Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-01 / 258. szám
t. oldal i960, november 1, kedd l + jv c/<z eárcifjáfc i Lapunk az eddiginél még szorosabbra akarja fűzni kapcsolatait olvasó tömegeivel, ezért hivatottnak érzi magát arra is, hogy rendszeresen foglalkozzék az olvasó ügyes-bajos dolgaival. Nemcsak a nagyjelentőségű, az egész megyét, városokat és községeket érintő Írásoknak akarunk helyt adni, hanem az olyan aprócseprő gondoknak is, amely, ha egy ember sorsán segít, akkor is nagyon hasznos. De ha egy emberről van is szó, bizonyos, hogy sokan tanulnak belőle, elsősorban azok, akik a dolgozók ügyeit intézik. Üj rovatunk minden jogos panasz és közérdekű javaslat rendelkezésére áll. Éljenek vele olvasóink! Kihez forduljunk? November eleje van. Bár kedvező az időjárás, mégis jól esne esténként a kellemesen fűtött szoba. Mi, tanyai pedagógusok kénytelenek vagyunk este a hideg szobában, nagykabátban dolgozni, mert még nem kaptunk tüzelőutalványt. Kérésünkkel már többször fordultunk a közvetlen felettes szervünkhöz. Onnan azt a választ kaptuk, hogy a tüzelöutalvány kiadása nem az ö, hanem a minisztérium feladata. Próbáltunk utalvány nélkül tüzelőt beszerezni a legközelebbi községben, Kiskunmajsán, de kérésünket elutasították azzal az indokkal, hogy a kiskunhalasi járáshoz tartozunk. Tanyai iskolánk Kiskunhalastól 35 kilométerre fekszik, így a városból a tüzelő kiszállítása nagyon költséges. Ki Egy kis jóakarat kellene orvosolja a mi panaszunkat? A bodoglári pedagógusok nevében Balogh Ilona Jőuiz&nöt aag,y krirminttnj&'t farint A közelmúltban a kiskunhalasi KERAVILL-üzletben egy kerékpárülést borító bőrhuzatot vásároltam, amely 38,30 forintba került. A vásárlást követő napon egyik munkatársam ugyanezért a cikkért 25 forintot fizetett a KERAVILL-üzletben. Nem tudom, ki tévedett. Az eladó vagy a munkatársam. Ügy vélem, ez nem egyéb mint árdrágítás. Szeretném, ha a külör.bözetet visszafizetnék és az árdrágítókat felelősségre vonnák. Dóna Benő Kiskunhalas Jól működik a soltvadkerti iskola-napközi, azonban hiba, hogy évek óta a gyermekek nem kaptak süteményt. A pék száz méterre van. Meg lehetne tehát oldani, hogy ott készítsék el a süteményeket az iskola-napközi részére. A gyermekek szabad idejükben nem játszhatnak az udvaron, hiszen nincs homokozó, mászórúd, hinta, függőteke stb. Kis jóakarattal, a szülői munkaközösség segítségével mindez kivitelezhető lehetne, csak nincs, aki törődjön ezzel. Nem sokból állna bevezetni a napközi konyhájába a vizet sem, hiszen a ház előtt van a törpevízmű vízvezetékcsöve. Ily módon kiküszöbölhető lenne, hogy az ebédpénz mellé vízhordási díjat is fizessenek az ott étkezők. M. L., Soltvadkert Miért nem kapok fizetést ? I960, szeptember 1-től vagyok alkalmazásban a Lajosmizsei Községi Tanács Adóügyi Csoportjánál. A fenti időponttól kezdve türelmesen vártam, hogy ügyemet rendezik, illetve fizetésemet folyósítják. Várakozásom ellenére a dolog nem így történt. Kétszer már személyesen jártam a járási tanács titkárságán, azonban ott az ígéreteken kívül mást nem kaptam. Társadalmunkban az elvégzett munkáért minden esetben ki kell fizetni a bért. Ügy érzem a fizetésemért megdolgoztam, tehát jogosan követelhetem annak kifizetését. Baracska Ervin Kecskemét H ^ ]L IC U JL a ]D2^r< Igen, azok a kedves nép-1 daloik, amelyeket annyira szeretünk, a vidám magyar nóták halkulnak. Nemcsak a megyeszékhelyen, az egész megyében. Egy érdekes és kissé szomorú kimutatás regél erről. Azt mutatja ki, milyen mértékben foglalkoztatnak “ megyénkben vendéglátóipari üzemeink népi zenekarokat, milyen mértékben hódít teret a modem tánczene, jobban mondva az a legtöbbször rendkívül silány előadási stílus, amely a vendéglátóipar által foglalkoztatott nagyon hiányos, néhány tagú »zenekarok« nyújtanak. Czót kell ezért emelni, hi** szén a korszerű