Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-18 / 272. szám

6. oldal 1960. november 18, péntek xwg-Tim-miinnranirTioi íi#"!­_H5BL Mit ■ /mW-'™?-]!»» fflKM'pir 4i)|«V xBitfp MOíaDiiiasr­7ftmnuj--vjjUiity ~irrtrra------Afilllfflif/ ASiUt HJT~ Még az idén 60 holdon ültetnek almafákat a Helvéciái Állami Gazdaság ágasegyházi üzemegységében. Balogh Imréné és Dómján József mérnöki pontossággal kijelöli a csemeték helyét. Az iskolás gyermekek kíváncsian várják a tanácstól ajándékba kapott televíziós készülék képernyőjén nemsokára látható előadást. dós Horthy-reakció uralma is számlálatlan dobta fel a kínt, keservet az emlékezés kútjából. Nem árt, ha a villany fényé­nél néhányat mi is megemlí­tünk. Babér helyett megalázó alamizsna A Platter, Fleischmann, Héj- jas, Francia-Kiss birtokok ural­ták a falu határát, ezeken nap- számoskodott a lakosság zöme. A függetlenségre való törek­vés emberfeletti küzdelemre sarkalta az ágasiakat Szájuk­tól vonták meg a falatot, hogy néhány hold homokbuckás te­rületet megvásárolhassanak. Csak úgy tudtak azonban így is megélni, hogy hajnaltól késő estig napszámba jártak az úri birtokokra, éjszakánként pedig viharlámpák fényénél birkóztak apró parcelláikon a vándorló homokkal. Hősöknek dukáló elismerés fiárt volna nekik ezért, ehelyett tében öten tüdővészben haltak meg.” A következő esztendőben huszonhatszor kondult meg Ágasegyházán a temetést jelző harang. Az úri Magyarország­nak az ágasegyházi nincstelen, vagy törpebirtokos kisparaszt a munkáján kívül csak arra volt jó, hogy „hősi” halált haljon érte, mint 1942 őszén Nagy Pál is, akinek az édesapja az első világháború valamelyik front­ján esett el. Oly nagy volt a nyomor a faluban, hogy hire még Nógrád megyébe is elju­tott, s az egyik ottani elemi is­kola kisdiákjai 2 pengő 90 fillér segélyt küldtek, amely összeget aztán Károlyi Bernát házfőnök úr 1 pengő 10 fillérrel kiegészített. „Az aratás megkezdődött — áll a naplóban 1941-ről keltezve — és a lakosság súlyos kenyér­gonddal küzd.” Ez volt a múlt: robot, tüdő­vész, megalázó morzsákat je­lentő alamizsna jutott részül az ágasegyháziaknak. Felnyílnak a fejlődést gátló sorompók Hazánk felszabadulása fel­nyitotta a fejlődést gátló sorom­pókat itt is. Különösen több mint egy évtizede gyorsult meg az előrelépés üteme, amióta Kecskemét „kölökfaluját” ön­álló községgé avatták. A település lakóiban rengeteg energia, erő szabadult fel ah­hoz, hogy helységükben minél virágzóbb életet teremtsenek. A különböző posztokra olyan vezetők kerültek, akik a köz­ség erejét megfelelő irányba te­relték. S az általános fejlődés szolgálatában híven, példamu­tatóan részt vesznek a pedagó­gusok is. A község párttitkárát, a mun­kásmozgalom veterán harcosát, Jávorcsik Ferenc elvtársat a Nagy Októberi Szocialista For­radalom idei évfordulóján a zocialista Munkáért érdem­éremmel tüntette ki az Elnöki Tanács a parlamentben. A községi tanács v. b. elnöke, valamint titkára, Ugi Rácz László, illetve Balogh István elvtárs is, bár nem idevalósi Más községekből is eljönnek a földművesszövetkezet kisüzemének termékeiért. Három nagyüzemi gazdaság, egy ipari kisüzem, s rengeteg egyéni parcella Hízott sertésből például az egész évre tervezett 455 darab­ból még csak 66-ot, 85 vágó­marhából 36-ot, 70 mázsa ba­romfinak pedig csupán a tized- részét voltak képesek átadni a földművesszövetkezetnek Ágas­egyháza egyéni gazdái. Nincs messze az idő, hogy rá­jöjjenek: a nagyüzemi gazdál­kodás útján növelhetik , az eddigi fejlődés ütemét. A földművesszövetkezet tu­lajdonában ipari kisüzem is mű­ködik a községben. Nádpallót és cementárut (kerítésoszlopo­kat, kútgyűrűkpt) készítenek így — ég és föld között — dol­goztak a DÄV emberei Ágas- Cgybáza határában a villany- vezeték szerelésén. óvodát hoznak létre, s már terv­be vették azt is, hogy — mivel a mostani kicsinek bizonyul — új kultúrházat is felépítenek majd. Kiművelt emberfők pedig könnyebben megértik, hogy mi a hasznot hajtóbb a gazdálkodás­ban is. Szöveg: Tarján István Kép: Pásztor Zoltán Baintner Károly: Gazdasági állatok takarmányozása, II. kötet A szerző ebben a kötetben a takarmányok helyes ' betakarí­tásával, tárolásával, az egyes takarmányféleségek tulajdon­ságainak megismertetésével fog­lalkozik. Ezek a fejezetek na­gyon elősegítik az állattenyész­tők ismeretanyagának bővíté­sét. A kpnyv segít a gyakorlat mindennapi gondjainak helyes megoldásában. Többek között felvilágosítást ad arra vonatko­zóan, hogyan lehet e takarmá­nyokban levő táplálóértéket megóvni, állataink hasznára fordítani. A könyv közli miképp szün­tethetjük meg a gépesítés ré­vén a takarmányok