Petőfi Népe, 1960. október (15. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-14 / 243. szám

1, oldal

1969. október 14. péntek

ÉVADNYITÓ BEMUTATÓ:

cA kivóig, a sszúmj Lú ímg fa

A romantika évszázadának utolsó fejezeteit pergette az idő, amikor Franciaországba is betört ez az áramlat vad szertelenségeivel, túlzásaival, bombasztikus szólamaival, hol ünnepélyes, hol izgatottan különös páthc&zával. Hugo Victor regényein, a fény és árny, az angyali jóság és az ördögi gonoszság káprázatos szövevényein nemzedékek nevelkedtek fel. Sajátos színezetet öltött ebben a kavargásban, ebben a szédítő pazarlásban az emberi indulatoknak a dráma is. A színpadi játék a lelkek mélységébe való kutatás helyett a fényes külsőségek, a csillogó és megdöbbentő indulati kitörések halmozásává vált, mélyben gyakran ismeretlen, soha nem látott egzotikus tájak adták a hátteret. Visszatértek az írók a sejtelmesen ködös és egymással viaskodó, ellenpólusokat megmutató középkorba, melyek véres háborúi, vallási tébolya, társadalmi életének vadsága alkalmas anyagnak látszott. A túlhangsúlyozás is e romantikus kor divatja. »Spanyolabb« Spa- nyolhont álmodtak, az arab Kelet különlegességeinél különlegesebb Keletet varázsoltak az olvasó, a néző képzelete elé. A Hemani, Hugo első darabja szabályszerű nézőtéri csatákat váltott ki. A nép felé forduló haladók és a lehanyatlóban levő feudális rend barátai vívták küzdelmüket, itt is mint a társadalom más síkjain. S a Kecskeméten felújított Ruy Bias — magyar címén a Királyasszony lovagja, ma azért nveri el a modem élet ábrázolását, a mai színpadtól joggal váró néző tetszését, mert számára ma is rokonszenves emberi tulajdonságok diadalát hirdeti, Ruy Bias személyben a népi hős küzdeniakarását. erkölcsi felsőbbrendűségét bizonyítja. Egyben kemény csapást mér az író a főúri rend feneketlen aljasságára, cselszövényeire. Don Salluste, a mindenható miniszter ennek az egész társadalmi rendnek az embertelenségét sűríti össze cselekedeteiben s magában. Csoda-e, ha haragra gyűlt az akkori néző, s csoda-e. ha ma is magával ragadja a közönséget Hugo egy-egy mondata, a bonyolult történet egy-egy lelkesítő fordulata;

Ennél több nem igen maradt Hugo Victor színpadi művészetéből, amely csak megkövesedett

formák falát bontogatta, de akkor még nem építhette fel az új dramaturgia épületét. Éppen ezért színpadi fogásai ma legtöbbször gyermekesen naivnak hatnak, darabszerkesztése formátlannak és néha sikerületlennek tűnik. Az idő túlhaladhatta azonban Hugót, a színpad mesterét, de nem haladta túl a haladás, az emberségesség, a humánum hirdetőjét.

A darabban indulatok ütköznek, s ellentétek vulkánikus kitörései szaggatják a színpad egét. s akkor mutatja be híven az előadás Hugo Victort, ha töretlen emberi méltóságukban mutatja meg a szikrázó jellemű hősöket, teljes aljasságukban leleplezi az embertelenséget. Az előadás néhány részletszépsége ellenére azonban kissé alacsonyabb hőfokon tartotta a dráma tüzét. Az indulatok, a patetikus kitörések helyett szelídebb, s inkább érzelgősség félé hajló rezdüléseket tálalt. Nem egyszer csak szentimentális volt ott, ahol magával ragadóan érzelmesnek és felfokozottnak kellett volna lennie egyszerre (például a harmadik felvonás elején Ruy Bias színpadi megjelenésekor), máskor a késhegyig menő harc csatazaja helyett csak a malom alatti cselszövők sustorgását erősítette fel. Mindez bizony az egyébként dicséretreméltóan jó tempót diktáló rendezés gyengeségeivel is'magyarázható. Udvaros Béla bizonyos fajta egységes játékstílusra törekedett ugyan, de közben lejjebb hűtötte az indulatokat, s lobogás helyett nem egyszer csak a parázs szelídebb fényét varázsolta a díszletek közé.

