Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-29 / 281. szám

8. oldal 1960. november 29. kedd Aki megjárta a poklot 1945. augusztus 6-án, reggel néhány ember térdelt egy gránitból készült templom lépcső­zetés Szokásos reggeli áhítatukat végezték. Né­hány másodperccel később eget és földet meg­­reszkettető hatalmas dörrenés verte fel álmából, vagy riasztotta meg reggeli munkájából még a Hirosimától néhány száz kilométerre fekvő szi­getek lakóit is. A második világháború egyik legborzalmasabb katasztrófája Hirosima atom­bombával történt elpusztítása befejeződött. — S azokból az emberekből, akik a templom lépcső­jén térdeltek, azokból a gondolkodó, gyermeke­ket nevelő, munkájuk után lótó-futó japán pol­gárokból; akik már erősen érezték a háború gaz­dasági hatását, s csak nehezen tudták fenntar­tani magukat, — semmi más nem maradt, mint egy feketére égett árnykép a templom gránit­falán. Közvetlenül a bomba robbanási centru­mának szomszédságában történt ez, a rombadőlt templom épségben megmaradt néhány gránit­kockáján ma is megszemlélhetik az azóta újjá­éledt nagy városban járó turisták a különös, döbbenetes erejű, eTborzasztó árnyképeit Azóta a japán békemozgalom, a tömeg­­pusztító fegyverek elleni gyűlöletből fakadó megmozdulás milliós méreteket öltött. Sok mil­lióval többen emelik fel tiltakozó szavukat a tömegpusztító atom- és hidrogénfegyver gyár­tása, raktározása ellen és emelnek szót a béké­ért, mint ahányan Hirosimában a pusztulás mar­talékaivá lettek. Egy a sok közül, akik akkor 1945 nyarán életben maradtak — egy egyszerű japán munkás, Hiroshi Kavamoto meséli el a saját szavaival egy nagy világlap hasábjain meg­jelent riport keretében a pusztulás borzalmait. Szavai döbbenetes erővel hatnak. Most, amikor a Szovjetunió az ENSZ 15. ülésszakán ismét ha­tározottan és követelő erővel terjesztette a világ népei elé az általános és teljes leszerelés — a béke egyetlen járható útja — tervét, s a leg­utóbbi ENSZ-beli tárgyalások is a nyugati álla­mok taktikázó és halogató lépéseit leplezik le — emlékezzünk a japán munkás szavaira. Kava­moto akkor, 1945-ben, 17 éves volt. Reggel 8 órakor, minden előzetes készülődés nélkül rendelték pl a szirénák megszólaltatásával a légiriadót. Akkor már elég ritkák voltak Hirosimában a bombatámadások, mindenki úgy gondolta, hogy a háború vége felé jár. Ügy véltük, hogy most sincs különösebb okunk a félelemre. Én, tizenöt társammal együtt egy romeltakarító brigádban dolgoztam, gondtalanul néztünk az ég felé. Néhány amerikai felderítő repülőgépet láttunk. Ekkor az egyik repülőgépből egy kicsinyke pont vált, le, azt hittem, ejtő­ernyő. S egy másodperccel később minden képzeletet felülmúló detonáció hallatszott... A légnyomás átdobott az utca túlsó oldalára. S amikor fel­keltem, forró hamu beáramlását éreztem az utcába. Az orromba az égett bús szaga tódult. A víz, amelyet első rémületem elmúlta után meg akartam inni, egészen átforrósodott. A város égett. — Velem együtt, hozzám hasonló, de összeégett, emberformájú ször­nyek rohantak kifelé a városból. Arcukat nem tudtam felismerni. Mások összetört tagokkal feküdtek a feketére égett földön. Egy gyermek futott felém vérző és összeégett kezecskékkel. Megren­dítő módon siránkozott. Még most, tizenöt évvel a szerencsétlen­ség után is hallom jajszavait. Holttestek feküdtek mindenfelé és holttesteket sodort az elpusztult vízvezetékből kiömlő víz. Nem sokkal ezután ráakadtam néhány, velem együtt dolgozó barátomra. Egy félig összeégett asszonyi testről elvonszoltuk a még élő kisgyermeket. Ez volt az első mentő munkálatunk. A bébi erősen sírt, úgy láttuk, az anyja teste mentette meg a robbanás ártalmaitól. Zsebemből előszedtem kézitükrömet és belepillantottam. — Arcom egyetlen hatalmas égési seb. Bőröm megpörkölődött. Láthatok-e még egyetlen olyan embert ebben a városban, amelyik nincs megsebesülve? — döbbentem rá. Ki fogja az ösz­­összeégett holttesteket összeszedni? Amint később megtudtam, a hirosimai orvosok legnagyobb része a robbanás áldozata lett. A kórházak 2400 ápolónője közül 1600 maradt életben. A 45 kórházból, amely a városban műkö­dött, egyébként mindössze három állott, az is a távoli külváro­sokban. A város 90 százaléka hamu és összeégett romok között hevert. Eddig Hiroshi Kavamoto megrendítő vallo­mása. Mindazok, akik akár egy szemernyit is bíznak abban, hogy a nyugati államok által fel­hozott ellenérvek az általános és teljes leszerelés megvalósítása ellen, az ésszerűség leghalványabb jeleivel is rendelkeznek, gondolkodjanak el Ka­vamoto vallomásán: lehet-e bármiféle ellen­vetést tenni az ellen, hogy ne kezdjenek hozzá azonnal a megfontolt és minden irányú tárgya­lásokhoz, melyeknek eredményeképpen megvaló­sul a Szovjetumióáltal javasolt általános és teljes leszerelés, rákerül a sor a hagyományos fegy­verek, a tömegpusztító új fegyverek, az atom- és hidrogénbomba-készletek megsemmisítésére!? NAPTAR 1960. november 29, kedd. Névnap: Noé. Napkelte: 7 óra 8 perc. Napnyugta: 15 óra 57 perc. * — Ötszáz vagon burgonyát vásárolt fel a termelőszövetke­zetektől és állami gazdaságok­tól a Megyei Értékesítő Köz­pont. A tárolás folyamatban van: eddig 220 vagon burgonya került a tárolóhelyekre. t n tjn aptát Nyolcvan évvel ezelőtt, 1880. novemberében született Alek­­szandr Biok orosz költő. Mun­kásságának első szakaszában a polgári-dekadens jellegű szim­bolista irányzat képviselője (Ver­sek a gyönyörű hegyről — 1901). Az 1905-ös forradalom után egy­re inkább a realizmushoz köze­ledett (Hóálarc — 1906), Kuli­­kovái síkon c. hazafias versei­vel. Legszebb költeményeivel, a Tizenkettő című versciklusával az Októberi Forradalmat üdvö­zölte. — A tanácsoknak a vállalat­­gazdálkodásban és a költségve­tési többletbevételekben való érdekeltségéről közöl kormány­határozatot a Magyar Köz­löny november 24-i száma. — Szabadszálláson egész es­tét betöltő műsorral szerepelt a Bartók Béla és a helyi ének­kar Lőrincz Béla, illetve Vécsei Jenő karnagy vezényletével. A műsort szovjet és magyar nép­dalokból, mozgalmi dalokból és kórusművekből állították össze. Mauritánia független Hétfőn kiáltották ki Mauritánia függetlenségét. A függet­lenségi ünnepségekre megérkezett Debré francia miniszterel­nök is. Mauritánia Izlam Köztársaság Nyugat-Afrikában. az Atlanti­óceán partján fekszik. Területe 1 085 000 négyzetkilométer, lako­sainak száma meghaladja a 600 ezer főt. Mauritánia területén a XV. században jelentek meg először az európaiak, portugál rab­szolgakereskedők. Egy part­menti szigeten erődöt építettek, és innen hajtották végre por­tyázásaikat, amelyeken rabszol­gákra