Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-01 / 258. szám

t. oldal i960, november 1, kedd l + jv c/<z eárcifjáfc i Lapunk az eddiginél még szorosabbra akarja fűzni kapcso­latait olvasó tömegeivel, ezért hivatottnak érzi magát arra is, hogy rendszeresen foglalkozzék az olvasó ügyes-bajos dolgaival. Nemcsak a nagyjelentőségű, az egész megyét, városokat és köz­ségeket érintő Írásoknak akarunk helyt adni, hanem az olyan apró­­cseprő gondoknak is, amely, ha egy ember sorsán segít, akkor is nagyon hasznos. De ha egy emberről van is szó, bizonyos, hogy sokan tanulnak belőle, elsősorban azok, akik a dolgozók ügyeit intézik. Üj rovatunk minden jogos panasz és közérdekű javaslat rendelkezésére áll. Éljenek vele olvasóink! Kihez forduljunk? November eleje van. Bár ked­vező az időjárás, mégis jól esne esténként a kellemesen fűtött szoba. Mi, tanyai pedagógusok kénytelenek vagyunk este a hi­deg szobában, nagykabátban dolgozni, mert még nem kap­tunk tüzelőutalványt. Kéré­sünkkel már többször fordul­tunk a közvetlen felettes szer­vünkhöz. Onnan azt a választ kaptuk, hogy a tüzelöutalvány kiadása nem az ö, hanem a mi­nisztérium feladata. Próbáltunk utalvány nélkül tüzelőt besze­rezni a legközelebbi községben, Kiskunmajsán, de kérésünket elutasították azzal az indokkal, hogy a kiskunhalasi járáshoz tartozunk. Tanyai iskolánk Kis­kunhalastól 35 kilométerre fek­szik, így a városból a tüzelő ki­szállítása nagyon költséges. Ki Egy kis jóakarat kellene orvosolja a mi panaszunkat? A bodoglári pedagógusok ne­vében Balogh Ilona Jőuiz&nöt aag,y krirminttnj&'t farint A közelmúltban a kiskun­­halasi KERAVILL-üzletben egy kerékpárülést borító bőrhuzatot vásároltam, amely 38,30 fo­rintba került. A vásárlást kö­vető napon egyik munkatársam ugyanezért a cikkért 25 forin­tot fizetett a KERAVILL-üzlet­ben. Nem tudom, ki tévedett. Az eladó vagy a munkatársam. Ügy vélem, ez nem egyéb mint árdrágítás. Szeretném, ha a kü­­lör.bözetet visszafizetnék és az árdrágítókat felelősségre von­nák. Dóna Benő Kiskunhalas Jól működik a soltvadkerti iskola-napközi, azonban hiba, hogy évek óta a gyermekek nem kaptak süteményt. A pék száz méterre van. Meg lehetne tehát oldani, hogy ott készít­sék el a süteményeket az is­kola-napközi részére. A gyer­mekek szabad idejükben nem játszhatnak az udvaron, hiszen nincs homokozó, mászórúd, hinta, függőteke stb. Kis jó­akarattal, a szülői munkaközös­ség segítségével mindez kivi­telezhető lehetne, csak nincs, aki törődjön ezzel. Nem sok­ból állna bevezetni a napközi konyhájába a vizet sem, hi­szen a ház előtt van a törpe­vízmű vízvezetékcsöve. Ily mó­don kiküszöbölhető lenne, hogy az ebédpénz mellé vízhordási díjat is fizessenek az ott étke­zők. M. L., Soltvadkert Miért nem kapok fizetést ? I960, szeptember 1-től vagyok alkalmazásban a Lajosmizsei Községi Tanács Adóügyi Cso­portjánál. A fenti időponttól kezdve türelmesen vártam, hogy ügyemet rendezik, illetve fizetésemet folyósítják. Várako­zásom ellenére a dolog nem így történt. Kétszer már személye­sen jártam a járási tanács tit­kárságán, azonban ott az ígére­teken kívül mást nem kaptam. Társadalmunkban az elvégzett munkáért minden esetben ki kell fizetni a bért. Ügy érzem a fizetésemért megdolgoztam, te­hát jogosan követelhetem an­nak kifizetését. Baracska Ervin Kecskemét H ^ ]L IC U JL a ]D2^r< Igen, azok a kedves nép-1 daloik, amelyeket annyira szeretünk, a vidám magyar nó­ták halkulnak. Nemcsak a me­gyeszékhelyen, az egész megyé­ben. Egy érdekes és kissé szo­morú kimutatás regél erről. Azt mutatja ki, milyen mértékben foglalkoztatnak “ megyénkben vendéglátóipari üzemeink népi zenekarokat, milyen mértékben hódít teret a modem tánczene, jobban mondva az a legtöbb­ször rendkívül silány előadási stílus, amely a vendéglátóipar által foglalkoztatott nagyon hiá­nyos, néhány tagú »zenekarok« nyújtanak. Czót kell ezért emelni, hi­** szén a korszerű tánczene