Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-19 / 273. szám
I960. november 19, szombat «. oldal A zöldségtermesztés gépesítéséről JHiírt nem. termeiztenek több zSldxtqfUél állami qazdxuáqaink ? A korszerű táplálkozásban igen nagy szerepet játszanak a zöldségféléik. Ezért fontos, hogy minél nagyobb tömegben és olcsóbban kerüljenek piacra. Ezt a nagyüzemi zöldségtermesztés megvalósításával tudjuk elősegíteni. Ha sorba vesszük jelenlegi gépeinket, amelyek elősegítik a zöldségtermesztés üzemi költségeinek csökkentését, megállapíthatjuk, hogy értünk el előrehaladást már eddig is. Többször írtunk a palán tázó gépekről. Egy ilyen gép napi teljesítménye három-négy hold. Megyénkben 68 palántázó gép van és jövőre még 40 érkezik. A gépek elosztásánál az idén voltak hibák, éppen ezért a következő évijén nagyobb körültekintésre lesz szükség A megyei tanács mezőgazdasági osztálya még a télen számba veszi azokat a termelőszövetkezeteket, amelyek jövőre nagyobb területen kívánnak zöldségkertészetet létesíteni és elsősorban ezeknek juttatja a gépeket. Figyelemre méltóak azok a próbálkozások, amelyek a betakarítás és a szedés gépi megoldását célozzák. Ilyen a zöldborsószedő kombájn, a paprika- és a paradicsomszedés meggyorsítására készült különböző félautomata szerkezetek. Az állami gazdaságok gépműhelye több ilyen gép gyártását tervezi. Bevált a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet gazdaságában a Maulwurffal vontatott szállító targonca. Tapasztalatcserén már népszerűsítették hasznosságát és jövőre két termelőszövetkezetben tervezik alkalmazná; A Kertészeti Kutató Intézet és a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet több éves kísérletei bizonyítják, hogy üzemi méretekben az ikersoros művelés mind a paradicsomnál, mind a paprikánál jól bevált, mert lehetővé teszi egész éven át a gépi talajművelést, olcsóbbá válik a növényvédelem és a szedés, ezenkívül a növények számára is kedvező mikroklímát biztosít A jelenleg használatban levő palántázó gépek ikersoros művelésre csak átalakítással használhatók. Ezért szükséges, hogy gépállomásaink és termelőszövetkezeteink a birtokukban levő gépeket a télen ikersoros művelésre alkalmassá tegyék. Növelni lehet a zöldségtermesztés gépesítését a Maulwurf alkalmazásával. Ez az úgynevezett eszközhordozó kerti traktor 100 hold nagyüzemi zöldséges összes talaj, valamint növényvédelmi munkáját képes elvégezni A Kísérleti Intézet adatai szerint egy hold konzervipari paradicsom megművelése gépesítés nélkül 97 munkanapot, gépesítéssel csupán 65 munkanapot vesz Igénybe. Az exportcélra termelt paradicsomnál az arány 120 és 85 munkanap. A zöldségtermesztés gépesítésére s általában a nagyüzemi zöldségtermesztés megvalósítására nagy lehetőségük lenne állami gazdaságainknak. Mégis aránylag kis területen Asszonyok dicsérete termesztettek eddig is zöldséget és a jövő évi tervelőirányzatukban sem tapasztalható nagyobb arányú felfutás. Több állami gazdaságunk még üzemi konyhájának ellátását is központi készletből fedezi. Az 1961. évi előirányzat szerint a spárga, az új burgonya és a dinnye leszámításával annyi területen sem termelnek megyénk állami gazdaságai zöldséget, mint amennyin a tiszakécskei Szabadság