vadásztak. Később a rab­szolgakereskedelemről áttértek a gumiarábikum-kereskedelem­­re. 1902-től 1914-ig francia csa­patok szállták meg Mauritániát. A bennszülöttek heves harco­kat folytattak a megszállók el­len. A betolakodóknak csupán 1908-ban 125 ütközetet kellett megvívniuk a helyi törzsekkel. Az ország 1920-ban francia gyarmattá vált, majd Francia Nyugat-Afrika része lett. 1958. november 28-án a francia kö­zösség tagállamává nyilvánítot­ták, és a helyi törvényhozó ülés határozata értelmében felvette a Mauritánia Izlam Köztársa­ság nevet. Mauritánia őslakói a berbe­rek, akiket a francia szakiroda­­lom mór elnevezéssel illet. A lakosság fő foglalkozása az ál­lattenyésztés, ezenkívül gumi­­arábikum gyűjtésével is fog­lalkoznak. Földművelés csak a partvidékeken és az oázisokon folytatható. Az országnak gaz­dag vasérc készletei vannak. Sőt, amerikai becslések szerint, itt található a világ leggazda­gabb vasérclelőhelye. Mauri­tániában sok a réz is, és az évek óta folyó olajkutatás szin­tén nagy készleteket tárt fel. Külföldi érdekeltségek nagy összegeket ruháznak be, hogy az ásványi kincseket kiaknáz­hassák. Marokkó saját területé­nek tekinti Mauritániát, és ezért kérte is az ENSZ-től, hogy ne adják meg a függetlenséget Mauritániának. Franciaország a független Mauritánia híve, en­nek azonban csak az a magya­rázata, hogy a franciabarát kormány segítségével a francia gyarmatosítók így sokkal in­kább befolyásuk alatt tudiák tartani az országot és ki tudják sajátítani kincseit. Mauritánia legnagyobb pártja, a francia­barát Átesoportosítási Párt, mely megszerezte a törvényhozó gyű­lés valamennyi mandátumát. A kormány tagjai valamennyien ebből a pártból kerültek ki. Moszkvába utazott a kambodzsai államfő Hétfőn érkezett Moszkvába Norodom Szihanuk kambodzsai államfő és kísérete. Prágában vasárnap aláírták a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság és a Kambodzsai Királyság barát­sági és együttműködési egyez­ményét, valamint a két ország kulturális együttműködéséről szóló megállapodást. Novotny elnök az egyezmé­nyek aláírása után magas álla­mi kitüntetéseket nyújtott át Norodom Szihanuk elnöknek és a kíséretében levő államférfiak­nak. Johnson visszaérkezett Washingtonba Washington. Hazaérkezett Johnson, az Egyesült Államok nemrég megválasztott alelnöke, aki Párizsban részt vett a NA­­TO-országok parlamenti képvi­selőinek értekezletén, majd ta­nácskozást folytatott De Gaulle elnökkel' és a hét végén Lon­donban Macmillan miniszter­­elnökkel. Johnson megérkezése után felkereste Kennedy szenátort, az Egyesült Államok újonnan megválasztott elnökét és beszá­molt egyhetes nyugat-európai útja tapasztalatairól. Kennedy szenátor vasárnap megbeszé­lést folytatott öccsével, Robert Kennedyvel, aki az új elnök választási kampányának fő szer­vezője volt. Jelentések szerint a két Kennedy megbeszélésének középpontjában az új elnökre háruló feladatok állottak. Bonn bízik Kennedyben Bonn. Brentano nyugatnémet külügyminiszter újságírók előtt beszédet mondott. Kijelentette, hogy Nyugat-Németország bi­zalommal viseltetik az Egyesült Államok nemrég megválasztott elnöke, Kennedy iránt. A to­vábbiakban közölte, hogy foly­tatódnak majd az amerikai kor­mánnyal kezdett pénzügyi és gazdasági tárgyalások. Az eddigi megbeszélések ku­darcáról