A visszatartott indulatok mérséklő hatása legjobban talán Simon György alakításán ütközik ki. Nem a kapzsi és rátarti spanyol grandok önkényével viaskodó hős szikrázó jellemének emlékével távozik a néző, hanem a lakáj Ruy Bias kopott köpenyének képét viszi magával. Ez pedig elég nagy baj, mert szerényebbé váltak ezzel a drámában ábrázolt jellemek, kevesebbé, szűkösebbé a lehetőségek megmutatásának pillanatai. Néhány, egészen kiváló részletszépségről már beszéltünk. A drámába beleillesztett keserű komédia, a valódi Don Cesar második felvonásbeli megjelenése, a lakájjal való párjelenete ilyen részlete a darabnak.

Az előbb hibaként említettük

Simon György alakításával kapcsolatban az általános “■szelíd!- tési« szándékát a rendezésnek. Ez így van, de azt sem feledhetjük el, hogy Simonnak több nagy monológja, jelenete megmutatta, mire lenne képes ez a kitűnő színész. Mint ahogy megmutatta, felcsillantotta képességének új oldalát, a darab egyik legkiválóbb alakítását nyújtó Dobók Lajos Is — bár a színpadon való első feltűnése talán kissé egysíkúbb, és halványabb a kelleténél. Lanyhábban exponálta Don Cesart, annál inkább kárpótolt azonban későbbi szereplésének briliáns, romantikus lendülete, férfias humora.

Részleteltig kidolgozott, aprólékosan mérlegelt, jó alakítást nyújtott Karizs Béla Don Salluste nehéz, nagy feladatot adó szerepében. Karizs jó lélegzet- vétellel indította alakítását, s ezt végig tartani tudta. Különösen árnyalt kifejezési módját kell dicsérni.

Dévay Kamilla egyszerű eszközökkel, a lira húrjain finoman játszva, igazi érzelmes, német nőt játszott a Hugo által erőteljesen eltúlzott spanyol miliőben. Talán szerelme lángolásának szikrázóbb fényeit kérhetnénk számon, de emellett gyengéd és határozott, asszonyosan ellágyuló és királynőién fenséges egy időben.

A legkitűnőbb epizódalakítás Major Pálé. Ebből a középszerű lehetőségeket kínáló lakájfigurából igazi “kis főszerepet« csinált. Érzésünk szerint csali azért tűnt szereplésének egy-egy pillanata túl erősnek, túl hangosnak, mert a többi szereplők kórusa dalol helyenként szordi- nósabban a kelleténél. Gyulai Antal rövid alakítása, s Jánoky öreg lovagjának hangulatos figurája emelkedik még ki a szereplőgárdából.

Megemlékezünk a díszletek rragy értékéről (Borosa István munkája), meg kell dicsérnünk a színpompás és szigorúan korhű, a darab hangulatával és mondanivalójával harmonizáló kosztümöket, mélyek Márton Aladár tervei alapján készültek.

A darab indítása pompás, stílusos a fanfárokkal és zászlólengetéssel. Gyengéi ellenére az egész előadást megalapozott előkészületek, a részletekbe menő kidolgozottság igénye és néhány kiemelkedő alakítás teszi emlékezetessé.

Csáky Lajos

Siklós János:

A pettyes ernyő eleit

a.

— Hájszen, hogyan él awa az ötfértályossa, csak azt nem értéin — hallotta egy alkalommal a tej átvételénél, mivel az értetlenkedő asszony nem vette észre, hogy éppen a háta mögött áll.

Kivörösödött az arca, mint napáldozatkor az ég alja. Nem szólt semmit, elvégezte a dolgát, és ment hazafelé.

Igaz, Jozsó meghaladta a negyvenet, Manci csak a húszat, de ez a korkülönbség nem okozott kellemetlenséget;

De ilyenkor, ha nagyon szíven ütötte a sérelem, mélyet szúrt rajta a hegyes, piszkos nyelvek tüskéje, legidősebb nénjéhez állt be panaszkodni.

— Irigyek rám a faluban, mert van egy-két jó ruhám — véleményezte a megjegyzéseket.

— Hagyjad rájuk. Manci, rosszabb, ha összeállsz velük — okosította az idősebb.