Termelőszövetkezet az idén egymaga termelt. Megyénk több állami gazdaságában nagyobb arányú nagyüzemi zöldségtermesztésre volna lehetőség. Helyes lenne, ha az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatósága számba venné a lehetőségeket és megbeszélné néhány állami gazdasággal, miképp lehetne megvalósítani a nagyüzemi zöldségtermesztést. K. S. A megye termelőszövetkezeteiben 17 ezer asszony, az össztagságnak 32 százaléka dolgozik, Nem egy szövetkezetben úgy emlegetik őket, mint akiktől szorgalmat, kitartást, lelkesedést illetően a férfiak is tanulhatnak. A jól jövedelmező kertészet és baromfitenyésztés fellendítése nekik köszönhető. tavasszal a primőrárukból ők adták az első pénzt a közös gazdaság és a család kasszájába. A közös munkában való részvétel mellett gyermeket nevelnek, háztáji gazdaságot látnak el s szép számmal vesznek részt a szociális bizottságok munkájában, törődve a tsz Idős tagjainak gondjaival. Sülemáty. — eytp mázia búzából A kecskeméti Aranykalász Termelőszövetkezetben a tavasszal „tört meg a jég”, akkor kapcsolódtak be az asszonyok a közös munkába. Az a néhány derék, dolgos feleség, aki az egyéni kis gazdaságban is együtt dolgozott férjével, — látta, hogy kevés a férfiak ereje a sok cukorrépához, paradicsomhoz. Márciusban ki-ki erejéhez mérten munkát vállalt. Gubacslné családjával együtt 6 hold paradicsomot művelt meg, Tánczos Pálné apró gyerek mellett 2 hold kukoricát vállalt, — megszégyenítve azt a családot, ahol négy erőteljes asszony dajkál egyetlen csecsemőt s a közös munkából erre az egy gyerekre való hivatkozással vonja ki magát. Az Aranykalász Tsz asszonyai egy hónappal ezelőtt megalakították a nőtanácsot. Megszervezték a tanulást: van közöttük; aki pótlólag most végzi az általános iskola felsőbb osztályait. Zsemberi Lászlóné pedagógus irányitásával megindítják a szabás-varrás tanfolyamot. Most az egyik vasárnap megrendezik a tsz-ben a „nyugdíjasok napját” az idős dolgozók részére. A vezetőségtől kapott egy mázsa búzát megőrletik, finom süteményt s egyéb jókat készítenek az ünnepségre. „Hiányzott a közösség, ha egy nap nem láttam...” Tóth Istvánná nem egészen egy éve tagja a tiszakécskei Búzakalász Tsz-nek. Ez az aszszony 4 gyermek nevelése mellett munkacsapatvezetőként dolgozik, s már eddig 250 munkaegysége van. l— Eleinte bizony féltem, hogy nem lesz jó egyetértés anynyiunk között. Később már hiányzott a közösség, ha egy nap otthon maradtam, annyira megszerettem a társakat, s a velük közös munkát — vallja. Az asszonyok itt is a nőtanácsba tömörültek. Hárman közülük most baromfitenyésztési tanfolyamon tanulnak, s tavaszra öntözéses kertészetet művelnek majd. A nőtanács együtt dolgozik a KISZ-szel, a fiatalokkal közösen hamarosan bált rendeznek. Az öreg kovács TÖBB MINT fél évszázada formálja, veri a patkót a 77 esztendős Ballabás Sándor bácsi, Ágasegyháza kovácsa. Az „hamis”, de — ami nem lát* ható ■— az orreimpájára csavart „pipával” kénytelen tűrni a vasalást. Különben Sándor idős mester egyike azoknak, akik a szétszórt tanyaházakból álló település központosításán fáradoztak. Legénykorában a huszároknál mint „kurschmied” (gyógykovács) szolgált, s hogy jól sajátította el a szakmáját, bizonyítják a lótartó gazdák, akik