Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-29 / 281. szám

8. oldal

1960. november 29. kedd

Aki megjárta a poklot

1945. augusztus 6-án, reggel néhány ember térdelt egy gránitból készült templom lépcsőzetés Szokásos reggeli áhítatukat végezték. Néhány másodperccel később eget és földet megreszkettető hatalmas dörrenés verte fel álmából, vagy riasztotta meg reggeli munkájából még a Hirosimától néhány száz kilométerre fekvő szigetek lakóit is. A második világháború egyik legborzalmasabb katasztrófája Hirosima atombombával történt elpusztítása befejeződött. — S azokból az emberekből, akik a templom lépcsőjén térdeltek, azokból a gondolkodó, gyermekeket nevelő, munkájuk után lótó-futó japán polgárokból; akik már erősen érezték a háború gazdasági hatását, s csak nehezen tudták fenntartani magukat, — semmi más nem maradt, mint egy feketére égett árnykép a templom gránitfalán. Közvetlenül a bomba robbanási centrumának szomszédságában történt ez, a rombadőlt templom épségben megmaradt néhány gránitkockáján ma is megszemlélhetik az azóta újjáéledt nagy városban járó turisták a különös,

döbbenetes erejű, eTborzasztó árnyképeit

Azóta a japán békemozgalom, a tömegpusztító fegyverek elleni gyűlöletből fakadó megmozdulás milliós méreteket öltött. Sok millióval többen emelik fel tiltakozó szavukat a tömegpusztító atom- és hidrogénfegyver gyártása, raktározása ellen és emelnek szót a békéért, mint ahányan Hirosimában a pusztulás martalékaivá lettek. Egy a sok közül, akik akkor 1945 nyarán életben maradtak — egy egyszerű japán munkás, Hiroshi Kavamoto meséli el a saját szavaival egy nagy világlap hasábjain megjelent riport keretében a pusztulás borzalmait. Szavai döbbenetes erővel hatnak. Most, amikor a Szovjetunió az ENSZ 15. ülésszakán ismét határozottan és követelő erővel terjesztette a világ népei elé az általános és teljes leszerelés — a béke egyetlen járható útja — tervét, s a legutóbbi ENSZ-beli tárgyalások is a nyugati államok taktikázó és halogató lépéseit leplezik le — emlékezzünk a japán munkás szavaira. Kavamoto akkor, 1945-ben, 17 éves volt.

Reggel 8 órakor, minden előzetes készülődés nélkül rendelték pl a szirénák megszólaltatásával a légiriadót. Akkor már elég ritkák voltak Hirosimában a bombatámadások, mindenki úgy gondolta, hogy a háború vége felé jár. Ügy véltük, hogy most sincs különösebb okunk a félelemre. Én, tizenöt társammal együtt egy romeltakarító brigádban dolgoztam, gondtalanul néztünk az ég felé. Néhány amerikai felderítő repülőgépet láttunk. Ekkor az egyik repülőgépből egy kicsinyke pont vált, le, azt hittem, ejtőernyő. S egy másodperccel később minden képzeletet felülmúló detonáció hallatszott...

A légnyomás átdobott az utca túlsó oldalára. S amikor felkeltem, forró hamu beáramlását éreztem az utcába. Az orromba az égett bús szaga tódult. A víz, amelyet első rémületem elmúlta után meg akartam inni, egészen átforrósodott. A város égett. — Velem együtt, hozzám hasonló, de összeégett, emberformájú szörnyek rohantak kifelé a városból. Arcukat nem tudtam felismerni. Mások összetört tagokkal feküdtek a feketére égett földön. Egy gyermek futott felém vérző és összeégett kezecskékkel. Megrendítő módon siránkozott. Még most, tizenöt évvel a szerencsétlenség után is hallom jajszavait. Holttestek feküdtek mindenfelé és holttesteket sodort az elpusztult vízvezetékből kiömlő víz.

Nem sokkal ezután ráakadtam néhány, velem együtt dolgozó barátomra. Egy félig összeégett asszonyi testről elvonszoltuk a még élő kisgyermeket. Ez volt az első mentő munkálatunk. A bébi erősen sírt, úgy láttuk, az anyja teste mentette meg a robbanás ártalmaitól.

Zsebemből előszedtem kézitükrömet és belepillantottam. — Arcom egyetlen hatalmas égési seb. Bőröm megpörkölődött.

Láthatok-e még egyetlen olyan embert ebben a városban, amelyik nincs megsebesülve? — döbbentem rá. Ki fogja az öszösszeégett holttesteket összeszedni?

Amint később megtudtam, a hirosimai orvosok legnagyobb része a robbanás áldozata lett. A kórházak 2400 ápolónője közül 1600 maradt életben. A 45 kórházból, amely a városban működött, egyébként mindössze három állott, az is a távoli külvárosokban. A város 90 százaléka hamu és összeégett romok között hevert.