tánczene színvonalasabb, művészibb előadási formáinak elterjesztésévéi hosszú évek óta nem foglalkozik jóformán senki megyénkben, egyetlen ízlésnevelő tényező, a vendéglátóipari zeneszolgáltatás. (Nem beszélünk a rádióról, a televízióról, a gramofonról. csak azokról az alkalmakról, amelyeket mi teremthetünk meg.) Már pedig ha csak Kecskemétet is vesszük figyelembe, ez a vendéglátóipari színvonal végtelenül alacsony. A rikoltozó, meg nem harmonizált, suszter-basszusokkal operáló és csak a zajkeltésre építő »zenélés«, ami minden este rezegted táncos szórakozóhelyeink ablakait, csak alacsony ízlésre nevelhet, s emellett, sajnos, el is takarja, el is fedi a fejlődő ízlésű fiatalok elől az igazán színvonalas tánczenét. azt, amelynek gyönyörű hagyományai és világhírű képviselői, fejlesztői voltaik és vannak Világszerte. Ej z tehát az egyik oldala a “■ dolognak. A másik az, hogy a jellegzetesen magyar, népi melódiákat közvetítő népi zenekart csaknem teljesen száműzték a megyéből. Ebben a tekintetben Bács megye »élenjár« és mi nem vagyunk büszkék erre az élenjár ás ra. Mert amíg Bács-Kiskun megyében a földművesszövetkezetek falun mindössze 17 népi zenekart foglalkoztatnak (ezek nagy része is kis létszámú). A vendéglátóipar az egész megyében mindössze egyet, a megyeszékhelyen például' jelenleg egyetlen vendéglátóipari intézményben sem működik népi zenekar. Ugyanakkor Debrecenben tizenegy népi zenekart foglalkoztatnak (ennek legjobb zenészei adják a magvát a világhírű debreceni népi együttesnek), Miskolcon nyolc, Hódmezővásárhelyen hét, Szolnokon négy, Békéscsabán öt népi zenekar van szerződésben. Nem állja meg tehát a helyét a vendéglátóipariaknalk az az érvelése, hogy a népi zenekar nem felel meg a kor követelményednek. Ha Borsodban, Hajdú-Biharban, Szolnok megyében. Csongrádiban van rá szükség, akkor általában ez az érvelés nem helytálló. Az igazság valahol ott rej** tőzködik, hogy a vendéglátóipar nem tudja megállítani — vagy talán nem is akarja — azt az általa elindított folyama-Egy nagyon népszerű szovjet filmszínésznő, Irina Szkopceva neve fémjelzi ezt a filmet. Megtört szívű, halkszavú édesanyát alakit, aki a háború alatt elveszti férjét és egyik gyermekét. Megpróbáltatások viharán megy keresztül ez az asszony, akit barátai kedvesen, egyszerűen csak Annuskának szólítanak. A történet, amelyet Jefim Szevelj író elmond, nem különös, egyszerű történet. Egy édesanyáról, az egyszerű orosz asszony sorsáról, bátorságáról és nemeslelküségéről szól. Botot, amely szisztematikusan mindig kisebb térre szorította az éttermi szórakoztatásban a népi zenét, s helyette handabandázó, zajos, de hatodrangú együttesek — ráadásul jóval drágábban dolgozó együttesek szerződtetésével próbálta »pótolni a hiányokat«, amelyéket saját maga keltett. A folyamat végéhez immár elérkeztünk. Kecskeméten megszűnt az utolsó népi zenekar is. Csodálatosképpen senki sem figyelt fel rá, éppen ezért figyelmébe ajánljuk kultúrával foglalkozó párt- és tanácsi szerveinknek. rísz Bamet, a rendező nem is* mcrttlen a magyar nézők előtt Ö rendezte az évékkel ezelőtt óriási sikert aratott Titkos küldetés című filmet, melynek főszerepét Pável Kadocsnyikov alakította. Ebben a filmben hosszú idő után viszontlátjuk Borisz Babocskint, a legendás hírű Csapajev alakítóját Az általa megformált idős kőműves alakja tele van szeretettel, s«* gíteni akarással az emberek, fl Annuska Iránt, pedig az ö szivét is mázsás kő nyomja: há* rom fia a fronton pusztult eL ÚJ FILMEK Cs&ky Lajos Annuska Az illetékesek válaszolnak Kijavították a lépcsőt „Javítsák ki a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában az udvarra levezető lépcsőt” — írja egyik olvasónk. Levelében anól is szólt, hogy többen — tanulók és szülők — lezuhantak a lépcsőről. A Kecskeméti Művelődési Intézmények Számadó Igazgatósága megállapította, hogy