szólva a bonni külügy­miniszter megjegyezte: Ha Nyu­gat-Németország hozzájárult volna a területén állomásozó amerikai csapatok ellátásának költségeihez, ez a megszállás háború utáni időszakára emlé­keztetett volna. —» Cjabb lottószerencse. A 48. játékhét szelvényei között két négytalálatos Bács megyei lottószelvényt találtak. A bol­dog nyertesek egyike Faragó Erzsébet jászszentlászlói lakos már jelentkezett. Több mint 100 ezer forintot kap kézhez. — Szervezett üdültetésben ebben az évben több mint 13 ezer mezőgazdasági dolgozó vett részt hazánkban. A MEDOSZ saját üdülőjében ezer, a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa üdülőiben pedig 1200 falusi gyerek pihent a nyáron. — Az Erzsébet és Katalin névnapokra közel 1600 szál szekfűt és 800 csomó ibolyát vásároltak a kecskeméti Boldo­gulás Tsz Rákóczi úti virág­boltjában.. Ezenkívül többszáz szál rózsa is gazdára talált. — Autóbusz-várótermet épí­tenek Kisszálláson a megyei ta­nács támogatásával. A Kiskun­­halasi Községgazdálkodási Vál­lalat dolgozói már munkához fogtak, hogy a várótermet az év végére átadhassák rendelte­tésének — jelenti községi tudó­sítónk. — Több női bírót! Egy oszt­rák szociáldemokrata képvi­selőnő parlamenti felszólalásá­ban megállapította, hogy Ausz­triában mindössze hét női bíró működik és csupán egy női államügyész. A képviselőnő több női bíró kinevezését köve­telte, elsősorban szekszuális bűnügyek, apasági keresetek és hasonló jogesetek tárgyalására. — Lottó-sorsolást tartanak december 9-én a soltvadkerti művelődési házban. Előtte a községi zenekar és balettánccal szereplő gyermekek szórakoz­tatják a jelenlevőket. — Börtönnel sújtották. Krisz­ta György egyik alkalommal betért a kecskeméti református temetőbe, ahol egy sírt gondo­zó, idős asszony retiküljéből 100 forintot lopott ki. A tolvajt a kecskeméti, járásbíróság két hónapi börtönre ítélte. — Örömmel helyesbítünk. Lapunk szombati számában hírt adtunk arról, hogy a Bács-Kis­­kun megyei Kéményseprő és Cserépkályhaépítő Vállalat 200 kéményt tisztított ki megyénk­ben. Közlésünk sajnálatos fél­reértésen alapult. A helyesbí­tésnek azonban örömmel te­szünk eleget, hiszen a 200 he­lyetti 200 ezer kéménytisztítás (!!!) a kéményseprők szorgal­mas munkájának eredménye. — Köszönetünket fejezzük mindazoknak a barátoknak, is­merősöknek és rokonoknak, kik szeretett halottunk, id. Kéri Jó­zsef folyó hó 24-i temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek. A gyászoló család. 4443 Kecskeméti anyakönyvi hírek HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Kúti Károly és Körös Mária, Kosa Rókus és Kiss Irén, Kiss Ferenc és Marozsi Katalin, Sza­bó István és Pintér Ilona, Dé­­kány Mihály és Lengyel Ilona, Kiss István és Mészáros Zsu­zsanna, Kovács János és Pász­­or Ilona, Oláh Gyula és Fülöp Emesztina, Bognár Benjámin és Hajagos Rozália, Tabacsár Jó­zsef és Detári Sára, Barna Mi­hály és Szabó Etelka, Kocsis Sándor és Bodor-Kiss Erzsébet, Meggyes Ferenc és Bagi Erzsé­bet, Ladányi Mihály és Kolozs­vári Mária, Kiss István és Er­dőéi Margit, Kovács István és Nagy Veronika, Benkö Bálint és Kovács Anna. MEGHALTAK: Báksa Meny­­hértné Virág Mária 86 éves. Szabó Mihály 72 éves. Nagy Sándor 58 éves és Cser na Ilona 90 éves korában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom