Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-16 / 270. szám
1360. november 16, szerda S. oldal Helvéciái* — szuezi után Dél-Bács megye legnagyobb XI—XVI. századi temetőjét tárták fel Baja határában 1959 tavaszán katonák hívták fel a múzeum munkatársainak figyelmét Baja határában egy Árpád-kori—középkori falu temetőjére. A mentő ásatás során 23 sírt tártak fel, igen szegényes melléklettel. Miután ez volt Baja környékén az első megtalált, templom körüli temető, a városi tanács v. b. 5 ezer forintot adományozott a további feltárásokra. Az idén két ízben is folytak ásatások az úgynevezett Petődűlőben. A munkálatok eredményeként 112-re szaporodott a feltárt sírok száma. Ezzel a sírszámmal a baja—petői temető a környék legnagyobb Árpád-kori sírmezejének bizonyult. Az ásatások több, történetileg értékes eredmény levonását teszik lehetővé. Megállapítást nyert, hogy a temetkezés már igen korai időkben (István és László korában) megkezdődött. Több sírban S-végű hajkarika volt, némelyikben 4—6 is. Ezeket az akkori nők hajukban fonva viselték. Érdekes, hogy a feltárt korai sírok aránylag zárt tömegben, egymáshoz közel fekszenek. Ügy tűnik, hogy a temetkezés már javában tartott ezeken a helyeken, amikor a templom megépült. A templom felépítése után a sírokat tömegükben inkább a közelébe ásták. Itt háromszoros, négyszeres temetőfelújítással is találkozunk. A temető betelte után a sírokat elplanírozták és újból beletemetkeztek. A templom körül tehát igen sűrűn, és egymáson fekszenek a csontvázak. Többet közülük a későbbi sírok ásásánál tönkre is tettek. A sírokban megtaláltuk a koporsóvasalást is. Ez arra mutat, hogy a- temetkezés ezen a részen Nagy Lajos királysága (1342— 1382) után történt. A vasalásokból és a szegek elhelyezéséből rekonstruálni lehetett a koporsók alakját és nyomon lehetett követni azok fejlődését Ez az időszak azonban már a XV. századba nyúlik. Az S-végű hajkarikákon kívül a 102. sírban találták a temető Igszebb régészeti anyagát: egy középkori övét. A nő dereka köré kétszer tekeredett a keskeny szíj, amelyre kétcentiméterenként kerek rozettákat erősítettek. A szíj végét öntött nagyszíjvég zárta le. A rozetták, de különösen a nagyszíjvég az egykori ötvösmesterség kitűnő alkotásai. A temetkezés felső határát jelenleg még nem lehet biztosan megállapítani. Feltételezhető, hogy a temető és a falu élete a török előrenyomulásával szűnik meg. A tavalyi leletmentés befejezése után levéltári kutatás folyt a falu egykori életének megismerése céljából. A források igen gyérek. 1384-ben Pethey Mihály nemest említik. 1472- ben Mátyás király a Bajai (Maróthy) családnak Bajai András elhunytával bekövetkezett ki-A feltárt Árpád-kori temető egy részlete. A kiásott 70-es számú sír. Jól látható, hogy a teljesen ép váz mellett egy másik, valószínűleg temetkezésből megsérült fekszik valamivel feljebb. halása után, Baja és Pethe helységeket a Czobor testvéreknek adományozta. A Pécsi Levéltár bajai részlegében két olyan térképet sikerült találni, melyek pontosan jelölik az egykori templom helyét. Az 1772- ben készült Bállá Antal-féle kitűnő felmérésen rajta van, hogy a templom romjai a valamikori Pető faluhoz tartoztak. Ez annyit is jelent, hogy ekkor a templom alapfalai a föld felszínén látszottak. A templomot sajnos nem lehet kiásni, mert helyét sűrű akácerdő borítja. A temető egy részét azonban még meg lehet menteni. A régészek véleménye szerint 50—60 sír rejtőzik a föld alatt kiásatlanul, vagy még ennél is több. Az ásatások jövőre folytatódni fognak, reméljük, az ideihez hasonló sikerrel. Kőhegyi Mihály ELNÉMULT A SZÜRETI zsivaly, a Helvéciái Állami Gazdaság irodáiban, a központi épület klubszobájában is csend van, — a munka csendje. Ez a csend azonban esténként a gazdaság üzemegységeiből idesereglő számolatlan nagyszámú közönség zümmögésévé változik. A gazdaság dolgozói néhány év kitartó, kulturális szervező munkájának eredményeképpen ma már egyre nagyobb részt kívánnak a szocialista művelődés áramlataiból, eredményeiből. Dulity Tibor, aki jó messziről, Bácsalmásról származott ide, elismerésre méltó eredményekkel büszkélkedhet. Ötven színházbérlő dolgozik a gazdaságban, akik havonta két-három alkalommal beülnek a kecskeméti színház előadásaira, s akik sűrűn megfordulnak Budapesten is. Legközelebb november 20-án röpíti őket a fővárosba a gazdaság új farmotoros Ikarusza. Lesz az autóbusz utasai között olyan, akit Brecht Koldus operája vonz, vagy az akkor műsoron szereplő országos sportesemény, esetleg a múzeumok csendje. MA MÁR az a helyzet, szinte nagyobb a követelő igény műveltségi alkalmak megteremtésére, mint amennyi lehetőség adódik, — addig, amíg fel nem épül a helvéciaiak új művelődési háza. Tizenkilencen jelentkeztek például eszperantó nyelvtanfolyamra. Megindulnak a szakmai tanfolyamok, amelyben a gazdaság munkásai növénytermesztési és egyéb szakmai ismereteiket gyarapítják. Az érdekes és változatos klubprogramban (október 7-én nyitották meg a gazdaság klubját), olyan programpontok vonzzák s munkásokat, mint az Illik nem lilik című előadássorozat, vagy Darvas József: Kormos ég című drámájának magnetofonról lepergetett részletei, a rendszeressé vált filmankétok, vagy éppen egy újságcikkeket összefoglaló előadás, amelyben a megyei és az országos sajtó Helvéciával foglalkozó riportjait, beszámolóit ismertették. A NOVEMBERI klub-programban szerepelt emlékhangverseny a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára, kecskeméti írók szerzői estje, a Prolog című szovjet történelmi film ismertetése. Ha nagyobb lehetőségek lennének, még több és még sokoldalúbb érdeklődést lehetne kielégíteni. Üj szakköröket lehet majd szervezni a meglevők mellé és talán még több műkedvelő csoport jönne létre, mint ami most működik. Tudnillik jelenleg három népi táncegyüttesük és • négy színjátszó csoportjuk van. - Egy időben most két háromfelvonásos színdarabot tanulnak. ....................................-I . S I it&zmetílca j i ! Értesítjük Kiskőrös és £ környéke közönségét, ■ £ hogy a NÖIFODRÄSZAT- [ TÁL szemben : : MEGNYÍLT ■ : | a teljesen korszerű felsze-£ £ . reléssel ellátott, modern £ i KOZMETIKAI £ RÉSZLEGÜNK. • £ Hétfő kivételével minden£ ; reggel 9 órától este 6 óráig j | a közönség rendelkezésére ■ £ állunk. £ i £ Vasárnapi nyitvaíartas j reggel 8-tól 11-ig. A hölgyközönséget várja a ] FODRÁSZ KTSZ, Kiskőrös. £ 2729 Az egyiket, Csizmarek Mátyás: Bukfenc című bohózatát a központi dolgozók, a másikat a Gazdag szegények című Jókai regényből átdolgozott színművet a köncsögi üzemegység színjátszói próbálják. Hatalmas érdeklődés nyilvánul meg a rendszeresített normálfilm vetítések iránt, a televízió műsorát esténként csaknem minden ittlakó öreg és fiatal megnézi és már nagyon várják a fotókiállítás megnyitását, amelyen a helybeli fotoszakkör tagjai mutatkoznak be. ÉS MÉG EGY, Bács megyében szinte egyedülállóan érdekes kezdeményezésről hadd számoljunk be. A gazdaság vezetőinek gondjuk volt arra is, hogy elősegítsék a dolgozók gyermekeinek iskolai tanulását. Az első, második osztályos általános iskolásokat az iskola tanítóival való megbeszélés alapján rendszeresen korrepetálják. A hetedik, nyolcadik osztályosok művészi rajzszakkört kaptak és a gazdaságban tanuló ipari tanulók szakszerű korrepetálását is megoldották, mégpedig eredeti módon. Velük a KISZ-szervezet néhány évvel ezelőtt érettségizett tagjai foglalkoznak. Kikérdezik a leckét, segítenek a feladatok megoldásában. AZ ŐSZ ARANY SZÍNEI még a fákon ragyognak, a bíbor és a kénsárga, az okkerbarna levelek még nem keveredtek össze a gazdaság öreg fái alatt a nedves föld barnájával és néha napsugár játszik rajtuk. De akkor sem szűnik meg a kultúra pezsgő élete a gazdaságban, ha kint átveszi uralmát a tél. A MŰVELŐDÉS elvetett magjai érlelődnek Helvécián, s megtermik a jövő parasztját. Azt, aki a könyvet éppolyan biztonsággal forgatja a kezében, mint a komplikált mezőgazdasági gépeket, az itt kikísérletezett magyar hidastraktort, és ugyanolyan szakértelemmel beszél a pesti opera előadásáról, mint az agrotechnika, a termelés legmodernebb módszereiről. A mesék mosolygó almáia, csengő barackja és szóló szőlője terem itt, s ma már, de holnap is új dallamokat, új hangokat muzsikál az emberek szívében a helvéciai homokon. Csáky Lajos XIII. «— A gyerekek? — Négyen is válaszolnak egyszerre — A csendőrségen vannak... Oda vitték őket a gazok. Valaki a csendőrök felé köp, de az öregasszony lábát találja el. ru A házat magas drótkerítés veszi körül. — Valaki csak lesz odabenn — reménykedik Paparazzo. — Gyerünk! Próbáljuk meg hátulról. Magasra tartva fényképezőgépüket, átvágják magukat a tömegen és megkerülik a házat. Ott aztán keresztülmásznak a drótkerítésen. — Ilyesmit nem lehet csinálni — mondja Ina és kabátja ujjúnál fogva próbálja visszatartani Marcellót. Mint tolvajok, osonnak be a házba. Az ajtó nyikorog, a padló hideg és dohos. Falépcső visz az emeletre. Nyomorúságos, sivár konyhában ül az égi kegyelemben részesített gyermekek családja, a nagyapa, az apa és az anya. Ijedt arcú, megtört emberek. Behallatszik a megafonokból áradó hangzavar. Az asszony felsikolt. Az újságírók csitítják, nyugtatják. Majd karon fogják a férfiakat és az asszonyt, felrángatják őket ültükből és mindhármukat kivonszolják a hosszú erkélyre. Odaállítják őket a fal mellé, maguk pedig a korláthoz lapulnak. Előkerülnek a fényképezőgépek. — Hol látták a gyerekek a jelenést? — faggatja Paparazzo fényképezés közben az asszonyt. Az egyszerű teremtés remegő kézzel valahová a rétre mutat. — Ha maguk is fizetnek, mint a többiek — súgja az asszony Paparazzónak és közben még mindig kinyújtva tartja kezét — úgy adják, hogy az uram ne lássa. Minden pénzét elissza. — Jó, jó — nyugtatja Paparazzo és felvételhez hunyorítja a szemét. A férfit egy magazin fotóriportere fényképezi. A gyerekek apja borotválatlan, ingén nincs gallér. — Egyszer még megölöm. — Fejével a felesége felé bök. — Eldugja előlem a pénzt. — Hé, papa! — mondja a fotós — még egyet csinálunk, háttérben a hegyekkel... A férfi összekapja magát. — Igazi csoda ... hadarja. — A Szűzanya mindenkire gondol ... mindenkire ... Igen, mindenkire... A fényképészek szólnak a nagyapának, hogy térdeljen le. Szó nélkül engedelmeskedik. Vizenyős a szeme, ferde az orra. Énekel: — ... Ave Maria... — így jó... — Van egy szivarja? — az öreg könyörögve emeli összekulcsolt kezét. — Ave Maria... Szivar? ... — Hogy hívják a gyerekeket? — kérdezi Paparazzo az aszszonytól. — Darió és Maria. — Darió és Maria, brávó. brávó — ismétli a fényképés* közönyösen. Szeme a keresőhöz tapad. Az asszony összébb húzza magán a fekete kendőt. Sírva fakad. — Igen, igen — mondja Paparazzo. — Csak sírjon szépen. Egy lépést hátrál, jobb látószöget keres. — Csak sírjon .. — A fényképezőgép zára kattan. — ... nyugodtan... — Újra kattanás — ... sírja ki magát... — És még egy kattanás. Odakünn ismét érhetetlenül recsegnek a hangszórók. Még mindig jönnek, jönnek az emberek, városiak és falusiak, tanúi akarnak lenni Szűz Mária megjelenésének az eldugott völgyben. Az autóbuszok mögött úgy húzódik a porfelleg, mint szürke vezeklőing. Kürtjelük a mai kor harsonaszava, azé a világé, amely kíváncsisággal cserélte fel az áhítatot. Marcello a két fényképésszel együtt már éppen indulóban van, hogy ugyanúgy távozzon, ahogy jött, vagyis a hátsóajtón, a kerítésen át. A gyerekekkel nem beszélt, mert őket a csendőrszakasz őrzi a vakbuzgó tömeg túlkapásai elöl. De azzal is elégedett, amit a szülőktől és a nagyapától hallott róluk. Sőt, nagyon is elégedett. Amikor kilépnek az ajtón, még hallja, hogy felcsattan mögötte az apa rekedt, pálinkás hangja: , (Folytatjuk.)