nem emlékeznek rá, hogy megnyilalta volna paripájuk lábát. Az azonban nemrégiben előfordult, hogy a megvadult állat feldöntötte az öreget. Nyomta is miatta a betegágyat, de azért nem lett hűtlen a kalapácshoz. A KÉPÜNKÖN látható ló is bácsi fia is kovács, s bár szin-i tén mestere a szakmának, nem szégyelli, ha édesapja és tani-1 tója mellett néha-néha csupán az asszisztens szerepe jut neki. EGYÉBKÉNT Ballabás bácsinak ebben a hónapban lesz az aranylakodalma, amely alkalommal nagyon hosszú életet kívánunk neki. Vagy hogy néhány év múlva eltűnnek a faluból a lovak? Egészen biztos. Egyéb kovácsmunka azonban bőven akad mindig, s ahhoz szükség lesz az öreg mester kezére, kimeríthetetlen tapasztalatára. Pásztor Zoltán felvétele. A „mikszi pikli*6 és a többi savanyúság TAVALY a felsőbb szervek felhívással fordultak az ország kísérleti gazdaságaihoz, hogy működjenek közre a Mixed Pickles nevű savanyúság elkészítésében. A mosonmagyaróvári kísérleti gazdaság ugyanis Angliából megrendelést kapott a »mikszi pikli« nagyobb mennyiségben való szállítására, ennek azonban csak úgy tudott eleget tenni, ha a társgazdaságok segítik. A Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kecskeméti gazdasága is vállalta a tizenkét fajta zöldségféléből (a többi között zöldbabból, borsóból, uborkából, gombából, éretlen kukoricából) álló komplett savanyúság »gyártását«, s másfél vagonnal növelte az exportált mennyiséget. Ugyanekkor kiderült, hogy a gazdaságnak nem nyújtott hasznot a rengeteg babramunkát igénylő »mikszi pikli«, s ezért ebben az évben elálltak a készítésétől. EGY ÖTLET születéséhez, s annak megvalósításához azonban mégis jó volt a vállalkozás. Rájöttek, hogy a magyar háziasszonyok által keresett — jóval kevesebb munkát szükségeié — közismert savanyúságféléket is előállíthatják. S a gazdaság vezetősége megállapodott a kecskeméti Fűszer- és Édességkereskedelmi Vállalattal, hogy számára mintegy 5—6 vagon savanyúságot készíttet A kisüzemben 15 asszony, s egyre jobban szaporodó gépek munkájával már hetek óta savanyítják az uborkát, paprikát, a káposztával töltött paprikát is, s a vegyes zöldségféléket. Nemcsak a kecskeméti élelmiszerüzleteket látják el savanyúsággal, hanem körülbelül ugyanannyi mennyiségeit a fővárosban is árusítanak. AZ ÜZEM haszna így meglehetősen sokrétű. Munkát ad az asszonyoknak, a zölden maradt — s eddig mindig alászántott — paradicsomot feldolgozhatják benne, közszükségletet elégít ki, megfelelő bevételhez juttatja a gazdaságot, s mindezeket együttvéve — közvetve és közvetlenül — népgazdasági érdekeket szolgál T. I. Egyre kisebb a világ 1820-ban egy vitorláshajó 65 nap alat kelt át az Atlantióceánon. Alig 20 évvel később gőzhajóval már 15 nap alatt tették meg ezt az utat. 1935 körül a modem óceánjáró hajók 120—150 óra alatt győzték le ezt a távolságot, vagyis nem egészen egy hét alatt tették meg az utat Amerika és Európa között. Az Atlanti-óceánon átrepülő első »Clipper« 24 óra alatt ért Amerikából Európába. Hét évvel ezelőtt a B-47 gépekkel 5 órára csökkent a távolság. Amerikai mérnökök számítása szerint 1970-re már olyan repülőgépeket készítenek majd, amelyek a hang terjedési sebességének háromszorosával haladnak, vagyis óránként 3600 kilométert