színvonalasabb, művészibb elő­adási formáinak elterjesztésévéi hosszú évek óta nem foglalko­zik jóformán senki megyénk­ben, egyetlen ízlésnevelő ténye­ző, a vendéglátóipari zeneszol­gáltatás. (Nem beszélünk a rá­dióról, a televízióról, a gramo­fonról. csak azokról az alkal­makról, amelyeket mi teremt­hetünk meg.) Már pedig ha csak Kecskemétet is vesszük figye­lembe, ez a vendéglátóipari színvonal végtelenül alacsony. A rikoltozó, meg nem harmo­nizált, suszter-basszusokkal ope­ráló és csak a zajkeltésre építő »zenélés«, ami minden este re­zegted táncos szórakozóhelyeink ablakait, csak alacsony ízlésre nevelhet, s emellett, sajnos, el is takarja, el is fedi a fejlődő ízlésű fiatalok elől az igazán színvonalas tánczenét. azt, amelynek gyönyörű hagyomá­nyai és világhírű képviselői, fejlesztői voltaik és vannak Vi­lágszerte. Ej z tehát az egyik oldala a “■ dolognak. A másik az, hogy a jellegzetesen magyar, népi melódiákat közvetítő népi zenekart csaknem teljesen szám­űzték a megyéből. Ebben a te­kintetben Bács megye »élenjár« és mi nem vagyunk büszkék er­re az élenjár ás ra. Mert amíg Bács-Kiskun megyében a föld­művesszövetkezetek falun mind­össze 17 népi zenekart foglal­koztatnak (ezek nagy része is kis létszámú). A vendéglátóipar az egész megyében mindössze egyet, a megyeszékhelyen pél­dául' jelenleg egyetlen vendég­látóipari intézményben sem mű­ködik népi zenekar. Ugyanak­kor Debrecenben tizenegy népi zenekart foglalkoztatnak (en­nek legjobb zenészei adják a magvát a világhírű debreceni népi együttesnek), Miskolcon nyolc, Hódmezővásárhelyen hét, Szolnokon négy, Békéscsabán öt népi zenekar van szerződésben. Nem állja meg tehát a helyét a vendéglátóipariaknalk az az érvelése, hogy a népi zenekar nem felel meg a kor követel­ményednek. Ha Borsodban, Haj­­dú-Biharban, Szolnok megyében. Csongrádiban van rá szükség, akkor általában ez az érvelés nem helytálló. Az igazság valahol ott rej­­** tőzködik, hogy a vendég­látóipar nem tudja megállítani — vagy talán nem is akarja — azt az általa elindított folyama-Egy nagyon népszerű szovjet filmszínésznő, Irina Szkopceva neve fémjelzi ezt a filmet. Megtört szívű, halkszavú édes­anyát alakit, aki a háború alatt elveszti férjét és egyik gyerme­két. Megpróbáltatások viharán megy keresztül ez az asszony, akit barátai kedvesen, egysze­rűen csak Annuskának szólíta­nak. A történet, amelyet Jefim Szevelj író elmond, nem külö­nös, egyszerű történet. Egy édesanyáról, az egyszerű orosz asszony sorsáról, bátorságáról és nemeslelküségéről szól. Bo­tot, amely szisztematikusan min­dig kisebb térre szorította az éttermi szórakoztatásban a népi zenét, s helyette handabandázó, zajos, de hatodrangú együttesek — ráadásul jóval drágábban dolgozó együttesek szerződteté­sével próbálta »pótolni a hiá­nyokat«, amelyéket saját maga keltett. A folyamat végéhez im­már elérkeztünk. Kecskeméten megszűnt az utolsó népi zene­kar is. Csodálatosképpen senki sem figyelt fel rá, éppen ezért figyelmébe ajánljuk kultúrával foglalkozó párt- és tanácsi szer­veinknek. rísz Bamet, a rendező nem is* mcrttlen a magyar nézők előtt Ö rendezte az évékkel ezelőtt óriási sikert aratott Titkos kül­detés című filmet, melynek fő­szerepét Pável Kadocsnyikov alakította. Ebben a filmben hosszú idő után viszontlátjuk Borisz Babocskint, a legendás hírű Csapajev alakítóját Az ál­tala megformált idős kőműves alakja tele van szeretettel, s«* gíteni akarással az emberek, fl Annuska Iránt, pedig az ö szi­vét is mázsás kő nyomja: há* rom fia a fronton pusztult eL ÚJ FILMEK Cs&ky Lajos Annuska Az illetékesek válaszolnak Kijavították a lépcsőt „Javítsák ki a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában az udvarra levezető lépcsőt” — írja egyik olvasónk. Levelében anól is szólt, hogy többen — tanulók és szülők — lezuhan­tak a lépcsőről. A Kecskeméti Művelődési In­tézmények Számadó Igazgató­sága megállapította, hogy a pa­nasz jogos volt. Utasították