Sokáig beszélgettek, hallgattak egymás mellett a konyhaküszöbön vagy a pajta alatt a szárizzék tetején, vagy ahol érte őket a megállapodott beszélgetés. Egy alkalommal jól kibeszélgették magukot, Manci megkönnyebbülten indult haza, de nénje utána hujántott az ajtóból.

— Várjál hé, majd megfelejtettem, gyere már közelebb.

Manci visszasietett, és sebtében szólt:

— Mi az, mondjad, mert rámsötétedik.

Amaz közelhajolt, egészen a füléhez, és súgta:

— Itt járt a Répás Veszti, aztán aszonta, hogy rettentően sajnál, hogy a bolond Jozsóhoz mentél. Még most is szeret, csak té nem veszed észre.

— Mondjad neki, hogy hamarább gondolta volna magát — válaszolt hangosan, és már iramodott is a tanyai dűlő irányába.

Alig haladt néhány lépést a

poros nyomon, a nénje újra utána szólt.

— Hallod-é, még égyet mondok — és már szaladt a topogó menyecske után;

— Jaj, hagyjál az utamra. Félek a sötétben, annyi katona jár, meg repülő ebben az istentelen háborús világba.

— Na-na, csak mégfelejtét- tem. Azt is mondta a Veszti, hogy mié nincs nekték három esztendő uta gyerékéték. Aszon- tam, hogy kérdezze meg tüled.

— Kérdezze meg a nagyanyját — szólt haragosan Manci, és elsietett a homályos szürkeségbe,

Az út órajárás gyalogszerrel, Manci szedte a lábát, hogy ne érje úton a fekete este. Szép nyárutó volt, langyos szürkület, amikor az ember szívesebben nézelődik a mezőn, mint bent a petrós-büdös konyhában. Manci most olyan különösnek, furcsának találta az estét, mint egyszer lánykorában, amikor a

A felvásárlás helyzete Halason

A városi tanács végrehajtó bizottsága szombaton tárgyalja meg a városi felvásárlási operatív bizottság jelentése alapján Kiskunhalas árutermeléséhek és felvásárlásának helyzetét. A beszámoló szerint tejből, tojásból és vágómarhából hiánytalanul teljesítik az évi tervet, hízott sertésből és baromfiból azonban tetemes elmaradást kell még pótolni. Különösen kevés — majdnem semmi — baromfit étékesítenek állami felvásárlás útján az egyéni gazdaságok. A város baromfiállományának 34 százaléka, a tsz-ek 66 százaléka az egyéniek kezében volt az

idén. A szövetkezetek az állomány teljes egészét leszerződték, s jövőre az ideinél jóval többet — mintegy 15 ezer baromfit — nevelnek.

Zöldségből, gyümölcsből sok és zömmel exportképes árut adtak a város termelői. Vegyes zöldségből 1420, kajszibarackból 13 100, paradicsomból 1178, szilvából 1184, körtéből 4540 mázsát vásárolt fel a MÉK. Igen jól fizetett a közös gazdaságokban a mák is. A tsz-ek 26 mázsára kötöttek szerződést, ezzel szemben 50 mázsát adtak át s ezért 120 ezer forintot kaptak.

„Könyvbál" Tompán

Az elmúlt vasárnap a járás valamennyi községében könyvvásárt rendeztek a földművesszövetkezetek. Felnőttekből és úttörőkből alakult párok járták a házakat, s minden községben állítattak fel könyvsátrakat is. A vásár sikeres volt: 17 ezer forint értékű szépirodalmi mű és mezőgazdasági szakkönyv cserélt gazdát ezen a napon. Tompén könyvbálat rendeztek: a befolyt tiszta jövedelemből könyveket vettek s éjfélkor kisorsolták. A bálon a fiatalok 640 darab tombolajegyet is vásároltak s ezért is könyv volt a nyeremény, A földművesszövetkezetek dolgozói az árusítás jutalékáról lemondtak az úttörők javára.

„Uj vallomás'’

Október ll-6n, kedden este a Helyőrségi Klub és a Járási Könyvtár közös rendezésében >>Üj vallomás« címmel irodalmi estet rendeztek Kiskunhalason, A közel 500 főnyi lelkes közönségnek József Attila. Juhász Gyula, Ady Endre, Tóth Árpád

és Radnóti Miklós verseiből tolmácsolt Jancsó Adrien, Burányi Ibolya és Egressy István előadóművész. Az est sikeréről; a közönség érdeklődéséről nagy elismeréssel nyilatkoztak a fővárosi művészek.