a panasz jogos volt. Utasították az iskola igazgatóját, hogy az udvarra vezető lépcsőt javíttassa ki. A lépcső kijavítása a válasz elküldésekor már megtörtént. Működik a telefon Székedi Károly, Kecskemét, Budai utca 27. szám alatti olvasónk levelében azt kifogásolja, hogy öt év óta állandóan rossz a telefonkészüléke. Ez alatt az idő alatt a posta képtelen volt megtalálni a hibát. ,,Szeretném — írja olvasónk —, ha végre használhatnám a telefonomat.” A Szegedi Postaigazgatóság Kecskeméti Műszaki Fenntartási Üzeme megállapította, hogy olvasónk ikerállomásában volt a hiba. Végül sikerült a hibát elhárítaniok, s most már Székedi Károly telefonkészüléke üzemképes. • A híres olasz film novellaváltozatát nem irodalmi remekként adjuk olvasóink kezébe. Kétségtelen, hogy ez a filmnovella sok jegyét mutatja a polgári lektűrnek (olvasmánynak), ha ugyan nincsenek • könnyelmű érintkezési nontjai a kendőzöttebb, elegánsabb bestsellerrel is. Viszont az is kétségtelen, hogy Fellini filmmeséje — nem csekély művészi találékonysága mellett — könyörtelen Feje fölé örvénylő dicsfényt rajzol a helikopter légcsavarja. Saruja alatt Róma: kupolák, templomok, fehér villák és zegzugos utcácskák, paloták és a díszes sugárutak széles szalagjai, építkezések és hátsó udvarok: amott a látóhatáron a Tiberis íve, emitt a Villa Borghese parkjának árnyas pincéi. A lebegő Krisztus kitárt karjával megáld mindent. Mindenki örül, hogy Krisztus áldásra emeli kezét, de legeslegjobban a szállítmányozási vállalat. Így kevesebb acélköteggel e: hette a helikopterhez a hatalmas szobrot. amelyet új, alkalmasabb helyre szállítanak. A megváltót vivő helikopter n 'gött egy másik gép is himl lódzik. Ezt egy képes hetilap, nyíltsággal és rendkívül hatásosan tárja fel azoknak a dekadens polgári rétegnek az életformáját, amelyekből a a történet szereplői kikerülnek. Ez a bátor nyíltság nem kis mértékben járult hozzá egyfelől ahhoz, hogy a film felkeltse a széles néprétegek érdeklődését, másfelől, hogy a szerzőre vonja a pőrére vetkeztetett burzsoázia felháborodását. az Impressioni bérelte. Megéri, mert nem minden nap látható áldásosztó Krisztus Róma fölött. .. Hárman kucorognak a helikopter szűk üvegkupolája alatt. A pilóta, Paparazzo, a fényképész és Marcello Rubini. Marcellonak nem kellene itt lennie. Ő az Impressioni egyik szerkesztője, némiképp főnöke Paparazzonak, és míg itt röpköd, íróasztalán várja a munka. De ma délben semmi sincs, ami jobban vonzaná ennél a repülésnél. Pontosabban: halálosan untatta minden más. Interjú valamelyik öreg, szenvtelen hercejhővel? összeállítani a pletykarovatot? Inkább Paparazzoval tartott, és ö is felpattant a fényképész robogójára. Ütőn a helikopter-kikötő felé Marcello fanyarul mosolygott Sikerült megszöknie. Nem érheti el senki. Ina sem, terhes kérdéseivel: mikor jössz ebédelni, szeretsz-e még. kivel voltál, hol és mikor? Szerencsére a helikopterben nincs telefon. Most itt kuporog a szűk ülésen, Paparazzo mellett A napszemüveg eltakarja a karikákat szeme alatt Az éles napfény ragyogó pontokat fest a helikopter kupolájára. Marcello égető fájdalmat érez, lüktet a halántéka. Mintha gyújtólencse alatt ülne. Sápadt és izzad. Haja a homlokához tapad. A helikopter ugrál, szökell a nyugtalanul vibráló levegőben. Paparazzo fényképezi Krisztust Minden oldalról. Ide-oda csúszkál Marcello és a pilóta körül. Egy csapat viháncoló gyerek néhány utcahosszat követi a ritka szállítmányt. Két építőmunkás a légfúróra támaszkodik és fölfelé bámul. Tiszta hülyeség ennyi képet csinálni — kiáltja Marcello a fényképész fülébe. — Hiszen csak egyet hozunk! — Ki tudja? — feleli Paparazzo. Horgas orrát a fényképezőgép keresője mögé rejti. (Folytatása következik) > Jézus Krisztus kitárt karral lebeg a levegőben. Gipszpalástjának ezüstözött redője csillog-villog a déli nap párájában.