az iskola igazgatóját, hogy az ud­varra vezető lépcsőt javíttassa ki. A lépcső kijavítása a válasz elküldésekor már megtörtént. Működik a telefon Székedi Károly, Kecskemét, Budai utca 27. szám alatti ol­vasónk levelében azt kifogá­solja, hogy öt év óta állandóan rossz a telefonkészüléke. Ez alatt az idő alatt a posta kép­telen volt megtalálni a hibát. ,,Szeretném — írja olvasónk —, ha végre használhatnám a telefonomat.” A Szegedi Postaigazgatóság Kecskeméti Műszaki Fenntar­tási Üzeme megállapította, hogy olvasónk ikerállomásában volt a hiba. Végül sikerült a hibát elhárítaniok, s most már Szé­kedi Károly telefonkészüléke üzemképes. • A híres olasz film novella­változatát nem irodalmi re­mekként adjuk olvasóink ke­zébe. Kétségtelen, hogy ez a filmnovella sok jegyét mutat­ja a polgári lektűrnek (olvas­mánynak), ha ugyan nincse­nek • könnyelmű érintkezési nontjai a kendőzöttebb, ele­gánsabb bestsellerrel is. Vi­szont az is kétségtelen, hogy Fellini filmmeséje — nem csekély művészi találékonysá­ga mellett — könyörtelen Feje fölé örvénylő dicsfényt rajzol a helikopter légcsavarja. Saruja alatt Róma: kupolák, templomok, fehér villák és zeg­zugos utcácskák, paloták és a díszes sugárutak széles szalag­jai, építkezések és hátsó udva­rok: amott a látóhatáron a Ti­­beris íve, emitt a Villa Bor­ghese parkjának árnyas pincéi. A lebegő Krisztus kitárt kar­jával megáld mindent. Mindenki örül, hogy Krisztus áldásra emeli kezét, de leges­­legjobban a szállítmányozási vállalat. Így kevesebb acélkö­­teggel e: hette a helikop­terhez a hatalmas szobrot. amelyet új, alkalmasabb helyre szállítanak. A megváltót vivő helikopter n 'gött egy másik gép is him­­l lódzik. Ezt egy képes hetilap, nyíltsággal és rendkívül hatá­sosan tárja fel azoknak a de­kadens polgári rétegnek az életformáját, amelyekből a a történet szereplői kikerül­nek. Ez a bátor nyíltság nem kis mértékben járult hozzá egyfelől ahhoz, hogy a film felkeltse a széles néprétegek érdeklődését, másfelől, hogy a szerzőre vonja a pőrére vet­keztetett burzsoázia felhábo­rodását. az Impressioni bérelte. Megéri, mert nem minden nap látható áldásosztó Krisztus Róma fö­lött. .. Hárman kucorognak a helikopter szűk üvegkupolája alatt. A pilóta, Paparazzo, a fényképész és Marcello Rubini. Marcellonak nem kellene itt lennie. Ő az Impressioni egyik szerkesztője, némiképp főnöke Paparazzonak, és míg itt röp­köd, íróasztalán várja a munka. De ma délben semmi sincs, ami jobban vonzaná ennél a re­pülésnél. Pontosabban: halálo­san untatta minden más. In­terjú valamelyik öreg, szenvte­len hercejhővel? összeállítani a pletykarovatot? Inkább Pa­­parazzoval tartott, és ö is fel­pattant a fényképész robogó­jára. Ütőn a helikopter-kikötő felé Marcello fanyarul mosolygott Sikerült megszöknie. Nem ér­heti el senki. Ina sem, terhes kérdéseivel: mikor jössz ebédel­ni, szeretsz-e még. kivel voltál, hol és mikor? Szerencsére a helikopterben nincs telefon. Most itt kuporog a szűk ülé­sen, Paparazzo mellett A nap­szemüveg eltakarja a karikákat szeme alatt Az éles napfény ragyogó pontokat fest a helikop­ter kupolájára. Marcello égető fájdalmat érez, lüktet a halán­téka. Mintha gyújtólencse alatt ülne. Sápadt és izzad. Haja a homlokához tapad. A helikop­ter ugrál, szökell a nyugtalanul vibráló levegőben. Paparazzo fényképezi Krisz­tust Minden oldalról. Ide-oda csúszkál Marcello és a pilóta körül. Egy csapat viháncoló gyerek néhány utcahosszat kö­veti a ritka szállítmányt. Két építőmunkás a légfúróra tá­maszkodik és fölfelé bámul. Tiszta hülyeség ennyi képet csinálni — kiáltja Marcello a fényképész fülébe. — Hiszen csak egyet hozunk! — Ki tudja? — feleli Papa­razzo. Horgas orrát a fényké­pezőgép keresője mögé rejti. (Folytatása következik) > Jézus Krisztus kitárt karral lebeg a levegőben. Gipszpalást­jának ezüstözött redője csil­­log-villog a déli nap párájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom