Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-18 / 272. szám
I960, november 18, péntek 5. Oldal Egy tss-város oktatási gondjai A KALOCSAI ISKOLÁK pedagógusai a városi tanács példamutató kezdeményezése eredményeképpen az oktatási rendszerünk továbbfejlesztésének tervezetét megvitató megyei aktívaértekezlet előtt már megtárgyalták, kialakították közös véleményüket és javaslataikat abból a célból, hogy egyik ezzel megbízott társuk majd elmondja azt a megyei pedagógus aktívaértekezlet plénuma előtt A vita elhúzódása miatt erre nem került sör. Mivel azonban a birtokunkba került érdekes javaslatok és vélemények mélyen belevilágítanak egy termelőszövetkezeti város művelődési viszonyaiba és több életre való kezdeményezés csíráját rejtik magukban, tájékoztatjuk olvasóinkat a kalocsaiak közös Véleményéről. MINDANNYIAN MÉLYEN átérzik annak a megváltozott helyzetnek a jelentőségét, mely ä mezőgazdaság szocialista átszervezésének jelenlegi szakaszában alakult ki. Abból az elgondolásból indulnak ki, hogy Kalocsa, egy teljesen mezőgazdasági jellegű járáshoz kapcsolódása és a város mezőgazdasági problémáival számolva az oktatásnak az élethez közelebb vitele számára elsősorban az okosan elosztott ipari és mezőgazdasági jellegű politechnikai képzés megerősítésében és kiszélesítésében rejlik. A tanulókat — ezt hasonlóképpen helyesen ismerik fel a kalocsai pedagógusok — a mezőgazdasági temielés alapvető ismereteivel kell ellátni. Ez biztosítaná részben a mezőgazdasági termelés szakmunkás-szükségletét, másrészt lehetőséget nyújtana arra, hogy az általános gimnáziumban végzett fiatalok egy része megfelelő gyakorlat megszerzése után felső fokú mezőgazdasági iskolában folytassa tanulmányait és technikussá váljék. — VÁROSUNK mezőgazdasági technikumát mi is alkalmasnak találjuk arra, hogy felsőfokú mezőgazdasági iskolai szintre emeljük — állapítják meg közösen. Ennek a létjogosultságát az a körülmény is alátámasztja, hogy a tőszomszédságában működik a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet gazdasága, melynek bekapcsolásával a tanulók a gyakorlati munkában, üzemvezetésben, üzemszervezési problémák megoldásában kellő jártasságra és tapasztalatokra tehetnek szert. Ezt az elgondolást tükrözi egyébként a megyei párt-végrehaj főbizottság kezdeményezése is. FELISMERTÉK a kalocsaiak annak a szükségességét is, hogy termelőszövetkezeteik — a járásra Is gondolnak — számviteli szakember-szükségletét valamilyen módon biztosítani kell. Egy közgazdasági szakközépiskola ezt a problémát megoldaná talán nagyobb egység számára is mint egy járás és egy város. VÉLEMÉNYEK hangzottak el arról is, hogy az általános iskolai gyakorlati képzés beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Annál súlyosabb nehézségek mutatkoznak azonban a középiskolákban, ahol a tanulók ipari jellegű politechnikai képzésben részesülnének. Már pedig erre a város jelentékenyebb ipari profilja miatt is szükség volna. A városban található kisüzemek azonban nem igen tudják biztosítani az ipari jellegű gyakorlati képzést méreteiknél fogva sem. Szükségesnek látszik tehát — a kalocsai vélemények szerint — központi tanműhely létesítése. Az üzemi gyakorlatokat pedig valamilyen módon nyáron teljesítenék á tanulók. A tanműhely már tulajdonképpen rendelkezésre is áll, csak alaposan ki kellene bővíteni. IGEN ÉRDEKES javaslat az is, amely a levelező oktatás hatékonyabbá tételét szolgálná. Jelenleg egy-egy levelezői tanfolyam ügyeit egy tanfolyamfelelős, megbízott pedagógus intézi. Ha azonban — a kalocsai javaslat szerint — valóban meg akarjuk javítani a pedagógusok segítőkészségén alapuló támogatását, ösztönzését és tanulmányi segítését a tanulóknak, szükség lenne valamilyen formában évfolyam-felelősöket kijelölni. Ök közvetlenül foglalkoznának a növendékek tanulmányi problémáival, összekötő szerepet töltenének be a növendékeket szolgáltató üzem és az Iskola között. Erre a tanfolyamfelelős jelenleg nem képes, hiszen rengeteg szervezeti jellegű elfoglaltsága van. HANGOT ADNAK a kalocsai nevelők anak a meggyőződésüknek, hogy az oktatási reform megvalósításának egyik alapvető feltétele: nevelőink szilárd materialista világnézettel rendelkezzenek. Az elmúlt 15 esztendő alatt sokat fejlődtek ebben a tekintetben pedagógusaink. De még mindig találni bizonyos visszahúzó erőket a régi társadalom eszmei maradványait, melyek megnehezítik a világnézeti tisztázottság általánossá tételét Ügy érezzük — fejeződik be a kalocsai nevelők nyilatkozata, hogy az országszerte folyó vita eredményeképpen oktatásügyünk valóban szolgálni tudja hazánk szocialista fejlődését. Ennek a nagyszerű munkának mi is részesei kívánunk lenni, segíteni akarjuk szocialista hazánk boldogabb jövőjének kialakítását. Cs. L. >0<>000000<><>0<K>00<H>0< 'Vég nélküli txiia — álla mkiill légen Kosár ragy kontiner? Vállalatunk, a Bajai Ruhaüzem kezdetben vesszőből font kosarakban szállította gyártmányait Későbbiekben rátért a szállítótartályok, az úgynevezett kontinerek alkalmazására. Az új módszer, a kontinerekkel való szállítás olcsóbb, biztonságos, kevésbé munkaigényes, tehát előnyös mind a vállalatnak, mind a népgazdaságnak. A szegedi, pécsi és debreceni KÖVIKÖT Nagykereskedelmi Vállalatok mégis kártérítést követelnek a vállalattól »holtfuvar visszatérítés-« címén. A kalkulátorunk egy negyedéves anyagot feldolgozva kimutatta, hogy a kosaras áruszállítással szemben a holtíuvar súlya a kontiner javára billen. Elég egy példát említeni. Amikor Debrecenbe kosárral szállítottuk az árut, a holtfuvar 43 kilogramm volt. Amikor ugyanezt az árumennyiséget kontinerben szállítottuk, a holtfuvar 18 kilóra csökkent. (A holtfuvar az a súlykülönbség, amelyért a vállalat fuvardíjat fizet, de a fuvar során nem basznál ki. Például, ha egy 300 kilógrammos kontinerben 250 kilogramm árut szállít, ugyanakkor 300 kilogrammért fizeti a fuvardíjat. Ez esetben a holtfuvar 50 kilogramm.) A számításokra kalkulátorunk négy napot fordított. Kötegnyi ügyirat készült, tetemes úti- és egyéb költség merült fel, míg kézenfekvő igazunkat bebizonyíthattuk a budapesti és a megyei döntőbizottságok előtt. Legfrissebb értesüléseink szerint azonban a döntőbizottsági határozat után Szegeden is folytatódik majd a vita, amelynek kimenetele a fenti tények ismeretében nem kétséges. Vajon kinek az érdekét szolgálja ez a bürokratikus huzavona? Ajánlatos lenne, hogy illetékes felsőbb szerveink intézkedésekkel elejét vennék az ilyen pénzt és időt pocsékló vitáknak. Nem hinném, hogy akkor is így húznák, nyújtanák ezt a vitát a velünk szemben állók, ha az összes költségeket a saját zsebükből kellene kifizetni. Tan Sándor üzemi tudósító XV. — Egyre megy — fordul hozzá az öregasszony. — Aki Istent keresi, biztosan megtalálja . Mindegy, hogy hol és hogyan. A technikus vállat von. A tekercs forog: — Mit mondott nektek a Madonna? — Nen szólt semmit... csak mosolygott... — feleli a kislány. Felcsendült a kisfiú hangja. — De szólt. Azt mondta, holnap újra eljön. Az öregasszony elballag, Ina utánanéz. Egyszerre könnyűnek, nyugodtnak érzi magát. Nem zavarja többé a tolongás, a hangzavar, nincs terhére a sok ember. Jó húsz méterrel arrább valamelyik rádiós felvételt készít a gyerekek nagybátyjáról. Középkorú férfi, az arca rángatózik. Teleírt papírt forgat a kezében. A riporter kérdéseivel minduntalan kizökkenti sodrából. — Mikor esett meg először, nyugodtan mondhatjuk, a csoda? A nagybácsi beleles a papírba, aztán elkezd hadarni: — Unokaöcsém és unokahúgom először jövő év március tizenötödikén ... — Jövő év? ... Hogyhogy? N-nnem — dadog a férfi — folyó év..., Na igen ... A kislány barátnőjét indult meglátogatni, egyik kis barátnőjét... A bátyja utána futott, a kabáttal... Igen, a kabáttal, ugyanis otthon felejtette ... így látták meg a Madonnát... — Nagyon érdekes — mondja a riporter. Vidám, szórakozó fiatalok munka után a KISZ-klubban Mivel töltik a fiatalok idejüket munka után? Biztosít-e számukra az üzem, vállalat vagy egyéb intézmény megfelelő kulturális szórakozást? — Ezek a gondolatok faragtak bennem, amikor benyitottam egy délután a kecskeméti Honvédkórház klubjába, A kisteremben kerek asztalok körül fiatalok ültek. Voltak vagy húszán. Vidám zene szólt, töb— Elégedettek vagyunk aa esti szórakozással. Olyannyira* hogy inkább itt töltjük szabad időnket, mint cukrászdában* mert itt nemcsak szórakozunk, tanulunk is. A kórház KlSZ-szervezete — nagyon helyesen — sokat foglalkozik a fiatalok nevelésével. A vezetőség néhány hónappal ezelőtt határozta el, hogy a nyári sportfoglalkozások után ősszel és télen hasznos és tanulságos klubdélutánokat rendez. Azóta hetente találkoznak a fiatalok. — S hogy érzik magukat? Felvételeink talán önmaguktól beszélnek... Ifj. Rajnai János Ha táncolni akarnak szólnak a „hangulatfelelősnek”: Palotás Magdának ben táncoltak, társasjátékot játszottak, de legtöbben inkább újsággal, vagy könyvvel a kézben ültek a társalgóban. Az első fiatal kislány, akit megkérdeztem, Palotás Magda szívesen válaszolt kérdésemre. Sok-sok asztalitenisz csatát megért már Jónás László százados nézzék csak, most is milyen lendületben van! »Ne nevess korán.-! Négy fiatal, társasjáték közben. Teljes az üzem a televíziónál is. Mindent előkészítenek, hogy az esti felvételeknél semmi fennakadás ne legyen. A rendező izzad és hadonászik. Gyerekeket gyűjtött maga köré. — Ott megálltok! — rivall rájuk — és nem néztek a gépbe!... És nehogy nevessetek! Megértettétek? A rendező int az operatőrnek, aki forgatható ülésen gépe mögött kuksol. Kalapja a tarkójára csúszott. — Először a gyerekekről csinálunk próbafelvételt — mondja a rendező. — Vedd bele az egész rétet... És vigyázz, a gyerekek egészen aprónak hassanak ... Majd sztentori hangon a statisztahadat egreciroztatja: — Rajta, hölgyeim! Rajta! Rohanniuk kell, értik? ... Gyorsabban, gyorsabban!... Így jó. Most pedig ... hol is jelent meg állítólag a Madonna? — Ott lenn! — kiáltja neki az egyik. — Egy pillanat! Jobbra vagy balra? — Ott... jobbra ... Nem ... balra ... A fánál... A vékony, kopár fához kifulladva érkezik a társaság. — Na és most még egy felvétel... Nem felejtettétek el még, merről jöttök be a képbe? — Nem, nem — ígérik a gyerekek és az aszonyok. — A könyörgéshez ... — Igen, a könyörgéshez ... Minden kész? Az egyik asszony rákezdU — Madonna, isten szent anyja, teljesítsd kérésemet.,. Hallgass meg engem! Tompa kórus száll az égnek. — Hangosabban! — üvölti a rendező. — Hangosabban!... Kiáltozzatok!... Hé! Maga, ott! Feszesen kinyújtja karját úgy mutat az egyik asszonyra, mintha galléron akarná ragadni. — Maga miért hallgat? Az asszony áttör a statisztahadon. Arcát félig eltakarja fekete kendője. Karján rongyokba bugyolált gyerek. — Könyörögjetek! Esedezzetek! — vezényel a rendező. Sóhajtva törölgeti nyakáról a verejtéket. — No, jó — mondja, miután minden ismét lecsillapodott. — Most hét óra ,.. Mehettek vacsorázni ... Két óra múlva gyertek vissza. Jó étvágyat! Az asszony, a gyerekkel a karján nagynehezen átverekszi magát a tömegen. Teljesen egyedül megy, nagyon lassan, ingadozó léptekkel a kopár fácskához tart. Térdre rogy. A hangszóró messzehallhatóan mennydörgi: A rendező hívatja Albani hangmérnököt.” A rendező a térdeplő asszonyra mered. Izzadtsággal átitatott zsebkendőiét még mindig a tarkóján tartja. A statisztéria sem oszlott még szét. ök is az aszszonyt bámulják. Az operatőr ráirányítja a felvevőgépet. — Szűzanyám, isten szent anyja! — Az asszony halkan imádkozik, de olyan átható a hangja, hogy a körülötte állók minden szavát hallják. (Folytatjuk.)