tesznek meg. — Soha. Pedig nekünk nem lett volna nehéz, ötvenhatban.! Meg most sem volna az. De! nem kívánkozunk el innen se-j hova. Noha az asszony odaátról, Horgosról való, én meg; szabadkai születésű vagyok. Az ellenforradalom után mondta is a járőrparancsnok: Nem hit-! tem, tata, hogy maga itt marad.: Voltak, akik megpróbálták.! Molnár Miklós családostól át-! ment, s mit ért vele? Éjjeliőr, '• a felesége meg gyárban dolgo-; zik. Ezért kár volt meglépniük,; itthagyni a tizennyolc hold föld- j jüket, a hazát. ; A hazát. . í Itt érzi az ember különösen! a szó igazi értelmét. Ahonnan néhány lépésre véget ér a haza földje. S a kicsi háztól északra szebbnek látom a mezőt, az erdőt, az eget, mindent. A házikótól, amely a hazám' ” szeretetével foglalkozó gondolataim végén azóta is úgy < ágál az emlékezetemben, mint j egy nagy felkiáltójel. j Tarján István * vés invitálással tessékelnek bennünket az asztalhoz. Hát hogyan is élnek Mészárosék itt a végen, ahol a szomszédolás céljából jókorát kell kutyagolni? A szikár férfi szavából megelégedés csendül ki, szeméből, arcáról sugárzik a derű. — Nem panaszkodhatunk — magyarázza. — A Szegedi Állami Halgazdaság itteni üzemegységének vagyok az alkalmazottja, havonta ezerötven forint a keresetem. A lányaim is hol az erdészetnél, hol. meg a halgazdaságnál dolgoznak. A fiam technikumban tanul, Budapesten. Van négy és fél hold rossz kis földem is, azon az asszony gazdálkodik, no, meg mi mindannyian a szabad időnkben. A kérdés itt, fél kődobásnyira a határtól, önként kívánkozik: „Soha nem gondolt arra, hogy disszidáljon?” ként most nincs drótakadály, aknamező, itt-ott egy-két őrtorony figyelmeztet csak rá: hazánk határán tartózkodunk. e íme, néhány tíz méterre ** tőlünk magános házikó fehérük, közvetlenül a határ mentén tehát ember is él. Az apró lak udvarán takaros rend; miniatűr karámban borjú álldogál mélán, s a házikó végén szépen gondozott kertben tavaszt, nyarat idézőn díszlenek az őszi virágok. Belépünk a házba, melynek ajtaján alumínium névtábla árulja el a tulajdonos kilétét. Hadd tudja meg bárki, hogy Mészáros János lakik itt. Kissé mosolyra fakasztó ez a bérházakban szokásos „közlékenység”, de nyíltságra vall, s ez imponáló. A család — apa, anya, s három leányük — a vasárnapi ebédet fogyasztja éppen. Szí-Odaátról őzike néz felénk hosszan, szelíden, s nem látni, de tudjuk: valahonnan távcsővel figyelnek bennünket, hogy nincs-e határsértő szándékunk. Nincsen. Engem a kíváncsiság hozott ide, Szeverényi Mártont, a kelebiai erdészet vezetőjét pedig a kérésem, hogy kalauzoljon ezen a tájon. Különös érzéssel állunk a nyomsávtól néhány méterrel idébb, a halastó gátján, amelyen keskeny csatornában zubogva folyik a viz a határon túlra. Csend van körülöttünk, szinte nyomasztó csendesség, meglehetősen ünnepélyes is, hiszen két ország területe pároló zik a lábainknál. Mindkét oldalról, a széles „senkiföldje” kanyargó vonulatának szegélyétől mintha tisztelegnének ennek a kézfogásnak az erdő fái. Igen, a földnek, a víznek, az erdőknek nincsenek ellentéteik, 8 hogy nekünk, embereknek még vannak, köztudomású. De az is, hogy ezek a különbözőségek nem örökérvényűek, tisztázódnak majd. S akkor ez a határ jelkép lesz csupán. Egyéb