Eddig Hiroshi Kavamoto megrendítő vallomása. Mindazok, akik akár egy szemernyit is bíznak abban, hogy a nyugati államok által felhozott ellenérvek az általános és teljes leszerelés megvalósítása ellen, az ésszerűség leghalványabb jeleivel is rendelkeznek, gondolkodjanak el Kavamoto vallomásán: lehet-e bármiféle ellenvetést tenni az ellen, hogy ne kezdjenek hozzá azonnal a megfontolt és minden irányú tárgyalásokhoz, melyeknek eredményeképpen megvalósul a Szovjetumióáltal javasolt általános és teljes leszerelés, rákerül a sor a hagyományos fegyverek, a tömegpusztító új fegyverek, az atom- és hidrogénbomba-készletek megsemmisítésére!?

NAPTAR

1960. november 29, kedd. Névnap: Noé.

Napkelte: 7 óra 8 perc. Napnyugta: 15 óra 57 perc. *

— Ötszáz vagon burgonyát

vásárolt fel a termelőszövetkezetektől és állami gazdaságoktól a Megyei Értékesítő Központ. A tárolás folyamatban van: eddig 220 vagon burgonya került a tárolóhelyekre.

t n tjn aptát

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1880. novemberében született Alekszandr Biok orosz költő. Munkásságának első szakaszában a polgári-dekadens jellegű szimbolista irányzat képviselője (Versek a gyönyörű hegyről — 1901). Az 1905-ös forradalom után egyre inkább a realizmushoz közeledett (Hóálarc — 1906), Kulikovái síkon c. hazafias verseivel. Legszebb költeményeivel, a Tizenkettő című versciklusával az Októberi Forradalmat üdvözölte.

— A tanácsoknak a vállalatgazdálkodásban és a költségvetési többletbevételekben való érdekeltségéről közöl kormányhatározatot a Magyar Közlöny november 24-i száma.

— Szabadszálláson egész estét betöltő műsorral szerepelt a Bartók Béla és a helyi énekkar Lőrincz Béla, illetve Vécsei Jenő karnagy vezényletével. A műsort szovjet és magyar népdalokból, mozgalmi dalokból és kórusművekből állították össze.

Mauritánia független

Hétfőn kiáltották ki Mauritánia függetlenségét. A függetlenségi ünnepségekre megérkezett Debré francia miniszterelnök is.

Mauritánia Izlam Köztársaság Nyugat-Afrikában. az Atlantióceán partján fekszik. Területe 1 085 000 négyzetkilométer, lakosainak száma meghaladja a 600 ezer főt.

Mauritánia területén a XV. században jelentek meg először az európaiak, portugál rabszolgakereskedők. Egy partmenti szigeten erődöt építettek, és innen hajtották végre portyázásaikat, amelyeken rabszolgákra vadásztak. Később a rabszolgakereskedelemről áttértek a gumiarábikum-kereskedelemre. 1902-től 1914-ig francia csapatok szállták meg Mauritániát. A bennszülöttek heves harcokat folytattak a megszállók ellen. A betolakodóknak csupán 1908-ban 125 ütközetet kellett megvívniuk a helyi törzsekkel. Az ország 1920-ban francia gyarmattá vált, majd Francia Nyugat-Afrika része lett. 1958. november 28-án a francia közösség tagállamává nyilvánították, és a helyi törvényhozó ülés határozata értelmében felvette a Mauritánia Izlam Köztársaság nevet.

Mauritánia őslakói a berberek, akiket a francia szakirodalom mór elnevezéssel illet. A

lakosság fő foglalkozása az állattenyésztés, ezenkívül gumiarábikum gyűjtésével is foglalkoznak. Földművelés csak a partvidékeken és az oázisokon folytatható. Az országnak gazdag vasérc készletei vannak. Sőt, amerikai becslések szerint, itt található a világ leggazdagabb vasérclelőhelye. Mauritániában sok a réz is, és az évek óta folyó olajkutatás szintén nagy készleteket tárt fel. Külföldi érdekeltségek nagy összegeket ruháznak be, hogy az ásványi kincseket kiaknázhassák. Marokkó saját területének tekinti Mauritániát, és ezért kérte is az ENSZ-től, hogy ne adják meg a függetlenséget Mauritániának. Franciaország a független Mauritánia híve, ennek azonban csak az a magyarázata, hogy a franciabarát kormány segítségével a francia gyarmatosítók így sokkal inkább befolyásuk alatt tudiák tartani az országot és ki tudják sajátítani kincseit. Mauritánia legnagyobb pártja, a franciabarát Átesoportosítási Párt, mely megszerezte a törvényhozó gyűlés valamennyi mandátumát. A kormány tagjai valamennyien ebből a pártból kerültek ki.

Moszkvába utazott a kambodzsai államfő

Hétfőn érkezett Moszkvába Norodom Szihanuk kambodzsai államfő és kísérete. Prágában vasárnap aláírták a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Kambodzsai Királyság barátsági és együttműködési egyezményét, valamint a két ország

kulturális együttműködéséről szóló megállapodást.

Novotny elnök az egyezmények aláírása után magas állami kitüntetéseket nyújtott át Norodom Szihanuk elnöknek és a kíséretében levő államférfiaknak.