30 mázsa sertéshús 100 holdról

A tavasszal alakult borotai Űj Élet Termelőszövetkezet a közös állatállomány nagyságát illetően a járás legjobb közös gazdaságai közé tartozik. Különösen fejlett náluk a sertéstenyésztés. Eddig 270 sertést vásároltak meg s ebből 242 darabot kötöttek le hizlalási szerződéssel. Tervük az, hogy jövőre mér 30 mázsa hízott sertést állítanak elő 100 hold szántóra számítva. A süldőkből 271 kocát törzsállománynak válogattak ki, ezek javarésze hasas. Ezt az állományt a szántóterületnek megfelelően 113 kocám egészítik ki.

40 hold olaszbúzát vetnek

Jól haladnak az őszi munkák a kisszállási Búzakalósz Tsz- ben. Az új, tavasszal felfejlődött közös gazdaságban már zöldell a rozs, őszi árpa, káposztarepce és takarmánykeverék, összesen több mint 200 holdon. Lecsávázták a 250 holdra való búzavetőmagot Is s a vetést megkezdték. A termelő- szövetkezet 40 holdon Produtto- re fajtájú olasz búzát is terVeszti hazakísérte. Éppen ilyen langyos este volt, és a csillagok is fényesen álltak az égen. Veszter mondta neki, hogy nézze már, olyan mintha pöttyes ernyőt borítana a földre valamilyen láthatatlan kéz, és a nagy ernyő alatt nyugodtan lepihennek az emberek, állatok meg a fák és a virágok. Reggelre eltűnik a csillagos nagy ernyő, föléled minden, mozog, robog a. világ, hogy estére újra a csöndesen nyíló jzipor- kás ernyő alá bújjon pihenni.

— Nem mertem szólni — állapította meg halkan —, olyan tanult gazdász ez a Veszter, hogy én csak sémmit se szólhatok mellette.

Ahogyan fogytak a százméterek Manci mögött, úgy érkezett közelebb magas, széles termete, göndör szőke haja, aranyozott foga a fölső soron, széles egészséges arca, friss fürge járása: már a háta mögött érezte Vesztért

— Milyen finoman tudott simogatni — állapította meg Manci, és önkéntelénül megtapogatta arcát, ahol egyszer-két- szer a legény simította.

(Folytatjuk.)

meszt az idén. Előveteménye) frissen istállótrágyázott burgonya volt, most példás talajelőkészítést és holdanként 3 máza* műtrágyát kapott az olasz bú« zának szánt tábla.

Sírdomb

az országút mellett

A kiskunhalas—klskunmajsal tnűú# mellett, a 36-os kilométerkőnél egy sírdomb tűnik az utazó szemébe; Kegyelete: kezek (ebér ószl rózsa; csokorral is feldíszítették. Az alatta nyugvó csontokat az ütjavító munkások ásták ki nemrégen s öld emelték a halmot fölé. A környékbeliek elmondása szerint a sír égj* magyar katona maradványait rejti; akit mint katonaszökevényt 1911-bert itt lőttek agyon a nyilasok. Helyed lenne a sír mielőbbi feltárása, annak esetleges megállapítására, hogy ki volt az illető s köztemetőbe» való elhelyezése.

Hallottuk — hírül adjuk

... hogy a kiskunhalasi termelőszövetkezetek már elkészítették jövőévi zöldségtermesztési tervüket. Zöldpaprikából öO és félszer, karalábéból háromszor és burgonyából 150 százalékkal többet terveztek az idei területnél.

... hogy a kisszállási Búzakalász Termelőszövetkezetben koratavasszal egy 100 férőhelyes! magtárpadlásos, tejházzal és 80 férőhelyes borjúnevelővel ellátott szarvasmarha istálló építését kezdik meg.

.. .hogy a második ötévea terv városfejlesztés! terveinek megvalósításához Kiskunhalas lakossága közel másfél millió forint értékű társadalmi munkával és 775 ezer forint értékű helyi anyaggal járul hozzá.