utcáira és tereire kihelyezett 24 műkőedény tulajdonképpen virágtartó. Budapesten a Kálvin téren a múlt év nyarán helyezett ki hasonlókat először a Fővárosi Kertészet, s árvácskát, meg más közkedvelt virágokat ültetett bele nyárra. A budapestiek becsületére legyen mondva, — a lábuk előtt levő virágokat nem tépdesték, nem lopdosták — a budapestiek megbecsülték e műkő virágtartókat, mert városukat tette szebbé. Nos, éppen ezért üdvözöljük a városi tanács ötletét, a város lakossága nevében köszönjük is gondoskodásukat. De ezúttal hadd szóljunk az utcaseprő bácsikhoz: Ne használják szemétládának e, még üresen állá virágbölcsőket — mint tették azt az igen forgalmas autóbuszváromterem előttivel is. decens muzsikálást szerető közönség számára íródott a kamarazene. A lelkes taps — egyes tételszámok megismételtetése — azt bizonyította, hogy a folyamatos zenei nevelőmunka eredményes volt. Az elvetett mag nem hullott terméketlen talajra. C zek előrebocsátása után ^ szóljunk az előadó művészegyüttesről és a műsorról. Nagy zeneszerzőnk, Weiner Leó tiszteletére vette fel a vonósnégyes a nemrégen elhunyt mester nevét. Első számként Haydn g-moll (op. 74) kvartettjét játszotta. Ez a mű egyike a nagy osztrák mester legérettebb alkotásainak. Az első hegedű szólama roppant kényes szólisztikus feladatot ró a primáriusra és virtuozitást követel az előadótól. A többi szólam sem kevéssé nehéz mind összjáték, mind muzikalitás szempontjából, habár nem hallunk csillogó meneteket. Az együttes kifogástalanul interpretálta a művet, csak a hangvétel volt kissé száraz. Különösen a lassú tételben kívántunk volna éneklőbb hangot és lágyabb indításokat. A szigorú klasszikus forma nem zárja ki a vérbő, életteljes kantilénákat. Vonatkozik ez elsősorban Haydnra, akinek világszemlélete nem volt aszkétikus és ez alkotásaiban is kifejezésre jutott. Annál meglepőbb volt V. Marcello játszik a szegfűvel. Végül nekilendül. Maddalena faggatja: — Kedvedre valók az ilyen lányok? Mondd, kedvedre valók? Marcello az ajkát biggyeszti. Maddalena felkacag. — Mind így csináltok. Lassan megy Marcello a lány mögött. — Ismerd már be, hogy kedvedre valók! — Ha ezzel örömet szerzek neked... — El tudom képzelni. — Hátraveti a fejét és nevet. Ostoba, elkényeztetett liba — gondolja Marcello. — A lakásom nem valami szép — szól fel a pincéből Adriana. — Vigyázzatok!... El kell igazítanom a deszkákat... Vízben gázol! A pincében bokáig ér a víz. — Csak óvatosan. Tegnap is kificamította a lábát egy úriember. Az üvegajtó mögött kis kamra. Az ágy majdnem betölti. Maddalena az ágyra ül. Széles és hullámos az ágy. Két párna van rajta. Maddalena keskeny keze idegesen gyűrögeti a lepedőt. Egészen nyirkos. — Már feltettem a vizet — szól be Adriana. Marcello nekitámaszkodik a falnak és úgy figyeli Maddalenát, aki felhúzza a térdét és Isszekulcsolt keze közé fogja. — Csukd be az ajtót szól a lány. Marcello becsapja az ajtót. A lány ledől az ágyra. Levette a szemüvegét. Állhatatosan nézi a férfit. — Milyen komikus. — Halkan, idegesen, eltúlozva nevet. — Ezek a mérnökök mind disznók — szól be kintről Adriana. — Közönséges disznók. Ha nem kenik meg őket, hagyják, hogy az ember megrohadjon a vízben. — Gyere már. A lány haja szétbomlik a nyirkos lepedőn. Kopognak az ajtón. Csak egyet. Sem Marcello, sem Maddalena nem válaszol. Adriana egy kicsit félrehúzza a függönyt, aztán leül a lépcsőre és issza a kávét. Elmenőben Maddalena a lépcsőn fésülködik. Ajka duzzadt és puha. A kis éles ránc eltűnt a szája és az orra körül. Kint nagy a lárma. Két fiatal fiú jött motorbiciklin. Izgatottak és dühösek. — Beléptél az üdvhadseregbe? — veszekszik az egyik. — Én fizetek — mondja a másíjí nagyképűen. — Kotródjatok! — csattan fel Adriana dohánytól rekedt hangja. Maddalena táskájába teszi a tükröt. Szürke a reggel. A ház mögött heggyé halmozódott a szemét. A két csibész, amikor megpillantja Marcellot és Maddalenát, motorkerékpárra pattan. Száz métert mennek^ várakoznak, mint elűzött sakálok. Maddalena bankjegyet vesz elő. — ötezer! — Adriana lélegzete eláll a meglepetéstől. — Micsoda üzlet. Maddalena visszafuvarozta a férfit a saját kocsijához. — Kellemes volt. — Kellemes — hagyja rá Marcello. Már kivilágosodott, nem Kell a lámpa. A szél jót tesz felhevült bőrének. A motor zúg. Marcello kifogást keres, mit is mondjon Inának. Belöki az üvegkaput, elsiet a lift mellett, hármasával rugaszkodik a lépcsőnek. Kulcs csikordul a zárban. Ahogy benyit a lakásba, megpillantja a lányt: görnyedten támaszkodik az előszoba falának. A pongyola szétnyílik a térdénél. Vinnyog. (Folytatjuk.) HÍRES EMBEREK LETTEK