Johnson visszaérkezett Washingtonba

Washington. Hazaérkezett Johnson, az Egyesült Államok nemrég megválasztott alelnöke, aki Párizsban részt vett a NATO-országok parlamenti képviselőinek értekezletén, majd tanácskozást folytatott De Gaulle elnökkel' és a hét végén Londonban Macmillan miniszterelnökkel.

Johnson megérkezése után felkereste Kennedy szenátort,

az Egyesült Államok újonnan megválasztott elnökét és beszámolt egyhetes nyugat-európai útja tapasztalatairól. Kennedy szenátor vasárnap megbeszélést folytatott öccsével, Robert Kennedyvel, aki az új elnök választási kampányának fő szervezője volt. Jelentések szerint a két Kennedy megbeszélésének középpontjában az új elnökre háruló feladatok állottak.

Bonn bízik Kennedyben

Bonn. Brentano nyugatnémet külügyminiszter újságírók előtt beszédet mondott. Kijelentette, hogy Nyugat-Németország bizalommal viseltetik az Egyesült Államok nemrég megválasztott elnöke, Kennedy iránt. A továbbiakban közölte, hogy folytatódnak majd az amerikai kormánnyal kezdett pénzügyi és

gazdasági tárgyalások.

Az eddigi megbeszélések kudarcáról szólva a bonni külügyminiszter megjegyezte: Ha Nyugat-Németország hozzájárult volna a területén állomásozó amerikai csapatok ellátásának költségeihez, ez a megszállás háború utáni időszakára emlékeztetett volna.

—» Cjabb lottószerencse. A

48. játékhét szelvényei között két négytalálatos Bács megyei lottószelvényt találtak. A boldog nyertesek egyike Faragó Erzsébet jászszentlászlói lakos már jelentkezett. Több mint 100 ezer forintot kap kézhez.

— Szervezett üdültetésben

ebben az évben több mint 13

ezer mezőgazdasági dolgozó

vett részt hazánkban. A

MEDOSZ saját üdülőjében ezer, a Szakszervezetek Országos Tanácsa üdülőiben pedig 1200 falusi gyerek pihent a nyáron.

— Az Erzsébet és Katalin

névnapokra közel 1600 szál szekfűt és 800 csomó ibolyát vásároltak a kecskeméti Boldogulás Tsz Rákóczi úti virágboltjában.. Ezenkívül többszáz szál rózsa is gazdára talált.

— Autóbusz-várótermet építenek Kisszálláson a megyei tanács támogatásával. A Kiskunhalasi Községgazdálkodási Vállalat dolgozói már munkához fogtak, hogy a várótermet az év végére átadhassák rendeltetésének — jelenti községi tudósítónk.

— Több női bírót! Egy osztrák szociáldemokrata képviselőnő parlamenti felszólalásában megállapította, hogy Ausztriában mindössze hét női bíró működik és csupán egy női államügyész. A képviselőnő több női bíró kinevezését követelte, elsősorban szekszuális bűnügyek, apasági keresetek és hasonló jogesetek tárgyalására.

— Lottó-sorsolást tartanak december 9-én a soltvadkerti művelődési házban. Előtte a községi zenekar és balettánccal szereplő gyermekek szórakoztatják a jelenlevőket.

— Börtönnel sújtották. Kriszta György egyik alkalommal betért a kecskeméti református temetőbe, ahol egy sírt gondozó, idős asszony retiküljéből 100 forintot lopott ki. A tolvajt a kecskeméti, járásbíróság két hónapi börtönre ítélte.

— Örömmel helyesbítünk. Lapunk szombati számában hírt adtunk arról, hogy a Bács-Kiskun megyei Kéményseprő és Cserépkályhaépítő Vállalat 200 kéményt tisztított ki megyénkben. Közlésünk sajnálatos félreértésen alapult. A helyesbítésnek azonban örömmel teszünk eleget, hiszen a 200 helyetti 200 ezer kéménytisztítás (!!!) a kéményseprők szorgalmas munkájának eredménye.

— Köszönetünket fejezzük

mindazoknak a barátoknak, ismerősöknek és rokonoknak, kik szeretett halottunk, id. Kéri József folyó hó 24-i temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek. A gyászoló család. 4443

Kecskeméti anyakönyvi hírek

HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Kúti Károly és Körös Mária, Kosa Rókus és Kiss Irén, Kiss Ferenc és Marozsi Katalin, Szabó István és Pintér Ilona, Dékány Mihály és Lengyel Ilona, Kiss István és Mészáros Zsuzsanna, Kovács János és Pászor Ilona, Oláh Gyula és Fülöp Emesztina, Bognár Benjámin és Hajagos Rozália, Tabacsár József és Detári Sára, Barna Mihály és Szabó Etelka, Kocsis Sándor és Bodor-Kiss Erzsébet, Meggyes Ferenc és Bagi Erzsébet, Ladányi Mihály és Kolozsvári Mária, Kiss István és Erdőéi Margit, Kovács István és Nagy Veronika, Benkö Bálint és Kovács Anna.

MEGHALTAK: Báksa Menyhértné Virág Mária 86 éves. Szabó Mihály 72 éves. Nagy Sándor 58 éves és Cser na Ilona 90 éves korában.