behordásá- nál a munkatorlódásokat, ho­gyan lehet egyes takarmányok káros hatását megszüntetni és így tovább. Egy szóval olyan kérdésekre ad választ, amelyek rendkívül befolyásolják takar­mánygazdálkodásunkat. és ha megtaláljuk a helyes megoldást, sokmilliós értéket menthetünk meg a népgazdaságnak. Csu­pán a helyes takarmánykonzer­válás általános megvalósításá­val, a betakarítási veszteségek csökkentésével és okszerű ta­karmányozással igen sok gaz­daságban azonos nagyságú te­rületekről másfél-kétszerannyi állati terméket lehetne előállí­tani. benne, s termékei iránt még a távolabbi községekben is nagy a kereslet. Egyfelől tehát a termelés gyorsütemű fejlődése, másrészt az egy helyben topogás, a fele­másság jellemzi Ágasegyháza gazdasági és társadalmi arcula­tát. A magasabb szinten történő kiegyenlítődés szükségszerűsé­gének a felismeréséhez nagy se­gítséget nyújt a kulturális élet örvendetes gazdagsága. Még 1955-ben az egykori gazdakör épületét művelődési otthonná alakították át, s benne vasár­naponként kétszer mozielőadást tartanak. A Hazafias Népfront énekkart, a KISZ-szervezet szín­játszó csoportot, a nőtanács szabás-varrás és papucsszövö tanfolyamot szervezett, s ezen­kívül a pedagógusok, valamint a község vezetői számos isme­retterjesztő előadáson művelik Ágasegyháza népét. Alighogy a községbe bevezették a villanyt, a tanács televíziós készülékkel ajándékozta meg a művelődési otthont. A kulturálódás igénye oly nagy az ágasegyháziak körében, hogy jövőre részben társadalmi mun­kával, másrészt községfejlesz­tési adóból iskolafürdőt építe­nek, majd napközi otthonos tel. A tagság nem bánta meg a „házasságot”, mert úgy hírlik, hogy 50 forintot osztanak majd egy-egy munkaegységre. A szocialista szektoron kívül rengeteg még a kisparaszti gazdaság is Ágasegyházán. Többségük (246) egy—öt hold földterülettel rendelkezik; 173 az egyholdas, 109 az öt—tízhol­das gazdaságok, 621 a bérlők, egyikük sem (Kecskemétről vo­naton járnak Ágasegyházára), szívvel-lélekkel, s egyre szapo­rodó eredménnyel intézik a község ügyeit. A kulturális élet irányításában, fejlesztésében el­évülhetetlenek az érdemei Mo­hácsi Ferenc iskola-igazgatónak. Ha társadalmi munkáról van szó, a Hazafias Népfront, a KISZ, a nőtanács tagjai, s az önkéntes tűzoltók szinte ver­sengve tesznek, s hajtanak vég­re különböző vállalásokat. Mindettől nem marad el álla­munk támogatása sem. E réven 1952-ben tanácsháza, orvosi la­kás és rendelő, szülésznői lakás épült a községben, hosszúlejá­ratú kölcsön nyújtásával pedig lehetővé vált, hogy Ágasegy­háza önállósítása után egy-két évre huszonhármán egy-kétszo- bás (nem egy helyütt fürdőszo­bás) házat építsenek maguknak az izsáki műút melletti köz­pontban. Több mint félszázra rúg már az új házak száma. Az is az állam gondoskodásá­nak köszönhető, hogy naponta ötször autóbuszon, háromszor pedig vonaton utazhatnak az ágasegyháziak Kecskemétre, vagy az ellenkező irányba eső falvakba. A tíz kilométerre levő fővezetékről a villany bevezeté­se nemkülönben. Az állam és a község lakossága együttműkö­désének jellemzésére is példa a villamosítás, minthogy az 1 millió 400 ezer forint szerelési költségnek a felét a községfej­lesztési adóból fedezték. s 150 a kétlaki munkások száma. Ez a birtokmegoszlás egyre inkább akadályozza a haladást. Sipos Gizi néni tanítónő nap­lójának tanúsága szerint: „1939- ben a hiányos táplálkozás, a rossz lakásviszonyok következ­November 5-én az alkonyba hajló délutánon önfeledt ujjon- gással tódultak az utcára Ágas­egyháza kisdiákjai. Keresetlen szavakat kiáltoztak, de akadt közöttük olyan is nem egy, aki szólni sem tudott, csak bámul­ta a szürkület tömörségét át­verő fénysugarakat. A község­ben néhány perccel előbb gyul­ladt ki ugyanis először — a villany. Az idősebbeknek is könnyet csalt szemébe a látvány, de az emlékezés is. Ki eddig, ki addig gondolt vissza a múltra, amikor a település éppenúgy a sötét­ség faluja volt, akár a többi e hazában. A történelemben jártasak sze­me előtt lepergett a tatár-, majd a törökdúlás, mert évszá­zadokkal ezelőtt lakott hely volt már itt, ahol a mindennapi falatért való küzdelemnek szen­vedés volt az ára, félelem a bére. De nem kellett az ősök életét idézniök, a másfél évtizeddel előbbi idők, a huszonöteszten­A község dolgozó parasztsá­gának egy része a Helvéciái és az Izsáki Állami Gazdaság itteni üzemegységében keresi meg a kenyerét. Többen hétszáz holdon már régebben szövetke­zetbe tömörültek, s a közös gaz­daság az idén egyesült a köz­ség határában működő izsáki Mező Imre Termelőszövetkezet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom